Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-04 / 53. szám

Újra Kecskeméten Hármas viadal előtt Többféle bemutatko­zás van. Ha az átlag­ember megszólít valakit az utcán, s kezét nyújtva megmondja a nevét, ak­kor az ismerkedés. Más­som is hasonló reflexió­kat váltott ki belőlem. — Hogyan lett híres? — kérdeztem. — Híres? — ütközött meg a kérdésen. — Ezen Kecskeméten. A 100 mé­teres gyorsúszásban el­ért legjobb időeredmé­nyem: 1:00,8. Ezzel 1969- ben 7. voltam a világ- ranglistán. Patóh Magda. ként van a sportolókkal. A nevesebbek általában hírből ismertek. így a bemutatkozáskor nem a névre figyel oda az em­ber, hanem inkább arra kíváncsi, hogy miért, ho­gyan is lett híres? Patóh Magdával, a Bp. Spartacus üdvöskéjével, a magyar válogatott keret­tagjával való találkozá­még nem gondolkoztam, de azért megpróbálok következtetni. 1968-ban a mexikói olimpián tagja voltam az 5. helyezett 4x100-as gyorsváltónak, amely 4:11,0-t úszott. Versenyeztem az Európa Kupában a 4x100-as gyorsváltóban. 1969-ben l:01,4-gyel megnyertem a 100 méteres gyorsúszást — Barcelona... ? 1 — Ne beszéljünk róla. — Ügy értesültem, hogy tagja lesz a magyar vá­logatottnak, a jövő hó­nap elején Kecskeméten mérkőző magyar—svéd— NSZK hármas viadalon. — Megtiszteltetésnek ve­szem. — A Bács-Kiskun me­gyei úszósport kedvelői — közöttük sok fiatal —, érdeklődéssel figyeli pá­lyafutását, mondja el: hogy kezdődött? — Elöljáróban annyit, hogy 1948-ban születtem, Budapesten. A Felsőfokú Pénzügyi Főiskola hall­gatója vagyok. Sportpá­lyafutásom nehezen in­dult. Nem akartam spor­toló lenni. Tornásztam, atletizáltam. Édesapám úszó volt. ő vitt először az uszodába. Hadakoztam ellene, de aztán megsze­rettem a vizet, s az úszó­sportot is. 1968 óta va­gyok tagja a magyar vá­logatottnak. Sokat köszön­hetek Kiss Lászlónak, az edzőmnek, aki türelme­sen foglalkozott velem, s aki ma is hasznos taná­csokkal segíti munkám. — Milyen érzés nyerni? — Nagyon jó. Nem tu­dom bővebben megindo­kolni. azt érezni keÜ. — Kik lesznek a nagy ellenfelek Kecskeméten? — Nem az számít, hogy kik lesznek, hanem az, hogy milyen formában le­szek. Jó formát, érmekre vál­tott érzéseket a kecske­méti hármas viadalon, a magyar válogatott színei­ben! Banczlk István Ifjúság című havonként meg­jelenő mellékletünkben az eddigiekhez hasonlóan, a jövőben is rendszere­sen foglalkozunk a Bács- Kiskun megyében műkö­dő ifjúsági klubokkal, s a tudósításokban, inter­júkban, képes riportok­ban rendszeresen beszá­molunk a KISZ-esek po­litikai, kulturális ren­dezvényeiről. Szeretnénk, ha csakúgy mint eddig, a továbbiak­ban is sok levelet és meghívást kapnánk tőle­tek, s igy minél több KISZ-klubba eljutnánk. Arra kérünk benneteket, hogy írjátok meg a klu­botok programját, s tün­tessétek fel azokat a ren­dezvényeket, amelyeken a fiatalok életéről, hely­zetéről, a saját munká­tokról, eredményeitekről, szórakozási lehetőségei­tekről beszélgettek. A borítékra a szerkesz­tőségünk címe mellé, (Kecskemét, Kossuth tér 1.) Írjátok rá: Ifjúság Könyvek között... Már sokan megkérdez­ték tőlem, hogy