Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-13 / 111. szám

«4 ka pm este? Terítéken a szőnyeg Penelope éjjelente lebon­totta azt a szőnyeget, ame­lyet nappal szőtt, mert a munka elkészültével újra férjet kellett volna válasz­tania. Közben a halottnak hitt, férjét, Odüsszeuszt várta haza, a bátor, okos, ravasz királyt a húsz évre elnyúlt kalandos hányatta­tásból. A kérők távoltartá­snak ez a módja — amit Homérosz eposza dolgozott fel — még egy királynő­nek is luxus volt. Ma pe­dig valószínűleg senki sem tenné meg a világon, an­nak a kockázata nélkül, hogy sültbolondnak néz­zék. Annál is kevésbé, mert a szőnyegszövés any- nyi máshoz hasonlóan szin­tén ipari jellegű tevékeny­ség lett, a régi kazah, per­zsa motívumok alkalmazá­sa a mai keresletnek felel meg. Ez persze mit sem von le például annak a kis­kunfélegyházi szőnyegnek az értékéből, amelynek a minőségi vizsgálatát ábrá­zolja a fotónk. Zsákmányok parádéja Ez is trófea, ha nem is it vadászszenvedély eredmé­nyének, hanem valami csodálatos halászsxerencsénck a megtestesítője. A közelső vadászati világkiállításon — amelynek az előkészületeiből ad ízelítőt a felvétel — sokan a valóságban is megláthatják azokat a tró­feákat, amelyekkel a baráti társaságokban, mint sze­mélyes zsákmánnyal, oly sokszor eldicsekedtek. előbbre hozták a színpadot 1922 nyarán operettszínház- A nézőtér faburkolata jó zá alakították az épületet, akusztikai hatást biztosít decemberben pedig Heltai A hajdani szecessziós épü- Jenő lelkes-szépségű avató­let klvül-belül megtartotta versével és Földes—Butty- eredeti stílusát, a mennye- kay: Oliva hercegnő című zet stukkó díszeit, szobrait operettjével megnyílt a Fő- Az épületek közé zsúfolt városi Operettszínház. Ro- színház szerkezetén, mére- boz Imre, Faludi Sándor, teln nem lehetett változtat- Kabos Gyula, Sebestyén De­ni. De megoldották — a zső. Bárdos Artúr és má- belső udvar építésével — a sok igazgatták a színházat, színészek, a színházi dolgo- 1945 tavaszán — április zók kiszolgáló helyiségeit 5-én — a Csárdáskirálynő- is. A háromemeletes öltő- vei és Honthy Hannával zőházban kaptak helyet az újból megnyílt a színház, énekkari, a tánckari és a S mi mással nyithatott vol- zenekari öltözők. na most is, 26 év múltán, A hallban, a lépcsőfeljá- mint a Csárdáskirálynővel rónál két márványtábla a — és Honthy Hannával. mSSSSSSSsn WDr A PETŐFI NÉPE Szerkesztette: Pavlovits Miklós MELLÉKLETE Fotó; Pásztor Z., Tóth S. MTI Operett nyitány Annyi sok csodálatos látnivalója volt a kecskeméti május elsejei felvonulásnak, de őt mégis egész gyer­meksereg figyelte áhítattal és szájtátva. Hiszen ő maga is olyan fiatalos külsejű még — és mégis egy csomó kitüntetés csillog-villog az egyenruháján. És, ahogy ott áll a katonazenekar előtt, és egyetlen kéz­mozdulatára fegyelmezett összhangban játszani kez­denek, ilyenkor szinte önkénytelenül is egyszerre, egy ütemre dobbannak a lábak, vígabb, pattogósabb lesz a felvonulók lépte, menete... Most csak piano, pianissimo, halkan, egészen halkan, aztán forte, erő­sebben — és fortissimo, még erősebben, hogy ide fi­gyeljen az a bájos kis szöszke is ott az áruház kira­katánál ... (T—1.) Megnyílt a színház. Be­költözött újjávarázsolt régi helyére. Esténként már ott fény­lik, viliódzik a legyező for­májú fényreklám — Fővá­rosi Operettszínház. Nap­közben üvegajtaján átsejlik az ízléssel, mértéktartással aranyozott, bíbor-kárpito­zott előcsarnok. A fal — indonéz faburkolatú, a pad­ló olasz borítású, a csillár csehszlovák, az üveg belga, a színpadon osztrák díszlet­emelőgépek. Huszonnégy hazai és hat külföldi válla­lat dolgozott az átalakítás négy éve alatt az operett­színházban. A dohánybarna kárpitú széksorokban 1017 néző fog­lalhat helyet. Megszüntet­ték a páholyokat, az er­kély összefüggő széksorai­ból jól látni a színpadra. Gombnyomásra fényárban úszik a színház. Szabályoz­ni tudják a színháztér pá­ratartalmát. Hidraulikus be­rendezés emeli ki-be a dísz­letfalakat, ereszti le a vas­függönyt. A fórgószínpad 12 méter átmérőjű, átépítették a ze­nekari árkot, valamivel színház múltját idézi. Az egykori orfeum alapítóinak, építőinek nevét vésték arany betűkkel a már­ványba. A múlt század utolsó éveiben „amikor még az aranyifjúság az orfeumba járt, Tarján Vili volt a leg­népszerűbb gyerek az éj komolyabb hölgyei köré­ben, benn a nagyszakállú Munczy Lajos vonta a könnyed francia sanzont, és a télikert falán frissek voltak a pohártörés nyomai a legendabeli pezsgés éjsza­kákból, midőn a Pommery patakban folyt és ezer fo­rintot elverni egy éjszakán olyan megszokott dolog volt, a Somossy-házban...” — írja Krúdy. A Somossy-ház, a Nagy­mező utcai orfeum a mil­lenniumi kor pompájával, szemet gyönyörködtető csil­logásával vonzotta vendé­geit. Azt mondják, a muta­tásra Somossy tanította meg Budapestet; együtt ivott, mulatozott vendégeivel. Nagy esték, pezsgés úri mu­rik színhelye volt az or­feum. Üj tulajdonosok jöttek.

Next

/
Thumbnails
Contents