Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-07 / 82. szám
«. oldal A nép jelöltjei: Ilyerí embernek isme ..ik A diágszéli helyzet »a ncuik rfflhMauh Ha NbIigz^ü Ibontcxliozo nFomaßan ^0 1971. április 7, szerda Először úgy volt, hogy személyesen beszélgetünk. Üzenetet hagytam, ekkor és ekkor megyek. Ha válaszolhatott volna, már akkor megmondja: az a délelőttje is be van programozva, be kell utaznia Kecskemétre, így aztán hiába indultam neki Kunszentmiklós főteréről az Egyetértés Tsz székháza felé olyan reménnyel is, hogy hátha ösz- szetalálkozunk útközben. Mondták, szép szál ember, „igazi kun”, s mivel az itt közölt portrét előzőleg beszereztem, nem volt nehéz figyelni Selyem Zsigmond tsz-elnököt, a megyei 4-es választókerület országgyűlési képviselőjelöltjét. De nem volt a tavaszi színbe öltözött, magas homlokú tanácsháza ügyfelei közt, nem az üzletsorok előtti forgalomban, sem az építőknél —, akik a nagyközséget átszelő romantikus ér távolabbi partrészén sürög- tek a még bátortalanul zöldellő pázsiton. Számítottam, hogy majd a szövetkezet utcájában pillantom meg. Ám a gépjárművektől felvert por csak a fázékony, ágbogas akácokra hüllt. Embereket inkább a kerítéseken belül lehetett látni; vígan forgolódtak, tettek- vettek, barkácsoltak a napon. Mielőtt a székházba betértem, jól szemügyre vettem a gépekkel, kocsikkal; munkaeszközökkel igen elfoglalt udvart, Szépen rá lehet látni a kövesútról a portára, a színekre, raktárépületekre, a rakodó, csoportokban tárgyaló téesz- gazdákra. Volt ott jókötésű, tagbaszakadt férfi nem egy, d'e Selyem Zsigmondot hiába kerestem. Az irodában közölték, halaszthatatlan ügyben a megyeszékhelyen jár. Mire — délután — másodszor is befordultam az Egyetértés központjába, noteszomban jócskán megszaporodtak a bejegyzések. Másfelé jártamban, más ügyek firtatásakor, többször szerét ejtettem, hogy választóitól kérdezzem: milyen embernek ismerik Selyem Zsigmondot? Eszembe se jutott, hátha valaki nem ismeri? A Kiskunság Tsz felől Jövet, biciklijét toló parasztember mellé szegődtem; hogy jutok legrövidebb úton az Egyetértésbe? Ö is arra tart. Egyébként annak a szövetkezetnek a tagja. Mikor elnökéről, a képviselőjelöltről esett szó, magától értetődő hangsúllyal tért a tárgyra: _ — Tudja, ez igazi kollektív jelölés volt. Az elsőnek jelöltre is mindenki azt mondta: tisztelet, becsület neki, igazán rendes ember. Felállt egy idősebb férfi: „Egyetértek, legyen jelölt Baski László, a juhász is. De ismerjük a törvényt, jogunk van mást is jelölni — magyarázta. — Jelöljük Selyem Zsigmondot, a mi elnökünket!” — Akkor már zúgott is a taps, csak úgy zengett: „Se-lyem! Selyem!” — Ügy tudom, jelölték még Katona Miklóst, a bösztöri tsz-elnököt is — állította meg egy pillanatra a biciklijét útitársam, hogy jobban utána gondoljon, s hozzáfűzte. — Mert tetszik tudni, én már a „jégen” álltam, nem fértem be B terembe. Ö, voltunk ilyenek vagy százan!... De a mi elnökünk mindet megelőzte. ...Később egy tanácsi ember nyilatkozott, aki 1946 őszétől dolgozik ezen a vidéken. Tasson kezdte,, Dunavecsén folytatta, s itt, Kunszentmiklóson, a „harcostársak” közt említi Selyem Zsigmondot. Érdekesen kezdte jellemzését. — Jó ember? ... Ne is így mondjuk. Nagyon igazságos. Aki nem egyenes úton jár, az olyan „félhet” tőle. Nagy tekintélyt szerzett azzal is, hogy első lépésként saját