Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-23 / 95. szám
0. oldal 1971. április 23, péntek Nyugtalan boldogság Miljutyin nagyoperettje a Kecskeméti Katona József Színházban Hiába, csak nem akarnak i> szoktunk a kecskeméti megszületni az új, mai té- I színházban, magas s'zínvo- májú magyar operettek./ nalú a látványosság: Tánja és Burmák sofőr egy hangulatos táncjelenetben (Balogh Rózsa és Heíényi Pál) tömegjelenetekben a népes szereplőgárdát és gondja van arra, hogy a dialógusok hiteles erővel szólaljanak meg a színpadon ebben az egyébként is érzelemgazdag, Urai hangvételű darabban. Talán a tea- házi jeleneteikben volt némi ellentmondás az alap- hangulattal szemben. Itt a népes szereplőgárda a szomorkás, könnyeken ét mosolygó jelenetek között, túlságosan hangosan, visong- va, zajangva robogott át a színpadon olykor-olykor, úgyhogy néha a nézők maguk is meglepődtek, hogyan iehet ilyen kellemesen édesbús hangulatban, ilyen fékevesztett hangerővel közlekedni a díszletek között. A szereplőgárda láthatóan örül a jó szerepeknek. Rózsa Sándor, aki a tragikusan induló életű And- rejt alakítja, kedves, hangulatos játékkal érzékelteti, hogyan talál magára a háborút követő nagy megrázkódtatások után a zongoraművészből teaházi zenésszé átalakult művész és hogyan nyeri vissza lel- Csinády István díszletei W nyugalmát, boldogságát közül különösen a teaház Rózsa Sándor szépen éneNatasa és Andrej (Győlay Viktória és Rózsa Sándor) tetszett Szépek, népi ihle- kel és halk. Urai tónusok51 Burmák és szolgálatkész kísérője, Szenyka (Hetényi Pál és Horváth József) zenés játékok, musicalok. De a könnyedebb fajta szórakozás iránt nem csillapuló érdeklődés tapasztalható országszerte. Különösen a vidéki színházak vannak nagy zavarban, hiszen nekik nemcsak prózai műveket keU műsorra tűzniük, hanem legalább azonos számban zenés, táncos, szórakoztató darabokat is. így aztán vissza kell nyúlni a múltba, gyakran nem is túlságosan avatott kezű válogatással kerül színpadra egy-egy operett. Ilyenkor beszélünk a gyors elavulásról, a mai ízléshez nem Illő, poros gondolatokról, operettsablonokról. De néha értékesebb műveket is felszínre hoz a kutatás. Miljutyin romantikus, érzelmes meséjű operettjének műsorra tűzése is ilyen szerencsés választás eredménye. Az államosítás után már Játszotta a színház a darabot — ahogy visszaem- iékszünk rá — szép szerep- osztásban, tisztes sikerrel. A mostani felújítás is ezekkel az erényekkel di- fcésűek a táncok — Széki kai bontja fei Andref jel- csekszik. A szöveg hozzá- József koreográfiái. Tömő- lemét. Natasát Gyólay Vik- értő gondozásának eredmé- ren, hibátlanul hangzottak tória alakítja. Kulturált, nyeképpen — ez Kállai a kórusok és Rimanóczy szép énekével, ízléses és István érdeme — megfiata- Yvonne pompás, sok színű lendületes játékával hite- lodott a történet, Romhá- kosztümtervei is fokozták lesen kelti életre a sikeres nyi József szellemes versei a kellemes összhatást. és tehetséges énekesnő csak emelték a hangulatot A Nyugtalan boldogság vonzó alakját, és Bródy Tamás is avatott tehát sikeres produkció. előadásnak egyébként kézzel nyúlt a muzsikához, Lovas Edit mozgalmas, . , howv , sxereoek csillogó színes a hangsze- hangulatos előadást állított zentí^negformTlárelés. És amit már meg- színpadra, jól mozgatja a ^ ámyalatos színé_ szí teljesítménnyel segíti a sikert a szereplőgárda Hetényi Pált eddig csak prózai művekben láttuk és ismertük meg. Burmák, a szerelmes sofőr szerepében új oldaláról mutatkozik meg, bensőséges lírával építi fel szerepét, nem sablonos eszközökkel nyúlt az alakhoz. Balogh Rózsa Tánja alakját könnyeken átcsillanó derűvel formál- ia meg. Különösen a második felvonás jeleneteiben íszinte átéléssel teremt ■>?nsőséges hangulatot a ínpadcn. Nyiklfor és Ka- itollna Szentessy Zoltán i Sor bíró Andrea msgfo- •-ilmazásátoan, sok derültséget okoz a nézőtéren. Az ő alakításában ts meg leltet találni azt a bizonyos többletet. ami igazán hatásossá teszi az operett előadását. De elismeréssel kell szólni Kölgyesi Györgyről, aiki rövidke epizódszerepből jelentős, színes alakítást formát Biztosan mozog az operett színpadán Nyina szerepében Zsigray Annamária is. Juhász Tibor Borisz szerepében hangulatilag hibátlan és pózmentes, de sajnos, maszkja és parókája nem segíti Őt a játékban. Nagy meglepetés a fiatal Horváth József játéka, aki jelentéktelen epizódszerepek után, derűs, kedvesen esetlen Szenyka alakításával bebizonyította, hogy többre hivatott korábbi megbízatásainál. Csáky Lajos Már nem lalifánnal mérőnk Milyen árnyalatú a friss borsó zöld színe, és mit lehet kiolvasni a paradicsom- léből? — ezeket a kérdéseket nem a háziasszonvok tették fel. hanem az Élelmiszeripari Kutató Intézet munkatársai. A kérdések abban a több éves kutatómunkában szerepelnek, amelyet a zöldségfélék, a gyümölcsök és más élelmiszerek minőségértékelésére dolgoznak ki. Míg napjainkig az értékelésnél főleg az érzékszervek döntöttek, az új vizsgálatnál teszt-rendszer, matematikai statisztikák és számítógépek segédkeznek. Pontozzák az egyes zöldségfélék színét, illatát, kalória- és biológiai értékét, és a külső, valamint belső tulajdonságok együttese adja a minősítést. A kutatók elsősorban azokat a tulajdonságokat derítik fel, amelyek műszerekkel könnyen mérhetők és kife- jezőek. A paradicsom levének fénytöréséből néhány másodperc alatt megállapítható a cukortartalom, a borsó frisseségét a roncsológép, a finométer állapítja meg. Egy új fajta eljárással azonnal mérhető a borok alkoholtartalma, míg a régebben használatos maligánfokmérés hosz- szadalmas műveletet igényelt. Egy tolmács emlékei Nyikifor nem tud ellenállni felesége kérésének (Szentessy Zoltán és Borbíró Andrea) Valóban jól tudja, két évig voltam tolmács itt Baján, a felszabadulás idején. Jól beszéltem az orosz nyelvet, hiszen ugyancsak két évig mint internacionalista harcoltam Oroszországban a forradalom oldalán. Első bevetésünk a kozákok allen volt. ötszáz önként jelentkező hadifogoly indult útnak a Don alsó folyása felé, de mire odaértünk, olyan sokan csatlakoztak hozzánk, hogy kialakult egy ezred. Elég az hozzá, hegy amikor itt, Baján 1944. október 24-én este meghallottam a harckocsik dübörgését, autók morgását, a katonák menetelését, azonnal tudtam, hogy elértek hozzánk is a szovjet csapatok. Magam voltam a házban, ahol most is lakom, a Kinizsi utca 11. szám alatt. Elindultam eléjük. Nem kellett hosszan gyalogolnom, csak az utca végéig, mert ahogyan a Bokodi úton haladtak, a menet egy része bekanyarodott a kálvária felé, a mi utcánkba. A menet élén egy őrnagy haladt Szabályosan jelentkeztem nála: Kovács Sándor. Lenin egykori katonája vagyok, az elvtáraak segítségére állok! Móg kSzbon annyit elmondok, hogy akkor ötvenéves voltam, s úgy maradtam itthon, hogy nem tettem eleget a horthysta behívóparancsnak. Tudtam, hogy napokon belül ideérnek az oroszok, így is volt Az őrnagy azonnal kezet fogott velem, s kérdezte, hol lakom. Elvezettem a lakásba, és mondtam, hogy a esalád a második szomszéd pinoé- jábsn uen meghúzódva, j Őrt állított a házunkba, j ml pedig átmentünk a pin- j céhet. Több magas rangú i katona is lejött, de voltak velünk közlegények, tize-1 desek, hadnagyok. Enmiva- j lóval láttak el mindenkit, aki a pincében volt, s nagy vacsorát csaptunk. Éjfél is elmúlt, amikor tovább indultunk, be a városba. Meglepődtem, hogy mennyire tudják a járást. Kis térképen tájékozódtak, de arra minden fel volt jegyezve. Fényképek is voltak az őrnagynál, különböző háborús bűnösökről. Ezeket keresték. Elsősorban Borsányit, a korábbi városparancsnokot, de az már a hetedik határban járt. — Tudod te a járást a Dunához? — kérdezte tőlem az őrnagy. — Hát hogy a esudába ne tudnám — feletem neki, s már mutattam is az utat, amerre haladni kell. Útközben azonban majdnem harcba keveredtünk. Mondtam már, hogy éjszaka volt. Az én őrnagyomnak a kabátján pedig egy akkumulátoros lámpa függött, világított. Az egyik utca sarkán aztán előug- rott vagy tizenöt—húsz magyar katona, s körülkaptak bennünket, akik elöl haladtunk, mert a nagy csapat utánunk jött pár száz méterrel. Azt vártam, hogy az őrnagy, meg a többiek tüzelni kezdenek. De senki sem lőtt. — Kik ezek? — fordult felém az őrnagy. — Magyarok. Katonák, akik elszakadtak a csapatuktól, s most nagyon be vannak rézéivé — súgtam oda neki, de magyarul már a katonáknak is beszéltem: — Meg vagytok ti bolondulva? Nem halljátok, hogy jön utánunk az ezred? Ha minket le is lőttök, a többiek szitává lőnek benneteket. Látta az Őrnagy i*. hogy Igen tétova emberek I a magyar katonák, nem keli i tőlük félni. Még be sem fejeztem a mondókámat, j mikor az őrnagy, meg a j többi tiszt nagy doboz ci-‘ garettákkal kínálgatta a magyarokat. Azok összenéztek, aztán egymás után rágyújtottak. Még kis pálinkát is adtak nekik. — Kérdezze már meg őket papa, hogy most mi lesz velünk — kiáltott felém egy őrmester. — Mi lesz, mi lesz? Hát nem halljátok? Az őrnagy elvtárs azt mondja, aki akar velünk tart, aki akar, hazamegy. Nem esik bajotok. ö garantálja. A fegyvereket aztán felrakták egy autóra, s ki követett minket, ki pedig civil ruha után nézett. Hamarosan kiértünk a Dunához. A németeknek már a lába- nyomát sem találtuk meg. Néhány nap múlva aztán az én őrnagyom is tovább ment. Újabb és újabb csapatok érkeztek Bajára. Abban a házban, amelyiknek a pincéjében először vacsorázott szovjet katona Baján, később — talán három napig — Tolbuhin elvtárs is lakott a feleségével. Beszélgettem is a tábornokkal. Elmondtam neki hol. merre harcoltam a forradalom idején, ő pedig az itteni életről érdeklődött. Persze beszéltem én másokkal is. Ahogy mondtam, két évig voltam tolmács. Sokan éppen azokról a vidékekről jöttek, ahol mi a kozákokkal, a fehérekkel csatáztunk. Már sokat felejtettem a nyelvből, de úgy látszik az ottani elvtársak emlékeznek rám. Tavaly ezt a kitüntetést kaptam. Nézze csak: a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége küldte a forradalom győzelméért vívott harcunk elismeréseképpen. Éz nagyon túlesett, fía előveszem, 6gy jelennek meg előttem az akkori napok, hetek, évek eseményei, mintha moziban filmet néznék ... ti. S.
