Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-07 / 82. szám
1971. április 7, szerda 5. oldal A pártszervezetek és a kultúra Eunszentmiklósi beszélgetés A községi pártbizottság kulturális irányító munkájának tapasztalatairól beszélgetünk K. Tóth Ferenccel, a végrehajtó bizottság titkárával. Közben elég gyakran megcsörren a telefon. Véleményt kér az egyik alapszervezet propagandafelelőse, a KISZ- csúcstitkár röviden beszámol a forradalmi ifjúsági napok előkészületeiről, egy előadássorozat témáiról ad tájékoztatást a TIT megbízottja. Vendéglátóm türelmesen végighallgatja az információkat, némelyik mondatra rövid, tárgyilagos közbevetést tesz. A negyedik telefonhívás után tréfásan mondja: „még szerencse, hogy csak egy készülék van itt, mi lenne, ha egyszerre kettő-három csörögne”? Végre csend van. Belelapozhatunk az asztalra készített jegyzőkönyvekbe, vb-határozatokba, jelentésekbe. Valamennyi a népművelés ügyével kapcsolatos. — Igaz-e, hogy rövidesen művelődési ház nélkül marad a nyolcezer lakosú nagyközség, Kunszentmik- lós? — Valóban így van, kétéves időszakra beszünteti működését a kulturális központ. Az öreg falak között ezentúl üzlet lesz. — Miért e változás? Modem kétszintes áruházát építenek a jelenlegi étterem és a szomszédságában levő üzletek helyén. Ez teszi indokolttá az áthelyezéseket. A művelődési ház egyetlen nagy termével eddig sem felelt meg tökéletesen rendeltetésének. Amikor az áruház elkészül, felújítjuk, illetve átalakítjuk a kultúra hajlékát is — bár a legjobb az lenne, ha e helyett is újat építhetnénk. (A művelődési ház igénybevételével lapunkban külön cikkben foglalkozunk. Szerk.) — Tehát két évig nem lesz hajléka a kultúrának? — Javaslatunk: a nagyobb rendezvényeket, színházi előadásokat a moziban, a vitákat, ankétokat a pártszékházban és a tanácsnál kell megrendezni. Nemrég pinceklubot avattak a gimnáziumban, e helyiség ad otthont a fiatalok zenéstáncos, klubszerű foglalkozásainak. Gondoltunk a szakköri tevékenységre is, erre a célra az iskolai termek egy részét és a szövetkezeti klubot ajánljuk. — Módosítani kell-e ezen túl is a helyi népművelési tervet? — A program lényegén nem változtatunk. Pártbizottságunk felkérte az üzemeket, közös gazdaságokat, hogy a jövőben gyakrabban rendezzenek saját műsorokat és kulturális eszközeiket még inkább a közös törekvések szolgálatába állítsák. Ha ez maradéka talanul megvalósul, akkor az eredeti elképzeléseket művelődési ház nélkül is teljesítjük. K. Tóth Ferenc a könyvtárról szólva elmondta, hogy időszerű lenne a könyvállomány felújítása, pótlása. A tanyai fiók- könyvtárakra ugyanez vonatkozik. Helyszűke miatt egyre késik az ifjúsági könyvtár kialakítása. J ■■v.'-. tani kell, tehát a fe’t ételetet, hQgv az egyébként örvendetesen növekvő olvasótábor megmaradjon, illetve tovább gyarapodjon. — Az ismeretterjesztés feladatait hogyan határozta meg a községi pártbizottság? — Javasoltuk: az előadások témáit úgy válasszák ki és adják elő, hogy a hallgatóság meg is értse azok lényegét. Kerülni kell az öncélúságot. A háziipari szövetkezetnél irodalom- történeti sorozat zajlik, talán egy társadalompolitikai téma jobban megfelelt volna. Ez nemcsak a TIT hibája, hanem azoké is, akik az előadásokat lekötik és csak néhány ember igényét tartják szem előtt. Vagyis: nem az előadások nagy száma az elsőrendű követelmény, hanem az, hogy az új ismeretek megkötődjenek, erjesztő tudássá raktározódjanak a fejekben. — Egyéb határozatok, melyek a kulturális tevékenység pártirányításának gyakorlati megvalósítását szolgálják? — Határozatot hoztunk a kulturális hagyományok ápolására, a helyi tánc- kultúra népművészeti fejlesztésére. Felkértük az iskolákat, a vállalatokat, termelőszövetkezeteket, énekkarok szervezésére. Az Egyetértés Tsz azóta már harminctagú férfikórust működtet, sikerrel. Állásfoglalásunk nyomán a pártalapszervezetek minden évben egyszer megvitatják a közművelődés helyzetét, a vezetőségek ©gy-egy tagja a jövőben kulturális felelősként végzi megbízatását. A szövetkezeti pártszervek folyamatosan végzik és ellenőrzik a kulturális alapok célszerű felhasználását, az arányok betartását. Ugyanígy határozatot hoztunk a társadalmi ünnepségek, KISZ-es esküvők, névadók, úttörő- és kisdobosavatások rendszeres és színvonalas lebonyolítására. Itt a pedagógus pártszervezet és a KISZ kapott külön feladatot — A tanyán élők problémái? — A legnehezebb pont — Bodakút. Egyre több az elhagyott épület, ritkulnak a tanyák. A művelődési autó most is kijár a megszokott központokba, de a látogatottság gyér. A fiatalok rendszeresen bejárnak a faluba, a felnőttek kevés színházi estről hiányoznak. Persze még nem mindenki tesz így. Megoldás? Talán egyszer végleg elfogynak a tanyák. A kulturálódás nagy segítség ebben. A községi pártbizottság titkára ezekkel a szavakkal summázta a helyzetet: az iparosodás alapjait már megteremtettük, de sok tennivalónk van még a tudatfejlesztésben. Az itt beruházandó „tőke” lassabban térül meg, mint az iparnál, de biztos haszonnal jár. Szabó Attila 31. — Egyre szebb — mondogatta Marc — de kinek telefonálhatott? — Ezt sajnos, nem sikerült megállapítanunk, mert amire ártalmatlanná tették, a vonal megszakadt. ... Fél órával a reggel beszélgetés után Marc a párizsi központon keresztül általános riadót fújt. És hatvan perc múltán Singapore-tól Hamburgig akcióba lépett az Interpol. A római repülőtér útlevél- és vízumnyilvántartása alapján három évre visszamenően kiválogatták azok neveit, elsősorban ifjú hölgyekét, akik rendszeresen utazgattak a Távol-Kelet és Elő-Ázsia országaiba. Délben már az Interpol török, indiai, iráni, libanoni, singpore-i, saigoni, kuwaiti. osztrák, nyugatnémet, francia, olasz, holland, svájci és belgiumi rezidensei a már hónapok óta figyelt európai csempészekkel együtt 270 személyt tartóztattak le. A repülőtéri adatok alapján nyolc római lány került rendőrkézre és a kora délutáni órákban az Interpol központja 96 kábítószer-kereskedő pontos nevét és címét közölte délkelet-ázsiai megbízottaival. Ezek között azonban nem szerepelt a hongkongi Liang Yol. Marc nem akarta megzavarni Fleurot küldetését... Jannot még délelőtt megkapta Marc utasítását, hogy a már régebb óta figyelt és felderített milánói csempészhálózat minden tagját lehetőleg egy időben és feltűnés nélkül fogassa el és szállja meg a Bonta-villa-t. Jannot nyugtázta a kapott parancsot és egyúttal közölte, hogy Antonio Amporeale-t nem veheti őrizetbe Milánóban, mert az illető délelőtt 9-kor eltávozott a városból. Két rendőrségi autó követi. A Parmából kapott legfrissebb jelentés szerint Amporeale a Rómába vezető autópályára kanyarodott. így is jó — mondta Marc, miközben Luigi irodájában a milánói távirat szövegét olvasta. — Ezúttal nekem lesz igazam — fordult Luigihoz — helybe jön a fickó. Luigi azonban gondterhelten töprengett. Szorongása Maréra is ráragadt, aki egyre azt latolgatta, nem siette-e el az akciót. Érdekes, hogy Maria Belloni nem táviratozott Milánóba. Nápolyból miért értesítette volna Amporealet, aki korántsem lehet olyan fontos figura. mint Berti. Bertit és a hongkongi Liang Yolt-■ónban a lány a római szállóból értesítette. De akkor <<i üzent Amporealenak, hogy Belloni kisasszony érkezése idejére Rómába érjen? ■ v* — Rádió, jegyzet gondolatok a Bartók-retélkedő után A Kossuth Kiadó a választásért A Kossuth Kiadó az elmúlt évek országépítő munkájáról beszélő kiadványokkal lendítette előre a választási agitációt. A „Té_ nyék és érvek” című füzetsorozatban az új tervidőszak céljairól szóló kiadványok láttak napvilágot, nagy példányszámban nyomattak ki plakátokat az ötéves terv népgazdasági céljainak ábrákkal, adatokkal való illusztrálására. Új világítási apparátus A VBKM 3. sz. gyárában elkészítették a Népstadion új fényszóróinak első példányát, A nagy teljesítményű, napfény színhőmérsékletű világítás lehetővé teszi a színes tv-adások közvetítését is. A napjainkban anynyira divatos vetélkedőket, szellemi fejtörőket két nagy csoportba sorolhatjuk. Egyikben a versenyzők ügyessége, talpraesettsége a döntő tényező, s ez — ha minden jól sikerül — a nézőnek, hallgatónak jó szórakozást, a szurkolás örömét, a játékosoknak pedig népszerűséget és kisebb- nagyobb értékű jutalmakat jelent. A másikban a felkészülésen van a hangsúly: ismeretek szerzésén vagy elmélyítésén, s ezek átadásán a hallgatóknak. így a nyeremények anyagi értékénél sokkal nagyobb lehet a szellemi haszon: a játék érdeklődést ébreszthet, gondolkodásra, tanulásra serkentheti nemcsak a versenyzőket, hanem a versenyt nagyobb aktivitással követők ezreit is. Persze ez is különféleképpen valósulhat meg. A televízió új — részben a „Zenélő órák” utódaként jelentkező „Felelj, ha tudsz” című vetélkedője például abból az alapjaiban jó elképzelésből indul ki, hogy különböző művészeti ágakat kapcsol össze, s egy adott témában a verseny- 7 "'-tői irodalmi, zenei és képzőművészeti tájékozottságot egyaránt megkövetel. Ugyanakkor szórakoztató műsor is akar lenni. A célt azonban egyik tekintetben sem éri el: a feladatok csupán a felületen mozognak, a versenyzőknek többnyire alkalmuk sincs mélyebb ismeretekről bizonyságot tenni, a lebonyolításban pedig túl sok az üres járat, amit — különösen a legutóbbi adásban — a rendezés nem tudott tartalmasán kitölteni. Mindezt azonban in-: kább csak az ellentét kedvéért említettem. Mert a Magyar Rádió viszont az elmúlt hetekben, hónapokban minden eddiginél nagyobb jelentőségű és magasabb színvonalú művészeti vetélkedőt rendezett. A lényeget maga a cím is hűen kifejezte: Országos Bartók Műveltségi Verseny. A versenyző csapatok tagjai hétről hétre valóban műveltségükkel ejtették ámulatba a hallgatót, sőt sok esetben a zsűrit is. A műveltség szó nem csupán lexikális tudást jelentett, hanem a Bartók-életmű alapos ismeretét, s az összefüggések mélyebb megértését is. A versenybe másfél száz középiskola 7—7 tagú csapata nevezett, s az elődöntők után a legjobb nyolc páros versenyekben mérte össze tudását a mikrofonok előtt. (A kecskeméti Ko- dály-gimnázium diákjai csak kis pontszámkülönb- ség miatt nem jutottak be a nyolc közé.) Azt jelenti ez, hogy több mint ezer fiatal tanulmányozta elmélyült igyekezettel Bartók művészetét. Ez önmagában is sokat mond, bár hallom az ellenvetést: Mi ez a szám az ifjúság egészéhez viszonyítva? Valóban csak töredék. De amit ez a töredék tett, az sokkal szélesebb körben sugározza szét hatását. A siker, sőt csupán a nagy nyilvánosság előtti szereplés ténye is rangot, becsületet szerez nemcsak azoknak a fiataloknak, akiknek nagyszerű feleleteit az egész ország — s ezen belül saját tanulótársaik, barátaik, ismerőseik, tanáraik hallották, hanem az ügynek is, melyre ennyi időt, energiát és sok-sok munkát áldoztak. A verseny megmutatta, hogy a zene iránti szeretet és lelkesedés is elismerést és támogatást érdemel, s ez a győztes csapatok iskoláinak átadott díjakban is kifejezésre jutott. Végül, de nem utolsósorban: akik a versenyző diákok iránti rokonszenv- ből figyelemmel követték az adásokat, eközben Bartók művészetéhez és az egyetemes emberi kultúrában betöltött szerepének teljesebb megértéséhez is minden bizonnyal közelebb jutottak. Ügy vélem, ez volt a most lezárult nagy vetélkedő legjelentősebb eredménye. Körber Tivadar A két detektívfőnök okoskodása helyes volt, csak azt nem tudhatták, hogy a táviratot aznap reggel Pa- lermóból küldték Amporealenak. A feladó dr. Berti volt, aki, miután sikertelenül kísérletezett a Hongkongból érkező áru Szicíliából történő továbbításának megszervezésével, Amporeale révén próbálta saját nyugateurópai hálózatán Hamburgig eljuttatni. Ezért rendelte Amporealet Maria érkezésének várható időpontjára a római Európa Hotelhez. Amporeale és Maria ismerték egymást és Berti feltételezése szerint Marianak a nemzetközi repülőtérről előbb a szállodába kellett mennie és csak azután a belforgalmi légikikötőbe, ahonnan csak este nyolckor indult Palermóba az utolsó járat. ... Marc magába mélyedve töprengett és hangosan szürcsölgette ebéd előtti feketéjét. A római rendőrség központjába percenként érkeztek a jelentések az éter hullámain. Hol Ankara, hol Párizs, hol Teherán, hol Singapore, München, Hamburg, hol pedig Milánó... Nápolyban még csend volt. Huszonhat nápolyi detektív figyelte Luciano nápolyi kereskedelmi cégének irodáit, telefonjait. A sorrentói rádiólehallgató állomás alkalmazottainak fele pedig az amatőr hullámhosszakat és az ultrarövid sávokat ellenőrizte. A teleszkópok csápjai Sorentóból Capri szigete felé fordultak. — Luigi — szólalt meg hosszú hallgatás után Marc — ammondó vagyok, ami biztos, az biztos, hogyan lehetne az autópályán még Viterbo előtt elkapni ezt az Amporealet? — Mi sem egyszerűbb ennél. Bolsena környékén van egy szakasz, ahol a megengedett legnagyobb sebesség nyolcvan kilométer per óra. Ezt azonban senki sem tartja be. Utasítjuk a kettes számú közlekedési őrsöt, és a fiúk lesben állnak, és egy a százhoz fogadok, hogy a pasas nem tartja be a tábla utasítását. Ezért aztán gyorshajtás miatt feltartóztatják. Máris közöltetem a rendszámot, és az elfogatási parancsot. — Köszönöm, old boy — és Marc fájdalmas fintorral hörpintette fel elhűlt maradék kávéját. Bertit az események kizökkentették megszokott nyugalmából. Az utóbbi napok szorongásaihoz hasonlót utoljára tizenegynéhány esztendővel ezelőtt, Szicíliából történt menekülésekor érzett. Eddig azt hitte, hogy Calo bűvköréből történt kiszabadulása óta önálló és határozott egyéniséggé lett. És most mégis tanácstalan volt. Szíve szerint már tegnap este elhagyta volna Palermói. A fél éjszakát a Modrano előtti parányi térre néző ablak mellett állva töltötte. A kihalt csendet leste, s az üvegen át halló minden egyes lépés kopoánására összerezzent. „Most jönnek érte”... Hogy kicsodák? Azt nem fogalmazta meg magának? Valakik biztosan jönnek majd. Elsősorban nem is a rendőrségtől félt. A Barberák jönnek... De miért lenne ő az építkezési máffia útjában?... Lehet, hogy senki sem akarja eltenni láb alól?.— v (Folytatjuk)
