Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-23 / 95. szám
4 oldat 1971. április 23, péntek Űi csarnok 30x17 méteres új csarnok építését kezdte meg a Bácsalmási Vegyes- és Építőipari Ktsz. Tervek szerint még az idén ideköltözik a vállalat asztalosmúlielye. Szövetkezeti társulások A MÉSZÖV nemrég tartott küldöttgyűlésén a fogyasztási szövetkezetek' képviselői az összefogást szorgalmazták. A felszólalók szinte mindegyike utalt erre, hangoztatva a társulásban rejlő erőket és lehetőségeket. Összefoglalva így fogalmazhatjuk meg: a fogyasztási szövetkezetek piaci pozícióinak erősítése, versenyképességeinek növelése, a lakosság — elsősorban a szövetkezeti tagság — ellátásának javítása érdekében az egyik legjobb módszer a társulás és a továbbiakban is szükséges a közös vállalkozások létrehozása az értékesítés, a feldolgozó ipar és a szolgáltatások fejlesztése érdekében A kereskedelemben máris számos társulás történt. Az összefogásnak rendkívül sok területe és lehetősége j van. Jó példák vannak arra is, hogy a fogyasztási! szövetkezetek együttműködnek a mezőgazdasági és a kisipari szövetkezetekkel, sőt állami vállalatokkal is. A küldöttgyűlés döntött a közös fejlesztési, valamint a kölcsönös támogatási alap képzésének és felhasználásának alapelveiről. Ezek is elsősorban a társulások és a közös vállalatok létrehozását segítik. A fogyasztási szövetkezetek legnagyobb társulásai: a MÉK átszervezése után létrejött MEZOTERMEK szövetkezeti közös vállalat, a 13 fogyasztási szövetkezet összefogásából épült kecskeméti Alföld Áruház, az elmúlt évben alakult megyei árubeszerző, értékesítő és szolgáltató közös vállalat, amely szintén Kecskeméten tevékenykedik. Ezekről már többször adtunk hírt, de rajtuk kívül, Bzámos egyszerűbb társulás működik. Közülük is érdemes elsőként megemlíteni azokat, amelyeknek köszönhetően számos községben enyhültek a helyi búsellátás gondjai. Húszon-. hét fogyasztási szövetkezet kezdeményezésére 36 sertéstenyésztő és hizlaló csoport alakult, csaknem kétezer taggal, A sertéstenyésztés fejlesztése céljából a szövetkezetek összesen félezer vemhes anyakocát juttattak a társulások tagjainak. A kocákat a tenyésztők hiteiben kapták meg, tartozásuk törlesztése süldővel, vagy a hízott sertés átadásával történik. Az akciu sikerét bizonyítja, hogy a társulások az elmúlt esztendőben csaknem 12 ezer mazsa hízott sertést adtak a szövetkezeteknek. A saját hizlaldákból tavaly majdnem 11 ezer sertést vágtak le, s ez csaknem ötszöröse az 1965-ben feldolgozott mennyiségnek. Lehetővé vált, hogy néhány szövetkezet kisebb húsfeldolgozó üzemet létesítsen. Ezek az üzemek rövid idő alatt több mint 24 millió forint értékű árut dolgoztak fel, illetve állítottak elő és ezzel nagymértékben hozzájárultak a választék bővítéséhez, az ellátás javításához. A háztáji társulások is említésre méltóak. A fogyasztási szövetkezetek irányításává! jelenleg 109 mezőgazdasági társulás működik 7800 taggal. Vagyonuk megközelíti a 3 millió forintot. Az elmúlt évben 77 millió forint értékű árut állítottak elő. illetve értékesítettek közösen. A küldöttgyűlésen kimondták, hogy egyik fontos feladat a mezőgazdasági társulások további szervezése, a meglevők tevékenységének gya- molítása. A falusi lakosság által megtermelt zöldség- és gyümölcsfélék, valamint egyeb cikkek felvásárlását és értékesítését ily módon jobban meg lehet szervezni, hasonlóképpen a szükséglettől és a lehetőségektől függően egyes termékek ipari feldolgozásának körét is lehet bővíteni. K. S. Kendőzetlenül A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek Szaporodnak tä3XSfi.0^^ntnS0 Beszélgetés dr. Glied , a megyei tanács vb-elnökhelyettesével 1968-ban, a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerének bevezetésekor, életbe lépett a mezőgazdaság új jövedelemszabáiyozása, amely mind az elvonás, mind a támogatás tekintetében a közepes termőhelyi adottságú mezőgazdasági üzemek lehetőségein alapul. Ebből következik, hogy az országnak azokon a területein, ahol a földnek, mint a legfontosabb termelőeszköznek, minősége az átlagosnál gyengébb és a közgazdasági viszonyok is kedvezőtlenek, szükséges az állami támogatás. Dr. Glied Károly elvtársat, a megyei tanács vb-el- nökhelyettesét megkértük, hogy adjon tájékoztatást néhány, a témával össze- iüggő kérdésben. Milyen meghatározói vannak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteknek, szakszövetkezeteknek? Hány mezőgazdasági üzemet sorol a megyei tauacs enöe a kategóriába? — Megyénk természeti adottságai koziuuouau j/enuiu v ul szélsőségeséit, a. pacsitai es a uuna menu termelési körzet gazuasa- gai országosán is kicmeike- uo helyet logiamak el, amit az elnyert minisztertanácsi vandorzasziok es oklevelek is tanúsítanak, ugyanakkor a homokuatsa- gi termelési körzet lene tőségéi lényegesen rosszao- oan. Itt mintegy 200 ezer katasztralis hold olyan szántó található, amelynek kataszteri tiszta jövedelme nem éri el a 4 aranykoronát. E területek el tartóképessége viszonylag alacsony, az adottságok a mezőgazdasági termelés szamara kedvezőtlenebbek az átlagosnál. Az itt gazdálkodó üzemekben egyrészt a mező- gazdasági termelés jövedel- mezősege eleve kisebb, másreszt ezek a gazdaságok csak korlátozott mértek Den képesek felhalmozásra, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásara, ami a gyenge eredményekben mutatkozik meg. A fennálló jogszabályok a fentiekooi íakanoan azokat az üzemeket minősítik kedvezőtlen termonelyi adottságúnak, azaz tamo- gatha tónak, ahol az egy kh-ra eső kataszteri tiszta jövedelem a 8 aranykoronát nem éri el. A megyei végrehajtó bizottság széleskörű es tételes vizsgálatok után 48 mezogazdasagi termelőszövetkezetet es 68 mezőgazdasági szakszövetkezetét sorolt ebbe a kategóriába. Szeretnénk tájékoztatást kapni ezeknek a gazdaságoknak a helyzetéről az 1970. évi zárszámadási eredmények tükrében. A zárszámadási adatok végleges összeállítása és értékelése ezekben a napokban történik. Ezért teljes részletességű adatok még nem állnak rendelkezésünkre. Azt azonban már most leszögezhetjük, hogy a megyében 1968 óta alkalmazott százalékos ártámogatási rendszer beváltotta a hozzáfűzött reményeket, mert a besorolt szövetkezetekből mindössze három zárta veszteséggel az elmúlt gazdasági évet. Ezt igen nagy eredménynek tartjuk, tekintettel arra, hogy az 1970-es gazdasági évet a köztudottan rendkívül súlyos időjárási szélsőségek jellemezték. A megye vezetése eddig is nagy erőfeszítéseket tett a kedvezőtlen adottságú gazdaságok segítésére. Számos e témával összefüggő rendelkezés megalkotásában kezdeményező volt. Milyen támogatásban részesülnek jelenleg ezek a szövetkezetek? A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerének bevezetése előtt a jövedelem- kiegészítéses támogatási rendszer alapján kerültek a kedvezőtlen adottságú tsz-ek elbírálásra. Tapasztalataink nem voltak egyértelműen kedvezőek, ezért részt vettünk a főhatóságok által irányított korszerűsítési kísérletekben, majd 1968. január 1-től vállaltuk a százalékos árkiegé- szítéses rendszer bevezetését Az elmúlt három év tapasztalatai egyértelműen oizonyitották ahasíogialá- sunk helyességét Ugyanis ez a rendszer a szövetkezetek árutermelésére alapozza a támogatás mértékét, és így olyan cikkek termelésére ösztönöz, amelyekre a népgazdaságnak a legnagyobb szükségeyan. 1971. január 1-től, a megyénkben szerzett tapasztalatokra is épített finomítások után, az ország egesz területére egységesen ezt a támogatási rendszert írták elő. A támogatási rendszer lényege, nogy a besorolt termelőszövetkezet árutermelésből szármázó árbevételeit kiegészíti a közepes adottságú üzemeknél elérhető eredmény szintjéig. A rendszer finomítása azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági szakszövetkezetek, amelyek kivétel nélkül a Homokhátság kedvezőtlen termőhelyi adottságú területein nelyezked- nek el, javaslatunk alapján, a közös tevékenység keretében előállított árutermelésük után a termelőszövetkezetekkel azonos elbírálás szerint kapnak árkiegészítést. Az említett támogatáson kívül milyen lehetőségeik vannak anyagi erejük gyarapítására a gazdaságoknak? Gondolunk itt elsősorban a különböző együttműködési formákra és a tevékenységi kör bővítésére. A megkülönböztetett állami támogatás csak a pénzügyi oiuaiat jelenti a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek — megszi- lardrtasi lehetőségeinek. Emellett, pontosabban ezt megelőzően, egy sor üzemen belüli intézkedés megtétele szükséges, amelyeket hatásában az állami támogatás csak kiegészít. Ezek fő célja az üzem adottságainak megjavítása, illetve jobb kihasználása. Az üzem termelésszerkezetét a termőhelyi adottságokhoz kell igazítani. Ez azt jelenti, hogy azokat a kultúrákat, amelyek nem jövedelmezők, ki kell kapcsolni a termelésből, illetve felváltani olyanokkal, amelyek termelése az adott területen gazdaságos. Ez a munka ugyancsak évek óta hatékonyan folyik a megyében, de jellegéből fakadóan azzal kell számolnunk, hogy a teljes megoldás további éveket vesz igénybe. A homokterületek hasznosítása többféleképpen valósul meg. A jobb minőségű homokterületeket tri- ticale-termesztéssel és cel- lulóznyár-telepítéssel, — a gyengébbeket erdősítéssel és legelővé alakítással hasznosítják. A hagyományos, alacsony hozamú, kisüzemi szőlő- és gyümolcsösül- tetvények felújítása is elsősorban ezeknél az üzemeknél jelent lényeges segítséget. Ezt a múmiát a megyei szakigazgatási szervek képviselőiből, a tudományos és gyakorlati munkatársakból álló megyei rekonstrukciós bizottság segíti. Ennek keretében folyik a II. és III. ötéves terv időszakában telepített új ültetvények felülvizsgálata is, amelyek az elmúlt évek szélsőséges időjárása — árvíz, belvíz — következtében tönkrementek. Célunk, hogy a» ilyen ültetvények terheit levegyük a gazdaságok' válláról. Az üzemek vízrendezésére irányuló tevékenység is elsősorban a belvizektől legjobban sújtott homokhátsági szövetkezetek segítését célozza. A kedvezőtlen adottságú tsz-ek gazdálkodásának irányítása, megszilárdulása jól képzett szakembereket igényel. E vonatkozásban is segítséget kapnak a gyenge szövetkezetek. Jelenleg 114 szakembernek nyújtunk jövedelemkiegészítést. A nagyobb jelentőségű termelési célkitűzések megvalósításánál lehetőség van közös vállalkozások es együttműködések létesítésére is. Tekintettel azonban arra, hogy ezek jelentős anyagi alapokat igényelnek, a kedvezőtlen adottságú tsz-ek körében még nem eléggé elterjedtek. A megyei tanács vb a közelmúltban tárgyalt a szövetkezetek támogatásáról. Milyen intézkedések várhatók? A megyei tanács vb, a pénzügyi, valamint a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályok több hónapos előkészítő munkája alapján jóváhagyta az öt évre vonatkozó besorolásokat. Erről az érdekelt üzemek megkapták a hivatalos értesítést. Most már a termelőszövetkezeti vezetőségeken a sor, hogy elkészítve középtávú terveiket, meghatározzák gazdaságuk fejlesztési irányát és az állami támogatásokkal jól sáfárkodjanak. Ehhez, természetesen, megkapják a tanácsi szervek messzemenő támogatását, valamint az érdekképviseleti szervezetek segítségét is. K. A. az irodák Nem mondunk újat azzal, ha megállapítjuk, hogy Kecskeméten régen hiányzik egy központi irodaház, ahol a jámbor ügyfél úgyszólván mindent egy helyen megtalálna. Sok minden van a városi tanács épületében (talán már túlságosan is sok minden), de mégsem elegendő. Most azonban ne ezt boncolgassuk, hanem nézzünk körül egy kicsit a város belsejében, ahol az utóbbi években szinte észrevétlenül, de annál szívósabban, annál hosszabb időre berendezkedve szaporodnak az irodák. Nem célunk, hogy felsoroljuk a különböző vállalatokat, intézményeket, ki- rendeltségeket, amelyek egy-egy lakóházat, vagy annak csupán bizonyos hányadát tömték meg asztalokkal, s ott azóta rendületlenül folyik az adminisztráció, könyvelés, bizonylatolás s még mi minden, ami az aktagyártás fogalomkörébe tartozik. Bizonyára egyik nélkül sem lenne teljes az életünk, s mindegyik olyan „csavar’* napjaink mechanizmusában, amelynek hiányában döcögne, s talán meg is állna ez a szerkezet. Fogadjuk el, hogy így van. El kell fogadnunk azonban azt a törvényi rendelkezést is, amely tiltja, hogy lakás céljára épült házakban irodákat rendezzünk be, hogy teljes lakóépületeket — közfalak kiütése, ajtók, ablakok átcsoportosítása stb. révén — irodaháznak nyilvánítsunk. Hangsúlyozom: nem célom a felsorolás, de bárki meggyőződhet egy jó kis séta kapcsán arról, hogy nem nyitott kapukat dönget az újságíró, hogy valóságos tények támasztják alá a cikk igazát. Szinte hallom azt a tiltakozó kórust, amelyben az „akinek inge, vegye magára” közmondás alapján önmagukra ismerők érvelnek: — Kérem, mi megvásároltuk az épületet, s azt teszünk vele, amit akarunk. Még akkor sem szólhatnak bele, ha ott nyúltenyésze- tet rendezünk be. Az ilyenfajta „érvelés” nagyon sántít. Mert nemcsak a magánérdeket kell alárendelni az össztársadalmi érdeknek, hanem a csoport, vagy ha úgy tetszik, a vállalati érdeket is. Továbbá: ha igaza is volna az ilyen érvelőnek, akkor sem lehet igaza annak a szervnek, mely megengedi, hogy lakóépületet irodaháznak adjanak el, illetve vásároljanak meg. Túllépve az irodákon, jegyezzünk még meg anyit, hogy ugyancsak szép számú üzlethelyiséget neveztek ki valamilyen irodának, vagy javítóműhelynek, ahol évek óta senki nem tartózkodik, az életnek nyomát sem találja ott az ember (a felsorolást ismét mellőzzük). Ezt nem lehetne felülvizsgálni, s intézkedni, hogy ne legyen egyetlen „kényelmes” intézmény, vállalat, ktsz se, amelynek tartalékhelyisége van? Fényűzés ez, még akkor is, ha fizetik a bérleti díjat, vagy uram bocsá’: megvásárolták az „objektumot”, —dorgál—