az álta­lános iskolai tanulmá­nyaim befejezése után néhány hónap múlva ott­hagyva a pékséget, miért (Tóth Sándor felvétele) éppen könyvelárusítónak jelentkeztem? A kérde­zők szerint ugyanis ez a kettő semmiképpen sem egyeztethető össze. Ez így igaz. De ennek elle­nére semmi furcsát sem találok abban, hogy va­laki 16 éves korában pá­lyát változtat. Itt, a kecs­keméti Katona József könyvesboltban megsze­rettem ezt a munkát. Na­gyon sok emberrel talál­kozom naponta, kedvem­re olvashatok... Igaz a mondás: aki egyszer meg­szerette az olvasást, an­nak mindig a könyv lesz a legjobb barátja. Persze még sokat kell tanulnom, ősszel gimná­ziumba Iratkozom, s mi­után levelező hallgató­ként leérettségizem, a szakmunkástanuló inté­zetben két évig bibliog­ráfiát, könyvtárismeretet tanulok. Ez nagyon ér­dekel engem. Már alig várom, hogy a lecke­könyvemre írhassam: Bo- zorádi Matild, könyvel­árusító, a szakmunkásta­nuló intézet első éves ta­nulója. Négy esztendő ÍZ özeledik a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség VHI. kong­resszusa, amely összegezi a fiatalok szocialista épí­tőmunkájának eredménye­it, tapasztalatait, s beszá­mol a mozgalom négyéves politikai, gazdasági, kul­turális fejlődéséről, a VII. kongresszus határozatainak teljesítéséről, s meghatá­rozza a továbbfejlődés fel­adatait. A KISZ-esek lel­kes alkotómunkával, poli­tikai tevékenységgel ké­szülnek a magyar ifjúság nagy és jelentős esemé­nyére. A VIII. kongresszus előkészítésében a Bács-Kiskun megyében élő fiatalok is kiveszik részü­ket Az alapszervezetek, csúcsvezetőségek és bizott­ságok szorgos munkájában a párt politikájának kö­vetkezetes, céltudatos vég­rehajtása tükröződik. A hátralevő Időben az alap­szervezetek fokozzák a po­litikai aktivitásukat. A gazdasági építőmunkában is még jobb eredményt sze­retnének elérni; a kong­resszus tiszteletére szocia­lista munkaversenyeket kezdeményeznek. Egyre több ifjúsági szocialista brigád alakul a megyében, s a fiatalok következete­sen betartják a mozgalom hármas jelszavát: szoci­alista módon dolgozni, ta­nulni, élni. A jövőben arra kell tö­rekedni, hogy az alapszer­vezetek fokozzák a de­mokratizmust. Munkájuk során igényeljék a párt­tag KISZ-esek segítségét, közreműködését. Az ifjú­munkások, a szakma kivá­ló ifjú mesterei legyenek a termelés élenjárói. 111 inden fiatal munkájá- ra, lelkesedésére, ak­tivitására szükség van, hogy minél jobb, gazdagabb eredményekről adhasson számot majd a KISZ Köz­ponti Bizottságának VIII. kongresszusa. T. L. ifjúmunkások parlamenti A diákparlament már nem új dolog, a középis­kolás, vagy szakmunkás- tanulók parlamentáris ta­lálkozása a nevelőkkel, társadalmi vezetőkkel szá­mos eredményt hozott. Izgalmas kezdeményezés­nek számít azonban az ifjúmunkások bevonásá­val rendezett hasonló esz­mecsere. A LAMPART Zománcipari Művek kecs­keméti gyárának párt- és KISZ-szervezetei az elsők között vállalkoztak egy Ilyen fórum életrehívásá- ra. A közelmúltban a dél­előtti műszak befejezése után gyülekeztek a fiata­lok az új szociális épület ebédlőjében. Néhányuk- nak ideje sem maradt át­öltözni a műhelyből jö­vet, s munkaruhában fog­lalt helyet a hosszú asz­tal mellett. Nem is a kül­sőségek voltak a fontosak, ennek senki sem tulajdo­nított különösebb jelen­tőséget, hiszen a diplomá­ciai fogadásoktól eltérően itt az volt a fontos, hogy őszintén, akár egymással vitatkozva, felidéződjenek azok a dolgok, amelyek foglalkoztatják a gyár több száz fiatalját. Azt mindenki tudja, ha valamelyik üzemben a gazdasági vezetés mellé­kesnek tekinti, hogy a dol­gozók éljenek a beleszó­lási jogukkal, az öltözők­ben, folyosókon feltétle­nül elhangzanak a vélt, vagy valódi sérelmek azon frissiben. Ám ritkán akad akkor olyan ember, aki éppen nagyobb áttekintő­képessége révén választ tudna adni. A sebek pe­dig orvosolatlanul elmér­gesedhetnek. A többi kö­zött ezért volt annvira fontos a fürdőkádgyárban lezajlott esemény, ami­kor a fiatalok nyíltan el­mondták — egymást is kontrollálva — a vélemé­nyüket. A szakmunkás- tanulóktól kezdve, a be­tanított, segéd- és szak­munkásokon át a műsza­kiakig minden rétegből megjelentek néhányan, akik egyúttal a különbö­ző életkori csoportokat is képviselték. Elsőnek azzal hozakod­tak elő a KISZ-isták, hogy a taggyűlésekre nem engedik el őket a mun­kából. A megbeszéléseket kétségtelenül a műszakok után célszerűbb megtar­tani, de a háromműsza­kos termelés miatt valaki mindig dolgozik. (A vita nyomán kompromisszum született: az éppen nél­külözhető fiataloknak munkaidő alatt is lehe­tővé teszik a részvételt.) Mások azt kérték, hogy a vállalat hathatósabban se­gítse a lakásépítési ak­ciókat. (A gyár kölcsö­nöket várhatóan csak 1973-tól kezdődően, az üzem gazdasági stabilitá­sának bekövetkezése után tud adni. Szállítójármű­vekkel, bontási anyagok­kal viszont addig is tá­mogatást nyújt.) A szak­munkástanulók azzal hal­lattak magukról, hogy ugyancsak részt szeret­nének venni a sportren­dezvényeken. (Ennek nincs akadálya, a gyár jövőre saját röplabdapályát is épít.) Szükség lenne egy önálló klubhelyiségre. (Az idén meglesz — hangzott a válasz.) Elhangzott olyan véle­mény, hogy a fiatal mű­szakiak a hathónapos gyakornoki időben nem kapnak a felkészültsé­güknek megfelelő mun­kát Többek nevében olyan javaslat is a jegy­zőkönyvbe került, hogy a zománcozás a hagyomá­nyoknak megfelelően is­mét szakmunkának minő­süljön A kéréseket, a javasla­tok jogosságát munká­jukkal támasztják alá a ZIM fiataljai. A szocia­lista brigádok tagságának például a fele 24 éven aluli. A korosodó tapasz­talt szakik is elismerik — ha éppen túltették magukat esetleges elfo­gult hangulatukon —, hogy a legtöbb ifjúmun­kásban méltó partnert találnak, Hs'isi! F>-n«e A Villamosszigetclő és Műanyaggyár kiskunfél­egyházi gyárának mind a 6 ifjúsági szocialista bri­gádja az év elején mun- kaverseny-vállalásokat Wt. A7 elektroműszerész mű­hely ifjúmunkásai elhatá­(Opausz..., .... rozták, hogy a KISZ Köz­ponti Bizottsága VIII. kongresszusa tis’teletére az eddigieknél is jobban, eredményesebben dolgoz­nak, s ahol csak szükség van rájuk, társadalmi mun­kát vállalnak.

Next

/
Thumbnails
Contents