Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

Nagy László versel: Tavaszi dal Pártom te kardos angyalom öledben én sem alkatom tüzes csikódat ellopom kényesek kertjét tipratom Nem kötöztek le gazdagok foszló aranyos madzagok szegények fejét emelem ballagj utánam szerelem Oly undok ma a búsulás mint sötét csuha- hurcolás és olyan szép ma az öröm mint leányokon a piros ing. Könyv Bács-Kiskun megye gazdasági és kommunális fejlődéséről •• r Gilice Weintragcr Adolf: Kompozíció Nap főííetedik szélfújta égen, mintha vak varjú ülne rá, de hopp, a kék hegyen kis pincében must habosodik szila jjá. Ilyenkor a fiú gondol szépre, vére sokasul, fölnevet: gilice, gilice, ma estére csók pirosítja csőrödet! Grigor Vitéz: Sírfelirat ANNAK A KATONÁNAK, AKI A FEGYVERSZÜNET ALÁÍRÁSÁNAK PILLANATÁBAN ESETT EL A hír a madárnál gyorsabban repült, A szélnél, A villámnál is gyorsabban, És bár az éterben boldogan turbékolt, Mégis — túl későn érkezett. Mert minden túl késő azoknak, akik már elestek. Ha a hír csak fél órával korábban érkezik — ő még élne, Bajtársai kezét szorongatná és nevetne. Ha egy nappal korábban érkezik, még solum maradtak volna életben. Ha sokkal-sokkal korábban érkezik, még sokkal-sokkal többen maradtak volna életben. A hírt sokkal-sokkal korábban kellett volna megküldeni. Még az. elsők pusztulása előtt. (Bácski György fordítása) Megmozdult világban LÍRÁNK A FELSZABADULÁS UTÁN Ä költők nem hallgatnak el a háború rettenetes éveiben: tiltakoznak, kiáltanak. Nem lehetnek némák; szólniuk kell. De a béke még nagyobb lehetőséget je­lent az alkotók számára. „A magyar líra Múzsái is ( megfiatalodtak, újjászülettek a változott világban”, írja Pomogáts Béla a „Májusfák” című antológiái be­vezetőjében, melyben a magyar líra négy évének fej­lődését mutatja be 1945-től 1948-ig. A korábbi anto­lógiák nagyobb kort tekintettek át. Pomogáts kisebb időszakot vizsgál, alaposabban, líránk sokszínűségét szeretné érzékeltetni a közölt versanyaggal. „A pokol tornácán” jártak a magyar költők. Aprily áz elesettek sorsán mereng, Szabó Lőrinc „kísértet- szonátát” ír, Bóka László a világ pusztuló voltát fes­ti, Kassák lelkesen szól a partizánlányokról, Kormos István Radnótira, az abdai Névtelenre emlékezik: Fehér virág kezedben szétporló liliomszál szét porló tenyeredből szökkent e liliomszál szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll eltűntél aki köztünk angyali zene voltál Pilinszky János ekkor írta máig is leghíresebb verseit, melyekben a koncentrációs táborok üldözöttjeivel azo­nosult. Nem tudta felejteni félelmetes élményeit (Har­bach 1944). De a költők nem csupán emlékeznek, múltat idéz­nek. Előre néznek, a jövőbe fordulnak. A szabadság pillanatra a költészet nagy lehetőségeit teremti meg. Mai líránk egyik legjelentősebb egyénisége, Nagy László, akkor kezdte pályáját. Az antológia címadó versét, a „Májusfák”-at Is ő irta. S a korább idézett versek komor hangulatával ellentétben most a költők _ mint Nagy László is — derűs hangon szólnak, „az e mber szabadult kedvét” ünnepük. Az idősebb költők is a szabadságot üdvözlik, ím Heltai Jenő is. Különböző nein zed ékek, különböző hangon szólalnak meg a felszabadulás után. Gellert Oszkártól Illyésen át Weöres Sándorig és az akkori legfiatalabbakig; Fo­dor Andrásékig. Van, aki emigrációhói tér haza, mint Balázs Béla; van, aki a munkásírókhoz tartozik, mint Benjámin. Kassák avantgardizmusától Nagy László népi szürrealizmusáig igen gazdag líránk színskálája. A világ megmozdult. A költők ezt tudják és meg­írják. A Szabadság-hidra a középső részt felszerelik. Ez is verstéma, mégpedig Illyés számára. Bizony elnéztem, ahogyan a pontonon haladtam, jobbkézt a Szabadság-hidat már teljes egy darabban. Jó volt bizony a szemnek is, nemcsak az érdek észnek valami újra összeállt, és győztesen egész lett: megint miénk lett, biztosa\ mint anyjáé a gyermek Nemes Nagy Ágnes nagyszerű szavakkal a szabad­ságról vall: „Te székesegyház! Csupa ámulás! Sok fod­ros angyal! Széptekintetű!”. Benjámin László a csepe­li falujárókhoz ír verset, tenni, használni akarva:: „Azt akarom, a harcban zászló, a munkában szerszám legyek”. Illyés a földosztás nagyszerű sorsfordulóját veszi észre a Megy az eke című versében. Az azóta már korszakot jelképező „fényes szellők” idejéről Jan- kovich Ferenc írt; Se), szellők, fényes szellők, fújjátok, fújjátok — holnapra megforgatjuk az egész világot. A magyar líra újjászületett a felszabadulás után. Felelősségteljesebb, gazdagabb, erőteljesebb lett. > Ahogy Pomogáts Béla írta: „Kitárult a szabadsáp kapuja, szélesebb láthatár, megsűrűsödött az alkotóerő A költészet hivatást kapott a nemzet újjászületésében.' Szekér Endre- buzdítás ízléses, nagyformátomú, 555 oldalas könyvet ta­nulmányozok. örömre hangol, mint a nyitott ab­lakon beáradó tavaszi verőfény. Múltunkat idé­zi, hogy erős hittel, ered­ményeink ismeretében tervezhessük a távlatos jövőt. Címe: Bács-Kiskun me­gye gazdasági és kommu­nális fejlődésének 25 éve. Dr. Kőrös Gáspár főszer­kesztő irányításával négy. tagú bizottság szorgos­kodott az anyag össze­gyűjtésén, a szerzői kol­lektíva — Gerties István, Sándor Béla és Szentki­rályi Ferenc — munkájá­nak összehangolásán. Rengeteg — fontos és pontos — adatot tartal­maz. A megye általános jellemzése című rövid, összegező, a gazdasági, po­litikai, társadalmi viszo­nyok alakulását felvázo­ló bevezetés. Megtudjuk, honnan indultunk. Csak így mérhető a megtett út, csak így érthetők gond­jaink. Az elmúlt huszonöt— huszonhat esztendő alatt átalakult a társadalom struktúrája, rétegeződése, 1949-ben — például — a megye lakosságának 8,4, 1970-ben 22,5 százaléka dolgozott az iparban. Eb­ben az időszakban felére csökkent a mezőgazdaság­ban foglalkoztatottak száma. Imponáló tények­kel bizonyítják a szer­zők, hogy a kedvezőtlen adottságok ellenére nem­csak lépést tartottunk az országos fejlődéssel, ha­nem valamit be is' hoz­tunk hátrányos helyze­tünkből. A kötet első ré­sze öt fejezetre tagoló­dik. Az ipar térhódításában elévülhetetlen érdemeket szerzett a megyei pártbi­zottság és a megyei ta­nács. Szűkebb hazánk a gyors és átgondolt üzem- telepítések, alapítások ré­vén a tanácsi iparfejlesz­tés"' élvonalába került. Felsorolni is hossaú lenne az itt gyártott új termé­keket. Csak ízelítőül né­hányat: hidroglóbus, víz­tisztító gépek, magnetofo­nok, bányagépek, benzin­motor-alkatrészek ... Leggyorsabb ütemben a könnyűipar növekedett, leglassabban pedig az élelmiszeripar. A felso­rolt adatokat rövid közgaz­dasági elemzések teszik szemléletessé, kívülállók számára is tanulságossá, áttekinthetővé. Hasonló elvek szerint és hasonló színvonalon írták meg az Építőipar fejezetet. Negyedszázad alatt 25—26 milliárd fo­rint értékű építési mun­kát végeztek: vagyis munkanaponként mintegy 3 millió- Ft volt — pénz­ben kifejezve — a terme­lés volumene. A Kereskedelem fejezet is a változások dinamiká­ját érzékelteti. Mennyien ellenezték az 1950-es évek közepén az önkiszolgáló rendszert, ma természe­tesnek tartjuk, pedig a legelső „gyorskiszolgáló üzletet” 1958-ben nyitot­ták meg a megyeszékhe­lyen. Egy év sem kellett és átvették a falusi szö­vetkezetek is ezt a mód­szert. Az eladott áruk mennyisége az 1955—1970 közötti időszakban több mint háromszorosára nö­vekedett. Joggal idézik a könyv szerzői a megyei tanács elnökének 1969. november 12-én elmondott szavait: ,,A forgalom fel­futása egyben mutatója az életszínvonal emelke­désének.” Milyen reménytelen helyzetben adta ki 1945 tavaszán az MKP a jel­szót: „Arccal a vasút fe­lé.” Hogy hol tartunk most? 1969-ben — hirte­lenjében ezt az adatot találom — a megyei Autó. közlekedési Vállalat 112 autóbusza 13 millió utast szállított. Talán a pos­ta tartott lépést legkevés­bé a megnövekedett igé­nyekkel. (Közlekedés, szállítás, hírközlés.) Ha jól számolom, ha­marosan készülődhetünk . a felszabadulás plán épí­tett ötezredik lakás át­adására. Jelenleg a lakos­ság egynegyede lakik az utolsó 28 esztendőben-ké­szült épületben. Maradan. dó teljesítményekről . tá­jékoztat a Lakás és kom­munális ellátás fejezet. A vaskos kiadvány má­sodik része 367 oldal ter­jedelemben, sok grafikus ábrával, fényképpel 179 vállalat krónikáját tar­talmazza. Nehéz lenne a rövid ismertetések doku­mentumértékét túlhang­súlyozni. Az alkalomhoz, a len­dületes építőmunkához méltó művet szépen skőtt mondatokkal dicsérte az Előszó szerzője, dr.Varga Jenő, a megyei tanács volt, mindvégig köztiszte, letben állt elnöke: ,.E könyv is, e nagyszerű korszak krónikásainak sorába kíván állni... Tudjuk, hogy könyvtárnyi anyag is kevés lenn» ahhoz, hogy ezt a fej# dóst dokumentálja, érté­kelje és méltó emléket állítson mindazoknak, akik az eredmények ko­vácsai, a munka végre­hajtói voltak. Mégis kö­telességünknek érezzük, hogy történeti hűséggel feltárjuk a fejlődés fon­tosabb állomásait, legfőbb eredményeit.” A vállalkozás kitűnően sikerült. H. N. A sikeres szekszárdi gyűjteményes kiállítás után most megyénkben is bemutatkozik önálló tárlattal Klossy Irén, fiatal bajai grafikusművész. A Bajai Tanítóképző Intézet tanára remekművek között, az értékes családi képtár kincseit nap-nap után látvá, szemlélve töltötte gyermek- és ifjúkorát. Tanulmányai során megismer­kedett a képzőművészet új irányzataival, elsajátította a korszerű kifejezési eszközöket. Kiállítását ma dél­előtt 11 órakor dr. Ranódy László Kossuth-díjas film­rendező, Baja város régi barátja nyitja meg a Józsel Attila Művelődési Központban. (Képünkön Klossy Irén egyik grafikája látható.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents