Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám

1971. április 16, péntek S. oldal plj fényes érvelés T ánctaníol yamokf ól a művészeti csoportokig Egy ifjúsági akadémia tapasztalatai Magyar filmfesztivál Moszkvában A szovjet főváros kul­turális élete magyar ese­mények jegyében alakul. Ma, pénteken nyílik a ma­gyar dráma fesztiválja, ezt megelőzően, csütörtökön este pedig magyar film- fesztivál kezdődött Moszk­vában. Filmművész küldöttsé­günk — Keleti Márton filmrendező, Pécsi Sándor színművész. Gyöngyösi Ka­talin színművésznő, Nemes Károly filmtörténész, Hil­debrand István operatőr és Övári Lajos gyártásvezető — még a filmfesztivál meg­nyitója előtt sajtóértekezle­ten ismertette a művészeti seregszemle programját, a magyar filmművészet fej­lődését. A magyar filmművészeti delegáció Moszkván kívül Leningrádba is ellátogat. Egyetértünk és ugyanazt akarjuk Általános ‘“kólák nyol­cadik osztályaiba küldte ki propagandistáját a me­gye egyik technikuma — hadd ne nevezzük meg itt, melyikről van szó —, azzal a tisztes és célszerű fel­adattal, hogy az intézmény részére tanulókat toboroz­zon: leendő szakképzett kertészeket. Kétségtelen, hogy ilyen alkalmakkor szükség van a pártfogolt szakma hasz­nosságának, szépségének méltó ecsetelésére — az érdeklődés felkeltésének régi és jól bevált módja ez, s a nagymúltú gyakor­lat azt bizonyítja, hogy az agitátor érvelő készsége nagymértékben befolyásol­ja a jelentkezéseket. Ám ezúttal a buzgóság- tól fűtött propagandista — hogy is mondjuk — kissé túlszaladt az illő mérté­ken. A döntőnek, a min- denekfelettinek szánt ér­vet ugyanis a televízió Kék fény műsorának egyik nem régi adásából merítette, hivatkozván ar­ra a fővárosi maszek ker­tészre, aki 800 ezer forin­tos luxusvillát építtetett. Szögezzük le — pusztán a tárgyilagosság kedvéért —, hogy az említett mű­sorban a kertész-nábob nem bűncselekmény vád­lottjaként, vagy gyanúsí­tottjaként, csupán csak ta­nújaként szerepelt. No de..'. Ez volna a le­hetőségek netovábbja a hazai kertészeti szakmá­ban? Ha csupán az anya­gi boldogulás oldaláról nézzük, akkor bizonyára. S ennek abszolutizálása szellemében bagatell do­lognak tűnhet a Duna— Tisza köz arculatának megváltoztatása, a mo­dern kertészeti eljárások nagyüzemi meghonosítása, a földmélység energiái, egyebek között a termál­víz hasznosításának belát­hatatlan távlatai. Ha a meggazdagodást tekintjük minden emberi vágy csú­csán állónak, akkor moso- lyognivaló naivitásként hat az összes erőfeszítés, tevé­kenység, amely céljának a köz boldogulását tartja. Végső soron kétségeink vannak minden olyan pro­paganda hasznosságát ille­tően. amely az emberi ér­tékek középpontjába az anyagi sikert állítja. Nem szeretnénk „dedós” követ­keztetést levonni, de a ki­fogásolt érvelés mögött a gazdasági reform szelle­mének durva eltorzítása munkál. S ha a jelenséget társadalmi kihatásaiban értelmezzük, eltorzulást Is írhatunk. Arra vonatko­zóan nincs adatunk, hogy mostani serdülő nemzedé­künk mennyire mentes a husiness-szemlélcttől —, de jó, ha e tekintetben nem táplálunk illúziókat. ... Ezután már csak azt várhatjuk, hogy vég­zős nyol eadlkosaiukat a eipöpueoló „szakmára” csábít ják... Azzal az ér­veléssel, hogy Rockefeller, az olajmilFiárdos dinasztia megalapítója is így kezdte. —ni —el. Immár tizenkettedik évé­be lépett a Kiskunhalasi Gőzön István Városi Mű­velődési Központ ifjúsági akadémiája. Kezdetben „menyasszonyok' tanfolya­maként” indult, és hasz­nos ismereteket nyújtott a jövendő feleségeknek, házi­asszonyoknak a családi élet feladatainak ellátásá­ra. Népszerűségét megiri­gyelték azonban a fiatal­emberek — az ő követe­lésükre szűnt meg az elő­adások „női elkülönülése”, és vált a tanfolyam általá­nos ifjúsági akadémiává. H. Béres Erzsébet igaz­gató beszélgetésünk során elmondotta, hogy a műve­lődési intézményt rendsze­resen látogató, a különböző művészeti csoportok és szakkörök munkájában részt vevő fiatalok meg­nyerésének és „ideszokta- tásának” egyik eszköze az akadémia. — A fiatalok — eltekint­ve a gyermekcsoportokban közreműködő iskolásoktól — a tánctanfolyam rendez­vényeit látogatva jönnek először nagyobb számban hozzánk — magyarázza az igazgatónő, a népszerű Er­zsiké néni. — Nevelési .rá­hatásainkat ezért rájuk összpontosítjuk. A táncis­kola növendékeit meghív­juk; látogassák meg a mű­velődési házat, ismerked­jenek meg mindennapi életével. Bemutatjuk ne­kik a különféle szabad­egyetemeket. művészeti együtteseket, a képzőmű­vészeti kör, bábcsoport, filmszakkör, hanglemez­klub tevékenységét és a látogatásokat követően ki­ki választhat a neki tetsző művelődési csoportok kö­zül. — Az ifjúsági akadémia is az egyik választható le­hetőség ...? — Nem. Sokfelé szóród­nak ugyan ezek a fiatalok, de mégis van egy közös, kizárólag a számukra ren­dezett művelődési forma, és ez az ifjúsági akadémia. Itt olyan ismereteket sze­rezhetnek amivel másutt nemigen találkoznak. A téli hónapok alatt tizenkét előadást hallanak az ifjú­ságot leginkább érdeklő kérdésekről. így a szabad idő, a munka szépsége, a város távlati fejlesztési terve, a szerelem és a pár- választás problémái, lakás- kultúra, munkajogi tanács-/ adás és sorolhatnám még tovább a jelenlegi színes, tartalmas program rendez­vényeit. Ezenkívül több látogatást is teszünk velük városunk kulturális intéz­ményeiben; a könyvtárban, a múzeumban és így ala­kítjuk ki a fiatalokban a kultúra iránti igényt. — Az akadémia az ifjú­sági klub ősze jöveteleire is alkalmat teremt? — Többé-kevésbé, igen. Valójában ifjúsági klub is szerveződhetne belőlük, hiszen jól összeszokott tár­sulatot alkotnak. A foglal­kozások után sokan itt maradnak a játékok kö­zött — ha marad rá idő, hiszen például a városfej­lesztési előadást kővető vi­ta három órán át tartott, és alig akart véget érni a gyerekek ötleteinek, javas­latainak és kérdéseinek zu- hataga. Nekünk különben az a véleményünk, hogy a klubbá szerveződésnek semmi akadálya nincsen — szorosabb közösséggé alakulásukat azonban ne­kik, maguknak kell kezde­ményezniük. P. M. „NEM NAGYON ELADÓ” címmel nemrégiben megír­tuk egy kecskeméti üzemi könyvbizományos panasza­it. A könyvellátás meg­romlását, a felesleges és kellemetlen ellenőrizgetést rótta fel a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak s mindenekelőtt azt a ne­hézkes és túlbonyolított nyilvántartási rendszert, amelyet elő akartak írni a bizományosoknak. A Művelt Nép központja válaszolt a cikkre, s rész­letesen tájékoztatott ben­nünket az intézkedésekről. Szükségtelen bizonygatni és a pénzügyi szabályta­lanságok országos statiszti­kájával megerősíteni, hogy az ellenőrzésre a Művelt Nép üzemi bizományosai­nál is szükség van. Elég csupán annyi, hogy Kecs­keméten, ahol esztendők óta nem történt efféle visz- szaélés, a múlt év végén egyszerre két esetet derí­tettek fel. A terjesztők nem tudtak elszámolni összesen 30 ezer forinttal. Helyesen döntött tehát úgy a vállalat központja szerintünk is, hogy új, egy­séges nyilvántartást vezet be társadalmi terjesztőhá­lózata számára. Az intéz­kedést kiadták, de a köz­pont tüstént leállította, még mielőtt életbe lépett volna, mert az első elkép­zelést maguk is túlságosan nehézkesnek ítélték. A bi­zományos, akiről mi ír­tunk, ezt a változatot bí­rálta. Ám a vállalat köz­pontja eközben már újabb eljárást dolgoztatott ki. A MŰVELT NÉP képvi­selője szerkesztőségünkben megmutatta az új nyilván­tartási füzetet. Megállapít­hattuk, hogy a füzet veze­tése valóban nem ró feles­leges terheket a bizomá­nyosokra, amellett a nyil­vántartás világos és átte­kinthető. Ezzel a módszer­rel megbízhatóbb lesz a jövőben az elszámolás és az ellenőrzés, ami a vevők­nek, a bizományosoknak és a vállalatnak egyaránt ér­deke. AZ ELLENŐRZÉSEK módszerével stílusával kapcsolatban a következő­ket hozták tudomásunkra: a Művelt Nép központja sem ért egyet azzal, hogy a bizományosokat a válla­lat dolgozói zaklassák. Tár­sadalmi könyvterjesztőik áldozatkész munkát végez­nek, megbecsülés jár érte, s ezzel összeegyeztethetet­len a fölényeskedés, vagy pláne a gyanúsítgatá?. Alapelvük, hogy az ellen­őrzéssel megbízott dolgozó­iknak kötelességük udva­riasan viselkedni és lehe­tőleg igazodjanak a bizo­mányos — beosztásától, el­foglaltságától függő —sza­bad idejéhez. Végül, ami az ellátás ne­hézségeit illeti, a vállalat központjának nyilvántartá­sa szerint a kecskeméti bolt tavaly is megkapta a negyedik negyedévben azt a mennyiséget, amit az elő­ző évben. Mi azonban a cikkben idézett bizományo­son kívül másoktól is hal­lottunk panaszokat a ka­rácsonyi ellátásra, jóllehet, kifogások nemcsak a Mű­velt Nép ünnepi ellátását érhették, hanem az egész hazai könyvkiadást is. Készséggel elismerjük emellett, hogy a Művelt Nép a többi terjesztő vál­lalatnál is nehezebb hely­zetben van. Ha ugyanis egy bolt 100 kötetet kap egv új kiadványból, úgv látszik« elég szén mennyiség. Kecs­kemét 120 üzemi bizomá­nyosának azonban fejen­ként még egv sem jut ek­kora készletből. S ha közü­lük ötven esetleg nem is tudja eladni még ezt az egyet sem, attól a többi hetven még panaszkodni fog, hogy nem kapott, vagy még kellene belőle. Ezen csakis úgy lehet segíteni, hogy az elosztásnál jobban tekintetbe veszik egy-egy munkahely dolgozóinak igé­nyeit, s igyekeznek asze­rint ellátni a bizományost. SZERKESZTŐSÉGÜNK szívesen helyt adott a Mű­velt Nép központjától ka­pott helyreigazító észrevé­teleknek. Távol állt ugyan­is tőlünk, hogy elmarasz­taljuk a vállalat munkájá­nak egészét. Csupán egy, szerintünk figyelmet ér­demlő panaszt írtunk meg, mert kötelességünknek éreztük, hogy ezzel is se­gítsük a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ér­tékes és a nevében is jel­zett közhasznú tevékenysé­gét. Az elvekben és a fel­adatokat illetően nyilván­valóan egyetértünk. Mester László 38. Maria Bellonit magával viszi, és Bertit is fel­veszi hajójára. Kellemetlen lenne, ha Matranga a hekusok kezére jutna. Talán még fecsegne is... Gú­nyosan elvigyorodott. „Majd a tenger megold minden gondot” mélázott. „De lehet, hogy csak a palermóiak hatalmi harca zavarta meg üzletét és minden más csupán képzelődés.” „Lehet” — állapította meg, de bármennyire vá­gyott is most mozdulatlan paradicsom békéje után, mennie kell. Jobb óvatosnak lenni, semmint megijedni. Régi, de bölcs maffiamondás volt ez és Luciano ehhez tartotta magát... Egyszer azért szeretne még eljutni Lercara Frlddl- be, ahol apja oldalán már nyolcesztendős korában a kénbányában dolgozott. „Rothadt proletársors” és ar­ra gondolt, ugyan ki merné feltételezni ma róla, aki­nek csak a Banc of Englandnál 58 millió dollárja van, hogy valaha koszos, mindenkitől lenézett kén­bányász, a patkánynál is alávalóbb volt, mert a pat­kány legalább nem teszi be lábát a pirít embervájta és dögletes levegőt árasztó tárnáiba. Két elemi osz­tályt járt Friddiben, s nem tanulhatott tovább. Ma is áldhatja apját, mert az öregnek még volt annyi ereje, hogy 1906-ban fél tüdővel nekivágjon Amerikának. Lucianónak eszébe jutott most az a bizarr ötlet is, ml lett volna belőle, ha Lercara Friddiben marad, mivé lett volna. Talán „vörös”. Ugyanolyan ostoba, mint a többi, saját nyomorában megrekedt munkás és nap­számos, aki mind a szakszervezettől, a jámbor pofá­zástól várja sorsa jobbráfordulását. Holott az Lsten vezérnek küldte őt ebbe a világba... Vezér is lett. Hatalmas, rettegett ember, akinek tízezrek hajtják végre parancsait... és most, élete alkonyán mégis ő retteg. Hogy mitől? Maga sem tudja. — Főnök — zavarta meg Lucianót töprengéseiben Charley. — Mit akarsz? — mordult ingerülten testőrére. — Hekusszagot érzek — és a ragyásképű komiku­sán fintorgott. — Már te is képzelődsz? — Jó. jó. Csak úgy mondtam... — Ne zavarj. Hagyjál, magamra egy kiasit r* és Luciano türelmetlen mozdulattal testőrének Intett, visszamehet a bárpulthoz... — Várj — szólt utána —, ha megjön a palermói gép, vezesd ide a lányt és Bertit. • A félemeleti bárhelyiség repülőtéri oldala hatalmas táblaüvegekből épült. Innen kényelmesen lehetett lát­ni a leszálló- és kifutópályákat, a távolban viliózó jel­zőfényeket. A bár bejárata az ugyancsak üvegfallal elválasztott hatalmas haliból nyűt, ahonnan mind a körfutó teraszt, mind a be- és kijáratot, a jegyváltó fülkéket, a poggyászfeladót és az üzletsort lehetett megközelíteni. Az utasak zöme is itt várakozott a fö­démet tartó márványoszlopok köré rakott bőrülése­ken, vagy pedig az utazáshoz szükséges cikkeket áru­sító üzletek előtt... Marc az egérszagtól felizgatott macska türelmetlenségével nyalogatta szája szegletét. Luigi embereivel a bárban és a félemeleti kijáró kör­nyékén helyezkedett el. A megállapodás szerint az akcióra Marc adja a jelet azzal, hogy belép a bárba, és Luciano felé Indul. A palermói gép pontosan étkezett. Charley a hallba torkolló kijárati folyosó végén várta Bellonit és Ber­tit. Ujjlegyintéssel köszöntötte őket és szó nélkül elő­re merít. Fleurot nyomban felfedezte Marcot, aki szemhunyo­ritással figyelmeztette, maradjon a közelében. Luciano, Maria láttán felkelt és tétova mozdulattal előre lépett. Barátságosan nyújtott kezet a lánynak, míg Bertit csak fejbiccentéssel köszöntötte. — Sikerült? — kérdezte Máriától, miután helyet mutatott maga mellett a kerek márványlappal borí­tott asztalnál. — Sajnos, csak részben — válaszolta Maria, és az ölében levő táskára mutatott. — Maga hatökör — sziszegte Berti felé Luciano. — Főnök, nem tehetek róla... A palermói vonal totál bedöglött. — Majd bedöglesztelék én .. i — Lucky — csicseregte békítőén a lány —, Alberto valóban nem tehet semmiről. — És bal kezével meg­simogatta Luciano kezefejét. — Alberto? — húzta fel szemöldökét Luciano. — Ki az? — Én — nyögte Berti és gyöngyöző homlokát töröl­gette. — Ügy? Szóval a szállítást megszervezni nem tud­tad, bezzeg a kisasszony fejét meeoróbáltad elcsavar­ni. Na várj csak! Azonnal indulunk... — és Luciano me^oTdiiit. hogy feltápászkodjon. — Lucky, drága, kis félreértés van — szólalt meg a iánv —, az én fejemet senki sem csavarta el, és dr. Berti még sosem udvarolt nekem... Ezt igazán el­hiheti. Én még sosem hazudtam. (Folytaljuk.l VILÁGOS SZÍNŰ l o Iga SZEMÉLYGÉPKOCSI eladó (Kétéves) Dózsa Tsz. Rém. Telefon: 12. 1921

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents