Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-05 / 54. szám
1971. mírchis 5, péntek S. olda! Bemutató a színházban Az ünnepi könyvhét min- |dónképpen már háború den évben visszatérő ese-/utáni problémát elemez, ménye a mai szovjet irö- Elsősorban emberi oldalá- dalom java novellatermé-1 ról közelíti meg a személyi sét bemutató kötet. Sols kultusz korszakának né- friss és izmos fiatal tehet- hány jelenségét. Felhívja a séget ismert meg közelebb- figyelmet, hogy az ötvenes ről ezeknek a köteteknek években kialakult megszo- a közvetítésével a magyar kások, beidegződések — e közönség. Jó néhány novel- korszak egész tartalmával la tovább folytatta életét való bátor leszámolás után a színpadon, vagy éppen is — kísérthetnek emberek, a televízió képernyőjén is. vagy . kisebb-nagyobb kö- Különösen a tv jeleskedett zösségek életében. Miköz- a fiatal szovjet írónemze- ben Karpuhin sofőr szedők legmarkánsabb kép- rencsétlen bírósági ügyé- viselőinek megismertetésé- nek mozzanatait az író ben, de nem egy izgalmas, szándékosan- helyezi a komái problémákat feszegető zéppontba, a körülmények, szovjet film alapját ké- a felületesen értékelt, hiá- pezték azok a novellák, nyosan megismert jelensé- melyek előbb a Nagyvilág gek külső, tehát nem a hasábjain, majd a könyv- főhős jelleméből adódó napi novellagyűjtemények- sorsformáló erejét. Szinte ben kerültek a magyar ol- kitapintható lépésről lé- vasók kezébe. Turián pésre, hol ad Baklanov György, a kecskeméti Ka- esélyeket hőse kortársai- tona József Színház fő- nak, az őt körülvevő kö- rendezője, aki egyébként zösségnek arra, hogy felü- egyre gyakrabban szerepel letesen ítélkezhessek, fel- a rádióműsorban mint át- színesen minősíthessen em- dolgozó, dramatizáló vagy béri magatartásformákat, éppen rendező, Gázolás gesztusokat, cselekedeteket, címmel az Alpesi ballada És ezek a hevenyészett című 1965-ben megjelent elemzések veszik át a sorszovjet kisregénycsokor sót formáló erő szerepét egyik novelláját, Grigorij Karpuhin sofőr életében is, Baklanov Karpuhin című hiszen ítéletet mondanak írását vitte most színpadra, felette egy olyan „bűnnel” Az átdolgozás szinte lap- * ról lapra híven követi a eL novella cselekményét. Bak- Baklanov szűkszavú, tar- lanov, ez a tehetséges fia- tózkodó realizmusa még a tál szovjet író egyébként hétköznapinak tűnő apró katonaéletből vett írásaival mozzanatokat x is sajátos tűnt fel, az egyszerű har- megvilágításba tudja he- cos szinte hétköznapi tér- lyezni egy-égy jelzővel, mészetességgel születő hő- vagy jól megválasztott siességének indítékait elem- mellékmondatszerű meg- zi a legszívesebben. Ez a . Jegyzéssel. Az egész novel- sajátos írói érdeklődés : ía, *-afsa” hömpölygő ese. , . ,, lPkTmAnvotro.1 r.^1^ előbb idézett novellája egyik izgalmas epizódjában ismét jelentkezik Karpuhin sofőr sorsának felvázolása kapcsán. A Megrendíti, magával ra- Karpuhin azonban tulaj- gadja és határozott állásA nyomozó és a közvélemény (a középen Piróth Gyula) (Pásztor Zoltán felvételei) túlságosan jelentékeny novellájának színpadra állítására, de sajnos, Turián György átdolgozása, illetve az általa képviselt rendezői koncepció nem tudja, teljes hitellel közvetíteni író gondolatait. Nem. dokkal több az adap/^ció az alapnovella /'részletes és valósághű ismertetésénél, cselekn’.thyénok összefoglalásánál. leleményével, sok kitérőjével — kissé laza szerkezete ellenére — is világos és határozott mondanivalót ad elő nagy epikai hitellel. 3. — Nem hinném. De ne feledjék, az utcába az akció végéig senki sem léphet be — jegyezte meg Pe- renze. — Kordont húzzunk, százados úr?... Amondő vagyok mégis, hogy a két mákvirág lelépett, mi meg, mint egy rakás tehetetlenség tétlenül nézzük, hogyan röppennek el orrunk elől a madárkák. — Ne károgjon! — intette le ingerülten őrmesterét Perenze. Ebben a pillanatban, mintha kemény héjú mogyorók koppantak volna a halott-csendes utca járdakövére. — Hallották? — kapta ki fejét izgatottan a nyitott autóablakon a százados. — Kettő... kettőt pukkant — szólt tárgyilagosan az őrmester. — Gyerünk! — ugrott ki Perenze az autóból. A százados az előttük várakozó gépkocsihoz lépett. Durván megrázta a kormánykerékre dőlten alvó sofőr vállát. — Hé! Készüljön! ...Palermóig meg se álljon! * A sötétből rohanó léptek trappolása közelgett. Az első autó felvillantotta városi lámpáinak fényét. A járdán, mint részeg, imbolygott Pisciotta. Perenze elkapta a bandita karját, aki eszelősein hajtogatta: — Nem akarta elhinni, hogy nem vagyok aljas... Aljas vagyok! Megöltem! Nekem már az Isten se irgal- maz. A véremet öltem meg... Maguk miatt!... — Ne rikácsolj! — sziszegte a százados, és az őrmester segítségével Pisciottát az autóba tuszkolta. — Tűnj el! — förmedt a sofőrre a százados, és a fekete Fiat rakoncátlan bakugrásokkal szökdécselt a városból kivezető úton. Perenze és csendőrei ekkor visszabújtak saját autójukba, és bőgő motorral hajtottak be a Via Antiqua- ba. A lárma felzavarta a nyitott ablakok mögött alfoglalásra készteti az olvasót. Csakhogy a' drámai szituáció, eszközeit és lehetőségeit tekintve, nem a novella szabta törvényszerűségek alapján születik meg a színpadon. Ami epikailag hiteles, az, nem biztos, hogy drámailag is hitelesnek bizonyul. A novella cselekményének változtatás nélküli átmentése sem sugározhatja a színpadról ugyanazt a hatást, mint amit az író műve lapjain nagy könnyedséggel ki tudott bontani. <RT no -vellábanjóL-érzékelhető - hétköznapi botlások, apró elcsúszások a színpadról a drámai építmény hiányos- ságaijiak tűnnek. Nem a mondanivaló hitelét erősítik, hanem inkább gyengítik. A néző óhatatlanul keresi a nyomozás botlásainak indítékait az embereik jel- olyan mértékben áldozatai lő Karpuhin. A színpadon lemében, csakhpgy a sze- a véletlen körülményeknek, .felvázolt. apró jelenettöre- replők maguk is legalábbmint a főhős, a címszerep- dékek pedig még a narrátor által hozzátett reflexiók' ••üT’TS ' n;nt eléggé jelentéktelen illusztrációi egy felületesen kinyomozott bűnügyi esetigazi drámai színpadon. baLáátŰ az a furcsa, sejtelmes tehetetlenségérzés, mint motiváló tényező a nyomozó jellemvonásaiból, pedig a színész mindent megtesz, hogy ennek az érdekes figurának az arcélét az átdolgozás adta lehetőségeken is túlmutatva, minél markánsabban rajzolja meg. '^ hét róla díhítBii *«■» csak ha a néző ismerné az eredeti novellát — hogy ennyire alacsony szintről ítéli meg és vizsgálja saját életét és menekülésének lehetőségeit az igaztalan vád alól. Nem indokolja eléggé a főügyész elnéző ügykezelését az, hogy rákos betegnek képzeli magát pillanatnyilag. Nem látszik érthetőnek, miért nem utasítja vissza kiegészítésre a hiányos nyomozati anyagot Nem lehet tudni (itt már a társadalmi nyomás motívuma igazán nem játszhat szerepet!) miért nem rendelik el az áldozat felboncolását stb., stb. ' A Gázolás tehát rokonszenves kísérlet egy érdekes, izmos tehetségű író égjük — egyébként — nem A narrátor, Karpuhin és a nyomozó (Forgács Tibor, Fekete Tibor, Piróth Gyula) vókat, s mire a százados az ügyvéd háza előtt fékező autóból kiszállt, és elkezdte döngetni a kaput, a hajnali derengésben szemeiket dörzsölő emberfejek jelentek meg az ablakokban, sőt néhány hiányosan öltözött férfi már a csendőrök elé futott. De Maria ezúttal is késlekedve nyitott, kaput. A százados félrelökte az útból az elhízott ügyvédet, s mint aki jól ismeri a járást, egyenesen a hátsó lépcsőhöz rohant. Nyomában két csendőre loholt, míg a harmadik a kapuban őrködött. Perenze feltépte Giu- liano szobájának ajtaját. Égett a villany. Pisciotta elfelejtette kikapcsolni. Az ágyon ingre vetkőzötten, hason feküdt Giuliano, a banditakirály. Bal hónalja alatt két sebből szivárgott a vér. A csendőrök seb- bel-lobbal felhúzták a halottra a nadrágját, de zakót nem találtak. A tetemet ezután az udvarra vonszolták. Ekkor bukkant fel a keleti ég alján a nap. Pe- renzét az sem zavarta, hogy a keskeny udvart körbefogó szomszédos házak ablakaiból kíváncsi szemek figyelték minden mozdulatukat. Az udvar kövén a százados hasrafordította Giulianot és két rövid géppisztolysorozatot eresztett bele. A lövések nyomán azonban már nem serkent ki a vér... — Vért! Vért alá-ja! — kiabált eszelősen emberedre a százados. — Honnan? — dörmögött az őrmester. Az udvar végében hajnalt köszöntő rikkantással kukorékolt a kakas. Perenze a homlokához kapott: — Vannak itt tyúkok! Hozzon ide néhányat! — hörögte szinte rekedten, és előkotorta rugós tőrkését. Az őrmester hozta a tyúkokat, fogta azok lábát, míg a százados lenyiszálta fejüket, és a spriccelő tyúkvér- rel behintette a legendás hírű banditakirály, Giuliano immár kihűlt tetemét. A levágott tyúkokat a százados a földszinti folyosóra, a konyha bejárója elé hajigálta, és az utolsó nyomában maga is az ambitus zömök dór oszlopához támolygott, öklendeve. ... Reggel hatkor érkezett Rómába a hír. D’Antonia rendőrfőnök maga telefonálta meg Scelba belügyminiszternek, akinek nyolckor már a miniszter- elnök, De Gasperi személyesen gratulált. Néhány perccel a gratuláció után a belügyminiszter sajtó- konferencián közölte az újságírókkal: ,.Az elmúlt éjszaka Luca ezredes arra a meggyőződésre jutott, hogy eljött Giuliano, a bandita elfogásának ideje, s ennek megfelelően intézkedett. A bandita) abból a castelvetranoi házból, amelyben rejtőzött, megkísérelte a szökést. Hogy elfogatásit n-ic'T-i’"''l-ílvozzn, fegyvert használt. Hosszas üldözés után végül is a kialakult tűzharcban életét vesztette.. {Folytatjuk) Néhány emlékezetes alakítás így is született. Piróth Gyula a nyomozó ellentétekből szőtt alakját nagy drámai hitellel formálja meg. A vádlott igen passzív szerepében az ábrázolás majd minden lehetőségétől megfosztva. Fekete Tibor szinte csak a puszta jelenlét erejére tud támaszkodni. Forgács Tibor a mesélő szerepében nem nyújthat sokkal többet, minthogy eleget tesz a szép és lendületes szöveg- mondás követelményének. A népes szereplőgárda soraiból csak keveset említhetünk elismerően. Peré- nyi László, Mezei Lajos, és mindenekelőtt Major Pál nevét emelhetjük Id közülük. A népet, a kis város lakóit képviselő, visszavisszatérő csoport azonban minden igyekezete ellenére sem hasonlított a görög sorstragédiák kórusához, bár az átdolgozó láthatóan erre gondolt szerepük és drámai funkciójuk megítélése kapcsán. Cslnády István rendkívül látványos, érdekes színpadképet tervezett, amely kitűnő játékteret nyújt, Poós Éva jelmezei megfelelőek. Csáky Lajos Kecskeméti diákok az Akadémián Szorgalmas, folyamatos munka jellemzi a városi művelődési központ biológus szakkörét Tagjai a Bányai Júlia Gimnázium tanulói. Szívesen járnak a foglalkozásokra, hiszen a program érdekes; hasznos és szórakoztató egyszerre. Dr. Szabó Elek tanár, a szakkör vezetője önálló búvárkodásra serkenti a fiúkat, lányokat. A közelmúltban az a megtiszteltetés érte az ifjú biológusokat, hogy meghívták őket a Magyar Rovartani Társaság tudományos ülésére. A Magyar Tudományos Akadémia tanácstermében országos hírű kutatókkal, egyetemi tanárokkal ültek egy sorban. Ez alkalommal Pudich Endre akadémikus^ ra emlékeztek a zoológusok, entimológusok, köztük a megyénk ifjúságát képviselő diákok: Borbély Agnes, Kürti Éva, Cserháti Adrienne, Eszik Béla, Kuthy Zoltán. Az elhangzott három előadás közül azt hallgatták a legnagyobb érdeklődéssel, melyben egy afrikai gyűjtőút eredményeit foglalta össze az egyik tudós. A környezet, az esemény erős érzelmi hatása egy életre szóló élményt jelent. Talán éppen az itt látottak, hallottak ösztönözték arra a szakkör tagjait, hogy ezen a héten, „házi ülésükön” egv másik kiváló termő' -dósra, Frivaldszky . sósra emlékezzenek. h, N.