családjával, Selyem testvérekkel kezdte a szövetkezést, aztán ismerősökből megalakította a Petőfi Termelőszövetkezetet. Példás gazdák közt ismerték egyéni korában is. Megkívánta a rendet, tisztességes munkát. Volt bátorsága, hogy két másik szövetkezetét is „befogadjon”, a Hunyadit, majd az Űj Életet. Mérleghiányuk nem volt. Jelszava igen egyszerű: „Termeljünk, s akkor lesz!” Beszéltem egyszer a főkönyvelőjükkel. „Tanácsokat mi is adunk neki, ezt így lesz jobb csinálni —, mondta. Szívesen veszi, de a maga elgondolását is hozzáadja; nem lehet orránál fogva vezetni.” ...A pártvezető véleménye : — Egyszerűségével, őszinteségével, meg azzal is, hogy mindig jobbra törekszik, nemcsak a tagság, hanem az egész község megbecsülését kivívta. Tud n e m-et is mondani, ha kell, de ahhoz is ért, hogyan mondja. — Hosszú évek óta ismerik mint közéleti embert, megyei tanácstagot, a járási pártbizottság tagját... Nálunk nagy szó az út. Mikor a tsz-major bekötőút- ját építették, addig járt megyét, minisztériumot, míg azzal egy füst alatt a község egyik utcáját is szilárd burkolattal látták el... A szövetkezet — majd tízezer holdas már — mindig megállt a saját lábán. Újítanak, változtatnak: a szerfás istállók helyett korszerű telepeken folyik az állattartás. Juhokat exportálnak. — Olyan ember Selyem Zsigmond, akit nyugodtan megállítanak az utcán, felkeresnek lakásán — tanácsért. ...Végül egy higgadt, akkurátus észjárású tsz- gazda, az egyik üzemegység vezetője: — Nem érdemes neki nem igazat mondani — kezdte roppant diplomatikusan, és bazsalyogva folytatta. — Ha valamit elszúrt az ember, inkább álljon oda — így történt, Zsiga bátyám —, mintsem hogy elsumákolja. Mert igen fifikásan tapogatja ki, köntörfalazik-e valaki... Többen megtanulták, inkább nyíltan beismerni a hibát, mint hogy eljátsszák a becsületet. — Én a Hunyadinak voltam a tagja eredetileg. Egy évig valami tartózkodásféle volt köztünk, de aztán kiismertük egymás természetét. Közbekérdeztem: — Beszélik, szívesen keresik az újat, jobbat, s hogy ebben Selyem Zsigmond jár elől. — Igaz. De ezt úgy kell érteni, hogy mindig b i ztosra — már a kockázatot is beleszámítva, amivel a gazdálkodás jár. Próbáljuk meg, s ha sikerül, merészebben folytatjuk. Volt egy kis kapacitású, 10 holdas kertészetünk. Megnöveltük 40 holdra, de úgy, hogy ráálltunk a vegyszerek alkalmazására. Ma majdnem ugyanannyi ember látja el a 40 holdat, mint a 10-et annak idején. Terveztünk 700 ezer forint bevételt, a „tény”: több mint egymillió forint. Az első esztendő igazolt. — Tehát megfontolt, körültekintő vezető Selyem Zsigmond? — Ha tíz tsz-tagot végigkérdez, mind ezt mondaná: gyors eszű, hamar áttekinti a helyzetet... Mint képviselő-várományostól mit szeretnénk? ... Hű, van itt ezer meg egy feladat: vízvezeték, művelődési ház, az utak, csatorna... Adj Uramisten, de mindjárt ezt is, lakásokat is — tudjuk, nincs az a képviselő, aki máról holnapra... De ha Selyem Zsigmondot megválasztjuk, és tapasztaljuk, hogy menetelesen, demin- d i g haladunk valamire, — meg leszünk elégedve. Tóth István A drágszéli nagycsalád viharos felbomlása ellenkező előjelű szélsőségeket termelt ki. E sorok írója az előzőekben nem adott érvényes magyarázatot az itteni fiatalok „menekülésére”. Az Űj Barázda Tsz soha nem volt fizetésképtelen, sőt á fizikai munka, nagyobb dotálására volt, képes, mint a kalocsai ipari munkahelyek bármelyike. A tévé térhódítása folytán a szórakozási, művelődési lehetőségeknek nincs akkora szerepük, mint amilyenre hivatkozni szokás. Döntően arról van szó, hogy a hagyományos családot összetartó kohéziós erő megszűntével a fiatalabb generáció számára egyszerre lezárultak a helyi perspektívák. És nincs olyan logikai érv, amely elég hatékony volna a táv- lattalanság érzetével szemben. A hagyományos család bomlása a hagyományos falut is kikezdte. Az már csak következményként értékelhető, hogy. a, tsz — munkaerő híján lemondva a belterjes'gazdálkodásról — olyan ágazatokat helyezett előtérbe, amelyeknek viszonylag csekély az élőmunkaigénye. Manapság így már hiába, is jelentkeznének a fiatalok, sem a gépesítésben, sem a műhelyben, sem az állattenyésztésben nem tudnának részükre munkát biztosítani. Csak a szántóföldön ... De hát — Bagó Orbán szavaival élve — „büdös lett a paraszti munka”... A szakmát tanuló, felnövő fiatalok ma már házat sem építenek Drágszélen, csak Kalocsán. S nem egy olyan eset van, hogy a fiatal még tanul, de már felépült részére a kisvárosi családi ház, s ott lakik benne — egyedül. Hímzés és kertészet Szóba kerül az is: menynyire építhet a tsz az asz- szonyok munkaerejére. Első, látásra komoly „ve- télytársként” jön számításba a kalocsai háziipar. Hímzéssel a faluban 60—70 Alakul az alagút asszony foglalkozik, részben bedolgozóként. Csakhamar kiderül azonban, hogy ezek zömmel az idősebb generációhoz tartoznak. Fodor Sándor így nem alap nélkül jelenti ki, hogy 10—15 év múlva legfeljebb csak mutatóban marad, aki ipar- szerűen hímezi a vlrágmm- tákat. Zömmel a hímző asszonyok alkotják a tsz női kertészeti brigádját is. Háziiparral azért foglalkoznak, hogy télen is rendszeres keresetük legyén. .Olykor a háziipar és a tsz érdekei ütköznek, s á gazdaság tett is lépéseket, hogy a hímzést kooperációs melléküzemági alapon vállalják át a háziipari szövetkezettől. Különböző magas fórumok illetékesei nem adták meg a hozzájárulást, holott a vállalkozás életképes kezdeményezésnek bizonyult volna. Nem új megállapítás, hogy a hímzés a hagyományos életmód művészi kivetítődése. Ám a sorva- vadás jelei mutatkoznak, mind több drágszéli iskoláslány kezéből fordul ki a tű. Akárcsak a kapanyél... Holott a zöldségtermesztésben volna „fantázia”. Indokolná a városközelség. Ma már a drágszéli asszonyok is Kalocsára járnak be — friss zöldségért. Szaktudás — rang nélkül (Tóth Sándor felvétele.) Ám nemcsak a munkaerő hiányzik. Gond a szakképzetlenség is. És nemcsak ott... — Eljutottunk odáig, hogy egy ember 30—40 állatot gondoz — jelenti ki Kákonyi Károly,1 az állat-' tenyésztő üzemág vezetője. — De milyen messze van ez még a világszínvonaltól! Csak hogy hiába gondolkodunk a korszerű technológiáról, ha nincs, akire rábízhatnánk az automatikus berendezéseket. A sertésgondózókat hónapokon át kellett arra szoktatni, hogy a tápos etetés után mossák ki a vályúkat. Közben sertések tucatjai hullottak el, bélgyulladásban. Hasonló gondokkal küszködtek az itatásos borjúnevelés meghonosításakor. Hetenként kellett személycseréket alkalmazni, amiből halálos sértődések, áldatlan torzsalkodások származtak. Ilyen környezetben roppant nehéz a fiatal szakemberek helyzete. Olyan embereknek kell utasítást adniuk, még ha kérés formában is, akiknek évei száma csaknem kétszerié több, mint az övéké, s akiknek tudatában még a. patriarchális családi szervezet .normái munkálnak, S ;; halványan bár, még az egyéni gazda önérzeté' is felbüzog: „Annak idején senkitől' .sem kellett tanácsot elfogadnom, mégis megéltem!” ; Furcsa módon a drágszéli tsz-gaZdák azért sem értékelik különösebben a szaktudást, mert annak jórészt híjával van a középparaszti eredetű vezetés is. Márpedig ez a vezetés mindeddig jól elboldogult. Mindeddig! Csakhogy a kis- és középparaszti szemléletet lassanként kikezdi az idő; az évszázadok alatt felhalmozódott tapasztalatok ä nagyüzemben egyre kevesebbet érnek. A drágszéli tsz-gaz- dák nem a vezetéssel kerültek ellentmondásba, hanem önnön szemléletünkkel. S ez amannál nem kevésbé drámaibb összeütközés. Az utolsó bástya A tiszakécskei Üj Élet Termelőszövetkezetben már hagyománya van a fólia alatti primőrtermesztésnek. Csaknem négy hektárt tesz ki a közös gazdaságban az összes fóliafelület, s a praktikus fehér védőlepellel borított alagutak közül most kilencet szándékoznak paradicsompalántával betelepíteni. Amikor ott jártunk, a brigád tagjai éppen az A Művelődésügyi Minisz. tóriumban kapott tájékoztatás szerint az 1971—72. tanévtől a műszaki tanári szakom az esti-levelező tagozati képzést is megkezdik. Erre a képzési formára a következő intézményekben lehet jelentkezni: gépész szakra a Nehézipari Műszaki Egyetem kohó. és fémipari főiskolai egyik 3 méter magas, 7 és fél méter fesztávolságú, 200 méter hosszú építmény vázát állították össze. Érdekesség, hogy az ágyak fölé feszülő fóliasátor bordái is a tsz lakatosüzemében készültek. A másik előny, hogy a növényvédelem, a vegyszeres gyomirtás a sátrak alatt gépekkel végezhető. karán (Dunaújváros), vala_ mint a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán (Budapest, VIII., Népszínház utca 8.), villamos és műszer szakra a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán (Budapest, VIII., Tavaszmező u. 15.). Az érdekelteik a felsorolt szakokra 1971. május 1-ig jelentkezhetnek. Ezúttal is szó esik a rendkívül erőteljes háztáji gazdálkodásról, állattartásról. Évente csak hízott sertésből több mint 400 kerül értékesítésre a háztájiból — nem lebecsülendő adat. Percig sem vitatnánk a háztájival kapcsolatos közhelyek egyébként valós tartalmát: jövedelemkiegészítés a tagnak, árualap a fogyasztónak, s mindezek mögött a családi munkaerőtartalék aktivizálása. Ám Drágszélen ezenkívül más is: a kisparaszti gazdálkodási mód „utolsó bástyája”. Innen a hallatlan érzékeny reagálás minden olyan intézkedésre, amely valami. módon összefügg a háztájival. S innen az is, hogy jelentős a háztáji gazdálkodás, de nincs háztáji üzemág! Azt nem sikerült megszervezni, hogy a háztájira műtrágyát szórassa- nak a közös gépeivel. Nem az egyenkénti százforintos hozzájárulást sajnálták, hanem a háztáji pozícióját féltették, alaptalanul persze. De még a háztáji hízók közös elszállítását sem lehet zökkenőmentesen megszervezni. Görcsös ragaszkodás az elmúlóhoz... De a fiatalabb nemzedék tekintetében ez egyet jelent a kiúttalansággal. Holott csak arról van szó, hogy a változás olyan mértékben következik el, ahogyan fokról fokra értelmüket veszítik a múlt „sün- disznóállásai”. Hatvani Dániel ELADÓ nagyobb mennyiségű, egészséges eperfaronh Érdeklődni: Vörös Zászló Mg Tsz Kecel, Feketedűlő 105. 553 Műszaki tanárképzés esti és levelezőszakon
