Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-14 / 112. szám

1971. május 14. pénte! 8. oldal Daria — Daria Ualprin — a kihalt várqs kocsmájában. Politikai főiskolások látogatása Az MSZMP Politikai Fő­iskolájának nyolc utolsó­éves hallgatója megyénk­ben töltötte kétnapos szak­mai gyakorlatát. Szerdán dr. Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bí­zott?" "ónak első titkára adott tájékoztatást a me­gye mezőgazdaságának ' helyzetéről, a fejlődés fő irányairól. Ezután a Szik­rai Állami Gazdaság szőlő­jébe és gyümölcsösébe, majd a tiszakécskei Űj Élet Termelőszövetkezet primőrtelepére látogattak a hallgatók. Csütörtökön a bácskai körzettel ismerked­tek. Szabó Imrével, 3 hát jai járási pártbizottság el­ső titkárával a bácskai tsz- ek adottságairól és gazdál­kodásáról folytatott beszél­getés után megtekintették a rémi Dózsa Tsz baromfi- és a Bácsalmási Állami Gazdaság szarvasmarha- és sertéstelepét. A kurucok útján megyénkén át Országosan egyedülálló vállalkozást hajtanak vég­re a siklósi úttörők, akik a mozgalom negyedszázados jubileuma tiszteletére lóhá­ton járják végig Rákóczi Ferenc kurucainak útját a Szabolcs megyei Tarpától a Baranya megyei Siklósig. A tíz bátor leány és fiú május 18-án érkezik a ku­rucok híres vezérének, Esze Tamásnak szülőfalujába, Tarpára, ahonnan elindul­nak a több mint félezer ki­lométeres lovastúrára. A pajtások június 4-től 8-ig tartózkodnak Bács- Kiskun megyében, s töb­bek között a kecskeméti, orgoványi, soltvadkerti, szí úttörőkkel találkoznak, és vendéglátóikkal együtt a kurucokra emlékeznek. V. Á. Utolsó tét Raffai Sarolta drámája Kecskeméten ~A Nemzeti Színház ka- történet, hiszen az író több maraszínházának januári nemzedék egymást követői bemutatója után Kecske- életútjának fontosabb ál- méten is műsorra került lomásait jeleníti meg, ha Raffai karolta új drámája, csak vázlatosan is, hogy a Nagy várakozással tekin- történetet a mával össze­tettünk a bemutató elé, hi- kötő kortársnemzedék sor­szen Kecskeméten „házi- sának, törekvéseinek indí- szerző”-nek tekinthetjük tékáit megértse a néző. kiskunhalasi, miskei és faj- \R,affaj Saroltát. Most, ami- Láng Dezső deklasszált ZÁBRISKIE POINT A film olasz rendezője, kétségbeesésük már cselek- Michelangeló Antonioni két vésbe csap át. utazást tett az Egyesült Ál- Ezek az aktív, bár ösz- lamokban, és az ott töltött tönös menekülési kísérte­nem is oly hosszú időszak tek alkotják a film anya­elegendőnek bizonyult a gát. Mark a Los Angeles-i számára, _hogy átütő mű- diáktüntetések résztvevője vészi erővel, mozgásában a progresszív harcot vá­kor túl vagyunk a premi- volt malomtulajdonos és eren, eléggé vegyes érzel- földbirtokos történetünk mekkel üdvözöljük aKecs- idején már csak saját éle- keméten bemutatott művet, tónek romjain vegetál Bö- A budapesti változat össze- zse asszony, a felesége kér- fogottabb, feszesebb szer- telhetetlen uralma alatt, kezetű, dramaturgiailag Ezt a sorsot szánta az író megfelelőiképpen gondozott a fiuknak, Imrusnak is. De alkotásnak látszott. Ehhez Imrus megpróbál fellázad- járult az igen kedvező sze- ni. Az asszony igyekszik reposztás, mint a siker ré- összetartani a családot, sze és bár Babarczy Lász- mert hiszen neki a fiára ló rendezői koncepciója nagy szüksége van. No, nem tudta elsimítani a nem valami érzelmi kötő­mű szerkezeti gyengeségeit dés, valami mindent elsöp- és a díszlet is ellentétben rő anyai szeretet húzódik állott a naturalista típusú meg e ragaszkodás mögött, színészi játékkal, de ossz- Bözse a hűvösvölgyi villa egészében alkalmas volt a falai közül oly módon bemutató arra, hogy be- igyekszik szabadulni, hogy ragadja meg a „szupertár­sadalmat” gyötrő belső el­lentmondásokat. . De tévednek azok, akik ennek a hatalmas ország­nak valamiféle metszetét, a társadalmi problémák sok­féleségét elemző módon fel­táró és a felmerült kérdé­sekre választ is adó alko­tást kérnek számon a Zab- riskie Pointtól. Csalódnák, akik átgondolt, rendszeres lasztja, de a fennálló rend ellen küzdők közé őt ugyan­úgy nem a forradalmár ön­tudata sodorja, mint sok társát. Fiatal barátnője, Daria viszont a kábítósze­res „utazás” önfeledt álla­potával próbálja megsze­rezni — időlegesen — belső békéjét. Kettőjük találko­zása — és ezekben a jele­netekben csúcsosodik ki a film cselekményen túli és objektív kritikát keres- szimbólumrendszere nek Antonioni filmjében, az csak a társadalmon kívül, idegenkedő vagy az elfogu- a Halai völgye holdbéli ta- latlan európai szemléletét jakhoz hasonló, kietlen várják a képsoroktóL pusztaságaban jöhet letre, abban az utolsó „termé- Amerikában járván ta- szetes” környezetben, amit pasztalatai abban a megfő- a civilizáció még érintetlen galmazásban összegeződtek, vadságában meghagyott. miszerint az USA társadal­ma — a civilizáció és a technika minden áldása el­lenére — beteg. De nem a szegénység, a kiáltó el­lentmondások, a mérhetet­len gazdagság, jólét és a néger gettók, nyomornegye­dek összebékíthetetlen vilá' Zabriskie Point sivatagé ban azonban hiányoznák az élet feltételei. Nincsen más választásuk, folytat­niuk kell megkezdett útju­kat — belső törvényeiknek engedelmeskedve. Markra a rendőrök lesnek az erő­szakra berendezkedett tár­ga ragadta meg képzeletét, 'sadalom 1átékszabáiyai sze. es nem is ezekben a je­lenségekben kutatja a be­tegség kórképét. Ami Anto- nionit taszítja Amerikában, az az emberek világa, a cselekvéseikben megnyilvá­nuló egymás iránti értet­lenség, az elszigeteltség, az elidegenedés sajátos — és az eddigi filmjeiben ábrá­zolt olaszországi tapaszta­latoktól eltérő megnyilvá­rint, Daria pedig a „Napos Homok Rt” luxusvillájába indul gépkocsiján, hogy majd látomásával a rende­ző jóslatát elevenítse meg a közelgő, totális és szük­ségszerű pusztulásról. Ily módon lesz a Zabris- kié Point szubjektív alko­tás. Antonioni a művész sajátos látásmódjával és ér i' v zékenységével reagál a nyu­nulasa. Ez az elidegenedes ái+Q, már nem csupán üresség, magány és céltalanság, mint azt az Éjszaka vagy a Vörös sivatag című film­jeiben ábrázolta. Az Egye­sült Államok fiatal polgá­rai elviselhetetlennek érzik életüket, olyannyira, hogy felvetett társadalmi prob­lémákra és a filmművészet kifejezési eszközeinek maximális kihasználásával életműve egyik legjelentő sebb alkotását készítette el. Láng Dezső és felesége a dráma nagyon lényeges, harmadik „szereplőjével”, a zongorával. (Major Pál és Koós Olga.) számoljon Raffai Sarolté a fia büntetlen előéletére, drámaírói fejlődésének tiszta káderlapjára alapoz- újabb állomásáról, öröm- va valamiféle maszek kö­méi üdvözöltük akikor az Utolsó tét bemutatását ab­ból a szempontból is, hogy konstatálhattuk az írónő drámaszerkesztő készségé­nek, jelenetépítő techniká­jának fejlődését, bár nem lehetünk elégedettek azzal, hogy Raffai Sarolta társa­dalmilag eléggé nehezen tödét nyitna. Ebben a kö­tőüzemben aztán, ha kicsi­ben is, újból eljátszhatok) a mindenható üzletember, a régi fajta kapitalista sze­repét Az utolsó tét — a kötődé megalapítása — azonban rombadőL De hát miféle tanulsággal szolgál­hat egy ilyenfajta társa­ható. A hűvösvölgyi villa falain kívül nem érezzük a mai társadalmi problé­mákat. Szinte egyetlen fénysugár sem szűrődik be az ablakon keresztül. A kecskeméti bemutató egyetlen szempontból még­is figyelemre méltó. Hely­reállott ugyanis az itteni előadáson az az arányel­tolódás, amely a budapesti színpadon elsősorban sze­reposztási okokból bekö­vetkezett. Kálmán György sajátos színészi adottságai miatt, elsőrendű főszerep­lőjévé vált a drámának, pedig az Utolsó tót igazi kulcsfigurája a feleség. Az ő határozott, erőszakosan oélratörő egyéniségének rabságában vergődik lé­nyegében Láng Dezső és a fia is. S ennék az erő­szakos emberi egyéniség­nek a megformálására Mé­száros Áginál alkalmasabb­nak bizonyult a kecskemé­ti bemutatón Koós Olga. Igaz, hogy nem tellett az erejéből egészen a darab végéig Bözse alakjának változatlanul magasfeszült­ségű, keményen kon­centrált megformálására — nem volt mód a fokozásra sem —, de a darab elején megmutatta, milyennek kellene lenni ennek a kü­lönös embernek. Koós Olga mellett Major Pál Láng Dezső szerepében egy ke­vesebb rétegből összetett jellemet rajzolt meg, nem érzékeltette olyan mérték­ben a tudatos öncsökken­tés, egyéniség-visszafogás bravúrját, mint Kálmán György tette, és ez a keve­sebb jellemvonásból össze­tett Láng Dezső helyrehoz­ta _ az arányokat 'a drá­mán belül. Major Pál tu­lajdonképpen csak annyit tett, hogy szűkszavúbban körvonalazta Láng Dezső alakját, szinte semmit sem tett hozzá azokhoz a lehe­tőségekhez, amit az író te­remtett. Sajnos, ennek kö­vetkeztében szürkébb is lett az előadás. Az azon­I ban már nemcsak a sze­replők gyengeségére mutat, hanem inkább Orbán Tibor rendezői koncepciójának A két fiatal: Imrus és Jut­ka. (Piróth Gyula és Falvay Klára.) lehetővé. Egységes vezér­fonal nélkül azután jele- nettöredékekre bomlott fel a mű, a másik két szerep­lő megjelenése sem sokat javított a helyzeten, bár különösen Piróth Gyula, a darab zárójelenetének ki­vételével, megfelelő stílus­ban, markáns vonásokkal formálta meg Imre alakját. A befejező részben az ő já­tékának hőfoka is alább- szállott. Falvay Klára Jut­ka szerepében — akárcsak a budapesti bemutatón Ro- nyecz Mária — lényegében a darab dramaturgiai gyen­geségének esett áldozatul. Egész jelenetsorokat szó nélkül kénytelen végig­nézni a színpadon, anélkül, hogy a legkisebb mérték­ben beleavatkozna az ese­mények menetébe. Amikor viszont színpadi jelenlété­nek funkciója van, Falvay Klára erőteljes plasztikus játékkal tereli magára a figyelmet. Vayer Tamás talán egy kicsit „dísztelenebb” dísz­letet tervezett a kelleténél. Pavlovits Mikós körülhatárolható és inkább dalmi kórkép! Vajon a a múltba, mint a jelenbe fiú lázadása kiutat jelent­mutató témával állt a kö- het-e, s mi a biztosítéka zönség elé. annak, hogy a rendszeres Mint arról a budapesti csempészésekkel foglalkozó bemutatót követően nagy kamionsofőr nem ugyan­vonalakban már beszámol- az* í°SJa folytatni, amire tunk, a dráma tulajdon- a szülei, elsősorban az képpen egyfajta család- anFa egész életét feltette. Nem, itt nincs kiút és áttételes, vérsze­nagyon gény a mának is szóló ál­talános^ tanulság. ^' Az író ugyan itt-ott az emberáb- rázolás lélektani motívu­mait ügyesen használja fel a szereplők jellemzésére, de a Raffai Saroltától meg­szokott éles és határozott társadalmi érzékenység a ma problémái iránt ebben a darabban eléggé hiányol­Együtt a család. (Koós Olga, Piróth Gyula, Falvay Klára és Major Pál.) hiányosságaira, ’hogy külö- Az első pillantásra nem- nösen az első és a harma- igen hinné a néző, hogy dik felvonás a tempótlan- egy félmilliót érő hűvös- ság hibájában leiedzett, völgyi villa falai között rendkívül vontatottra si- mozognak a szereplők, került. Ott is megállóit az Poós Éva jelmezei megfe- idő, ahol egyébként a dia- leltek a darab hangulatá- lógusok nem tették volna nak. Csáky Lajos l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents