Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-27 / 98. szám

Ünnepi hangulatban választott a megye lakossága Lajosmizsétől Kiskőrösig (Folytatás az 1. oldalról) Lajosmizse 13 választó- körzetéből kilenc várta a tanyák, a külterület szava­zóit. Három órával az első boríték urnába tétele után, — Négy évvel ezelőtt bi­zony még az esti 6 óra is munkában talált bennün­ket — idézi a legutóbbi vá­lasztás emlékét Nagy Mi­hály, az elnökség tagja. — A legalkalmasabb jelöltre adja voksát Kunszentmiklóson a 93 éves Gyenes István bácsi. már a lakosságnak csak­nem a fele leszavazott. A pártbizottság épületében levő 2. sz. körzet 857 sza­vazója közül például 441- en. A lelkes mozgósító mun­ka, az alapos, jo szervezés meghozta gyümölcsét. — Óránként érkeznek a futá­rok, jelentve a mind telje­sebb képet mutató ered­ményeket. Amikor a nagy­községből tovább indulunk, a 4. sz. belterületi válasz­tókörzet 1290 választójá­ból már 700-an járultak az Urnák elé. * Kunszentmiklós 4. sz. kurze (.eneK szavazóheiyise- gjue aKitor énceztumt, ami­kor a nagyKozség egyik le^idősebú emoere, a 93 e.^tendos Gyenes István, megnatoaan ejti a szava- zoceuuiakat tartalmazó bo- rueivot az urnaba. f ormás rigmust is mond, amelyet csaitnem nét évtizede, első Választó korában tanult. — Mar az én ifjú korom­ban is „volt olyan hang”, hogy: demokrácia — em- léKszik. — Akartuk is, de akkor nem lehetett... István bácsi jól ismeri a jelölteket és tudja, hogy az, akire ő voksolt, megfe­lel majd a bizalomnak. 11 órakor mindössze 40 szavazat hiányzott a kör­zetben a választás lezárá­sához. A tanácsháza épületében levő választókörzetben — egyébként együtt szavazott a Damjanich János Gim­názium és Szakközépiskola választásra jogosult húsz negyedikese. * Néhány perc múltán Tassra érkezünk. — Nálunk már úgy ebé­delhet a nép, hogy végzett a szavazással — mondja elégedetten Horváth La­jos, a választási elnökség elnöke. Az óra 11.40-et mu­tat, s a 2171 választópolgár részvételi aránya e pilla­natban 95 százalékos. Most igyekeztünk még ala­posabbá tenni a szervezést. De nem volt baj a nép ön­tudatával, lelkesedésével sem! • Színpompás, felemelő volt már maga a látvány is, amikor Kalocsán az új Széchenyi-lakótelep két­száz „fészekrakója” a sza­vazóhelyiség megnyitását követően néhány perccel együtt indult választani.) Ekkora csoport egyszerrqf kissé „megdolgoztatta” 3 szavazatszedőket, de ali| fél óra alatt már mindí nyáján éltek is az alkot)- mányos joggal. — Szeretnénk így Is meghálálni az új lakást, ezzel a jelképes „rokon- szenv-tüntetéssel” — mon­dotta Hunyadi László, a Kalocsai Sütőipari Vállalat szocialista brigádvezetője. Számos szavazóhelyiség­ben úttörő népiegyüttesek színes, vidám műsora tette az ünnepi hangulatot még teljesebbé. ... A tanácsházán sűrűn csengenek a telefonok. Csapai Lajos, a választási iroda tagja szorgosan jegy­zi a befutó jelentéseket. A 13. sz. szavazókörben 15.55- kor a részvételi eredmény 99,2 százalékos. Hajnali fél öt óta van­nak talpon a kiskőrösi já­rás választási irodájában. Indítják a községfelelősö­ket, gyűjtik a sokasodó je­lentéseket. A járás 14 köz­ségéből tízben délután 5- ig véget ért a szavazás, s a többiben is a szavazókörök jelentős hányada befejezte a munkát. Kaskantyúról fél egykor jelentették: kész. 17 óra 10-kor Soltszent- imre „küldöttsége” érke­zik, hozva a szavazás do­kumentációs anyagát. A lépcsőházban ott sorakoz­nak már — hasonló szán­dékkal — a tabdiak is ... Jóba Tibor vakban is tudtára adom Tóth Lajosnak. — Azért van is eredmé­nye a munkájuknak — mondja derűsen. — Három év alatt a belterületen 123 házhely kelt el. A legtöbb­jén már felépült a ház, benne is laknak. Lakiteleken minden rend­ben. A központi iskolában berendezett szavazókörben reggel hat előtt már leg­alább húszán leadták vok- sukat. Jó a hangulat Alpáron. Különösen az egy évvel ezelőttihez képest, amikor a Tisza vize már a tölté­sek tetejét nyaldosta. Ügy tűnik, az idén megőrzi bé­kességét a folyó. Fél tízre a szavazók fele már élt állampolgári jogá­val. Különösen forgalmas volt a tanácsházi szavazó­helyiség. Egy ízben úgy tűnt, a borítékkészlet is ke­vésnek bizonyul, s így sür­gősen felkutatták a „vész- tartalékot”. Árpádtelep, tanyasi is­kola. A két vándoruma közül az egyik visszaérke­zett sok kilométeres, há­nyatott útjáról — összesen két szavazattal. A hirtelen felázott úton elakadt a te­herautó. Jött a Búzakalász vontatója, nagynehezen ki- ráncigálta. De 10—20 méter után az erőgép is hasonló sorsra jutott. A szomszéd községből, a tiszaújfalui Tiszatáj Tsz-ből jött egy erősebb traktor, s a külde­tést ezzel sikerült végre­hajtani. Igyekvőnek bizonyult Ti- szaújfalu népe. Délelőtt tízkor négyötödrészben le- c rvaztak. Igaz, fél hatkor már elkezdték. Sűrűn cseng a telefon a tiszakécskei tanácsházán. Sántha Károlyné vb-titlcár alig győzi jegyezni a sza­vazókörök adatait. Kora reggeli szurkolását lassan­ként az örömteljes nyuga­lom váltja fel. Tizenegyig 6972-en szavaztak a nagy­község 8619 választójából. Délben pedig jön a hír: Öbögön befejezték. Mint a népfront helyi el­nökét, itt találom a körzet képviselőjelöltjét, Angyal Jánost is. — Amikor reggel lead­tam szavazatom — meséli —, s elhagytam a helyisé­get, egy idős néni állított meg a kapuban. Nyílj tóttá a kezét, én is a jobbomat, s egy percen át fogta a kezem, anélkül, hogy egy szót mondott volna. A kéz­fogásban biztatást és szere- tetet éreztem ... Utoljára hagytam a kör­zet legmozdulatlanabb ta- nyavilágát: Lászlófalvát. A 18 ezer holdas határban 8 szavazókört állítottak fel, mindegyiket külterületi is­kolában. S mindegyik kör­höz tartozott egy-egy ván­dorurna is. Ezeket a hely­beli tsz-ek fogatosai hord­ták szét a több mint száz fekvő beteghez. A lászló- falvi dűlőutakat csak ló­fogatokkal lehetett járni vasárnap, mégsem volt fennakadás. Hatvani Dániel Külterületiek; az urnák előtt A választás Imrehegyen is reggel hat órakor kezdő­dött. Amikor a 2. számú körzet szavazatszedő bi­zottságának tagjai úgy fél hat körül megérkeztek az Új Élet Szakszövetkezet központjában levő válasz­tási helyiségbe, az ajtó előtt már ott várakozott rájuk Német Károly. Ami­kor megkérdezték tőle; miért kelt fel ilyen korán, — elmondotta, még az elő­ző este fogadott a feleségé­vel, hogy kettőjük közül bizony ő lesz az, aki első­nek adja le szavazatát. És úgy is volt. Nemcsak a fo­nyolckilométeres — távol­ságból is érkeztek válasz­tók, — lovas kocsik, ke­rékpárok, motorok és autók gyülekeztek a reg­geli órákban a külterületi iskolák előtt. Több helyütt „zetoros” vagy teherautós „ingajáratok” segítségével közelítették meg az embe­rek a választási helyisége­ket. A tanyasiak ritkán ta­lálkoznak ismerőseikkel, ezért szavazataik leadása után nem széledtek szét, hanem csoportokba verőd­ve beszélgettek az időjá­rásról, a várható termésről, Summázzák a legfrissebb jelentéseket a kiskőrösi járás választási irodájának munkatársai. Á Tisza A 7. számú választási körzetben először Nyárlő- rincet ejtem útba. Belte­rületi szavazókor a műve­lődési házban. Jó ideig csak szórványosan érkeznek, az aktivistáknak nem sok dol­guk akad. Aztán, úgy fél kilenc tájban, egyszerre mentén meglódul a nép, szűnni nem akaró áradatban jön­nek, a sor vége „kilóg” az épületből. Jól öltözött emberek, ün­nepélyesek, de az időseb­bek testtartása a tanyasi élet töredelméről árulko­dik. Benyomásaimat sza­gadást nyerte meg — fe­lesége csaknem húsz perc késéssel érkezett — de ő lett a körzet első szavazója is. • A tanyasi házak népe fáradtságos, hosszú utak meg' 'elére kény rült, hogy szavazh ássanak kör­zetük tanácsi és ország- gyűlési jelöltjére. Hat­a legközelebbi tennivalók­ról az iskolák udvarán. És vidám hangulatban, tréfál­kozva érdeklődtek egymás­tól: a jelöltek közül ki, melyikükre adta szavaza­tát. — Aztán úgy választot­tál, hogy ne legyen jégve­rés? ... — kérdezték Kán- torkúton az egyik gazdát a környékbeliek. — Ügy ám! Az én kép­viselőm még azt is elinté­zi! — hangzott a válasz. • ■ A kiskőrösi járás 19. szá­mú körzetének kettős kép­viselőjelölése egyénileg is állásfoglalásra késztette a község lakosságát. Voltak akik Vincze József szak­szövetkezeti elnök, mások pedig inkább dr. Juhász Tibor ügyvéd mellett ér­veltek. Különösen az öre­gebbek közül sokan „nyíl­tan” kardoskodtak egy-egy jelölt mellett A kővágói iskolai vá­lasztóhelyiségében a bizott­ság tagjai hiába mondogat­ták egy idősebb bácsinak, hogy a szavazás titkos. — Nekem nincsen tit­kolni valóm! — válaszolta. — Én bizony bárkinek, nyíltan megmondom, hogy len is vagyok, a két bo­tommal, de azért örömmel dobtam a borítékot az ur­nába. • A keceli cigány telepi la­kosok a szilasi iskolában szavaztak. Az itteni bizott­ságnak nem volt könnyű a személyek azonosítása, a ,sok Györgye és Kolompár családnév bizony tévedé­sekre adhatott alkalmat. Mindazonáltal a telepiek nagy lelkesedéssel álltak ki Gyömörey Margit védő­nő tanácstagsága mellett. — Mi már csak rá sza­vazunk, mert ő a mi igazi pártolónk, akihez ha bár­mikor fordulunk, mindig segít gondjainkon! — han­goztatták. A fiatal első vá­lasztók örömmel vették át az emléklapot, nagykorú­Amikor még nem dőlt el semmi. A jánoshalmi 23. számú választókörzet két jelöltje: Maráczi Ferenc pá­lyamunkás és Agócs Károly, a Bácska Ktsz dolgozója. Vincze Jóskára és nem másra szavazok. Akinek pedig nem tetszik, az ap- pellálhat!... • A keoel-polgárdi rész 13. számú szavazókörzeté­nek legidősebb választó- polgára a 91 éves Lentner István bácsi. A vándor- urnával keresték fel, hogy ne kelljen befáradnia a téglagyári szavazóhelyiség­be a tőzegtelepi úton fekvő tanyájából. — Én már nem is tu­dom, mikor volt az első — válaszolta kérdésünkre. — Jó párszor részt vettem már a választásokon. Jóleső ér­zés, hogy nem felejtik el az ilyen öreg embereket sem, mert hát ha tehetet­ságuk jelképét és fogad- koztak; gondosan megőr­zik. • A déli órákra már a legtávolabbi körzetek lakói is eljutottak a választási helyiségekbe, s néhány óra múltán a szavazatszedő bi­zottságok tagjainak fárasz­tó munkája is véget ért az elcsendesedett termekben. Köszönet illeti őket, és azokat a tanyasi lakoso­kat is, akik a heves szél, a reggeli eső ellenére is gya­log vagy kerékpáron tet­ték meg a kilométereket, hogy szavazatukkal tegye­nek hitet az ország jövője mellett. Pavlovits Miklós Kiskunfélegyházán és környékén Kiskunfélegyháza, három­negyed hat. A húsüzem előtt 30—40 férfi és nő vá­rakozik sorban állva, tü­relmesen. A sor elején ba­juszos férfi, kezében egy fehér papír és személyi iga­zolvány. — Mire várnak? — Hogy kinyissák a sza­vazóhelyiséget. — Ennyire ^ietős? — Dolgunk van, s inkább korábban keltünk, hogy mielőbb befejeződjön a szavazás... • Kunszállás, délelőtt 10 óra. Dr. Csőke András ál­latorvos, a körzet szavazat­szedő bizottságának elnöke gyors mérleget készít: — A 700 szavazópolgár J közül 650-en adták le ed­dig szavazatukat. Délre, úgy vélem, befejezzük... • Gátér. Kapus István bá­csi a szomszédból, a Petőfi utca 136. szám alól totyo­gott idáig. Túl van már a hetvenen. Nézegeti a sza­vazólapokat, majd meg­szólal. — Kaphatnék-e édes­anyám részére is? A bizottság elnöke fel­kapja a fejét. — Helyette nem szavaz­hat, Pista bácsi. — Nem is. de hazavin­ném neki... ö nehezen mozog, elmúlt már kilenc­venöt éves. — Rendben van István (Folytatás a i. oldalon).

Next

/
Thumbnails
Contents