Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-17 / 90. szám
A választók népünk boldogulására adják szavazatukat Nyers Rezső beszéde a kecskeméti nagygyűlésen Mint lapunk tegnapi számában közöltük, csütörtökön délután Kecskeméten, a Katona József Színházban választási nagygyűlésre került sor, melynek Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a város képviselőjelöltje volt az előadója. Az alábbiakban részletesen ismertetjük Nyers Rezső választási beszédét. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Megtisztelő számomra, hogy az elmúlt négy évben kecskeméti mandátummal lehettem képviselő, és az Is, hogy az új országgyűlésbe ismét jelöltek. Ha nem jelöltek volna újra, akkor sem szégyenkeznék, hiszen természetes, hogy az országgyűlési képviselők jelentékeny része cserélődjön ciklusról ciklusra. Örökös képviselő nincs, és nincs is szükség rá. Számos képviselői kerületben lesz ezúttal is csere, mégpedig úgy, hogy a tisztelet és becsület övezi majd az eddigi képviselőt végzett munkájáért. A 352 tagú jövendő országgyűlésben három hely van biztosítva Kecskemét képviseletére, s ez számottevő súlyt jelent az országos politikában. A város lakói tényleges arányuknak megfelelő képviselettel bírnak az ország Duna-parti palotájában. Amikor tehát tízmilliónyi magyar közös dolgáról tanácskoznak, és határoznak az ország házában, a nyolcvanezernyi kecskeméti is fontos részt kap a nemzeti közakarat kialakításában. Még inkább ez történik a választások során, mikor minden választópolgár közvetlenül gyakorolja majd alkotmányos jogait, egy sárgásszínű és egy rózsaszín szavazólap segítségével. A választás alapkérdése ez: milyenné tegyük a jövőt és hogyan formáljuk olyanná, amilyennek óhajtjuk. Fontos kérdés az is, hogy személy szerint ki legyen a képviselő. De választási rendszerünk lehetővé teszi, hogy a szavazók több jó lehetőség közül választhassanak. Bács-Kis- kun megyében is több esetben élnek ezzel a joggal. Az alapkérdést, a jövőépítés irányát csak akkor dönthetjük el, ha számba vesszük; milyen volt a múlt, mit értünk el a magunk mögött hagyott négy évben? A politikában is a múlt szolgáltatja a jövő bázisát, a múlt révén ellenőrizhetjük jövőbeni terveink helyességét. A nemzetközi kérdések taglalása során Nyers elvtárs kifejtette: A világpolitikának számunkra örvendetes jelensége volt az utóbbi négy évben is a Szovjetunió szilárdsága, dinamikus fejlődése és óriási nemzetközi tekintélye. A Szovjetunió Kommunista Pártjának a XXIV. kongresszusa, a kilencedik szovjet ötéves terv és az a bizakodó, harcos légkör, amely a tíznapos tanácskozásról kisugárzott, erőforrás a nemzetközi kommunista mozgalom számára. Ha összevetjük a mi pártunk novemberi kongresz- szusát az SZKP áprilisi kongresszusával, nyilvánvalóvá válik, hogy az eltérő nemzeti adottságok mellett a szocializmus általános törvényeit egyöntetűen értelmezzük és alkalmazzuk, abban a helyes felfogásban, hogy a tudományos szocializmus nem annyira tételekből, mint inkább elvekből áll, s az elveket a dolgozó tömegekkel égyüttműködve kell időről időre alkalmazni a társadalmi valóságban. Ha a Szovjetunióra tekintünk, nemcsak a testvémép sikerének örülhetünk, hanem erősebbnek érezhetjük önmagunkat is ebben a gondoktól terhes, veszélyekkel túlfűtött, bonyolult világban. Mindebből következik, liogy aki a Hazafias Népfront jelöltjeire adja szavazatát, ezzel az imperializmus elleni harcot, a Szovjetunióval