Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-27 / 98. szám

Ünnepi hangulatban választott a megye lakossága (Folytatás a 3. oldalról) bácsi — mondja Kozma Ferenc, a Hazafias Nép­front elnöke — szavazzon le, utána kivisszük az ur­nát a mamához. Negyedóra múlva vissza­tértek, özvegy Kapus Ist­vánná, Babar Erzsébet is élt szavazati jogával. • A gátéri vendéglő tömve Van. Az emberek szavazás után egyenesen a kocsmá­ba térnek be. Ügy, mint máskor, vasárnap délelőtt. Mindenki -eiőtt pohár, ben­ne sárga és piros színű fo­lyadék. A pulthoz lépek. —- Kérek egy íröccsöt. — Pirosat, vagy fehéret? — Pirosat Kimérik, belekóstolok. Málna ez a javából. — Ilyen a fröccs maguk­nál? — Szesztilalom van — mosolyog a vendéglős. • Gátér, egyes számú sza­vazókörzet. Idős bácsi né­zegeti a képviselőnőik sza­vazólapját — Valami baj van — mondja. — Mi lenne az? — Kicserélték az egyik jelöltet mert a plakáton Pólyák Etelka és Nagy Fe- rencné van, ezen a papí­ron meg Nánási Lajosné meg Nagy Ferencné. — Nincs semmi baj, csak Etelka közben férjhez ment. A bácsi elgondolkodott, aztán rávágta: — Az más, akkor már tudom kire szavazok! 4* Petőíiszállás. Egy berliner­kendős asszony topog a szavazóhelyiség ajtajában. — Tessék néni, jöjjön beljebb — invitálják ked­vesen. — Honnan jött? — A miséről... A plé­bános úr kihirdette, te­gyünk eleget állampolgári kötelezettségünknek. Itt va­gyok ... * Néhány perccel később egy rabiátus, jó kedvű fér­fi dong be csizmáival a kultúrházba. A képviselője­löltek szavazólapját nézege­ti. Elmagyarázzák neki, hogy az egyik jelöltet ki kell húznia. Nekem mind a kettő tet­szik, egyiket sem húzom ki. — Nem lehet, mert ér­vénytelen lesz a szavazata. — Hogy-hogy?! Az én voksom nem lehet érvény­telen. — Értse meg bácsikám, az egyiket ki kell húzni. — Ha muszáj, hát ki­húzom, de a fülkében. * Kiskunfélegyháza, 10-es számú szavazókörzet a Mó­ra Ferenc Gimnáziumban. Egy szőke fiatalember állt meg az ajtóban. — Tessék, szavazni jött? — Igen, ezúttal először. Előbb azonban rendbe ho­zom magam. Gyors mozdulatokkal vé­gigszántotta a zsebéből elő­kapott fésűvel a haját, megigazította a zakóját, s oda állt a bizottság elé. • A kiskunfélegyházi ta­nácsházán délelőtt nagy volt a forgalom. A válasz­tási elnökség irodájában egymásnak adták a kilin­cset idősek, fiatalok, akik valamilyen ok miatt lema­radtak a névjegyzékről. Az ügyintézés gyors, bü­rokráciamentes volt Vala­mennyi reklamáló megkap­ta az engedélyt * Déli 12 óra. A 28-as sza­vazókörzetben befejeződött a szavazás. A Vörös Ok­tóber és a Vörös Csillag Termelőszövetkezet körze­tében, az úgynevezett pá­kái részen százszázalékos volt az eredmény. Egyetlen érvénytelen szavazatot sem találtak. Gémes Gábor A déli „végeken" Kiskunmajsán a KPM helyi irodaházát vasárnap reggel valamivel a terve­zett kezdési időt megelő­zően kellett kinyitni. Nem sokkal 5 után ugyanis már csoportok verődtek össze a földszintes, drótkerítéssel körülvett ház előtt. A kül­területi és idős emberek, akik hozzászoktak a korai keléshez, most is elsőnek érkeztek, hogy leadják a voksukat. Többen meglepe­téssel fedezték fel a sor­ban állók között például a 70 esztendős Kertész Lász­lót, akiről köztudomású volt, hogy csak egy nappal korábban, szombaton jött ki a pécsi kórházból. Ugyan­csak itt várakozott Varga Józsefné lánya — özv. Tóth Istvánná —, aki a 73. esz­tendejében jár. A ipama június 17-én tölti be a 102. életévét, hozzá úgy kellett kivinni a vándorúmat, hi­szen a választókat nem kö­ti felső korhatár. A laktanyákba — az őrök szemeláttára — a választó­A 102 éves kiskunmajsai Varga Józsefné a vándor urnába helyezi szavazólapját» Baján, a 4. számú szavazókörben a leadott 938 voksot összesítik. fülkék lerekesztésével egy- időben besétált néhány órára a civil demokratiz­mus. A kiskunhalasi ha­tárőrök ez alkalommal nem zárt alakzatban, hanem egymással társalogva, sie­tősen, vagy kevésbé kilépve igyekeztek a szavazóhelyi­ségbe reggel 5 órától kezd­ve. A korai startot a „vé­geken” való szolgálat sajá­tos váltási ritmusa indo­kolta. A parancsnoksághoz tartozó alakulatok — a Dunától a Marosig —nyolc országgyűlési képviselőt és több mint kétszer ennyi tanácstagot választottak meg. Az utóbbiakat, akik a parancsnokaik közül ke­rültek ki, jól ismerik a ka­tonák, az állomány 98,9 százaléka megerősítette őket tanácstagi pozícióik­ban. Egy kicsit azzal az igénnyel is. hogy a lesze­relést követően segítsenek a lakóhelyi visszailleszke­désben. • Még arra sem volt szük­ség, hogy siettessenek em­bereket. Jánoshalmán az elővigyázatosságból készen­létben álló népnevelők egyszerűen dolog nélkül maradtak. A 9800 szavazó- polgár zöme 11 órára véle­ményt nyilvánított a nagy­községben. Valami olyan, külsőségeiben is jól érzé­kelhető hangulat áradt szét az utcákon, amely a ha­gyományos ünnepélyességet mozgalmassággal egészítet­te ki. Érdekes módon a peremrészeken még na­gyobb volt az érdeklődés, mint a központban. Az egyik községi vezető ezt a jelenséget azzal magyaráz­ta, hogy erre felé több se­gítséget várnak az embe­rék a tanácstól. A Mátyás király utcá­ban lakó egyik család pél­dául — miután nem kapta meg az értesítést a szava­zás helyéről — a messzi homokbányától ment be a központban levő választási elnökséghez azzal a kérés­sel, hogy szavazhasson. Tíz órára visszaértek az enge­déllyel az urnához, ami kétségtelenül a legfonto­sabb tárgy volt ezen a na­pon Magyarországon. • A déli határhoz közeli település, Gara lakóinak 17 százaléka német ajkúnak, egyharmada pedig délszláv- nak vallja magát. Két bu- nyevác és két sváb szárma­zású ember vetélkedett — saját nemzetiségen belül — a szavazócédulákon. A „küzdelem” végére vi­szonylag gyorsan pontot tet­tek a választók: a 40. szá­mú körzetben Csemik Fe­rencet, a másik helyen pe­dig mindössze négy voks többséggel Roth Antalt küldték képviseletükben a községi tanácsba. Délután két órára az összesítést is befejezték Garán, s egy időre ismét Nemzeti színű és vörös zászlókat lobogtat a ma­gaslatra épült kunadacsi tanácsháza főbejárata fö­lött az áprilisi szél. A köz­ség lakói csoportokba ve­rődve vonultak a szavazó­helyiségek felé. Kunadacs lakosságának csupán 30 százaléka él a belterületen, a többi, a 15 és fél ezer holdas tanyavi­lágban. Mégis az 1283 vá­lasztópolgár nagy többsége már délelőtt 10 órára le­szavazott. A belterületi sza­va zókörben járultak urná­hoz a Rákóczi Termelőszö­vetkezet tagjai. Többen író­eszközt is hoztak maguk­kal, mert biztosak akartak lenni a dolgukban, hiszen 'körzetükben két tagtársu- kat: ifjú Gazdik Mihályt és Furka Jánost jelölték ta­nácstagnak. A helyreállítás alatt álló szalkszentmártoni Petőfi- ház szomszédságában, a ta­nácsháza nagytermében le­vő szavazóhelyiségnél már reggel 5 óra tájban sora­koztak a választópolgárok. A községben 57 először vá­lasztó kapott emléklapot. A legidősebb szavazó a 90 esztendejéhez közel álló Vali Mihály bácsi volt, aki nem várta meg, hogy a mozgóurnával felkeressék, kora reggeli órákban lesza­vazott a Petőfi utcai isko­lában. egyszerű faládákká változ­nak vissza a raktárakba helyezett szavazatgyűjtő urnák. Halász Ferenc Dunavecse bösztöri kör­zetében — állandó lakóhe­lyétől távol — szavazott a őket a pótnévjegyzékre. Solt lakossága hét válasz­tási körzetben járult azúr­nak elé Délben a 4861 szavazati joggal rendelkező személynek csupán 10 szá­zaléka nem adta még le voksát. A két külkerületi település Járáspuszta és Té­telhegy lakóinak emlékeze­tes volt az idei választás, mert a két tanyaközpont 33 családi házában április 25-e előtt gyulladt ki a villany. ^ Kalocsán fúvószenekar járta sorra a város szava­zóhelyiségeit, majd az Ál­lami Biztosító „hangosau­tója” vonult végig az utcá­kon, a negyvenszállási és a drágszélpusztai településen, hogy zeneszámokat közve­títsen és a szavazás techni­kai lebonyolításáról tájé­koztassa a választókat. Négyszáznál több fiatal választó kapta meg a KISZ- emléklapot Kiskőrösön. Kiskőrös 12-es számú sza­vazókörzetében, Erdőtelken, ahol hatszáznál több vá­lasztó járult az urnához, a szavazással együtt György- napot is ünnepeltek. Bará­tai, ismerősed köszöntötték Markó Györgyöt, a körzet tanácsitagj előlijét és a sza­vazatszedő bizottság György nevű tagjait. A já­rási székhely kilenc és fél ezernél több választója, akiket a 13. szavazókörzet­A Kalocsai Városi Tanács Kórháza egyik kórtermében adta le szavazatát Maczkó Borbála és Vörös Józsefné. Mindketten mélykúti lakosok. Mellettük Mácsai Antalné ápolónő és Nemes János, a 4-es számú körzet szavazat­szedő bizottságának tagja a mozgóurnával. Solti Állami Gazdaság 40 idénymunkása. Együtt vo­nultak a szavazóhelyiségbe, s kérték, hogy vegyék fel ben a kiskőrösi úttörőzene­kar köszöntött, délután 4 órára leadta szavazatát. Kiss Antal A futár A választások elő­készítésének me- gyeszerte sok ezer olyan tevékeny résztvevője volt, akik hónapok óta szinte éjt nappallá téve dolgoztak. Kéz­ben tartották a vá­lasztási névjegyzé­kek összeállítását, segítettek abban, hogy a szavazóhe­lyiségek méltó mó­don feldíszítve fo­gadják a választó­kat, ott ültek a sza­vazatszedő bizottsá­gokban, s ügyköd­tek egészen az ered­mények összesítésé­ig. Ezek közé tar­tozik dr. Orha Ist­ván, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Bajai Járási Taná­csi Hivatalának megbízott vezető­helyettese. Az ő vezetésével érkez­tek meg a megyei választási elnökség­hez — mint tudósí­tásunkban már em­lítettük elsőként — a végeredménnyel a bajai járás futárai. Míg az adatokat számológéppel el­lenőrizték, fáradtan dőlt hátra a fotel­ben, de ismét fel­élénkült, amikor vá­lasztási tapasztalatai iránt érdeklődtem. — Szombaton a késő esti órákig jár­tam a községeket, ellenőriztem, rend­ben vannak-é a sza­vazóhelyiségek. Nagy megnyugvás­sal jelenthettem a járási választási el­nökségnek, hogy mindenütt gondos, lelkiismeretes mun­kát végeztek a he­lyi tanácsok akti­vistái. Vasárnap reggel 5 órakor, több tár­sammal ismét úton voltunk. A jó poli­tikai hangulatra jel­lemző volt, hogy sok szavazóhelyiség­nél már 6 óra előtt sorban álltak a vá­lasztók. Ennek kö­szönhető, hogy 11 óráig a járás vá­lasztópolgárainak 92 százaléka járult az urnákhoz. Délután 5 óra 45 perckor már minden szava­zókörzetből bent voltak az összesítő jegyzőkönyvek, s 7 órakor a járási vá­lasztási elnökség is végzett a munkával. Engem bíztak meg azzal, hogy hozzam Kecskemétre a vég­eredményt tartalma­zó adatokat. Fél ki­lencre értünk ide. — S most beszél­jen önmagáról. Fá­radt? ‘ — Most kezdem érezni, hogy az va­gyok. Bajára vissza­érve szolgálatom le­telik. Sejtheti, hogy azonnal lefekszem, de ezt teszi a já­rásban sok száz tár­sam is, aki részt vett ebben a mun­kában. N. O. Akiket nem lehetett megelőzni

Next

/
Thumbnails
Contents