Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-21 / 93. szám

1971. április Zl, szerda B. oldal Á megértés szavával... — Az embernek magáról beszélni a legnehezebb. Gondolom, az újságíró nem olyan életrajzi adatok iránt érdeklődik, mint a család­fa, anyakönyvi bejegyzés — mondja elöljáróban. Angyal János, a 7-es szá­mú országgyűlési választó- kerület képviselőjelöltje, ti- szakécskei iskolaigazgató, őszülő, szelíd, megfontolt beszédű ember. Elmosolyo­dik és folytatja: — Ebben az esztendőben rajzolom életembe a negye­dik X-et, de úgy érzem, hivatásomnál fogva a fiata­labb korosztályhoz tarto­zom. A pedagóguspályán szüntelen meg kell újítania magát az embernek. Ez a nevelő kötelessége. A tanyavilágban szület­tem, a bőgi, bereghalmi ré­szen. Ott jártam tanyai is­kolába. Húsz év után, ami­kor visszatértem, az egyete­mi előadótermek méretei befolyásolták emlékeim és úgy „összement” az az is­kola ... — Mint tanár és közéleti ember, hogy kötődik szülő­falujához? — Amikor elvégeztem az egyetemet, érlelődött meg bennem, hogy amit tanul­tam. azt haza kell hoznom. Itt tudom legjobban kisu­gározni magamból Itt ér­tenek. szeretnek, ismernek, így tanyára kerültem kö­zépiskolai tanári diplomá­val, és megtanultam, hogy embereket formálni csak a megértés szavával lehet. Ma adott a lehetőség a kétkezi dolgozók gyerme­keinek továbbtanulásához, de a szülők közül még so­kan a tehetséges fiatalokat képességükön aluli mun­kára fogják, hogy minél előbb keressenek. Ezen a szemléleten változtatni kell. — Mint képviselőjelöltet, bizonyára választókörzeté­nek gondjai is foglalkoztat­ják. Erről mit tudna mon­dani? — A Hazafias Népfront községi bizottságának elnö­ke vagyok. Amikor elvál­laltam ezt a megbízatást, akkor kezdődött számomra Tiszakécske lakosságának szolgálata. Rövid időn be­lül a falu minden gondjá­nak megoldásában aktívan részt vettem, és szívesen, mert magaménak éreztem, saját gondjaimnak. Angyal János sorolja a választókerülethez tartozó községek problémáit: A termálvízprogram szorgal­mazása, a nők foglalkozta­tottságának megoldása, iparfejlesztés a környező falvakban, tsz-járadékosok ember. Ha valamire meg­kérjük, hogy segítsen, szól­jon az érdekünkben, szíve­sen megteszi. Hogy mit tett a közsé­gért? Nehéz volna felso­rolni, hiszen részt vett min­den megmozdulásban. Ré­sze volt abban, hogy me­gyei és országos eredmé­nyeket értünk el a Ki mit hídban... Az ókécskeiek­Hírünk az országban Angyal János, a tiszakécskei iskolaigazgató — képviselőjelölt. megsegítése, az Ifjúság megtartása a tsz-ekben stb. Mind, mind olyan gond, ami már képviselőjelöltsége előtt is foglalkoztatta, mert régóta nemcsak iskolaigaz­gató ő, hanem mindenki gondján-baján segítő em­ber. BBSS Utca születőben: épülő családi házak sora. A má­sodik lakásnál nyári konyha falazásán dolgoznak. Be­mutatkozom. Angyal Jánost hozom szóba. A vélemé­nyükre vagyok kíváncsi. — Nagyon helyes, szim­patikus ember — válaszol­ja egy középkorú asszony, aki éppen borral kínálja a kőműveseket — Szeretnénk, ha ő len­ne a képviselő. így vélekednek a köz­ségbeliek? — Igen. Széles látókörű Szegedi esték A Vány a bácsi bemutatója Magyar színpadon több mint fél évszázaddal ez­előtt, 1920. május 8-án ját­szottak először Csehov-da- rabot. A Ványa bácsi ak­kori vígszínházi ősbemuta­tója óta a fővárosi és a vidéki színházak egyaránt szinte minden évadban kö­vetkezetesen műsorukra tű­zik az orosz dráma nagy megújítójának műveit. A vígszínházi felújítás után a Szegedi Nemzeti Színház mutatta be nagy sikerrel a Ványa bácsit. A siker — csakúgy, mint ama nevezetes budapesti ősbe­mutatón — nem okoz meg­lepetést, s teljes mértékig érthető a közönség tetszés- nyilvánítása. noha' a klasz- szikus drámáktól eltérően Csehov színpadi műveit nem jellemzik nagy szen­vedélyek. lendületes, dina­mikus ielenetek. Nincsenek vésztiósló összecsapások, összeomlások, de minden J csehovi mondatban, minden mozdulatban ott rejtőzkö­dik a vágyakozás valami szebb, valami jobb, boldo- gítóbb után. A Ványa bácsiban — Csehov szavaival élve — az emberek jönnek, men­nek, ebédelnek, az időről beszélgétnek, kártyáznak, olykor, de ugyanakkor ala­pozódik meg a boldogsá­guk, vagy zúzódik össze az életük. Talán az előadás vala­mennyi szereplője hozzá­járult a sikerhez. Különö­sen Jelena szerepében Moór Marianne, a Szonyát alakító Margittay Ági, Bicskey Károly, mint Vá­nya bácsi és Asztrov or­vos leszűkült, de mindig jobbra, többre 'ágyó érzés­világát kitűnően tolmácsoló Nagy Attila emelték fővá­rosi rangra a Csehov-darr szegedi bemutatóját. Tárnái László nek kiharcolt egy artézi kutat... ezeket emlegetik a legtöbbször. Kisföld utca. Benyitok az egyik desz- kakerítéses házba. Idősebb asszony jön elém. Szóba- elegyedünk. Megkérdem, tudja-e, ki az országgyűlé­si képviselőjelöltjük? — Az Angyal János Is­kolaigazgató, kedveském. — Milyen embernek tart­ja? — Rendes embernek. It­teni parasztember gyereke. Ismerem a szüleit is. Olya­nok mint mi. — A faluban sokan Is­merik? — Mindenki. Még az idő­sek is. Ö szervezi mindig az öregek napját — Szeretik? — Hát hogyne! Nagyon népszerű ember. Időközben megjött a na­gyobbik fiú kerékpárral a munkából, öt is tanította hajdanán Angyal János. Már katonaviselt fiatalem­ber. És április 25-én sza­vaz az egykori tanárára. Csató Károly Lekopnak lasssm-Tassan a Kecskeméthez fűződő szte- ’ reotip jelzők: a barack vá­rosa, a gyümölcs városa. Nem fejezik ki pontosan az adott valóságot. A továbbra is jó hírű kertészet mellett újabban a megyeszékhely iparát is sűrűn emlegetik. Általában elismeréssel. Né­mi csodálkozással: szinte a semmiből, egy évtized alatt jókora gyárak nőttek ki a város peremén. Az iparosodó Kecskemét Gondolom, országszerte érdeklődéssel olvasták Er­délyi Ignácnak, a megyei pártbizottság titkárának — az írás megjelenésekor még a kecskeméti pártbizottság első titkára volt — cikkét a Népszabadság március 3-i számában. Címe: Hírős város — munkásváros. „Ipara országos méretekben még nem jelentős, de né­melyik termék előállításá­ban figyelemre méltó ered­ményeink vannak. A mi üzemeink adják az orszá­gos parkettatermelés 27, a fürdőkádgyártás 79, a mag- netofonkészítás 91 száza­lékát.” A Magyar Nemzet három folytatásban közölt soroza­tában is Kecskemét új arcát igyekszik érzékeltetni. Megismertet a városfejlesz­tési koncepciókkal. A cikk írója kiemeli a lakosság aktivitását és hosszan elemzi a tanyán élőik hely­zetét Megállapítja, hogy sok víz elfolyik a Dunán, amíg az utolsó tanyát is le­bontják. Az a feladat, hogy „addig is” megkönnyítsék a kint élők sorsát A keres­kedelem levonta már a ta­nulságokat: kiviszi az árut a pusztákra. Sokat tehet­nek a kulturáltabb életmód kialakításáért a termelő­szövetkezetek. No, nem úgy, mint Ménteleken, ahol bú­zát tárolnak az új művelő­dési klubban. A Magyar Nemzet érdekes sorozatá­ban olvashatunk a gon­dokról is. Megszűnt ugyan a munkanélküliség, de... 7883 dolgozó nőből csak 892 rendelkezik szakmun­kás-bizonyítvánnyal. Miért nem tanulnak a lányok? — kérdi a riporter, aki meg­1971. március említi, hogy tíz év alatt hatezer ipari tanuló tett szakmunkásvizsgát. Tanulságos a Magyar- ország hasábjain megjelent és a fedett uszodák építésé­vel foglalkozó írás. A leg­szebb kétségkívül a kecs­keméti — örvendezik — kár, hogy egyelőre nincs „hátországa”, vagyis fej­lett vízisportja, tegyük hoz­zá: majd lesz, reméljük, nem is sokára. Az újságíró a továbbiakban megállapít­ja, hogy a vidéki városok a tervezésnél nem veszik figyelembe a fenntartási költségeket. Az évi 5—6 millió Ft ráfizetést „az üze­meltető szerv nem bírhat­ja sokáig”. Ejtsünk néhány szót Kecskemét kulturális életé­nek viszhangjáról. A Gá­zolás bemutatójáról vala­mennyi fővárosi lap meg­emlékezett A Népszabad­ság és a Magyar Hírlap Buda Ferenc Ébresszen aranysíp kötetéről közölt elismerő ismertetést ''Bajai mozaik A Magyar Hírlap mun­katársa részt vett a dn. Gajdócsi Istvánt ország- gyűlési képviselői jelölő gyűlésén. Tapasztalatairól — III. 20-án — hossrú cikkben számol be. Fel­használta az alkalmat ari^, hogy bemutassa Baja uj, korszerűen gondolkodó, ki­tűnő szervező hírében álló elnökét. A felsőfokú víz­ügyi technikum előlépteté­se után főiskolája is van már a Sugovica-parti vá­rosnak. A vízügyi főiskola első napjairól, heteiről rö­videbben hosszabban be­számoltak lapjaink. A Ma­gyar Nemzet tudósításában (III. 2.) pedig a sertéste­nyésztő szakemberképzés bajai módszereiről olvas­hatunk. Összefogásból új lakások Sok újságírót vonzott me­gyénkbe két országos jelle­gű esemény. Itt tartotta a SZÖVOSZ sajtótájékozta­tóját, amely — érthetően — különösen a vidéki szer­kesztőségek figyelmét kel­Májusban átadják Tizcnnégyrnilliő forintos költséggel új Iparitanuló- Iskola épül Baján. A város 1300 ipari tanulója kap új otthont ebben a korszerű, szép épületben. tette föl. A Kecskeméti La-' kásépítő Szövetkezet és az Alföld Áruház nyerte meg legjobban a vendégek tet­szését. A riporterek, kom­mentátorok az összefogást és a helyi szervek rugal­mas, az élet követelményei­re helyesen reagáló maga­tartását, kezdeményező szellemét emelték ki. Né­hány cím: „Dinamikus fej­lődés a fogyasztási szövet­kezeteknél 25 év alatt” (Hajdú-Bihar megyei Nap­ló, III. 10.) — Lakásszövet­kezet — áruház, összefo­gásból”. (Délmagyarország, III. 13.) — „Példa Kecske­métről” (Fejér megyei Hír­lap, III. 18.). Több képpel illusztrált cikkben számolt be az eseményről a Szö­vetkezet című lap. Ahogyan mondani szo­kás: jó volt a sajtója a fá­sítási hónap országos meg­nyitójának is. Az Esti Hír­lap — például — „Ültetik a cellulóznyárt” címmel számolt be az eseményről. (III. 17.). Közli; 8000 ka- tasztrális holdat telepíte­nek még ebben az eszten­dőben. Most hazánk terü­letének 15,7 százalékát bo­rítja erdő, majd négy szá­zalékkal több, mint a fél­szabadulás előtt A Magyar Nemzet „Erdők a közjóért,, (III. 9.) című írása is ehhez a témához kapcsoló­dik: az első alföldi üdü­lőerdő, a Tőserdő lehető­ségeit taglalja. „Halló, itt Bács-Kiskun..." Vázlatos összefoglalónk­ból sem hiányozhatnak a mezőgazdasági vonatkozá­sok. A Szabad Föld mun­katársa meglátogatott né­hány szakszövetkezetei, többek között a lajosmizsei Egyetértést és a kiskőrösi Toldit. A körút tanulsága: „nincs rossz adottságú ter­mőhely csak úgy általá­ban. Mindenütt meg kell keresni az adottságoknak leginkább megfelelő terme­lési struktúrát”. Végezetül jegyezzük fej, hogy a szokottnál gyakrab­ban emlegették megyénket a rádió műsorában. Majd egy hónapig itt tartózko­dott Holakovszky István és tudósította a reggeli, déli és esti krónikát az itt tör­téntekről. Bugacot, a ka­locsai pingálókat külön műsorban mutatta be. A Képes Újságban is több megyei vonatkozású cikket találunk. Említsük meg a bajai Klossy Irén grafikusról készített fény­képes riportot és a széthú­zás ártalmait példázó cik­ket. Ez utóbbihoz a hel- vécia-mafkói Petőfi Ter­melőszövetkezetben gyűj­tötte az adatokat az újság­író. H. N. Hatvanöt fiatal tanul jelenleg az Országos Szórakoztatózenei Központ Bóxs-Kiskun megyei ki- rendeltségének tánczenei stúdiójában. A dob, gitár, harmonika, szaxofon és táncdal szakos hallgatók május végén vizsgáznak a 8 hónapos elméleti és gya­korlati tanfolyam anyagá­ból. A legjobb eredményt elérő ifjú zenészek B-ka- teaóriás működési enge­délyt kapnak, s megyénk különböző vendéglátó egy­ségeiben játszanak majd.

Next

/
Thumbnails
Contents