Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-27 / 98. szám

«. oldal mi. Április VI, kedd Élet A tavalyi népszámlálás adatai alapján megyénk hét községének lélékszáma nem éri el az egyezret, ötszáz- huszonnégyen élnek Drág- szélen, 717-en Ordason, Bácsszentgyörgyön pedig összesen 411 a lakosok szá­ma. Kecskeméten, a Kada Elek utcai szalagház 177 lakásában 650 ember éL Száznyolcvan a 14 éven aluli gyermek, a 14—18 évesek pedig pontosan hat- vanan vannak. A szialagház terveit pesch- ka Alfréd, a Budapesti La­kóépület Tervező Vállalat mérnöke készítette, a me­gyei állami építőipari vál­lalat dolgozói kivitelezték, Bártfay Csaba építésvezető irányításával. Most a me­gyei tanács épülő, új szék­házénak tövében, földszin­tes felvonulási épületben dolgozik Bártfay mérnök. Fiatal ember. Első nagyobb munkája volt ennek az építkezésnek a vezetése — A szalagház 1967. má­jus 22—1969. december 13 között épült. Határidőre készült el. Naponta nyolc­van-száz ember, szak- és segédmunkások, techniku­sok, mérnökök dolgoztak az építésénél. A beruházás ér­téke 44 millió forint volt. LAKÁS, SZÁM NÉLKÜL Kísérőmmel, a lakásszö­vetkezet elnökével Fülöp Gyulával először Pállal Andráséihoz kopogtattunk. Házfelügyelők. Helyesebben papírforma szerint Pállai- néra tartozik a lakók ügyes-bajos dolga, férje a gázkazán kezelője. Együtt nézzük a vászon­ba kötött lakónyilvántartó könyvet A beköltözés 1969. december 12-től szilveszte­rig tartott Kezdetben néhány család sokallta a lakás átlagos re­zsijét — havi 600 forintot —, mellyel a törlesztést a fűtést a vezetékes gázt, és a melegvíz-szolgáltatást té­rítik. Alig másfél évvel az új otthon elfoglalása után, már mindenki örül az össz­komfortnak. Búcsúzóul Pál- lainé egy kedves apróságot mond el: Már a beköltö­zéskor gyarapodott a ház lakóinak száma: megszüle­tett Nagy Juditka, a ház első újszülöttje. VIII. EMELET 165. A lift VIII. emeletre visz. Találomra csöngetünk be a 165-ös ajtón, Mariáss Pa­lákhoz. A szép, falikárpitokkal díszített lakásban Máriáss- nét, és kisfiát találjuk. , A házigazda a Jánoshal­mi Építőipari Ktsz-nél dol­gozik, technikus, ö tervezi, készíti a kárpitokat, ezen­kívül rézdomborítással fog­lalkozik, de csinált falipol­cot, könyvállványt is, és ezernyi apróságot, amitől lakásuk otthonná vált. Má- riássné szintén technikus, a Bács megyei Vendéglátó Vállalat dolgozójaként vet­te igénybe a gyermekgon­dozási segélyt. Kisfia most indul óvodába, őt pedig vállalatánál nem helyezik vissza régi munkahelyére!!) Könyvelői állást kínálnak részére, de ott havonta 900 forinttal kevesebbet kap­hatna eredeti bérénél. — Ugye, minden vállalat­nál ismerik és helyesen ér- telmtzik az ide vonatkozó rendeléseket? — kérdezi tő­lünk Máriássné. — így kellene, hogy le­gyen. Egyetlen gyermeket a szalagházban gondozó édesanya sem ká­rosodhat 3 év elteltével, visszatérésekor! VII. EMELET 149. Pappéknál éppen nagy­mosás van. Ezt a háziasz- szony közli velünk, külön­ben nem vennénk észre, olyan nagy a rend. — Három gyermekkel jöttünk Pálmonostoráról. Egyszobás, kertes lakást hagytunk ott, ezért a nap­fényes, szép otthonért. Fér­jemet munkája köti Kecs­keméthez. A három gyer­mek — Tünde, Anikó és Ernő — ellátása nagyon sok munkát kíván Papp Istvánnétól. A lányok a Béke téri iskolába járnak. Pappné a kisfiú kedvéért nemrég megvált munkahe­lyétől. Ha Ernő iskolás lesz, újból dolgozni szeretne. IV. EMELET 84. Hegedűs Imrééknél há­rom gyermeket találunk: Etelkát, Imrét és egy szom­szédos kisfiút, Csáky Csa­bát. — A Széles utcából jöt­tünk ide. Lakásunk 1969 nyarán összedőlt. A költö­zésig rokonok, ismerősök fogadtak be. Két bőrönddel érkeztünk a szalagházba. Néhány hónapig mindig úgy éreztem, vendégségbe járok, a lakás maga a mennyország — mondja el­gondolkozva Hegedűsné. Kilencéves házasok. La­kásukban újak a bútorok, berendezési tárgyak. A vit­rinben miniüveg-parádé. A családban ezt ajándékozzák egymásnak születés- és névnapkor. Az idén Jugosz­láviába, Növi Sadra készül­nek, régi barátaikhoz, akik szintén nyomdászok, mint a házigazda. / * ni. EMELET 59. Belvárosi KIK-lakásból költözött a háromszobás szövetkezeti lakásba Hor­váth János, a Kecskeméti Fémmunkás Vállalat igaz­gatója. Horváthné a kon­zervgyár I. telepén dolgo­zik. Ó kíséri kisfiát a Ka- szap utcai óvodába. Hirte­len összeadjuk: naponta 7 —8 kilométert gyalogol. — Szeretünk itt lakni, igaz nincs erkélyünk, de a lakás kényelmes. Nemrég vásároltunk egy szekrény­sort, most szőnyegre, ké­pekre takarékoskodunk. Ekkor toppan a szobába az ötéves Jánoska. Lelkiisme­retesen teljesíti megbíza­tását: minden égve felejtett lépcsőházi villanyt lekap­csol. A kétszobás, étkezőfülkés lakások alapterülete meg­felel a három-négytagú családoknak, de ott már szűk, ahol három gyermek van. Az étkezőfülkét keve­sen használják rendelteté­sének megfelelően. Hálófül­kének, gyermekszobának rendezik be. Százhúszan igényeltek te­lefont. A posta a szerelés munkáját még ebben az évben megkezdi. Bizonyára elkészül a játszótér és az ifjúsági klub is. A másik probléma, az élelmiszerbolt hiánya is átmeneti. Meg­kezdődött ugyanis a máso­dik szalagház építése — alapozása — melynek föld­szintjén ABC-kisáruházat helyeznek el. Ide kerül egy zöldségbolt, egy bisztró és egy étterem is. S újabb 1200—1400 ember jut majd otthonhoz. Ez pedig nem kevesebb, mint Géderlak, vagy öregcsertő, Tabdi, vagy Gátér község összes lakóinak száma. Selmcci Katalin Iskoláknak is küldenek Zacskós tej „Kócerájból“ a gyárba A munkásasszonyok a be­vásárlás körülményessége miatt panaszolják, az ide­vetődő idegenek pedig meg­ütköznek azon, hogy egy akkora városban, mint pél­a láthatáron Am az eddigi társüzemek­től beszerzett tejtermékek zömét is Kecskeméten ál­lítjuk elő. Inkább a felvá­sárlási területünk szélese­dik. Lehetőségünk lesz ar­tükhöz viszonyítva — szin­te megváltást ígér. — Először ■ is arra a kér­désre várnak választ olva­sóink Fésűs Lajostól, a Kö­zép-magyarországi Tejipari A készülő tejüzemben a belső munkákat, a gépek beállítása mellett a keramitburkolást végzik, az ÉPSZER Vállalat szakmunkásai. (Pásztor Zoltán felvétele) dául Kecskemét, nem lehet sem palackos, sem úgyne­vezett tasakos tejet kapni. A vásárló kénytelen kisebb- nagyobb kannácskákkal a kezében közlekedni a laká­sa és az üzlet között, mint­ha több évtizede megállt volna az idő. Az idő való­ban meg is állt esztendők­kel ezelőtt a megyeszékhely tejüzeme felett. Maguk az ott dolgozók „kócerájnak” minősítik az elavult létesít­ményt, ahol mindezek elle­nére tavaly nyáron 65—70 ezer liter tejet dolgoztak fel naponta. A holtpontról az új gyár felépülése lendíti ki az üze­met, ami a fogyasztóknak tökéletesebb, szélesebb ská­lájú ellátást, a dolgozóknak pedig — a jelenlegi helyze- I Vállalat kecskeméti üzemé­nek igazgatójától, hogy < mi­lyen többletet nyújt a leen­dő üzem? — Végre sikerűi megfe­lelni a hosszú évek óta jo­gosan felmerülő igények­nél?:. Az üzletekbe fél- és egyliteres műanyag, polieti­lén tasakokban szállítják majd a tejet és a kakaót. A kannás tejfölt, s a tej­színt kiegészítjük a poharas csomagolással, gyártunk ét­kezési és krémtúrót, jog­hurtot, és kefirt is. Ugyan­csak megvalósul, hogy az iskoláknak műanyag zacs- j kokban tejet és kakát kül­dünk. — Bővül-e az ellátási kör- J set? | — Lényegében ugyanazt a hal száz megró- lelőt elé­gítjük ki, mint korábban.] ra. hogy fogadjuk azt a tejet is, amit eddig a nagy­kőrösi üzembe szállítottak, a közelünkből. A vonzás- körzetünk így kiterjed Lászlófalvára, Alpárra, Ti- szakécskére, Nyárlőrincre, vagy akár a Pest megyei Örkényre is. — Mikor jelentkezik a beruházás várva várt hatá­sa? — Az idei év végén el­kezdődik a próbaüzemelte­tés. A jövő esztendő tava­szán már teljes kapacitás­sal dolgozunk. Az új létesítmény nem csupán a közép-magyaror­szági vállalat, hanem ha­zánk legmodernebb beren­dezéseivel felszerelt és kor­szerű technológiára előké­szített üzeme lesz. H. F. I Halott a hóban A MÜLT ÉV utolsó és az idei év első napja — éppen úgy, mint sok évszá­zada már — most is kettős ünnepnek számított váro­sokban, falvakban és a ta­nyákon egyaránt. Ilyenkor több bor, pálinka fogy, mint általában, az embe­rek jó hangulatban, vidá­man szokták köszönteni az új, és búcsúztatni az óesz­tendőt. Csakhogy az oly sokszor hangoztatott figyel­meztetés, óvás ezekre a na­pokra is vonatkozik: mér­tékletesen igyunk, s ne olyan féktelenül, mint aho­gyan azt a kisszállási ta­nyák egyikében. Nacsa Mi­hály házában tették 1971. január 1-én. Az 58 éves Nacsa Mihály a környék közismert zug- bormérője, aki hitelbe is ad bort a hozzá fordulóknak, akik aztán az italért nap­számot teljesítenek a gazda szőlőjében. Egyik ilyen — az utóbbi években egyre ritkábban jelentkező — fo­gyasztója volt Nacsa Mi­hálynak Szűcs József 33 éves férfi. Szűcs még a múlt évben is 5—6 alka­lommal fordult meg a zug- bormérőnél, de egyetlen egyszer sem találkozott an­nak vejével, a 22 éves Czi- czelszki Antallal, aki szin­tén ebben a tanyában, a Kisszállás, II. kér. 91. szám alatt lakott, feleségével és kisfiával. Bizonyára ismer­ték azonban egymást, hi­szen talán másfél kilomé­terre volt egymástól a ta­nyájuk. A személyes és végzetes találkozásra éppen az új év első napján, ja­nuár 1-én került sor. MIELŐTT a tragédia részleteibe bocsátkoznánk, néhány szóval mutassuk be a vádlottat és a sértettet, bár ez egyikőj üknek sem válik előnyére. Cziczelszki Antal — mint említettük — 22 éves, a kisszállási Petőfi Termelőszövetkezet­ben dolgozott, mint hegesz­tő és szerelő. Az orvosi vé­lemény szerint azonban „... gyermekkora óta rend­szeresen fogyasztott alko­hol már belgyógyászatilag is kimutatható károsodást okozott szervezetében .. Nem jobb a képlete Szűcs Józsefnek sem. Ö is gye­rekkora óta ivott, köteke­dő, verekedő ember híré- ban állt. A múlt év augusz­tusában például késsel hát­ba szúrta U. J. nevű isme­rősét, amiért — emberölés bűntettének a kísérlete miatt — eljárás volt elle­ne folyamatban. Január elsején reggel Szűcs József feleségével és 11 éves kisfiával elindult a tanyákra új évet köszön­teni. Ez azzal járt, hogy délután két óra körül már annyira ittas volt, hogy például Kiss Márton János- né nem adott neki bort. Menet közben gyakran el­esett a „családfő”, majd három óra tájban úgy ha­tározott, hogy egyedül foly­tatja' a köszöntő körutat. Az asszony és a gyerek hazatért, ő pedig egyik helyről a másikra tántor­gott, s hamarosan Nacsa Mihálynál kötött ki. Itt már javában folyt az új év borgőzös köszöntése, ami Nacsáéknál féktelen ivással volt egyértelmű. Ivott Na­csa Mihály, Cziczelszki An­tal és Rajcsány János ta­nyaszomszéd is. Természetesnek vették, hogy borral kínálják a kö- | szöntő embert, a részeg Szűcs Józsefet is, bár az alig állt a lábán. Később a házigazda már csak pén­zért volt hajlandó kiszol­gálni a vendéget: literen­ként 16 forintot kért a borért. A hordó aljáról ho­zott zavaros, seprős lőre azonban még Szűcs Jó- / zsefnek sem ízlett, s ezt igencsak durva szavakkal ki is jelentette, sőt az egé­szet lesöpörte az asztalról. A korábban is hevesen vi­tatkozó, kiabáló társaság­nak sem kellett több. A vő, Cziczelszki Antal — aki „csak” közepesen volt ittas — mintegy a házigaz­da becsületének a védel­mére kelve megfogta Szű­csöt és kivágta az ajtón. De ennyivel nem úszta meg a fizető vendég. Az udva­ron a vő ökölcsapásokkal folytatta a „rendreutasí­tást”, majd amikor a sér­tett a földre került, csiz­mával rugdosta, módszere­sen mindig csak a fejét. NÉHÁNY PERC MÚLVA a szobából kijött Rajcsány János és odaszólt Cziczelsz- kinek; — Hagyd már ab­ba, minek ez a nagy ütle­gelés. Eleget kapott már. A vőnek azonban más volt a véleménye és rárivallt Rajcsányra: — Fogd be a pofád, mert te is kaphatsz egy párat! A megszeppent szomszéd jobbnak látta, ha a mene­külés útját keresi. Haza is ment. Az otromba Czi­czelszki tovább rugdosta az időnként föltápászkodó em­bert Szűcs ugyanis néha megpróbált elszökni, de tá­madója mindannyiszor le­ütötte és tovább rugdosta a fejét. Talán ötven mé­tert sem tettek meg, ami­kor a trágyadomb mellett Szűcs József elvesztette az eszméletét, az arca már csupa vér volt. A támadó látva, hogy nem mozdul ál­dozata, bement, felhajtott egy pohár bort és lefeküdt. Kint mínusz 5—6 fok hi­deg volt délután négykor, vagyis amikor Szűcsöt ott­hagyta Cziczelszki Antal. Hajnalban elkezdett esni a hó és lassan betakarta a már félhalott embert a trágyadomb mellett. Nacsa Mihály január másodikára disznóvágást tervezett, s amikor hajnali négykor felkeltette a családot Raj­csány János, eszükbe ju­tott Szűcs. Szóltak a fele­ségének, de nem vitték be a szobába, hagyták a hó­ban. Az asszony egy kabá­tot terített rá, amíg a men­tő megérkezik. Végül hat óra tájban bevitték az is­tállóba. Fél hétkor jött a mentő. Alig tették be Szűcs Józsefet, s alig mentek ve­le néhány kilométert — meghalt. Az orvosszakértő megállapította, hogy az ál­dozat fejét legalább 15 erő­teljes rúgás érte, de még­sem ezek. hanem a fagy­ban, hóesésben, kigombolt kabátban, a földön fekve töltött több mint tizenkét óra okozta a halálát: ki­hűlt a szervezete. A MEGYEI BÍRÓSÁG Cziczelszki Antalt különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt 12 évi bör­tönre ítélte, 10 évre eltil­totta a közügyekben való részvételtől és a börtönben végrehajtandó alkoholelvo­nó kényszerkezelésre köte­lezte. G. S.

Next

/
Thumbnails
Contents