Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-28 / 99. szám

I oldal 1971. április 28, nerd* Az árnyas erdő vidám kedvet ád Társasházak, fársasgondok Amiből legtöbb kell: idő, pénz, türelem Huszonöt éves hazánk­ban a szervezett természet- védelem. Akkor ifjú dr. Tildy Zoltán és még né­hány ember kezdte és Dobi István földművelésügyi mi­niszter a mozgalmat felka­rolta, megalakult a Termé­szetvédelmi Tanács. Ter­mészetvédelmi törvény szü­letett ezt követte az Or­szágos Természetvédelmi Hivatal megszervezése, tör­vényes gazdát kapott a ter­mészetvédelem hazánkban. Kis-Balatont, Fehértót, Tihanyt és még néhány klasszikusa tájat, egy-egy értékes parkot, öreg fát nyilvánítottak védetté, ez volt a kezdet. És a huszon­öt év? Könnyű a válasz, eredményekben gazdag hu­szonöt év volt Ma már a ter­mészetvédelem nemcsak az évszázados fák, csodálatos parkok, területek védelmét jelenti, de általában az em­beri környezet védelmét. A probléma — világprobléma, óriási irodalommal, figyel­meztető irodalommal. Ha sok tekintetben el is térnek egymástól a- különböző or­szágok szakembereinek ál­láspontjai, azért sok tekin­tetben, és főleg a következ­tetésekben nagyon is meg­egyeznek. A tudományos-technikai fejlődést árnyékként követ­te, az ember környezeté­nek fizikai és kémiai szeny- nyeződése. Az ipar, az erő­művek hulladékai, a moto­rok kipufogó gázai, a roha­mosan fejlődő kőolajvegyé­szet, vegyipar és kokszve­gyészet hülíádékái közösí­tik környzetünket. És a vegyszeres növényvédősze­rek, a bioszférába jutva szintén az emberi egészsé­get veszélyeztetik. És majd (máris) a nukleáris ipar fejlődése, amely növekvő radioaktivitással sújtja az emberiséget. Legveszélye­sebb és egyben legszomo­rúbb a helyzet a nagyváro­sokban, ahová az ipar, a technika koncentrálódik Fejlett ipari országokban tudós csoportok méréseket végeztek é3 kimutatták, hogy dacára az eddigi in­tézkedéseknek. a légkörben évenként száz-kétszázmillió tönna szennyező hulladék kerül. Abban egyöntetű a tudó­sok véleménye, hogy a szennyeződés állandó fe­nyegetés az emberre és környezetére. Megrövidíti az életet, pusztítja a nö­vényzetet, alapvető meteo­rológiai folyamatok meg­változásával fenyeget. A fi­gyelmeztetés is egybehang­zó: fel kell venni a har­cot a tudományos-technikai fejlődés ártalmas következ­ményeivel, megszüntetni, vagy fékezni kell új ártal­mak keletkezését. Tudomá­nyos hozzáértéssel védekez­zünk a levegő, a víz, a ta­laj, a növények szennyező­dése ellen. Védjük környe­zetünket, vigyázzunk éle­tünkre, az ember és kör­nyezete közötti biológiai egyensúlyra, harmóniára. Hazánkban megkezdődött az országos jellegű védelem azzal, hogy a kormány ren­deletet hozott a természet- védelemről. A rendelkezés sa, amely növeli a megyei tanácsok természetvédelmi hatáskörét, feladatát. Egy­ben fokozza a természeti értékek védelmét, és to­vábbi szervezeti és egyéb rendelkezéseket tartalmaz. Az új rendelet differen­ciál, határi von a helyi és az országos jelentőségű ter­mészeti értékek között. Ezért növeli a megyei ta­nácsok természetvédelmi hatáskörét. A megyei taná­csok is védetté nyilvánít­hatnak bizonyos területe­ket. A magyar természetvéde­lem Európa-hírű, ez a hu­szonöt év mérlege. Eddig is részt vettünk számos nem­zetközi konferencián, ki­kérték véleményünket. Az új rendelet szellemében pe­dig a jövőben talán még többet is tehetünk. Az Országos Természet- védelmi Hivatalban el­mondták, hogy a tenniva­lók csokorba gyűjtését szé­les körű tapasztalatgyűjtés előzte meg, programjukat mindenekelőtt a tanácsok véleménye alapján állítot­ták össze. Budapest és a nagyvárosok környékén a zöldgyűrűket óvják, ahol a lakosság pihenést, üdülést talál. Ide tartozik a víz, és a levegő tisztaságának védelme, a fák óvása. To­vább szélesítik a zöldgyü- rűt Gödöllő irányába. Deltát nemcsak védett te­rületek kijelölésére van szükség, hanem természet- kultúrára is. A régi, bölcs orosz népi mondás azt tart­ja, hogy ne köpj a kútba, holnap te iszol belőle. Ne tördeljük a fák gallyait és ne papírzacskók, sörösüve­gek, konzervdobozok jelez­zék, hogy itt jártunk, és jól éreztük magunkat vasár­nap. Hallottunk arról is a hi­vatalban, hogy esetleg, le­hetővé válik a Hortobágyon egy nemzeti park létesítése, amely megőrzi a vadon élő ritkább állatfajokat. (Saj­nos, a Hortobágy madárvi­lága pusztulófélben van.) A puszta élővilágának meg^ őrzésén már régen dolgoz­nak. Most az új rendelet ezt is elősegíti, hiszen sza­bályozza a madárvédel­met is. Szóval okos, nagy tervek születnek az új kormány- rendelet alapján, amelynek egyik pontja így szól: „(1) A védetté nyilvání­tásra javaslatot tehet bár­mely állami vagy társadal­mi szerv, szövetkezet és ál­lampolgár. A javaslatot in­dokolni kell”. Állampolgári minőségem­ben szeretnék javaslattal él­ni. Nyilvánítsuk természet­védelmi területté hazáimat. Indokom: a természetvéde­lem középpontjában mi ál­lunk, emberek. Mi oltjuk szomjunkat a források hűs vizével, mi fogyasztjuk a halat, mi szippantunk teli tüdővel a levegőből, nekünk zöldell a mező, nekünk da­lol a madár, mi élvezzük az erdők nyugalmit, miénk a környezet harmóniája, miénk az egészség, a pihe­nés, a nyugalom, miénk az élet. A címzett, ahová kérel­memet küldöm, önök ked­a borítékot cfmzem és a le­velet föladom, szinte hal­lom, hogy valaki tisztán fütyüli: ...... nékem az ár­n yas erdő vidám kedvet ád .. (suha) Egy kis pihenő Korán kezdik a traktoro­sak mostanában a munkát. Kovács Sándor és Szemeré- di István már hajnali ötkor munkába indul a kiskunfél­egyházi Vörös Csillag Tsz- ben. Korai borsó alá szánt­ják a trágyát. Reggel 8 óra tájban, mikor velük talál­koztunk éppen reggeliztek. Jó étvágyat! A Mezőgazdasági Beru­házási Vállalat megyei ki- rendeltsége 160 mezőgazda- sági üzemmel, vállalattal és intézménnyel áll szerző­déses kapcsolatban, amely egyúttal azt is jelenti, hogy a termelőszövetkezetek csaknem 70 százalékával kötött megállapodást és va­lamennyi állami gazdaság igénybe veszi szolgáltatá­sait. Fő tevékenységük a sza­kosított, úgynevezett AG- ROKOMPLEX rendszerű sertéstelepek tervezése és építésük lebonyolítása. Az elmúlt esztendőben a me­gyében három ilyen na­gyobb kombinátot tervez­tek. A háromfázisú tartási rendszert átdolgozták két­fázisúvá, s ezáltal olcsób­bá válik a telepek épitése és az állattartás is. A ki- rendeltség szakemberei a telepek kialakításánál új megoldásokra törekedtek. Tavaly a szakosított tehe­nészeti telepeken a koráb­biaktól eltérő technológiát terveztek, ami gyorsabbá és olasóbbá teszi az építkezést. Az elmúlt esztendőben több mint 400 millió fo­rint értékű beruházás Talán nem véletlen, hogy az utóbbi hónapokban több olyan emberrel beszélget­tem, aki hosszabb, rövi- detob ideje a társasházépí­tők önemésztő csoportjába tartozik. A beszélgetés lé­nyegében tanácskérés volt: mit javasolok, hogyan le­hetne nyélbe ütni már a házat, véleményem szerint elkészül-e a vállalt határ­időre az épület, s miért emelkedik szinte napról napra az eredetileg megál­lapított kivitelezési költ­ség? Nem tudtam okos, el­fogadható és főleg előbbre vivő tanácsot adni egyikő- jüknek sem. — Mikor kezdték szer­vezni a társaságot? — Két évvel ezelőtt, pon­tosabban 1969. nyarán, de megvalósításában műkö­dött közre a kirendeltség. Ismeretes, hogy sok gon­dot okozott az árvíz, át kel­lett csoportosítani a mun­kaerőt, a technikai felsze­relést, az anyagot a káro­sított területekre. Ezenkí­vül a nehéz gazdasági esz­tendő miatt sok üzemben az anyagi fedezet is hiány­zott. Az akadályok leküz­désében sokat segített a ki- rendeltség a mezőgazdasági üzemeknek. Egyre bővül a vállalat tervezési szolgáltatása is. Az elmúlt esztendőben 202 megállapodást kötöttek me­zőgazdasági nagyüzemek­kel, ebből 169-et termelő- szövetkezetekkel. Csaknem 1 milliárd 300 millió forint kiviteli értékű létesítmény tervét készítették el. Az idén folytatódnak a szakosított sertéstelepek építkezései, Ilartáu és Bá­tyán tsz-kozi összefogással, Városföldön az állami gaz­daság és a termelőszövet­kezetek együttműködésével. Az ország legnagyobb ser­téstelepének építkezésében is segít a kirendeltség, ugyanis közreműködik a Bajai Állami Gazdaságban | létesülő 109 ezres sertés-1 még csak az alapozásnál tartunk — válaszolta az egyik. — Mikor költöztek be? —Az eredeti megállapo­dásban kitűzött idő után három évre — összegezte véleményét a másik. A harmadikat csupán a költ­ség tekintetében adőtt vá­lasza erejéig idézem. — Amikor elkészült a kivitelezési terv, 165 ezer volt a végösszeg. Jelenleg azonban már 238 ezernél tartunk, de szerintem még 25—30 ezer kell amíg be­költözhetünk ... Mindannyian tudjuk azon­ban, hogy az elmondotta­kon túl a lakásgond meg­oldásának ez a módja — a szervezéssel járó szaladgá­hizlalda néhány épületének műszaki ellenőrzésében. Most kezdődik a Bácsalmá­si Állami Gazdaság 40 ezer hízót kibocsátó kombinát­jának építkezése is. A kirendeltség az emlí­tetteken kívül számos egyéb, ugyancsak a mező- gazdaságot szolgáló beru­házással foglalkozik. Külö­nösen jelentős munkájuk az üzemi utak tervezése és kivitelezése, továbbá most dolgoznak a homokhaszno­sítást elősegítő talajjavitási terveken. A tavalyi nehéz esztendő ellenére a megyei kiren­deltség országosan is ki­emelkedő eredményt ért el, segített a mezőgazdasági Üzemeknek a beruházások olcsóbb és gyorsabb lebo­nyolításában. Ennek kö­szönhetően több mint 9 millió forint megtakarítást értek el a beruházások kivitelezésé­nél. Hírül adtuk már, hogy a kirendeltség tavalyi ered­ményei alapján immár har­madszor — elnyerte a megtisztelő élüzem címet. Az ezzel kapcsolatos ün- r>*őségre április 30-án ke­rül sor. K. S. lások — rengeteg szabad időt is igényel, gyakran rá­megy az évi szabadság. A határidő-tologatások, az összeg gyakori és vissza­vonhatatlan emelkedése, az anyagbeszerzési nehézsé­gek, a szakmunkáshiány stb. felőrlik, vagy legalább­is kikezdik és erősen meg­viselik az építtetők idegeit. Bírósági perek keletkeznek, szakértők nyilatkoznak, s nemcsak polgári ügyekben, de büntetőeljárás során is megakadhatunk olyan ak­tában, amelynek szereplői társasházépítők. Ahelyett, hogy most a társasházépítés, illetve an­nak szervezését szabályozó rendeletek, határozatok, utasítások dzsungelének is­mertetésébe fognánk (ezt bárki megtalálhatja a Ma­gyarország című hetilap 1971. április 18. számában) inkább egy olyan javasla­tot vessünk papírra, amely egyszerűsítené az eljárást, garantálná a határidőt, a költséget, s ugyanakkor be­zárná a kaput olyan embe­rek előtt, akik csak pénz- szerzési, meggazdagodási lehetőséget látnak mások lakásépítési szándékaiban. Sajnos, egyelőre az áb­rándok között is a legme­részebbnek számít, ha va­laki arra gondol, hogy be­kopogtat egy építőipari vál­lalathoz, elmondja milyen házat akar, s legközelebb akkor találkozik a kivite­lezővel, amikor az a meg­állapodott határidőben át­adja neki a kulcsot. Az épí­tőipar — állami, szövetke­zeti és egyéb szervezésű — korszerűségéhez a szer- vézés is hozzá tartozik, nemcsak a kivitelezés. Per­sze tisztában vagyunk az igények és lehetőségek (ka­pacitás) közötti szakadék nagyságával, mélységével és annak okaival. Mindezek ellenére — vagy éppen ezért — célszerű volna, ha egy építőipari szövetkezet, egy építő vál­lalat, esetleg más szerve­zett egység, amely szakem­berekkel rendelkezik „pro­filírozná” magát a társas­házak építésére. Olyan fok­ban és mértékben, hogy az ne járjon együtt anyagi és ideggyógyászati értelmű tönkremenésével azoknak, akik a lakóház építésének ezt az útját választják. Ha egy ilyen vállalat, ktsz volna a megyében (és minden megyében egy) bi­zonyára megélne belőle, s bizonyára jól megélne eb­ből. Ha pedig az évenként szerződésileg társasházak építésére lekötött kapaci­tásán felül volna ereje, más munkát is vállalhatna. Ügy gondoljuk, ez a meg­oldás elejét venné a mani­pulálás mostani lehetősé­geinek, egyszerűsítené, mert összefogná az egész mun­kát— jogi, pénzügyi, ter­vezési és kivitelezési ha­tásaiban egyaránt. A Ma­gyarország már említett számának írásából tudom, hogy a negyedik ötéves tervben mintegy 70 ezer társasházban megépülő la­kásra lehet számítani. Ez pedig hozzávetőlegesen is 210—250 ezer embert érint, vagyis körülbelül annyit — országosan — mint Kecs­kemét jelenlegi lakosságá­nak a háromszorosa. Ez a nagy létszám pedig min­denképpen „megérdemli” a dzsungel kiirtását, a prob­lémák özönének egyértel­mű rendezését. Gál Sándor a tíz évvel ezelőtt hozott pendelet újabb szabályozás yes honfitársaim, és amíg í Szakosított telepek, homokhasznosííás, útépítés Együttműködés a MEZŐBER és mezőgazdasági üzemek között

Next

/
Thumbnails
Contents