Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-02 / 78. szám

C «Tffaf 1971. április 2, péntek OLVASÓINKÉ A SZÓI 4 nip Megoldhatatlan? 1964 óta lakom Kecske­méten. a Halasi úti egyik bérházban, ahol évente 3— 4 alkalommal nincs víz­szolgáltatás. Mint kiderült, nem a vízművek hibájából, hanem azért, mert a ház szennyvízcsatornájának bel­ső átmérőjét a tervezők szűkre méretezték, időkö­zönként eldugul, ezért köz­pontilag elzárják a vízve­zeték főcsapját. Az idén március közepén szomorú rekordot értünk el: egy hé­tig szünetelt a vízellátás. Valójában ez három ház (kilencven lakó) gondja, ugyanis egy-egy alkalom­mal az előttünk és az utá­nunk levő házban is elzár­ják a vizet. Lehetséges, hogy ez a gondunk megoldhatatlan? Kovács Pál, Kecskemét. Halasi út 3. * Féléve naponta kétszer közlekedek a Kecskemét, hunyadivárosi gyalogos aluljárón. Szomorúan ta­pasztalom, hogy hetenként újra és újra megrongálják a világítást, összetörik az izzókat és a védőbúrákat a felelőtlen rongálok. A DÁV szerelői ismételten rendbehozzák, de munká­juk szélmalomharccal egyenlő. Eleinte azt hittem, hogy gyerekes csínyről van szó, de később azt tapasz­taltam, hogy a homályos aluljáróban közlekedőket felnőttek szólítják meg (tü­zet, gyufát, vagy egy-két forintot kérve). A „kérege- tők” esetenként csoportba verődve „dolgoznak”, és annak, aki nem veszi fi­gyelembe felszólításukat, vaskos gorombaságokat mondanak. El kellene venni kedvü­ket a garázdálkodástól! Ladányi Sándor Pál, Kecskemét, Lenin tér Köszönet a vendéglátó vállalatnak örömmel tapasztaljuk, hogy szépülő városunkban Kecskeméten egy-egy új étterem, vagy gyorsbüfé milyen jó szolgálatot tesz azoknak, akik nem vezet­nek háztartást, hanem elő­fizetéses alapon hazaviszik az ebédet. Megnyitása óta rendsze­resen a kecskeméti Ex­pressz étteremből hordjuk az ebédet, a legnagyobb megelégedésünkre. Ezúton is köszönetét mondok az étterem vezetőségének, a konyhai és az ebédosztó dolgozóknak. Dr. Juhász István, Kecskemét Kire tartozik? Másfél éve lakom Kecs­keméten. a Széchenyiváros I. tömb ÁB-épületében. 1970 februárjában elromlott lakásom, egyik gázkonvek­tora. Kérésemre a gázmű­vek szerelőt küldött, aki kicserélte a hibás szikra­fejet és a konvektor ga­rancialevelét kérte tőlem. Sajnos, garancialevelet sem én, sem lakótársaim nem kaptak. Ez a meglepe­tés azért volt számomra nagyon kínos, mert garan­cialevél nélkül 660 forint­ba kerül a felszerelt szikra­fej: A gázművek szerelőjé­nek jóindulata hagyta ná­lunk a felszerelt alkatrészt, arra az ígéretemre, hogy a garancialevelet utólag be- szerzem. Ezután jártam az Ingatlankezelő Vállalatnál, a gázművek kirendeltségén, rájuk nem tartozik a ga­rancialevél ügye. Megkeres­tem a Széchenyiváros épí­tőit — Bács megyei Álla­mi Építőipari Vállalatot — akik szintén elutasították kérésemet. Amikor ismét eljött a gázművek szerelője, garan­cialevél hí ján elvitte a szik­rafejet a konvektorból. Az­óta nem tudunk fűteni. Végül is kire tartozik a gázkonvektor garancialeve­lének ügye? Barna Jánosné, Kecskemét, Széchenyiváros Munka, közélet, család Keresem ezredtársaimat! 1919-ben a Tanácsköztár­saság idején a 6. Bácskai Vörös Gyalogezredben tel­jesítettem szolgálatot, részt vettem az észak-magyaror­szági és Tisza menti har­cokban. Keresem azokat a volt vöröskatonákat, akik ve­lem együtt teljesítettek l szolgálatot, és emlékeznek rám. Bizonyára Baja, Bács­almás és a megye déli köz­ségeiben élnsk régi tár­saim. Kérem őket, írjanak nekem. Máthé Lajos, Budapest, XVI., Szabadszó u. 33. 'Tisztelői, ba- rátái, a tu­dományos élet szaktekintélyei és választókerületé­nek polgárai egy­aránt jól ismerik dr. Mészöly Gyula Kossuth-díjast, a tudományos kuta­tót és a közéleti embert. Ezúttal azonban sem egyik, sem másik vonatkozás­ban nem szándé­kozunk róla írni. A magánemberrel kerestünk találkozást, aki — kikapcsolódva az orszá­gos és szakmai ügyek soka­ságából — olykor leül egy jó regényt elolvasni, egy duplát lehörpinteni; krimit néz a tv-ben Vico Torriani hangját élvezi a rádióból, vagy — ami számára talán a legkedvesebb — unokái nyiladozó értelmében gyö­nyörködik ... Mondanom sem kell, nem könnyű feladatra vál­lalkoztunk. Hiszen Mészöly Gyula élete hat évtizedé­ben olyannyira egybeötvö­ződött már mindaz, amiről eddig szóltunk — ország és család, szakmai elfoglalt­ság és magánélet —, hogy szinte lehetetlenség őket mereven különválasztani. — Ne engem kérdezz — szabadkozik már elöljáró­ban — Beszéljenek a mun­katársak, mondják el ők, milyennek látnak, ismer­nek. 'persze, a munkatársak csak a melegszívű emberről, a szinte apaként tisztelt és becsült kollégá­ról vallhatnának. De nincs élményük a gyermek Mé­szöly Gyuláról, aki az első világháború első évében elesett apjára, hogyan is emlékezhetne, 12 éves ko­rában pedig édesanyját is elveszítette. — Ettől kezdve elkapott az élet sodra, s mindent a magam emberségéből kel­lett elérnem, kiharcolnom. Elvégzi a kertészeti fő­iskolát. Szaktanári képesí­tést szerez, amelyet előbb Baján hasznosít, majd 1942 őszén Kecskemétre kerül, ahol csakhamar megbízzák a kísérleti telep megalapí­tásával. A fiatal szakember korán, az életsorsát eldön­tő indítékot kapott a zöld­ségnövények fajtaösszeha­sonlító kísérleteinek végzé­sére, a növénynemesítésre. Kecskeméten az akkori Platter-gyár jelenléte is determinálta a kutatás, a munka „paradicsom-cent­rikus” irányát. — Elsősorban olyan faj­ták ' előállítása volt a cél, amelyekből a világszínvo­nalat elérő sűrítmények ké­szíthetők. A város akkori vezetősége is, igen helye­sen, szorgalmazta a kuta­tómunkát. amely 30 holdon indult meg. lt/Ja, az 1955-ben létre­iT* jött Duna—Tisza kö­zi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetből „kinőtt” Zöld­ségtermesztési Kutató In­tézetnek több mint 5000 holdján folynak a kísérle­tek! Talán fölösleges is le­írni, hogy ezek tárgya egye­bek közt a paradicsom, a fűszerpaprika, s az egyéb zöldségfélék mellett a tri- ticale és a magnélküli gö­rögdinnye,' amelyekkel kap­csolatban számos eredmé­nyes — nyugodtan mond­hatjuk, világszerte ismert — kísérlet, nemesítöi siker született napjainkig. — Büszke vagyok arra a tehetséges, fiatal kutató­gárdára. amely az utóbbi évtizedben felnőtt a prob­lémákhoz, s magas szintű tudományos képzettség bir­tokában a későbbi sikeres munka letéteményese. Másfél évtizede kapta meg a Kossuth-díjat. Négy éve a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, s ugyanennyi ideje elnöke az Akadémia agrártudomá­nyi osztálya növényneme­sítő bizottságának. Nem­csak ezekre a megtisztelő megbízatásokra büszke azonban, hanem arra is, hogy — jórészt az ő kez­deményezéséből — évről évre országos tanácskozá­sok viszik előbbre az álta­la művelt mezőgazdasági tudományág fejlődését. em maradhat említés nélkül, hogy ezek­ben a hetekben immár a 4. ciklusra jelölte kerülete or­Utcasarki monológ A forgalmas utcán, a fő­útvonal egyik sarkán egy férfiú — hátát a falnak vetve — áll. Talán túlzás ezt állítani róla: az egyen­súllyal ugyanis baj van. Néhányszor megpróbálja, hogy elinduljon, de jobb visszatérni a biztos támaszt jelentő falhoz. Valaki meg­jegyzi: bizonyára „lépba- jóf’, mert amíg egy hely­ben marad, addig csak- c sak, de ha lépni akar, már probléma adódik. A falat támasztó állampolgár is motyog. Szemei kereszt­be állnak, röviden: totál részeg. De beszél, szabá­lyos kiselőadást tart. — Mert velem nem le­het csak úgy kibabrálni! Becsületes ember vagyok, megkerestem az árát, meg­dolgoztam érte ... Négy forintért hánytam be a szén mázsáját itt, izé úrék­nál. Megdolgoztam, aztán kinék mi köze hozzá?! Meg, hogy ittas embert nem szolgálnak ki? ... Elő­ször is én nem vagyok it­tas. És amikor elkezdtek kiszolgálni, akkor sem vol­tam ittas ... Egy óra múlva meg nem én vettem a blok­kot, hanem egy színjózan úriembert kértem meg .. ■ — Megjegyzem magam­nak, meg én, ezt az ital­bolt-főnököt. Még hogy én ittas vagyok, se blokk, se asztal melleit... pedig most csak sört akartam inni. Nem adtak. Jó!... Nem vagyok én buta ember, tu­dom, hogy van alkoholelle­nes izé, meg ilyesmi. Ügy is kell!... Azért kértem sört, mert az nem igazi ital... — De rajtam nem fogtak ki!... Ital nemcsak az italboltokban van. Hális­tennek árulnak minden fű­szerboltban, talán még a tejboltokban is. Palackbort, palacksört, nagypalack, meg féldeci pálinkákat. Még olcsóbb is, mint az ital­boltban, mert ez a sza­bály, és mén csak el sem tud belőle csaklizni a csa­pos egy félcentet sem. A dolgozó megkapja, ami jár neki, amit kifizetett. így az igazságos... És ott nincs kitéve a légypiszkos tábla, hogy ittas egyént nem szabad kiszolgálni... Ott nuku ittas egyén! — Bemegyek az önkiszol­gáló boltba, leemelem a két üveg sört, egy fehér­kabátos csak arra vigyáz, hogy betegyem a kosárba. Én meg odatalálok a pénz­tárhoz, jó erős korlát is van oda építve. Kifizetem, a pénztáros meg udvaria­san sörbontót ad, és mire a visszajáró pénzt kiszá­molja. már volt sör. nincs sör, ki se kellett vinnem az utcára. Az igaz, hogy nem szabad a boltban meg­inni, de mindig ki is bont­ják az üveget, a szeszféle meg párolog, hát gyorsan kell meginni. — Vagy én kerülök a fehérköpenyes háta mögé, vagy ö fordít nekem hátat, de a palackot legjobb nem kivinni a boltból... Ahol meg bort vesz az ember, ott dugóhúzót is adnak, a kis féldecis pálinkás üve­gek műanyagdugója meg olyan szépen pukkan, hogy igazán szívderítő ... Őszin­te ember vagyok: jobb is fűszerboltba járni. A kocs­mára felfigyelnek, és azt j mondják, hogy kocsmától-1 telék, meg ilyesmi... Itt meg, disztingvált társaság szopogatja az üvegeket, és az mind tisztes vásárló ... Mert van ugye, alkoholelle­nes izé.'.. Szép lassan lecsúszik a árdára és békésen elszun­dít az aszfalton ... Benedek Miklós szággyűlési képviselőnek. — A „honatya”, ha akar, sokat tehet választóiért. De ha olyan az egyénisége, teljes passzivitást is tanú­síthat — mondja. — Én, ha már vállaltam a nép szolgálatát, igyekszem sor­sukat szívvel-lélekkel előbbre vinni. Hat homoki községének választópolgárai tanúsíthat­ják, mi mindent tett eddig értük. A szeretet és biza­lom szívmelengető meg­nyilvánulása volt a leg­utóbbi jelölő gyűlés Lajos- mizsén, ahol a lakosság is­mét hitet tett Mészöly Gyula mellett. — Nemcsak a fogadó­órák sorozata figyelmeztet arra, hogy mit vállaltam. Egy-egy nehezen haladó beruházás sorsa is arra ösztökél, hogy a felsőbb szerveknél erőmhöz képest közbenjárjak a munka meggyorsítása céljából. S az országgyűlés mezőgaz­dasági állandó bizottsága is, amelynek ugyancsak tagja vagyok, gyakran nyújt se­gítséget. — És a magánélet... ? — kérdezzük. — Sajnos, a szabad időm a legkevesebb. Talán az in­tézetünkben most beveze­tett szabad szombat enyhí­ti majd kissé a gondot. Az információk özöne szakad az emberre, s követeli meg parancsolólag, hogy lépést tartson szakmával-politiká- val egyaránt. Szerencsére koránkelő vagyok, s már az ágyban olvasgatok, jegyze­telek. A lakásom így egy­ben hivatal is, a napi ten­nivalókat már otthon elő­készítem. A pillanatnyi po­litikai helyzettel lépést tar­tam pedig szinte még a szakmai „szinkronnál” is fontosabb! Paradicsomnemesítési kí­sérleteiről nincs, aki ne hallott volna ebben az or­szágban. Azt azonban már kevesen tudják, hogy két fia közül az egyik agrár-, a másik gépészmérnök. S három fiúunokája is van már. — Mindig erős, szoros családi közösségben éltünk — mondja, s tekintetében a szakmai komolyságot | egyszerre derűs nagyapai mosoly váltja fel. — A leg- ! nagyobb öröm az, ha a csa- I Iád teljes létszámban együtt j lehet. És ami az unokákat illeti: a kicsi most kezd! beszélni, a legnagyobbnak viszont már önálló véle­ménye van. Ötéves. IT a Mészöly Gyuláról, a kutatóról írtam volna, akkor most talán a paradicsom rezisztencia- nemesítés eredményeivel fejezném be a cikket. A politikus potréját szerve­sen egészíthetné ki a hat homoki község fejlődése. De Mészöly Gyula őszin­tén hangsúlyozza, hogy nincs „látványos” élete. Igyekeztem hát arcképét mindnyájunkban közös vo­násokkal megrajzolni. S ezt a — még ha avatatlan kézzel is készített — váz­latot uralja a családját szerető ember mélyről jö­vő, tiszta mosolya (•ha Tibor Cserni Márta a keceli Pe­tőfi Sándor úttörőcsapattól küldött tudósítást. Mint le­veléből kiderült, rendszere­sen felkeresnek két' idős, magános nénit, akik az is­kola közelében laknak. Már­ta őrsének tagjai kitakarít­ják a kamrát, felvágják a tűzifát és ott segítenek ne­kik, ahol tudnak. Az el­múlt télen felváltva söpör­ték a nénik háza előtt a havat, most tavasszal a ház körüli teendőkben se­rénykednek. * Nagyszerűen sikerült a Riadó J 25-ös országos út­törőjáték, a kerekegyházi úttörőcsapatban — olvassuk Sápi András pajtás levelé­ben. — Elkészítették a ju­bileumi zászlóoszlopot, és az őrsi zászlók kicsinyített másait. Az úttörőtanács tagjai közül a legtöbbet Fritz Margit, Gabnai Judit, és Gengeliczki Zsuzsa tevé­kenykedett. A csapat tag­jai március 15-e után ké­szenlétben állnak. Március 20-án reggel emlékműsort közvetített az Iskolarádió, a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 52. évfordulója alkal­mából. Ezután hangzott el a riadójel és a kerekegyhá­zi iskola egy méhkashoz vált hasonlóvá. Minden tervszerűen haladt, a paj­tások tudták a feladatukat. Március 21-én az őrsök kö­zösen hallgatták meg a Ma­gyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének zá­róparancsát Huszonkettedikén, hétfőn reggel a csapat vezetője ki­hirdette a verseny eredmé­nyét: 1. helyezett a 7 b osz­tály Lottó őrse, 2. az 5 b osztály Camping, 3. pedig a 8 b osztály Tigris őrse lett. A nyertesek jutalmul egy-egy labdát kaptak. (Sápi András pajtás szép beszámolót küldött, részle­tesen leírta a „nagyszerű játék" egyes állomásait. Tudósításáért könyvjutal­mat postáztunk részére.) * Jól sikerült az RJ—25 úttörőjáték a helvécia-fe- keteerdei iskolában is, ol­vassuk Vezsenyi Ilonka raj­krónikás levelében. A kis­dobosok az úttörőkhöz ha­sonló lelkesedéssel vettek részt az akcióban. * Lezajlottak a megyei szaktárgyi versenyek. A pajtások jól felkészültek az erős mezőnyben szép tel­jesítmények születtek. Az első helyezettek nevét (is­koláját) az alábbiakban kö­zöljük. Földrajz (8.) Koncz József (Foktő), történelem (8.) Major István tBaia Kiscsávolv). orosz (8.1 Öve­ges László (Kiskunféleav- báza, József Att;la Isk.) orosz (7.) Berki Eszter (Kecskemét I. sz.) orosz (7., tagozatos) Tóth Márk (Kecskemét ID.) orosz (8. tagozatos) Bíró Sán­dor (Kecskemét Zrínyi), magyar (7. tagozatos) Bak- sa Mária (Kalocsa), máfivar (8. tagozatos) Kovács Zsu­zsa (Kalocsa), fizika (8. ta­gozatos) Berger Ferenc (Császártöltés), természetis­meret (8. tagozatos) Csen­des Sándor (Kalocsa Alsó­város), matematika (7. ta­gozatos) Hegedűs Ildikó ÍBaja, Központi leányisko­la), matematika Í8. tagoza­tos) Bodor Katalin (Kecs­kemét ÉZD. kémia 18. ta­gozatos Csányi Gynrqyi íKiskunmaisa, II. sz. Álta­lános Iskola).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents