Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-11 / 59. szám
Üzem bővítés A Dunavecsei Vegyesipari Vállalat jelentős megrendeléseket kap különböző faipari termékekre, ezért bővíteni szándékozik asztalosrészlegét. A tervek szerint 600 négyzetméteres műhelyt létesítenek, amelynek egy részében a félkész és készárut is tárolják majd. Az új üzemben nem létszámemeléssel hanem gépesítéssel s új technológia kialakításával növelik A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE majd a termelést. Nagy az érdeklődés többek között a vállalat által gyártott ajtók iránt. Ebből 10 ezer darabot gyártanak az építkezéseknél használatos elektromos felvonulási szekrényből pedig 2500 darabot — tudnak majd az új asztalosrészlegben előállítani. Összeállította: Nagy Ottó Á hitelpolitika változása A gazdálkodás zavartalanságához feltétlenül fontos, hogy a termeléshez rendelkezésre álljanak a szükséges beruházások és forgóeszközök. Az állam közgazdasági módszerekkel hat oda, hogy az anyagi erők a mindenkori gazdaság- politikai irányelveknek megfelelően kerüljenek fel- használásra. A gazdaságirányítás koncepciója leghatékonyabbon a hitelezésen keresztül érvényesül. A hitel- politika ugyanis elsősorban azokat a gazdasági törekvéseket támogatja, amelyek össztársadalmi szempontból a leghasznosabbak. Nem véletlen tehát, hogy az elkövetkező időszakban olyan célokat részesítsenek előnyben, mint a lakossági szolgáltatások fejlesztése, a hiánycikk-termelés, a vidéki ipartelepítés, a gyártási eljárások korszerűsítése, vagy a mezőgazdaságban például a szarvasmarha- és sertéshústermelés. Együttműködés Megyénkben is évről évre szaporodik a Budapestről letelepített gyárak száma. Így került hozzánk — csak a legnagyobbakat említve — a Kecskeméti Rádiótechnikai Gyár, a Tollfeldolgozó, a Szerszám- és Gépelemgyár, a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat. Korszerűsítették a termelést a Kecskeméti Baromfi- ipari Vállalatnál és a Zománcipari Műveknél. A vendéglátás színvonalának emelését szolgálta a Hírős Étterem felújítása. A megye mezőgazdasági üzemeinek 10—20 százalékánál a szarvasmarha- és sertéshús- termelés növelésére zárt konstrukciós telepeket létesítenek. A beruházások több milliárd forintot igényelnek és szinte minden esetben hitelengedélyezésre is sor került. A forgóeszköz-hitelnyújtás a takarékos anyaggazdálkodásra ösztönöz és befolyásolja az áru-pénz egyensúly megfelelő alakulását. A termelés finanszírozása közben ezután kialakul a gazdálkodószervek és a bankok mindennapos kapcsolata és együttműködése. Hatékonyság A hitelezés gazdálkodást befolyásoló hatása természetesen időnként gondokat okoz, ellentmondásokat szül. A Magyar Nemzeti Bank az utóbbi években — és jelenleg is — megszorított hitelpolitikát folytat. Egyébként a magyar nemzetgazdasággal összefüggésbe hozható nemzetközi példák egész sora bizonyítja, hogy a gazdaságfejlődés az előrehaladás középszakaszában a legeszközigényesebb, vagy a legnagyobb befektetések éppen abban a periódusban szükségesek, amelyben a mi népgazdaságunk jelenleg tart. A restriktiv pénzügyi politika pedig korlátozza az eszközigényes- ség kielégítését., ■ így ellentmondás keletkezik az általános történeti fejlődés tapasztalatai és a tényleges gyakorlat között. Bizonyos megítélések szerint a jelenlegi banki hitelpolitika a fejlődés ütemének mérséklődésével járhat, különösen, ha a szűkebb lehetőségek kihasználása nem eléggé hatékony beruházásokkal történik. A vállalkozási biztonság érvényesülése ellen hat, hogy a szokványostól eltérő gazdasági elképzelések nem valósíthatók meg a termelési hiteligények növelése nélkül. A kockáztatáshoz tehát meg kell nyerni a hitelező bankot is. Ez viszont sok esetben azért lehetetlen, mert a hitelnyújtás nem üzleti jellegű. A gazdasági háttérre tehát nem az a jellemző, hogy a gazdálkodási szervek és a bankok között valamiféle közös érdekeltség jön létre. A vállalatok és a bank kapcsolatát ugyanis polgári jogi viszony szabályozza. Az említett esetekben a bankok és a vállalatok közötti szerződéses viszony lényegében egyoldalúvá válik, s a tapasztalatok azt igazolják, hogy a hitelért folyamodó gazdasági szervezetek tudomásul veszik a banki döntést. A jelenlegi szűkebb pénzügyi lehetőségek között igen fontos, hogy növekedjék a beruházások hatékonysága, ezért a szerződéses rendszert kívánatos volna olyan üzletszabályzattal kiegészíteni, amely elősegítené az érdekek kölcsönös érvényesülését. Pénzforgás Helyenként jelentős zavarok keletkeztek a pénz körforgásában az utóbbi években. A áruértékesítést ugyanis nem mindig követte, megfelelő időben a fizetés. Az áru-pénz egyensúly tehát csak hosszabb időszakot figyelembe véve valósul meg. Feltétlenül fontos, hogy a bank a hitelezési ráhatáson keresztül folyamatosabbá tegye a pénz körforgását. A hitelpolitikát a felsőbb állami szervek általában rövid távra hagyják jóvá. Ez lehetővé teszi, hogy a mindennapi életben felmerülő ellentmondásokat megszüntessék, illetve gondoskodjanak arról, hogy azok ne hassanak hosszabb ideig. Ezeket a törekvéseket tükrözik a közelmúltban megjelent hitelpolitikai rendelkezések. Igen fontos, hogy megyénk ipari, kereskedelmi vállalatai és mezőgazdasági üzemei megfelelően hasznosítsák termelésük fejlesztésére az érvénybe lépett hitelpolitikai lehetőségeket. H . Kiss Béla Eszközáramlás A közgazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztése módot ad a pénzeszközáramlás lehetőségeinek növelésére, s ezzel kapcsolatban új formák kialakítására. A fejlesztési alapok szabad összegeinek átadása más gazdálkodó szervek részére gazdasági társulás alapján, vagy azon kívül is megtörténhet. Az átcsoportosítás ily módon elősegítheti a vállalatok között a fejlesztési lehetőségek jobb összhangját. Ugyanakkor az eszközök egyesítése a gazdasági hatékonyság javulását vonja maga után. A szabályozó rendszer meghatározott körben (közös vállalat létesítése, stb.) eddig is módot nyújtott eszközáramlásra. A jelenlegi szabályozás azonban szélesíti ennek lehetőségeit. A fejlesztési összegek gazdasági társuláson kívüli átadása az átcsoportosítás olyan közvetlen formáját hozza létre, amely a gazdasági kapcsolatok létesítésére, vagy kibővítésére irányuló kölcsönös gazdasági érdekeket szolgálja. A szabad pénzeszközök átengedhetők ideiglenesen és véglegesen. Ideiglenesen a fejlesztési alap terhére visszafizetendő kölcsönként (kereskedelmi hitel, áruhitel, vagy előlegnyújtás) formájában, véglegesen pedig olyan kapacitásbővítésre, amely az átadó vállalat érdekeit is szolgálja. Természetesen úgy az időlegesen, mint a véglegesen átadott eszközök csak meghatározott fejlesztési célt szolgálhatnak. Valamennyi eszköz-átcsoportosításnál alapvető szempont, hogy célja nem lehet a népgazdaság érdekeivel ellentétes. Az erre vonatkozó korlátozásokat a hitelpolitikai irányelvek tartalmazzák. Az ellentétes céllal átadott összegeket egyébként az- adóhatóság el is vonhatja. Átengedhetők pénzeszközök a műszaki fejlesztési alap terhére is, ha annak célja megfelel az alap felhasználási lehetőségeinek. A rendelkezés szerint csak a fejlesztési alap szabad pénzészközei engedhetők át. Ilyennek tekinthető az az összeg, amelyre gazdálkodó szervnek az átadás időtartama alatt nincs szüksége, kötelezettségeinek teljesítéséhez. Az eszközáramlás ilyen lehetőségei lényegesen szélesítik a vállalatvezetők döntési jogkörét. Ezáltal azonban növekszik felelősségük is, ezért a döntéseket alapos számításoknak kell megelőzni. Csak így érhető el, hogy a fejlesztési alap képzése a fejlesztési célkitűzések között (ágazatonként és területenként) fennálló feszültségek csökkenjenek. A rendelkezés figyelembe veszi, hogy mind az alapot átengedő, mind az ahhoz jutó szerv számára igen lényeges gazdasági előnyök származhatnak. Ez azonban nem jelenthet külön jövedelemszerzési forrást. Nem állapodhat meg az átadó például a nyereségből való részesedésben, hiszen — ha nem társulásról van szó — nincs is közös kockázat- vállalás. A pénzeszköz ideiglenes kölcsönzése kamatra történik, amelynek mértéke legfeljebb 5 százalék lehet. Az eszközáramláson belül nagyobb mértékben feltehetően a kereskedelmi hitelnyújtásra kerül majd sor. Ennek feltételei ugyanis a népgazdaság több területén már kialakultak. Alkalmazásával gyorsul és egyenletesebbé válik az áruértékesítés, s áthidalhatók azok a feszültségek, amelyek a szakaszos termelés és folyamatos ellátási igény között mutatkoznak. Ugyanakkor az előadó részéről nyújtott kereskedelmi hitellel szemben lehetőség van arra, hogy a vevők előleget folyósítsanak. A kereskedelmi hitel, illetve előleg legfeljebb 9 hónapra nyújtható és csakis a szabad fejlesztési alap pénzügyi fedezete mellett. E tekintetben kereskedelmi hitelnek minősül a kintlevőségek 30 napon túli állománya is, amit a gazdálkodó szerv fejlesztési alapjaiból köteles finanszírozni. Ugyanakkor a késedelmesen fizetők 15 százalék kamatot fizetnek tartozásuk után. A gazdálkodó szervek szabad fejlesztési eszközeik átengedése mellett egyéb módon is segíthetik egymás tevékenységét. Állóeszközeiket például térítés ellenében — vagy anélkül — átadhatják egymásnak. Ez elősegítheti a termelőkapacitások jobb kihasználását. A szabályozók módosításai az alapok áramlásának különböző módozatai között összhangot teremtenek, esetenként azonban kedvezőtlen törekvéseket is felszínre hozhatnak. A gazdálkodó szervek egymás közötti hitelnyújtása például érinti majd többek között a hitelforrások jövőbeni alakulását is. A kereskedelmi hitelnyújtás feladata nyilvánvalóan nem az elfekvő áruk értékesítése, hanem a fogyasztók ellátásának javítása. Nem a bank hitelmonopóliumának megszüntetéséről, vagy megsértéséről van szó, hanem az eszközök közvetlen mozgásáról az egyre szélesebbé váló gazdasági kapcsolatok körében. Nyilvánvaló azonban az is, hogy átadni csak saját pénzeszközöket lehet, ezért a bank ilyen célra hitelt nem nyújt. Bonifert Ádám Kovács Géza: A NAGY TÁVLATOK ÉS A TERVEZÉS (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) Az év egyik izgalmas könyve. Sláger lesz? Bizonyára. Nem szocialista sci-fi (tudományos fantasztikus), valóság tartalma jóval több. A futurológia, a nagy távlatok (15—30 év) tervezése nem épülhet kizárólag eddigi tervezési gyakorlatunkra. A statikus jelleget a folyamattervezésnek kell felváltania. Szükségszerű a demokratikus alapok bővülése, a szociológia bevonása, a politikának a tudomány rangjára történő emelése is, és ezzel együtt, a politikai, társadalmi tervezés megvalósítása. Miárt vetjük tekintetünket az ezredfordulóra 1971-ben, napi gondjaink közepette? A két világrendszer hosszú távú versenye (amelyről Fritz Baade nálunk is nagy sikert aratott könyve villantott fel néhány momentumot) gazdasági téren a 70-es évektől a közvélemény érdeklődésének középpontjába került. Hogyan alakul a szovjet— amerikai gazdasági verseny? Milyen helyet foglalnak el a szocialista országok, köztük hazánk, az ezredforduló világgazdaságában? Mit jelent a kommunizmus küszöbe Magyarországon és mikor, milyen egy főre eső nemzeti jövedelem szintnél érjük el? Lesznek-e szocialistá „tékozlók” ? E kérdések nem állnak távol a valóságtól, hiszen azok az oktatóink, akiket ma képezünk, 2000-ben is tanítani fognak. Rajtuk múlik, hogy a gyorsuló idő (jelenleg évente 60 ezer szakkönyv, 70 ezer doktori disszertáció, percenként kétezer nyomtatott információs oldal készül és ez az ütem még fokozódik) követelményének a készségstruktúra kifejlesztésének fiaink eleget tudnak-e tenni. Az ezredforduló termelési és fogyasztási struktúráját napjainkban lehet elrontani. „Saját jövőjén spórol az a társadalom, amely erre nem gondol” — idéz a szerző. A könyv számos, kényes, vitára és fantáziaszárnyaltatásra ösztönző megállapításával a közgazdászok, szociológusok, oktatók széles tábora mellett, a világgazdasági, tervezési, jövő- kutatási kérdések iránt érdeklődő olvasóközönséghez is szól. M. Ezekiel—K. A. Fox: KORRELÁCIÓ ÉS REGRESSZIÓ ANALÍZIS (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) A társadalomtudományokban a szabályozott kísérletezés lehetősége korlátozott. Ezeket a kísérleteket hivatott pótolni, a jelenségek mögötti számszerű összefüggéseket érzékeltetni a statisztikai analízis. A gazdasági, társadalmi élet „elemzése” ma még nálunk sok helyütt egyet jelent az egyszerű viszonyszám (pl. százalék) számitássaL A még oly egyszerű elemzési módszer, mint a szóródásszámítás, csak a statisztikai hivatalok és kutatóintézetek fegyvertárában található meg. Hogyan lehetne közkincs- csé tenni az összetettebb, de végső soron nem bonyolultabb statisztikai módszereket, utat tömi szélesebb körű használatukhoz. i A kiadó e, már klasszikusnak számító könyv közreadásával kíván „lámpást adni” az érdeklődők kezébe. Az alapfogalmak magyarázatától (átlag- számítás) fokozatosan, közérthető stílusban vezetnek el a szerzők bennünket a függvények, az egy- és többváltozós lineáris és nem lineáris regresszió megértéséhez. Nem kell és nem is szabad idegenkedni a szokatlanul hangzó kifejezésektől. Többek között rajtuk keresztül válik világossá előttünk, hogy a statisztika nemcsak a megtörtént események rögzítője, hanem a jövőbeni változásokat is előre jelzi, kivetíti. A könyv egyik szerzője á FAO vezető munkatársa, így természetes, hogy a mezőgazdasággal, élelmiszergazdasággal kapcsolatos példák (pl. időjárás, műtrágyázás, terméshozamok; munka- szervezés, jövedelem; árak, termelés, értékesítés összefüggéseinek elemzése) vannak túlsúlyban, de ezen túl a jövedelem-fogyasztás kapcsolata, a politikai magatartás vizsgálata, a közvéle- ménykutatás (pl. választások előtt) is hasznát láthatja az ismertetett mód- zerek alkalmazásának. A módszerek osználatával az objektív és szubjek- v tényezők gazdasági eredményekre gyakorolt hatása könnyebben szétvá- 'asztható. Kutatók, közgazdászok, agronómusok, szociológusok e könyv olvasásával ismereteket meríthetnek a valóság alaposabb feltárásához. Bercsényi Botond