és a szocialista világgal való szövetséget, az európai biztonság megteremtését, tehát a békét és a szocializmust támogatja. És azt a hitet, hogy érdemes harcolni, ha lassan is, de őröljük, koptatjuk az imperializmus erejét. Miyen belpolitikai programhoz kérjük a választók bizalmát és támogatását? A Hazafias Népfront programja magáévá teszi pártunk X. kongresszusának a fő célmegjelölését, azt, hogy folytassuk a szocializmus teljes felépítését magasabb szinten. Ez any- nyit jelent, hogy az eddigi építőmunka folytatásához kérjük a szavazatokat, olyan négy év után, amelyet a gazdasági reform megkezdése, az ipari munkaidő csökkentése, a szocialista demokrácia fejlődése fémjelez. Politikánk egyszerre munikáspolitika és népfrontpolitika, ez a kettő nem keresztezi egymást. A munkásosztály vezető szerepét valljuk, mert a szocializmus először mindig munkásügy volt a világban és hazánkban, a munkásságnak központi szerepe van az építőmunkában, központi szerepe kell legyen a politikában is. A mai és a iövőbeni munkáspolitikát ugyanakkor mindinkább, és a korábbinál sokkal inkább, szövetségi politikának fogjuk fel és úgy akarjuk sikerre vinni. Szövetségben akarunk haladni a szocializmus pár- tonkívüli híveivel, a hazánkban élő nemzetiségek mindegyikével, szlovákokkal, délszlávokkal, németekkel és románokkal. A szocializmus építése csak akkor lehet sikeres, ha a munkások megértik a parasztokat, a parasztok pedig a munkásokat, ha mindkét osztály megbecsüli az értelmiséget és kölcsönösen szövetségesnek tekintik egymást. Osztálykülönbségek vannak még hazánkban, ezek jelenleg még ki nem küszöbölhe- tök, az osztályok közötti egyenlőség azonban fejlődik és fejlődni fog ezután is. Az életviszonyok közelítését a jövőben is segítjük, bár azonossá tenni nem lehet. A munkaidőcsökkentést például meg lehetett valósítani az iparban viszonylag rövidebb idő alatt, de már lassabban lehet megvalósítani az iparon kívüli területeken, bár fokozatosan ezt is megvalósítjuk majd. Nem lehet azonban ilyen célt még kitűzni a parasztság esetében, mert hátrányai az egész társadalmat, benne a parasztságot is sújtaná. Ügyszintén fokozatosan lehet a munkásságéval azonos szintre emelni a parasztság társadalombiztosítását, de ez sem lehet egy ötéves tervnek a programja. Ha erre azt kérdezi valaki. hogy érdemes-e ilyen körülmények között parasztnak lenni, azt mondhatom. hogy érdemesebb, mint bármikor és egyre inkább az lesz ezután, mert soha nem volt még ilyen fokú hazánkban a két osztály egyenlősége. A másik oldalról viszont felvetődik a kérdés, hogy nem kell-e aggódnunk a parasztság jövedelememelkedése miatt? Nem szárnyalja-e túl a munkásjövedelmet, nem fenyegeti-e veszély erről az oldalról a munkás—paraszt szövetséget? Kétségtelen, hogy a paraszti jövedelmek differenciáltsága nagyobb a munkásjövedelmeknél. De az is kétségtelen, hogy az átlagos paraszti jövedelem jobban függ az időjárástól, mint a mun/kásjövedelem, ez egyszer előnyös, másszor hátrányos. 1970-ben például a paraszti jövedelem növekedése a gyengébb termés folytán megállt. Végül is jelenleg a két osztályban az átlagos személyi jövedelem egy szint-; re került, ennek forrása a| mezőgazdasági munka termelékenységének a dinamikus emelkedése. Ezért ai társadalomnak is több jutott ebben az időben a mezőgazdaságból. Egyébként a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben egy dolgozó tag átlagos havi jövedelme 1900 forint, szemben az ipari dolgozók 2100 forint feletti átlagos jövedelmével, nagyjából azonos évi munkaidő mellett. Igaz, hogy a háztáji gazdaságból származó jövedelem ezt még kiegészíti, de azért a jövedelem- részért külön meg is kell dolgoznia a parasztembernek, tehát azonos munkaidőre számolva, még alacsonyabb a paraszti jövedelem a munkásjövedeiem- nél. Az ötéves t'~v szerint a két fő osztály átlagjövedelmét azonos arányban tervezzük növelni. Pártunk olyan parasztpolitikát kíván ezután is folytatni, ami a munkásság érdekének megfelel, ami előreviszi a munkásság ügyét is. Politikánkban reálisan számba vesszük azt, hogy a dinamikus fejlődés nem nélkülözheti a helyes értelemben vett állami rendcsináló, arányhelyreállító tevékenységet. A helyi önazért „gavallérosan” gazdálkodnak valahol a közpénzzel, ha szabályosan, de szükségtelenül létesítenek fiókirodákat, vagy melléküzemágakat iparban és mezőgazdaságban, ilyen, ha túlméretezik a külföldi utazásokat és ilyen, ha szabályosan, de indokolatlanul magas jövedelemhez jutnak némelyek. Pártunk határozott szándéka és a kormány immár megkezdett gyakorlata a rendcsinálás mindezekben. Az elv nem az önállóság visszavétele, hanem a jobb szabályozás, ahol pedig szükséges, ott a vezetők cseréje. Mert állami rendeletekkel csak keretet lehet adni a cselekvésnek, a helyes és erkölcsös emberi magatartást nem lehet állami rendeletbe foglalni. Politikánk alapvető célja a szocialista demokrácia terjesztése és fejlesztése. Szükségesnek tartjuk ezt a folyamatot erősíteni az államéletben, a helyi tanácsoknál és a vállalatoknál, a hivatalokban, minden munkahelyen. Pártunk Kállai Árpádné és dr. Molnár Frigyes az elnökségben állóság kiterjesztése egyik legnagyobb horderejű politikai lépés volt, ami gyümölcsöt hozott a népnek gazdaságilag, meg politikailag. Ha ezt nem tettük volna, ma hátrább tartanánk minden téren. De kétségtelen, hogy az önállóság olyan talaj, amelyen nemcsak az elvetett mag kelhet ki, hanem a nem kívánt gyomnövények is. Ilyen például az, ha valamely vállalatnál nem a termelékenység emelésével, hanem egyszerűen az árak emelésével teremtik meg a béremelések fedezetét. Ilyen, ha szabályosan, de & haHgutóság soraiból kommunista voltából következik, hogy szívügyünk a demokrácia terjesztése. Tudjuk, hogy ha a legszélesebb tömegek természetes létformájává akarjuk tenni a demokráciát, akkor jó nyomon járunk, de még hosszú fejlődési folyamatra van szükség. Mindenekelőtt jobban kell élni a meglevő intézményekkel, a tanácsülésekkel, a szakszervezeti és a szövetkezeti gyűlésekkel, a kollektív szerződésekkel, a társadalmi szervek nyújtotta lehetőségekkel, a közügyekről való tájékoztatással és számonkéréssel. A demokrácia fejlődésének — mikor a demokrácia intézményei már kialakultak — döntő tényezőjévé válik a vezetői magatartás, a legtágabban értve itt a vezetőt, beleértve azt is, aki csak egy embert irányít, azt is, aki százezreket. Mit kell jól megoldania ma egy vezetőnek? Semmiképpen sem azt, hogy jogait felossza a tömegek között, vagy munkatársai között és magát mentesítse a felelősségtől. Vezetői felelősségre és határozottságra a szocialista demokráciának óriási szüksége van. A vezetőnek szintéti- zálnia kell a szakemberek véleményét és tanácsait. Majd pedig a vezetőnek és a törzskamak együttesen kell érthetóvé tenni a helyzetet és a problémákat a beosztott dolgozók számára. Rendszeresen és (Folytatás q 4. oldalon)
