Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-14 / 112. szám

8. oldal Megjegyzések, Nem lehetne előjegyzéssel? A várakozás nem tar­tozik a legkellemesebb időtöltések közé. Kivált­képpen akkor nem, ha betegség miatt amúgy is megviselt idegzettel kény­szerül az ember várakoz­ni. Például szakorvosi vizsgálatra a megyei ren­delőintézetben, ahonnan méltatlankodva és elke­seredetten is láttam már távozni pácienseket. Helybelieket is, de főleg Kecskemet környékéről érkezetteket. Az egyik megkérdezett középkorú asszony a kö­vetkezőkben adta méltat­lankodásának magyaráza­tát: „Hogyne lenne dü­hös az ember?! Bejöttem a reggeli busszal, itt töl­töttem az egész napot, holnap pedig kezdhetem elölről...” Aligha véletlen tehát, hogy a múltkoriban szer­kesztőségünk által a me­gyeszékhely környéki kis­községek vezetőivel ren­dezett ankéton is lépten- nyomon elhangzott az észrevétel: Meglehetős tortúrának vannak kité­ve e községek lakosai, ha szakorvosi ellátásra, vagy éppen felülvizsgálatra szorulnak. Miközben Helvécia, Nyárlőrinc, Hetényegyhá- za, Lászlófalva tanács­elnöke j ólesőn számolt be róla, hogy orvosi ren­delő, szolgálati lakás, sőt némelyütt már fogorvosi rendelő is épült, s a la­kosság alapvető egész­ségügyi ellátása ily mó­don valóra vált, azt is hozzátették: ismerik a gondot, rendkívül sok be­teg jut egy-egy szakor­vosra. Mégis jogosnak tű­nik az észrevételük, mely szerint valamilyen mó­don — például a szakor­vosi ellátásra, vagy fe­lülvizsgálatra szorulók, előjegyzésével — elejét kellene venni a betegek — olykor két-három na­pot is igénybe vevő utaz­tatásának. Megvizsgálás, s a lehe­tőségek szerint orvoslás céljából illetékesek fi­gyelmébe ajánljuk az ész­revételt Hiszen okos munkaszervezéssel nem­csak a felesleges utazta­tás költségei takaríthatok meg, hanem — s ez a lé­nyeg — a betegek gyó­gyulásának is csak hasz­nál, ha nincsenek a mos­tanihoz hasonló várako­zási, utazási tortúrának kitéve.­P. L Hol vagytok, fiatalok? Elismeréssel szemléljük Bocsa Községi Tanácsának szép, új épületét. A hosszú folyosón jobbra is, balra is irodák, az utolsó szoba sarkig nyitott ajtaján fel­irat: KISZ. Szétnézünk a bócsai fiatalok otthonában: egy múlt­századbeli, rozzant asztalból, néhány esámpáslábú székből, használhatatlan rexgsztalból, s egy „kivég­zett” magnóból áll a berendezés. Sután, porosán lóg a csillár, s a falon egyetlen oklevél szégyenkezik egyévtizedes magányáért A bócsai színjátszók ugyan­is 1961-ben kapták jó munkájukért. Ügy látszik, azóta megállt az idő, s a helyi KISZ- esek ülnek a régi „babérukon”. Különben aligha só­várogna megjavításért az asztal, a szék, a magnó. Sok KISZ-szervezet megirigyelné a helyiségeteket, bócsai fiatalok. A kis otthont a tanács alighanem előlegezett bizalomként adta. Most hát, rajtatok a sor... — tárnái — As erőszak bűvöletében Kevés bűnügy keltett ak­kora felháborodást az utób­bi években megyénk szék­helyén, mint az, amelyet öt fiatalember követett el — sorozatban. Érthetőnek tűnt tehát, hogy a tárgyaló­terem előtt hatalmas tömeg várakozott, s kíváncsian fi­gyelték a folyosó végén le­vő barna ajtót, Ott kellett megjelennie az öt vádlott­nak, akiket a börtönből ve­zetnek fel. Néhány perc múlva valóban nyílt az aj­tó, megjelent egy fegyőr, majd egymás után a bi­lincsbe vert bűnösök, az­tán egy másik fegyőr, aki becsukta, az ajtót, s a „me­net” bekanyarodott a tár­gyalóterembe. Kulcsok csörgése, bilin­csek zaja, s a korábban ve­szélyes emberek, most igen szelíd ábrázattal ülnek le a padra, s kíváncsian fi­gyelnek a teremben minden neszre. A bíró lapoz a vas­kos aktában, maid megkez­dődik a vádirat ismerteté­se: erőszakos nemi közösü­lések sorozata, többek ál­tal egy időben elkövetve. Hosszan sorolja a bíró a bi­zonyítékokat, maid amikor befejezi, megkérdezi a vád lottakat, mit szólnak az el­hangzottakhoz. Az elsőren­dű kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. — Minden esetben meg­mondtuk a lányoknak, hogy hová visszük őket és mit akarunk. Akkor minek jöt­tek el, ha utána bíróságra, rendőrségre szaladgáltak. Nem volt itt erőszak, csak néhány fülest osztottunk ki közöttük. Részletezni, felsorolni na­gyon hosszú lenne mindazt, amit hosszú idő alatt vég­hez vitt ez a társaság. Leg­inkább az egyik belvárosi cukrászda volt a „vadász- területük”. Figyelték a ma­gányosan asztalhoz ülő lá­ncokat, s majd amikor meggyőződtek róla, hogy senkit sem várnak, oda­mentek ismerkedni. A meg­lepő csupán az volt a do­logban, hogy a lányok szin­te kivétel nélkül szívesen fogadták, nem küldték el őket. Még akkor sem, ami­kor felajánlották nekik, hogy elviszik őket egy bár­ba, ahol kitűnően szóra­koznak együtt. — Miután így megálla­podtunk velük, elindultunk a temető felé. Volt olyan, 1971. május 14. péntek Gyümölcsöző kapcsolatok a Kertészeti Egyetem és a megye mezőgazdasági üzemei között A több mint másfél év­tizeddel ezelőtt alakult Kertészeti Munkaközösség a budapesti Kertészti Egyetem irányításával mű­ködik. A munkaközösség jó kapcsolatot teremtett megyénk mezőgazdasági üzemeivel. Elnöke, immár hat esztendő óta, dr. Somos András, az egyetem zöld­ségtermelési és földműve- léstani tanszékének veze­tője. A neves professzort a tanszék — Budapest hatá­rában levő — soroksári kí­sérleti telepén kerestük fel. Az itteni kísérletek a világ minden részéből vonzzák a kutatókat, kertészeti szak­embereket. Itt folynak ugyanis az országban egy­re inkább elterjedő fólia alatti zöldséghaj tatás tudo­mányosan megalapozott kutatásai. Dr. Somos Andrást iriin- den délelőtt meg lehet ta­lálni a telepen. Naponta egy-két órát kísérleteinek szentel. Ez alkalommal beszél­getésünk témája csak rész­ben a fólia alatti zöldség- termesztés, inkább a Ker­A fólia alatt elférnek a ko rszerű kisgépek is. tészeti Munkaközösség és Bács-Kiskun megye üze­meinek kapcsolatáról sze­retnék átfogó tájékoztatást kapni. Sokféle együttműködés Örömmel és lelkesen ad információt a professzor. — Bács-Kiskun megye kertészeti termesztés szem­pontjából hazánk egyik legváltozatosabb és legbel- terjesebb művelést folytató vidéke. A mi itteni mun­kánk ismeretterjesztő elő­adásokból, hasonló célt szolgáló bemutatókból, ha­tárjárásokból, helyi tanács­kozásokból, tanfolyamok­ból, egyes helyeken végzett hosszabb, több éves kísér­letezésből tevődik össze. Ebből a sokféle kapcso­latból csak úgy találomra ragadok ki néhányat. Elné­zést kérek, hogy a ked­venc témámmal, a mű­anyagfóliával kezdem. Vé­leményem szerint a fólia a legkorszerűbb zöldség- termesztési mód segédesz­köze. Népszerűsítésén tan­székem jó néhány eszten­deje, egyre nagyobb siker­rel -munkálkodik. Ebből a célból rendezzük itt Sorok­sáron a bemutatókat, tan­folyamokat, amelyeken a Bács megyeiek mindig elől járnak. A fólia alatti termesztést ismertető tan­folyamon 35 kertészeti szakemberük vesz részt. Ez az összes hallgatók mint­egy 10 százaléka. Csupán oktatással természetesen nem elégedhetünk meg. Magam és munkatársaim rendszeresen látogatjuk a termelőüzemeket, a hely­színen adunk tanácsot. Hangsúlyozom, hogy ebben nagy segítségünkre vannak a megyei hatóságok, a hogy tizenegy órakor mu­tatott hajlandóságot a lány erre. Amikor a temetőhöz értünk, már sejtenie kellett, hogy nem bélyeggyűjte­ményt mutatunk. Az öt fia­talember — mellesleg jó szakmájuk, munkahelyük volt — kihallgatása után egymást követve léptek a bírói emelvény elé a tulaj­donképpeni sértettek,, a lá­nyok. — Hová és milyen ígéret­tel csalták el magát a vád­lottak? — kérdezte a bíró a szőke, valóban szép ar­cú lánytól, akin erősen lát­szott, hogy terhes. Némi gondolkodás után pontosan megnevezte a napot, az órát, amikor betért a cuk­rászdába. Különösebb célja nem volt, csak bement né­hány szelet süteményt meg­enni. — Talán tíz perc múlott .el, kihozták a tortaszele­teket, amikor rá akartam gyújtani. Még elő sem vet­tem a gyufát, a szomszéd asztalról ugrott T. K. és öngyújtóval tüzet adott. Nekem imponált, hogy mi­lyen udvarias ez a fiú, s megkért, hadd üljön oda. Beszélgettünk, aztán a töb­biek is oda jöttek. Egyet ismertem közülük, de név- szerint nem. Tudtam, hogy hol lakik, mert a húgával együtt jártunk iskolába. Ö jegyezte meg, hogy — ta­lán fél óra elteltével — menjünk ebből a füstös odúból. Majd ők elvisznek engem engem egy új bárba. Eddig is, de a további­akban még inkább hason­lítanak egymáshoz a lá­nyok által elmondott ese­tek. Amikor a kis csoport a város szélére ért, majd­nem mindegyik lány meg­kérdezte, hová mennek Ekkor azonban már késő volt — legalábbis nem na­gyon lehetett szabadulni. Megmondták a vádlottak, mi a céljuk, s vagy enged, vagy megverik. Ez utóbbi is megtörtént nem egy ál­dozattal. Néhánytól külön­böző holmit vettek el, egy harmadikat, aki nagyon tiltakozott, ököllel vertek kerítésen dobták át. Köz­ben a szülők otthon béké­sen aludtak, vagy televízi­ót néztek, s meg sem kér­dezték a kislányt, aki éj­félkor állított be teljesen ziláltan, hogy merre járt, mi történt vple. — Kérem, a legszigorúbb büntetést tessék kiszabni ezekre az elvetemült huli­gánokra — tört ki magá­ból az egyik szülő, de a bíró leintette: — A büntetést tessék ránk bízni. Inkább arról beszéljen nekünk, hogy mi volt a rend az ön család­jában, hány ódáig volt ki­menője a lánynak és hány­szor egy héten? — Ezt így nem lehetett megszabni. Előfordult, hogy kettőkor elment valami­lyen szakkörre, s csak másnap reggel láttam. Hogy mikor jött haza nem tudom. Általában tizenegy­kor fekszem, de akkor az ő ágya üres volt. Reggel az asztalnál viszont már együtt ettünk. — S nem kérdezte meg tőle merre járt? — Én nagyon elfoglalt ember vagyok... — tért ki a válasz elől az apa, folytatni akarta még, de a bíró intett, hogy a ki­hallgatást befejezte, elme­het. A tárgyalás több napig tartott. A kíváncsi töme­get hol beengedték a tár­gyalóterembe, hol kiküld­ték onnan. Attól függően, hogy milyen kérdések sze­repeltek a tárgyalás me­netében. Az ítélethirdetésre azon­ban mindenki bemehetett. Riadtan pislogtak hátra a vádlottak, s szégyenkezve látták meg a tömegben szüleiket, feleségüket, test­vérüket stb. Aztán már csak a bíróra figyeltek. A súlyos ítéletek hallatára felszisszent a közönség, hogy aztán még mélyeb­ben hallgasson, még job­ban figyeljen. — Az elsőrendű vádlot­tat a bíróság 14 évi sza­badságvesztésre ítéli — olvasta a bíró, majd a töb­biek következtek tizenegy, hét, hat és fél, illetve öt esztendővel. Aztán kattan­tak a bilincsek, a vádlot­takat elkísérték a börtön­be ... Gál Sándor Dr. Somos András: T iá- szeresen látogatjuk a ter­melőüzemeket mezőgazdasági üzemekkel kapcsolatban álló vállala­tok Tanszékek kísérletei A fólia alatti zöldséghaj- tatás hódít a megyében is. Főként Tiszakécske és Kiskunfélegyháza mezőgaz­dasági üzemeiben. Tisza- kécskén a termálvíz hasz­nosítása sietteti ezt a fo­lyamatot. Kiskunfélegyhá­zán nemcsak a termelőszö­vetkezetek, hanem a ház­táji termelők is sikerrel alkalmazzák a retek, a sa­láta, a karalábé hajtatásá­hoz. Ma már közismert, hogy ez a termesztési mód jóval olcsóbb, mint az üvegházi hajtatás. Nem vé­letlen, hogy világszerte ro­hamosan terjed. A Kertészeti Egyetem többi tanszéke is szoros öászeköttetést tart fenn a megyével. A szőlőtermesz­tési tanszék vezetője, dr. Kozma Pál professzor minden esztendőben több napon át járja a megye szőlőtermesztés szempont­jából jelentős üzemeit. Ta­valy például a pincegazda­ságokat látogatta sorra. A talajtani tanszék szintén segíti a termelőket. A Kis­kőrösi Szakszövetkezetek Területi Szövetségével együttműködve talajerő­utánpótlási kísérleteket vé­geznek Tovább bővítik Érdemes egy pillantást vetni a statisztikára. Ta­valy 34 szőlő-, növényvé­delmi bemutatót tartottak hét községben. A gyü­mölcsvédelemmel kapcso­latos szakmai tapasztalat- csere 10 alkalommal tör­tént, két községben. Vegy­szeres gyomirtás bemuta­tója öt esetben volt há­rom községben. A professzor elmondja: — Friss a kapcsolatunk a Kecskeméti Mezőgazda- sági Felsőfokú Technikum­mal. A tanintézettel együtt­működve háztáji és kis­kerttulajdonosok számára kertészeti tanfolyamot szer­veztünk. Nagy az érdeklő­dés és ahogy hallottuk, hasznosnak találják kezde­ményezésünket Dr. Somos András ezzel búcsúzik: — Munkaközösségünk célja, hogy a tudományos kutatás és a gyakorlati ter­mesztés szorosabb kapcso­latba kerüljön. Máris ér­tünk el figyelemre méltó eredményeket. Sikereink­kel azonban nem vagyunk elégedettek. Szeretnénk a kapcsolatokat tovább bő­víteni. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents