Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-23 / 95. szám

Mindössze húszéves. Nem — mondja mosolyogva Ifjú párt iskolájában érlelőd- egészen fél esztendeje asz- Kovács Istvánná, a jelölt ikk. szony. És alig pár hete, — Amiből eddig kivehet- — Arm megoldásra var-? hogy Izsákon a 24. községi tem a részem: több éves — töpreng a Keines nyo- választókerületben tanács- munka a KISZ-ben... man. — nnnueneKeioit az tagnak jelöltek. n ^ kerület, amelynek „ossz-izsaKi ceiKimzesen: a — Túlzás lenne azt mon- választói egyhangúan jelöl- vízmű megepueae, orvosi dani, hogy gazdag közéleti tgk, szomszédos azzal a te- rendelő es verő ietrenoza- _ múlt van a hátam mögött lepüléssel, ahol lakom. így, sa> az óvoda, holcsone oo- házak között az olajmunká A színhely: a Duna—Ti­sza közének bánynszköz- sége, Szánk. A látvány: az új földgázüzem, csővezeté­kek rendszere, a távolban az elégetett melléktermé­kek szélfútta-hajlongó láng­ja. Háttér: falusi paraszt­szerencsére, jól ismerem vitásé. S emellett ott vair­problémáikat, gondjaikat, nem vagyok tájékozatlan ügyeikben-bajaikban. Annál kevésbé, mert mint megtudjuk, fiatal ko­nak a még szimeub pátriá­val — a vaiaszloKeruiettel — kapcsolatos tennivalók is. Arról nem is szólva, hogy a hozzam legKozeieüD ra ellenére is alkalma volt U már az élettel ismerked­nie. Bölcsődei gyermek- gondozóként kezdte, majd a tanácsi ügyintézésbe is belekóstolt; két év óta pe­dig a helyi ÁFÉSZ kenyér­boltjában eladó. — ami a szervezeti tevé­kenységet illeti — sok a javítanivaló. — Talán a nagyközség új ipari üze­meinek KiSZ-istai egészsé­ges pezsdüiést, lendítő ele­venséget hoznak majd e tekintetben is. De ehhez Nem kétséges: sokat kell valamennyiünknek van még tanulnia a közösség hozzátenni, serkenteniva- érdekében szót emelés szép lója! és hasznos tudományát. De — Szinte úgy is felfog- olyan „patrónusok” állnak hatnék ezt a jelölést, mint mellette, mint a nagyköz- a lakosság nászajándékát a ség vezetői, az idősebb ta- hajdani Mezei Borbála, a nácstagok, vagy férjének jelenlegi ifjú Kovács Ist- szülei, akik mindketten a vánné számára... — pél­dázódik az újságíró. — A hasonlat nem rossz Hatodszor is helytállni sok lakótelepe. A színek: sárga, zöld, rózsaszín, kék és barnára festett csövek. Akik itt dolgoznak, tud­ják: a festés annak felel meg, hogy gáz, víz, glikol. levegő, vagy gazolin áram­lik a néhány méter magas­ban kígyózó vezetékekben. A felelősség: a 145 millió forintos költséggel létrejött üzem termelése, amely na­ponta 2—2,5 millió köbmé­ter, távvezetéki szállításra előkészített gázt szolgáltat, vagyis az országos mennyi­ség egynegyedét, nem be­szélve a terület kőolajbá­nyászatáról. Ám ez alkalommal nem a felelős szakemberhez, Fáik Miklóshoz, a Nagyal­földi Kőolaj- és Földgáz­termelő Vállalat szanki üzemének vezetőjéhez jött Tulajdonképpen nem tar­Í zik Bácsalmás „őslakói” >zé. 1940-ben került ide. fiatalemberként, s mint dlj- nokot alkalmazták a járás- bíróságon. Később fogal­mazóig vitte — jogi egye­tem nélkül. 1962-ben, ami­kor a község megszűnt já­rási székhely lenni, válasz­út elé állt: ha ragaszkodik az igazságügyi pályához, Bajára, vagy Kiskunhalasra kellett volna költözni. Az­tán végül is maradt — a helyi OTP-fiók vezetője­ként. Jelenleg is ezen a poszton találom. Látszatra szürke, egyhan­gú életvitel kerete ez a rö­vid biográfiai összefoglalás. De Borsos Sándor kezdet­től fogva azon volt, hogy megtalálja a maga helyét Bácsalmáson. Erre első íz­ben 1950-ben. a tanácsok megalakulásakor nyűt aJ — csillant fel egy hirtelen az újságíró. Hanem a 9-es jött fénysugár az ifjú je- számú kiskunmajsai va­lóit szemében. — De hoz- lasztókerület országgyűlési zátenném: a nászajándékot képviselőjelöltjéhez, ak1 sem csak megköszönni il- viszont nem más, mint Fáik lik, hanem — minél cél- Miklós. szerűbben felhasználni! A munkahelyi hivatást Jóba Tibor és a várható parlamenti küldetést mégis nagyon ne­héz lenne különválasztani. Mégpedig azért, mert a szanki üzemvezető mérnök a 30 évesek nemzedékéből — azok közé tartozik, akik­nek sikerültek, az életben a legfontosabb dolgok. Köz­vetlenül az érettségi után felvették a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemre, a Friss lendülettel Az őregcsertői fíatalasz- szony, a Petőfi Termelőszö­vetkezet könyvelője, öröm-, mel beszél terveiről. — Kicsit meglepődtem, hogy engem javasoltak ta­nácstagnak a 10. választó- kerületben. annál is inkább, mert eddig csak egyszer volt nő a testületben, az is jó néhány évvel ezelőtt ke­rült a tanácstagok közé és csak egy ciklusra. Most pe- .... , - 17 dig négy asszonyt is java­"-“í gL,™íH,tÍa-?°it*t0.rt^" soltak a jelölő gyűléseken. 1964-ben megkapta a Ki­váló sportvezető kitünte­tést De odahaza az egyik vitrinje plakettekkel van teli. Több mint húszéves ta­netet különös esetet őriz. Fordultak hozzá nemcsak kalma. Tanácstaggá válasz- jogos kívánsággal, de pro­tották. Igyekezett legjobb tudása, lelkiismerete sze­rint helytállni. Abban az Időben ez nem is volt olyan egyszerű. De annyit elért hogy a következő ciklusra újból jelölték... Meg is választották —. s azóta ez (gy megy, ciklusról ciklus­ra. Így legutóbb már a ha­todik jelölésről adhatott számot. Érdeklődöm a körzetéről — Bácsalmási viszony­latban jónak mondható a kommunális ellátottsága — kezdi. — A Kossuth utcá­tekciókéréssel is. S Ilyen­kor tudott nemet monda­ni Is. De tanácstagi tevékeny­ségét alapjában a „cselek­vő igen” jellemzi. H. D. Ügy látszik, megtört a jég. nőtt a bizalom irántunk. Pillanatnyi szünet után így töpreng Pirisi Jánosné: — Annyi mindent kelle­ne megvalósítani a mi kis községünkben. Tagadhatat­lan, hogy gyorsult a fejlő­dés az utóbbi évtizedben. Sok minden épült. Ezekben a hónapokban pedig régi óhaja valósul meg a lakos­ságnak. Még az idén át­adásra kerül — talán augusztus 20-ra az új Szeretem a kis községeket... A Zsanára vezető bekö­tőúton haladva a kétoldalt sorakozó szép házakat né­zegettem. Egytől egyig fia­tal épület, virított falaikon a friss festék, sokuk még ról van szó. ez a tataházi bevakolatlan volt Régi ház müútnak a kivezető szaka­sza. Nemrég errefelé is el­vezették a vízhálózatot A fejlődő, városiasodé Bácsalmásról beszél. Itt is szorongat a lakásigény. OTP-aiicióval eddig iel­csak egynéhány akad ebben a kis, 1600 lakosú község­ben — ha egyáltalán annak lehet nevezni ezt a szét­szórt, nagy kiterjedésű ta­nyavilág „összesűrűsödésé- ből” kialakult helységet — Tizenötezer hold föld­épült 18 wrsashaz^b most tartQzik Zsanához újabb nagy kezde™en^y — magyarázza Lajkó La­van ki boa ^k0Z^^n- N^ jós vb-titkár, aki vel a nem­egy énként kelemeletes ház fég épült művelődési ban ös:szes*“■ . koz_ ház udvarán találkoztam, épül. A k ugyanis lakása is ebben az pontjában. Meg el^mto épületben van. _ A község dődott az építkezés, _ man3 van‘ na^anis^lel'en- Osztáskor csupán ötven, és kedvezmény gy jelenleg is alig száz szava­zásra jogosult felnőtt járul ellátja. Maga is „tanyasi ember”, Balotaszálláson, — Szeretem a kis közsé­geket — válaszolja kérdé­semre. — Az ilyen helye­den, mint Zsana is, min­den ember személyes is­merős, a község nagy csa­ládjának tagja a kórnyék valamennyi lakója. Az em­berek támogatják egymást, összetartanak jóban, rossz­ban. Nem igen kell „szer­vezni a népet” a közös megmozdulásokra, legyen az a tsz-szel közösen ren­dezett színnazl est a mű­velődési házban, vagy tár­sadalmi munkára mozgósí­tás. Érzik, hogy mindenki részese a közös munica hasznának. Ez évben készül el az újonnan épített há­romszobás. rendelővel, vá­róhelyiséggel ellátott egész­lős, a bekerülés háromne­gyed részét meghitelezi az állam. Lesz bőven programja az elkövetkező iáét évre. Azt viszont sajnálja, hogy sport­köri tevékenységre nem jut ideje. Pedig két évtizeden át ezt a feladatot is ellátta. Valamikor futballozott is. az urnákhoz. A többiek szerte a tanyákon laknak, onnan jönnek be majd va­sárnap délelőtt. Lajkó Lajos, akit ismé­telten tanácstagnak jelöl­tek a zsanaiak. a huszon­egy főből álló községi ta­nács titkári feladatait is ahol iskolát végezte, Boro- ségügyi lakás, és minden tán. majd 1964-től kezdő- bizonnyal ősztől már „saját orvosunk” fogad benne. A fiatalok elvándorlása is megszűnt, amióta az Egyet­értés Tsz havonta fizeti a tagok járandóságát és ha lassan is, de egyre több ember épít házat itt benn, a központban. Pavlovit» Miklós dően itt is a lakosság kö­zös érdekeinek szolgálatá­ban végzi munkáját. A ta­nácsnál eltöltött évek alatt sem vált hivatalnokká maga is gazdálkodik sza­bad idejében és így a két­kezi, a földdel foglalkozó emberek gondját is a ma­gáénak érzi. művelődési ház. Szükség lenne törpe vízműre, egész­ségházra, parkosítani kelle­ne, hogy csak a legfonto­sabbakat említsem. Egyszóval bőven akad majd tennivalója az újjá­választott tanácsnak. Pirisinét a kisebb közös­ség gondjai is érdeklik, nemcsak beosztása miatt, hanem azért ts. mert a ter­melőszövetkezet nőbizottsá­gának elnöke. Sokat be­szélgetnek az aszonyok ar­ról, hogyan lehetne meg­könnyíteni a második mű­szakot. Ez Pirisinét is érinti, hiszen ő is háziasz- szony és családanya, négy­éves kislányáról kell gon­doskodnia. A termelőszö­vetkezet tagságának csak mintegy 10 százaléka asz- szony, de azok is igen szor­galmas dolgozói a közös­ségnek. öregcsertőn az asszo­nyok. lányok zöme népmű­vészettel foglalkozik és a Kalocsai Háziipari Szövet­kezetnek dolgozik. — A termelőszövetkezet­ben dolgozó aszonyok ál­landó foglalkoztatása vi­szont még nincs megoldva. Télen nincs munka és nincs is jövedelem. Szerintem olyan melléküzemágat kel­lene létesíteni, amely meg­oldaná a nőtagok folyama­tos foglalkoztatását. Férjemmel együtt, aki a termelőszövetkezet agronó- musa, sokat töprengtünk már ezen. A szövetkezet nemrég újjáválasztott ve­zetőségének szintén egyik gondja ez a téma. Fiatalos lelkesedéssel, kissé csapongva beszél. — Szeretem ezt a közsé­get és ha megválasztanak tanácstagnak, egyik első feladatként a község parko­sítására mozgósítanám a la­kosságot. Ügy látszik, a 10. válasz­tókerület lakói jól döntöt­tek, amikor Pirisi Jánosnét jelölték. Ügyszeretete, lel­kesedése friss lendületet visz a testületbe. K. S. bányamérnöki karon 1964­ben a diplomamunka meg­védését követően olajmér­nöki oklevelet szerzett, csa­ládja van, kiegyensúlyozot­tan él abban a szakmában, amelynek így kezdődik az indulója: „Szerencse fel, szerencse le / Ilyen a bá­nyász élete”. Három esz- tendőnyi üzemi gyakorlat után 1967 októberében át­helyezték Hajdúszoboszló­ról a szanki üzembe. A szanki szénhidrogén­vagyon „megcsapolása” há­rom évvel korábban kez­dődött. el. Ekkorra már negyven munkás dolgozott itt. Azóta megtízszereződött a létszám és több százszo­rosára ugrott a termelés értéke. Az előzetes geofi­zikai felmérések és a to­vábbi kutatások alapján 90 kutat /nélyítettek a terü­leten. Az utóbbi években átalakult az érintett hely­ségek — Kiskunmajsa, Jászszentlászló. Szánk — arculata, sosem volt fog­lalkozások honosodtak meg, amire büszkék is az em­berek. A dolgozók egy része a környékről, tanyákról jár be. Ennek a sajátos körül­mények között formálódó, a munkásságba beolvadó rétegnek a helyzete általá­nos problémákra irányítja a képviselőjelölt figyelmét. A választókörzetben nagy a tanyavilág. A beköltözé- si igényeket településfej­lesztéssel, az építési anyag ellátásának javításával is meg kell könnyíteni. A megmaradó tanyák központjainak ellátása ugyancsak fejlesztésre vár. Az iskolahálózat korszerű­sítése külön kérdés, nem szabad hagyni, hogy tanya­si gyerekek a nehéz élet- körülmények miatt elkal­lódjanak, vagy akár ne tud­ják elvégezni a nyolc osz­tályt. A munkaerő-elván­dorlást csak a további ipar- fejlesztés fékezheti meg. — Felbecsülhetetlen ér­tékű és viszonylag könnyen hozzáférhető termálvíz­kincs van alattunk, amit már-már vétek nem kihasz­nálni — sorolja az észrevé­teleket. Az szakítja félbe, hogy sürgős elintézni való­val egy üzemmérnök lép mellé. — Jó szerencsét — üdvöz­li a bányászok köszöntésé­vel főnökét. Vagy a leendő országgyűlési képviselőt? Halász Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents