Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-05 / 54. szám
6. oldal 1971. március 5. péntek Az elnökasszony A Dunatetétlenj Községi Tanácson nap nap után két asszony fogadja az ügyfeleket. Ennyi az apparátus. Egyikük Nagy Zsigmond- né az elnöknő, akit Ilonka néninek szólít itt mindenki. Tizenöt éve él a községben, ebből nyolc évet tanácselnökként töltött el. Rangsoro va a feladatokat — Sosem éreztem, hogy hátrányos helyzetben lennék, mert nő vagyok. Sem itt Dunatetétlenen, sem a járási székhelyen, sem Eesziyűszabó cipész A cím talán kissé furcsán hat, de így igaz. A Kiskunhalasi Cipész Ktsz- ben ugyanis a többi szakmába vágó termék mellett újabban kesztyűket is készítenek. A Munkaruha Nagykereskedelmi Vállalattól ipari védőkesztyűk gyártására kaptak nagyobb megrendelést. Most az első félévben 10 ezerre, a második félévben hasonló mennyiségre kötöttek szerződést. Az egyujjas, vászon és bőr kombinációjából készült kesztyűk készítését megkezdték, s a szállítási határidőket betartva teljesítik a szerződést. Az előzetes megbeszélések szerint az idén gyártott 20 ezer kesztyű után a következő években is kapnak nagyobb megrendeléseket, a halasi tenyérvédő kesztyű eljut az ország nagyon sok üzemébe. Felvételünk a munka első mozzanatát örökítette meg, Király István szabász kiszabja a tenyérvédő bőrt. Megjegyzés sóderiigvben... A Kunszentmiklós—Dunapa- taj között közlekedő személy- vonat február 26-án a menetrendben feltüntetett 16 óra 45 perces indulási idő helyett, csak 1T óra 20 perckor gördülhetett ki a kunszentmik- lósi vasútállomásról. A né- hányszáz utas bosszankodva vette tudomásul a késés okát: egy Szalkszentmárton felöl érkező, sóderrel megpakolt tehervonatot kellett megvárni. Köztudott, hegy az énítő- anyagokra mindenütt szükség van. ezért nagyon helyesen teszi a MÁV, amikor szervezetten, a lehető leggyorsabban továbbítja az ilyen szerelvé- nj’ekeU Jelen esetben viszont ko- rántsen voltak körültekintőek a MÁV illetékes dolgozói. Nehezen hihető ugyanis, hogy a szóban forgó tehervonatnak előbb kel’ett volna szabad utat nyitni, mint a munkából hazaigvekvö utasokkal zsúfolt személvvonatnak. A nyilvánvaló hibás intézkedés okainak tisztázása a MÁV feladata. Ml utasok pedig reménykedjünk: ezúttal a „sóder” csak véletlenül kapott elsőbbséget. szabó Attila Kecskeméten. Talán azért, mert az évek során megtanultam bánnj az emberekkel. 1947 óta vagyok párttag. Ott voltam a tanácsok megalakulásánál, ugyanúgy, mint az MNDSZ létrejötténél vagy a tsz szervezésénél. Dunatetétlen fejlődését kezdettől fogva figyelemmel kísértem, és idékerülásem után magam is harcoltam, dolgoztam érte. ' Nem maradtunk le a többiektől. A feladatokat ismertük, villany-, víz-, járdaépítés. Választani kellett, melyik legyen előbb. Hát a villany, mert akkor már lehet rádiót, tévét, háztartási gépeket venni. Elkészült. Akkor még a kultúrházban folyt a tanítás. Változtatni kell rajta, ezt tudtuk. Volt egy kasznárépületünk, lebontottuk. A Budapesti Gyár- kéményépítő Vállalat patronálta az időben a közsé- kef. A párttitkárnőjük egyszer eljött, körülnézett aztán mondta: „Tudnánk segíteni, ha ti is úgy gondoljátok”. Egy nyáron át minden szombaton lejártak dolgozni, felépítették az iskolát, a pártházzal együtt NeíTj volt rendes járdánk, sem kövezett Úttestünk. Tengelyig ért a sár, ha esett az eső. Kevés pénzünkből megvásároltuk az anyagot, a községbeliek meg 190 ezer forintos társadalmi munkával megépítettek három kilométer hosszú járdát. Utána jött a vízmű, most csinálják az utolsó bekötéseket Lényeg az ősziníeség Sokra képesek az itteniek, ha a faluról van szó. Kevesen járnak el dolgozni. Legnagyobb részük a hartai Űj Élet Termelő- szövetkezet tagja. Anyagi helyzetük általában jó. Itt, ahol nem a legjobb körülmények között éltek az emberek, ahol majdnem mindenki urasági cseléd volt, s csali a felszabadulás után juthatott kevéske földhöz, most már ott tartanak, hogy minden harmadik házban van tv. Olyan család is akad, ahol annyi a rádió, ahány a gyerek. A tsz-közporrt Hartán vän. Ha aztán valakinek valami gondja, baja akad, hozzám jön, nekem mondja el. így közvetítek a tsz- vezetőség meg a lakosság között. Szerencsémre, az emberek bíznak bennem. Ha valamit nem lehet azonnal elintézni, még tudom értetni veiük. Ha kellemetlen is. A lényeg aa őszinteség. Utoljára a KISZ-fiatalok jártak nálam. Nem volt önálló klubjuk. A helyiséget most megkapták, a tsz-központ- tól pedig együttes erővdl szereztünk berendezést. A soron következő feladat az asszonyok téli foglalkoztatásának megszervezése lesz. A tsz vezetőségéneik tolmácsoltam az óhajrt, megtárgyalták. Most folyik a vizsgálódás, hány asz- szony számolna erre a munkára, aztán itt is elindul a Waztakészítés. Óviuk. amit épite tünk Kicsi a községünk Amink van, közösen csináltuk, egyforma erőfeszítéssel, sok sok társadalmi munkával. Rengeteget köszönhetek a tanácstagoknak. Tizennégyen vannak. Jól megértjük egymást. Ha valamit hallanak a községben, már jönnek és mondják. Havonta tartunk tanácsüléseket. Általában este hat órakor. Mondták már, miért ilyen későn tartom. Nekünk így ésszerűbb. Addigra mindenki befejezi a munkát és el tud jönni. Évek óta pontosan megjelennek. Nem volt könnyű elérni, de most már megy. Egyszer megmondtam: Emberek ne raboljuk egymás idejét. Ha valakinek más dolga van, jelentse be, de aki jön, az pontosan érkezzen. így is lett. Ha valami fontosabb álcád, napközben is bejönnek. Mintegy végszóra, nyílik az ajtó, sapkalevéve belép egy középkorú férfi. „Ilonka néni, beszélik a faluban, elmentek a vizesek. Elpakolták a szerszámokat. Most aztán hogy csináljuk meg azt a néhány kifolyót, ha nem jönnek visz- sza?” A vizesek — a Dunave- csei Vegyesipari és Szolgáltató Vállalat vízszerelői, a látogató pedig az egyik tanácstag. Az elnöknő megnyugtatta, visszajönnek pár nap i^iúlva. így niegy e2 nálunk — mondja. Törődnék n közös dolgokkal. Megbecsülik amink van. Rövidesen nem is lesz más gondunk, mint karbantartani, óvni azt, amit megépítettünk. Jó dolog ilyen községben elnöknek lenni. Néha azért kicsit már fáradt vagyok. Hiába, nem múlt el nyomtalanul a vezetésben eltöltött tizenöt év. Dénes Éva Aprónak tűnő panaszok... ! k j Kiskunhalason, a Liü Fő utcai vasboltban vásároltam öt, permetező- géphez szükséges gumitárcsát. Darabjáért 17 forin- j utóbb tot fizettem, amit drágának tartottam ugyan, de az üzletben azt mondták: ez a szabott ára. A meglepetés akikor ért, amikor a kiskőrösi ÁFÉSZ vasboltjában is vettem hasonló alkatrészt, és egy darabért az eladó 12,40 forintot számlázott. Itt is nyomban megkérdeztem, ennyi a pontos ára? A válasz igen volt. A kiskunhalasi és kiskőrösi üzletekben a gumitárcsát miért árusítják 4,20-as árkülönbözettel? Tóth Dániel Kiskőrös, Dobozi út 3. (Olvasónk leveléhez a két üzletben kapott blokkot mellékelte az egyiken 85, a másikon a 12,80 forintos öszeg szerepel.) I 2. A város szélén la- _____Írunk. Vizáink, fürdőszobán!: van, villanyunk nincs. A fürdőszobában ha- yományos, henger alakú kályha melegíti a vizet. Nemrég észrevettem, hogy a kályha hamutálcája tönkrement. Azóta keresem vasboltban, áruházban, mindenhol, ahol feltételezem, hogy kapni lehet. Leg- az egyik üzletben azt tanácsolták, csináltassak egyet bádogosnál. Próbálkoztam ezzel is, de bádogosok ilyen apró munkát nem vállalnak. Ügy látom, legjobb lesz, ha egy űj kályhát veszek! Kovács Jánosné Kiskunhalas I I Kecskeméten a SzéI I chenyi várost két Az autóbuszjárat érinti, egyik az 5-ös, a másik az 5/a-s. Az 5-ös kocsiállásnál tenyérnyi tábla tudatja az utasokkal, hogy az 5-cVs milyen időközönként jár, mikor indul reggel az első és mikor este az utolsó forduló. Az 5/a-s járatról azonban nincs sző. Igaz, hogy többen ügy tudják, csúcsidőben, menetrend nélkül közlekedik, de biztosat nem lehet tudni róla. Miért ilyen titokzatos autóbusz az 5/a-s kecskeméti helyi járat? Dömötör Pál Kecskemét, Széchenyiváros Köszönet az ápolásért Tizenhét éves leányomat 1970. december 5-én motorbaleset érte Jászszentlászló határában. Fejsérülése olyan súlyos volt, hogy egy hónapig eszméletlen maradt. Néhány napig a kiskunfélegyházi városi kórházban ápolták, majd a kecskeméti megyei kórházba került. A kórház orvosai tudom, a halálból hozták vissza gyermekemet. Mindent megtettek életéért. Most már a felgyógyulás útján van. Orvosai Dibó, és Dömötör főorvos úr és Ju'n.T'osi dr. tiszteletdíjat sem »kart elfogadni tőlem, de a nővérkék hasonlóképpen utasították vissza köszönele- met. Mindazoknak, akik gyógyították, ápolták, visszaadták nekem gyermekemet, köszönetét szeretnék mondani, tudom, hogy kötelességüket meghaladó módon dolgoztak, és ezt sem én, sem családom nem tudja soha kellőképpen meghálálni. Erdődi Ferencné Tázlár, ill. k. 21. A víztoronyból Kalocsa jövőjébe Iáinak... CsMorn.!s!»!í!ás Kecskemét űj közigazgatási központjának szennyvízelvezetését szolgálják majd a Gáspár András utcában a napokban megkezdődött munkálatok. Mint ismeretes, az évekkel ezelőtt megépített gyűjtőcsatorna felújításra szorul. A felbontását előzi meg most a talaj szivaty- tyúzásos víztelenítése. (Pásztor Zoltán felvétele) Ä kalocsai" Beloiannisz park évszázados fái körött impozáns víztorony tör a magasba. Karcsú teste űj fajta szimbóluma lett a városnak és annak az áldozatkész társadalmi összefogásnak, melynek eredményeképpen jó ivóvizet topott a város. A torony falán márványtábla: „Kalocsa város vízmüvét létrehozta a JÓ IVÓVÍZ VÍZMŰTÁRSULAT. 1962—70-ben a város lakosságának, vállalatainak, intézményednek társadalmi I ra. Alapos sziervező-előkémunkájával, segítőkész hozzájárulásával és az állami szervek hozzájárulásával.” A társulat — közel kilencéves eredményes tevékenység után* —■ ’ kitűzött feladatainak eleget téve, a napokban tartotta felszámolási küldöttértekezletét. Sáfrán Károly társulati elnök beszámolója a krónika pontosságával elevenítette fel a jó ivóvízért folytatott harcot. Megelőzve a bajt Kalocsa lakosságának vízszükségletét 1958-ig mindössze 100 ásott és 6 artézi kút szolgálta. Az ásott kutak 95 százalékát líólibaktériumok fertőzték, az artézi kutak pedig oly csekély hozamúak voltak, hogy esténként 40—50 ember sorban állt előttük, hogy vízhez jusson. A helyzet különösen aikkor vált riasztóvá, amikor a vízügyi szakembereik megállapították a tényt: az artézi kutak vize olyan rohamosan apad, hogy Kalocsának egy-két éven belül nem lesz iható vize. Nem lehetett késlekedni! Szerencsére a város környéki Negyvenszálláson nagyon kedvező összetételű, jó minőségű ivóvizet találtak a kutatók, s kezdeti lépésiként ezt a vizet vezették be a Kossuth utcai kórházba és a- szülőotthonba, valamint nyomókaros kutakon a környékbeli lakossághoz. Elkezdődik a munka A kedvező tapasztalatok alapján megérett a helyzet a társulat létrehozásászítő munka után 1962. április 5-én tartotta alakuló .közgyűlését a Jó Ivóvíz V ízmű társulat, "amely a város belterületének egészséges ivóvízzel történő ellátását tűzte1 ki- célul. Soha nem látott pezsgés indult meg a városban. Áradtak a társadalmi munkafelajánlások, s amikor számba vették a fedezeti forrásokat, már több mint 12 millió forint gyűlt ösz- sze a lakosság és a vállalatok hozzájárulásaiból, s az állami szervek támogatásából. Hamarosan elkészültek a tervek is. 25 kilométer vízhálózat. 60 nyomókaros kifolyókét', 3 termelőkút, és egy 500 köbméteres víztorony építésére. Az ösz- szefogás lendülete azonban már az első években jelezte, hogy jóval túllépik a terv előirányzatait, így is történt. Több mint 51 kilométer vízhálózat épült, 185 utcai és 6 termelőkutat helyeztek üzembe és a tervezett víztorony mellé egy modern üzemviteli épületet is létrehoztak. Évről évre javult a vízellátás, és tavaly már több mint 15 ezer embert láttak el „közkutas” vízzel. A hálózatba kaocsolt la-' kások száma pedig megközelítette a 2 ezret, ugyanakkor hetvenkét üzemet és intézményt is bekapcsoltak a vízhálózatba. Példa — mindenkinek A kalocsai „Jó Ivóvíz Vízműtársulat” kilencéves tevékenysége a városukért tenni akaró emberek lelkesedésének . és összefogásának nagyszerű példája. Ennek a gondolatnak adott hangot a ■ küldöttgyűlésen dr. Sevár Antal, az Országos ' Vízügyi Hivatal osztályvezető-helyettese is, amikor átadva Dé'bm T~-« akik azon fáradoznak, hogy saját erejükből teremtsék elő . egyik legdrágább kincsünket: a jó ivóvizet.” S ha má” bevezetőben a víztoronyról, mint a város új jelképéről beszéltünk, hadd álljanak itt a küldöttgyűlés egyik résztvevőjének találó szavai: „Azt mondják, hogy a kalocsai víztorony és a főam titkár elismerését, a székese «vház tornya egy- következő szavakkal üd- j formán 65 méter magas. Én vözölte a vízműépítésben mégis úgy érzem, hogy a kitűnt társadalmi munká- I víztoronyból sokkal mesz- sokat: „Az önök példát« szebb, városunk jövőjébe erőt adhat mindazoknak,1 láthatunk!" Csapai Lajos
