Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-02 / 78. szám

1971. április Z, péntek 5. oldal r ## „Villáminterjú a bemutató előtt Beszélgetés a Nóra rendezőjével KÉRDÉS: A Kecskeméti Katona József Színház új bemu­tatója Ibsen klasszikussá vált drámája. Mit nyújt­hat a Nóra napjaink színházlátogatóinak? UDVAROS BÉLA: Ibsen több mint kilencven évvel ezelőtt a női egyenjogúsí- tási küzdelmek harcosa­ként írta meg művét. Ez a probléma azóta nagyobb­részt megoldódott. De mindmáig változatlan érvé­nyű a házasság kölcsönös­ségének kérdése, azaz a férj és a feleség egyenlő jogának és kötelességének érvényesülése a család kö­telékei között. J_Nóra — az én értelmezésemben — az öntudatra ébredő feleség története, aki egyszerre rá­döbben, hogy házasságuk nem égyenlő felek szövet­sége. Ezért — vállalva a társadalom megvetését — felszámolja a látszatot — és ez ma is élő probléma. „Csak őszinte, igaz és köl­csönös kapcsolatot szabad fenntartani” — ez Ibsen napjainkban is érvényes mondanivalója. KÉRDÉS: A rendezői felfogás a megszokott hagyományo­kat követi? UDVAROS BÉLA: Bizo­nyos értelemben szakítot­tunk a szöveg megszokott értelmezésével. Anélkül, hogy egyetlen mondatot is megváltoztattunk volna, át­alakítottuk a főszerepek egymáshoz való viszonyát. Eddig a „házibarát”, Ránk doktor volt az „igazi” fér­fi a férj rovására, amit az is jelez, hogy Jávor Pál, il­letve Tímár József alakí­totta sokáig ezt a szerep­lőt. A társulat felfogása szerint azonban Nóra igaz Könnyebb lesz az iskolában Az óvodába nem járt tanköteles gyerekek segíté­sét, tanulmányainak köny- . nyitásét szolgálja a műve­lődésügyi miniszter utasí­tása, amely az általános is­kolai tanulmányokra elő­készítő foglalkozások szer­vezéséről intézkedik. A rendelkezés értelmében a foglalkozások április 1-től a júniusi tanévzáró érte­kezlet időpontjáig tartanak. A csütörtökön kezdődött előkészítők célja, hogy a foglalkozásokon fejlesszék Előkészítő foglalkozások az óvoda helyett többek között, a gyerekek beszédkészségét, játékos formában. Az előkészítő foglalkozá­sokat az iskolákban tart­ják, gondoskodnak a gyer­mekek részére a legszük­ségesebb felszerelésekről is. A foglalkozások tematiká­ja: anyanyelv és környezet- ismeret, számolás, rajz és kézimunka, ének, valamint testnevelés. A foglalkozá­sok hetenként két alkalom­mal három-három órán át tartanak. szívvel szereti férjét, aki ennek megfelelően színes és érdekes egyéniség, von­zó férfi, és nem az orvos az. Amikor viszont kiderül róla, hogy házasságáért nem képes áldozatokat hoz­ni, Nóra megtagadja érzé­seit. Így azután Krogstad, az intrikus zsaroló szere­pét sem a „született rossz” ember értelmezése szerint formáltuk. A hat- gyermekes és a létbizony­talanságtól fenyegetett kis­ember rákényszerültsége határozza meg az alak színpadi megjelenítését. KÉRDÉS: És Nóra szerepköre mi­ként módosul? UDVAROS BÉLA: A már elmondottakból is kivilág­lik, bizonyos értelemben „mai nőt” formál szerepé­ből Dévay Kamilla. Az emberré válás folyamatát játsza el, a világ problé­máival szembetalálkozó asszonyt, aki rákényszerül az öntudatra ébredésre, és személyisége birtokában dönteni tud és önálló cse­lekvésre képes. Ezek a fő — és újszerű motívumok adják meg a darab előadá­sának korszerű és aktuális rendezői és játékstílusát. Pavlovits Miklós lőhet a premier! A magas, vékonypénzű fiatalemberrel együtt tá­vozunk a kunszentmiklósi pártbizottságról. Keresek valakit, felajánlotta, hogy odakalauzol. Közömbös té­mával kezdjük a társalgást. A tanácsháza előtti furcsa kis fiúszoborról is a szép idő jut eszünkbe. Kő létére is olyan hálás mosollyal néz a Napba, mint mi emberek. Mikor a főtérről befor­dulunk a legközelebbi ut­cába, megszólal kísérőm, Oláh Péter. — Lenne nekünk is egy cikkünk a Petőfi Népé­be... Olyan köszönetféle. Mivel hogy elkészült az ifjúsági klub. Április 4-én lesz az első műsor... Az építőknek. Akkor helyez­zük el hivatalosan a kul­csot, ismertetjük a műkö­dési szabályzatot, és ki­osztjuk az első tagsági iga­zolványokat. — Az elvtárs... hol dol­gozik? A funkciója? — A községi KlSZ-szer- vezet csúcsvezetőségi tit­kára vagyok. Társadalmi munkában. Az ÁFÉSZ-nél belső ellenőrként dolgozom. Megfogtuk a témát. Ifjú­sági klub. Alig merülünk a részletekbe, látom, ebből bajosan lehetne „köszönő cikk”, hiszen egy mondat jutna erre, utána egy ki­adós lajstrom következne, meglehetősen száraz felso­rolása seregnyi szerv, in­Miske és Stara Moravica „randevúja1* A jugoszláviai Stara Mo- ravicára látogat április 18—19-én a miskeiek közel 50 tagú kulturális küldött­sége, viszonozva a jugosz­láv testvérközség tavalyi, Miskén tett látogatását. A miskeiek gazdag kul­turális programmal a tar­solyukban indulnak útnak. A felnőtt énekkar népda­lokkal és megzenésített Petőfi-versekkel lép fel, a fiatalok irodalmi színpada Petőfi-emlékműsoral szere­pel, az amatőr színjátszók pedig két egyfelvonásost mutatnak be a rendkívül hasznosnak és érdekesnek ígérkező találkozón. KjiílV Esi: SlífiHí 27. Bonifacio, Di Pisahoz hasonlóan Liggio üzlettársa volt és Manzella tata maffiacsaládjával békés egyet­értésben uralkodtak a kikötői negyedben. Az új vásár- csarnok felépülése óta a telekspekuláció a lebontásra ítélt negyed birtoklásáért éles koniunktúraharcot kez­dett. Ekkor léptek itt akcióba a Barberak, akik főleg az ócska, roskadozó bérházak gyors megvásárlásával igyekeztek a kikötői negyedben lábukat megvetni. A zsúfolt és levegőtlen sikátorok mélyéből mentők és rendőrségi autók szirénái közeledtek, éles sivalko- dással. Berti mint galamb, a héjjá rikkantásától, a si- vító hangoktól megrémült. Szinte páni félelemmel me­nekült a gyilkosság színhelyéről. Mögötte a járdán ott maradt a Manzella-csempészhálózat egyik legfonto­sabb kulcsembere, s tőle már sosem tudja meg, ki, vagy kik szállíthatnák New Yorkba a drogokat. Gondolkodás nélkül menekült, s majdnem egy be­hajtani tilos jelzésű szűk utcába kanyarodott. Az utol­só pillanatban vette észre a sípját szájához emelő köz­lekedési rendőrt. Fékezett, és hátra menetben tolatott ki a forgalomtól elzárt utca torkolatából. Minden terv nélkül, céltalanul össze-vissza tekergett az óvárosban, mígnem a Villabate kerület tengerparti promenádjára tévedt. Itt a pálmasétány szélén végre megállt. Mélye­ket lélegzett és selyemkendőjével törölgette gyöngyöző homlokát. „Csak nyugalom”, mormogta félhangon önmagának. Ha most elveszti a fejét, végzetes tévedéseket követ­het el. Igyekezett végiggondolni az eseményeket. Azt már világosan látta, hogy a Di Pisa-ügy a nagytanács határozata ellenére olyan hatalmi harcot robbantott ki Palermóban, mely a maffiára nézve könnyen végzetes­sé válhat. „Don Calóra lenne most szükség”. — gon­dolta. Don Calóra, aki már nyolc esztendeje halott Az öreg dón diplomáciai tapintata, tekintélye vethetne csak véget ennek az egyre szélesedő és gyűrűző test­vérharcnak. Itt már Luciano sem segíthet. Meg is öre­gedett, s talán bele is fáradt ebbe az egészbe, akár­csak ő maga. Tegnap már kérte, hogy a helyzetre való tekintettel Luciano küldje ide Charley vezetésével a nápolyi fiúkat és két-három nap alatt le lehetne szá­molni a lázadó BarberakkaL Charley helyett azonban mindössze egy rejtjelezett távirat érkezett, amiben ar­ra utasították: szervezze meg a Maria-szállította áru New Yorkba juttatását. Ez a palermói fonal sosem tartozott az ő hálózatához. Amerika heroinnal törté­nő ellátása Manzela üzlete volt. Berti nem értette, ha Lucky értesült az „ájtatós manó” haláláról és arról az ádáz harcról, amely napok óta dúlt a sziget fővárosá­ban, miért nem az északi, nyugat-európai láncot veszi igénybe. Hamburgból még mindig veszélytelenebbül lehetett volna valamelyik New Yorkba menő hajóra juttatni, mint itt, a saját hálózatát széttépő, összekú- száló és testvérvérben agonizáló Palermóból. Luciano aznap délelőtt Caprin még nem sejthette, hogy a leg­biztosabb és a rendőrségtől sosem háborgatott titkos összeköttetés fővezére, Bonifacio délután már halott lesz. A beszervezett tengerészeket csak Bonifacio is­merte. „Talán Toto segíthet még” — ötlött fel Berti fejében, „s ha ő sem, akkor Liggio”. Nem tudta, hogy Liggio reggel Angolo la Barbera után — Milánóba repült. Az is megfordult a fejében, hogy a Barberak is segíthetnének. Igen ám, de az idősebb Barbera Sal­vatore. néhány nappal ezelőtt, autóstól a Lercara Frid- di-i országút egyik szakadékába zuhant, Angelo, Di Pisa és Manzella gyilkosa pedig eltűnt. Berti a Barbe­ra család hálózatát sem ismerte. Végül is Toto mellett döntött. Ujjai még mindig re­megtek az idegességtől, amikor újra beindítota a mo­tort. Totót és testvérét nem találta odahaza. Itt sem járt szerencsével és a kör bezárult. Nincs tovább. „Nem baj, majd holnap délelőtt”, vigasztalta magát. Holnap mégegyszer felkeresi Totót és fivérét. Rinnit. Maria úgyis csak az esti géppel érkezik. Alkonyodott, mire a szállodájába ért. Szívére nyo­masztó fáradtság nehezedett. Ügy érezte, hogy a ho­telier fürkésző szemekkel, gyanakvón pislog rá. Rossz kedve, a sorozatos kudarcok és a nyomukban feltá­madt szorongás mindenkiben őrá leskelődő ellensé­get látott. „Ki tudja, hogy a Modrano szálló portása nem tartozik-e valamelyik maffia-csa'ádhoz — töp­rengett Berti. — könnyen lehet, csak az a kérdés, melyikhez.” Ezúttal nem várta üzenet. Bizonytalan lett. Elhatározta, mielőtt szobájába l°one. ami biztos, az biztos, zsebében megmarkolja Browning revol­verét. (Folytatjuk.) tézmény nevének. Amivel eleget tennénk a tisztesség­nek. de kimaradna belőle az élet. Legalább a meg- éreztetése annak, miként lehet negyedév alatt létre­hozni egy, a legkénye­sebb ízlésű fiatal számára is modem ifjúsági klubot. A tanulság azzal a régies szólással is hűen kifejez­hető: megy az, csak csinál­ni kell. Igény Adva van mintegy há­romszáz KISZ-ista — a gimnáziumból, a MüM- től, VÁV- és Akkumu­látor Gyárból, MÁV-tól, háziipari szövetkezettől, ÁFÉSZ-től, 4 téesz-alap- szervezetből — és szint- annyi szervezeten kívüli fiatal. Nincs adva; a lehe­tőség szabad idejük színvo­nalasabb kihasználására, igényesebb szórakozásra. A két-három „önálló” helyi­ség — VÁV-nál, Egyetér­tés Téesznél — erre nem elegendő. A pártbizottsági helyiség sem jöhet úgy számításba, mint egy ori­ginál klub. Pedig ez kelle­ne. Napirendi pont volt ez a járási KISZ-vb no­vemberi ülésén, és cirka az idő tájt ütötték a vasat a gimnazisták. Mivel, hogy ebben a „vasat-ütésben” olyan egyetértő és segíteni kész szövetségeseik voltak, mint Káposztás Mihály igazgató és örsi Piroska ta­nár. Az első — és alapvető — „konkrétumot” ők tették az asztalra. Alakítsák át a gimnázium bal szárnya alatti pincerészt; három helyiségből, ha kicsik is azok, ki lehet hozni egy klubot. S amikor valami elindul, ha vannak életrevaló KISZ- alapszervezetek, mozgé­kony csúcsvezetőség, a si­kerig nincs megállás. Kun- szentmiklóson nemcsak óhajtoznak, sóhajtoznak a fiatalok a klubért, hanem mozdulnak is — állapítot­ta meg a KISZ megyei bi­zottsága: megérdemelnek 20 ezer forintot építőanyag­ra. Mi is adunk 4 ezret felszerelésre — csatlako­zott a járási vb. Mindenki megmozdul Ez év februárjában — Puskás Tibor tanácsi mér­nök tervei alapján — az építőmunka kezdődhetett. A kétkezi munkába mondhat­ni valamennyi alapszerve­zet KISZ-istái beszálltak. Aztán a munkahelyek tet­tek le értékes obulusukat. A VÁV: szellőző berende­zést, a padok vasszerkeze­teit, különböző megmunká­ló fémeket, a belső villany- szerelést. Ebbe viszont már az akkumulátorgyár is besegített, világítótesteket adott, készpénzt. A községi tanács sem akart kimaradni: 3000 fo­rintot dobott be a felszere­lés gazdagítására. Az ÁFÉSZ — mint kivitelező cég, s a cementtől tűzhe­lyig való beszerzések, sze­relések, vakolások lebo­nyolítója — 1000 forint készpénzzel ugyancsak je­lentkezett. A fal faburko­lattal, rafiaszövettel, fa­rostlemezekkel való ellátá­sában a háziipari szövetke­zet és a vegyesipari ktsz munkásai jeleskedtek. Kis­iparosok végezték a fes­tést ... Észre se vettük, hogy miközben mindezt megtár­gyaltuk, szinte bejártuk az egész belközséget. A KISZ- titkár ki-kiszólt a tárgy­körből, azaz nagyon is eh­hez kapcsolta lelkes fel­fedezéseit. — Az a vörös pulóveres, jó lovas lábú fiú, de sokat dolgozott a klubban — mutatott a túloldalra. — Az a három is, aki mindjárt a sarokhoz ér. Utolsó simítások A gimnázium téglaoszlo­pos, drótkerítésén belül lá­nyok, fiúk egyengetik a vi- rágyágyakat. A kapun dús hajú, mokány bajuszos, világos bőrzakós fiú sé­tál kifelé. Oláh Péter — minthogy csaknem mellé értünk már, halkan meg­jegyzi: — Ez a fiú is rengeteget tett. — Bemutatja. — Ba­gó Dénes negyedikes. A jó vágású diák már invitál is bennünket. Két perc, és levonultunk a pin­ceklubba. Megilletődve ke­rülgetjük az ízléses beren­dezési tárgyakat, melyek közt még szerszámok, léc­darabok, faforgács, fűrész­por jelzik: az utolsó simí­tásoknál tartanak. Hová nézzünk, hiszen minden olyan üde, kellemes már a születés utolsó stádiumá­ban? A pasztell színű falak derűje, a mívesen meg­munkált világos faburkolat zománcos ragyogása, a sö­tét műbőrrel bevont ülő­padok bársonyos hatású meghittsége éppúgy vonzza a tekintetet, mint a vado­natúj zenegép, amelyet a legnagyobb, előadó, (tánc) terem végében dédelget há­rom-négy diák. A neon­fény barátságosan diszk­rét. A klub pinceablakai színes mozaikképpé minő­sültek át. „Huszanyik Éva harmadikos munkája” — kapja el a pillantásomat Bagó Dénes. SokmGszakosak A modem táncdal friss, telt hangjai simogatják a kunszentmiklósi fiatalok — s támogatóik — új mű­vét. Vidáman kergetőznek az egymásba nyitott, ala- csonyságukkal még közvet­lenebb hangulatú termecs- kékben. Ahol Bagó Déne- sék brigádja — Róna Csa­ba, Hosszú Sándor, Turóczi László, Cserjés Sándor, Rujsz Sándor, Géczi And­rás, Szabó Tamás, Takács Dániel — este 11 órákig fúrt, faragott, szerelt, — csinálták, ami következett. Ahol Pásztói János, Loson- czi Márton MüM-kőműve- sek, vagy Horváth Lajos, Szűcs István a VÁV-gyár- ból — serénykedtek, — hogy csak a legtöbb mű­szakosokat említsük... Ennyi idő alatt klubot építeni, ennyi lelkes erőt összhangba hozni — de- rekas munka kellett. A KISZ-titkár az egész csúcs­vezetőség nevében jegyzi meg bizonyára — alaposan megvékonyodott arca köz­ben a fáradtság alatt is mosolytól fénylik: — Könnyű volt mindezt el­mesélni. De jó, hogy túl­vagyunk rajta. — Nevet. — Jöhet a premier! Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents