Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-04 / 53. szám
HÁROM NYOLCAS... „Ha valaki a Prédikácziót elmulattya és Vasárnap tsak otthon hever, más Vasárnap Prédikáczió előtt az 1 Pellengérbe tétessék és mind a Prédikáczió végeiglen benne tartassek, annakutána üssenek négyet a Farán és botsájtsák békivei. Hasonlóképpen... valaki Vasárnap kortsoláz, azzal is úgy tselekedjenek... És a ki tsak azon a Mezzön, Telken, Szőllőhegyen kortsoláz, és nyulászni, madarászni mégyen Prédikáczió előtt, azt is el ne szenvedjék az Eskütt Bírák — | büntetlen ..’’ :K — I A szaoad idő felhasználásának a középkorból származó első írott emlékein, illetve Ahmed olajbég, ’ simontomyai vár-. parancsnok „törvény- könyvén”, illetve az eklézsia vasszigorán, a pihenés, szórakozás korlátozásain, s a fenyítéseken bizonyára nagyokat kacag a históriagyűjtemény olvasója. Am lehetséges, hogy a leinek bűneiért ünnepélyesen négyszer a hátsó felére ütöttek, talán arról az időről álmodozott, amikor szabad idejét úgy töltheti el, ahogy éppen azt ő akarja. Erről azonban csakis az ükunokák hivatottak beszélni... Állítólag Londonban, a Trafalgar Square egyik hatalmas hirdetőoszlopán három nyolcas neonszámjegy forog körbe: munka, szórakozás, alvás... Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyára, elektroműszerész műhely. Az ifjúsági brigád 9 tagjával a képzeletbeli számok közül a középsőt idéztük,- vagyis Csenki Katalinnal,- Vas$ Mihálynéval, Bense Veronikával, Ladányi Andrással, Szana György- gyel, Varga Gáborral, Fe- renczi Jenővel és Tóth Józseffel a szabad idő eltöltéséről, a pihenésről, a a szórakozási lehetőségekről beszélgettünk. — Az ifjúsági brigádunkból négyen vidékről, a környékbeli községekből járnak Kiskunfélegyházára dolgozni — jegyezte meg Varga Gábor. — Ilyen szempontból ők hátrányban vannak, ugyanis szabad idejük egy részét, naponta egy, vagy másfél órát utazással töltik. — Ez lenne a kisebbik problémánk — vette át a szót M agony Irén. — A bejárók a vonat, vagy az autóbusz menetrendjéhez kénytelenek igazodni, s emiatt sem a vállalati, sem pedig a KlSZ-alapszervezet rendezvényei/ nem vehetnek részt. S emiatt egy filmet, vagy egy jó színházi előadást nem lehet megnézni. — Ne hidd, hogy Fél-. egyházán a kulturális. rendezvényekben válogathatunk — vitatkozott az. egyik fiatal. — A hét végén sehol sem szórakoz-. hatunk, táncolhatunk, mert ahol van zenekar, ott. a kezdés után egy óra. múlva kifüggesztik a táblát: „Telt ház!” Hol. szórakozzunk...? — A Ságvári Endre KISZ-alapszervezetünk- . nek több mint 100 tag-. ja van — folytatta valaki —, de nem is emlék-, szem arra, hogy mikor rendeztünk volna vala-_ milyen szórakoztató műsort, vagy klubdélutánt. _ Igaz, a múlt szombaton a. farsangi bálon kitáncol-, hattuk magunkat, de. ez. egy évre kevés, nagyon. szegényes program. — Szerintem nincs iga-, zatok! Csak siránkozunk,, hogy nincs program,nincs ez, nincs az .. .. Óriási szenzáció lenne, ha például a brigádunk elhatározná, hogy hetenként egy délután összejövünk, s magnózunk, táncolunk, beszélgetünk? Dehogyis! Csak el kellene kezdeni és csinálni. A lányok is csak beszélnek, de ha valamire megkérjük őket, erre, arra hivatkoznak. — A vállalat vezetősége biztosan támogatná, segítené a brigádunkat, az alapszervezetet, hiszen a fiatalok munkájával elégedettek — javasolta András. — Most megkérdezem tőletek: ki fordult eddig az igazgatóhoz azzal a kéréssel, hogy például egy műsoros klubdélután megrendezésében anyagilag, vagy másképp támogasson bennünket? Senki nem jelentkezett ... — Mindenki megtalálja a sajátmaga szórakozását — folytatták. — Van, aki bélyeget gyűjt, van aki sakkozik, kártyázik. Ki ne felejtsem: horgászunk és ebtenyésztőnk is van. A „kutyagyűjtő” elpirult, s ezen aztán jó- izűt nevetett a brigád. Mindjárt el is meséltek néhány kutyasztorit. Minden brigádtag ismeri a fajtákat, s most az a téma, hogy az őszi kutya- kiállításon a boxer, vagy a puli hozza el a pálmát. Csenki Katinak az olvasás a szenvedélye. De szívesen megy el a moziba, színházba, vagy a Metró együttes. félegyházi vendégszereplésére. Zorán a brigád kedvenC6 . . . — Minden előadásukra elmegyünk — mondták a lányok A másik ifjúsági brigád pedig Ómega- drukker. Szóval bőven akad vitatéma... — Sokkal jobb közösen eltölteni a szabad időt — folytatta Kati. — Sokszor voltam már KISZ-táborban. Szerintiem a táborozások, kirándulások, a közös kulturális programok összekovácsolják a fiatalokat. A délelőttön- kénti konzultációk, s a délutáni szórakozások olyan élményt nyújtanak, amit sohasem lehet elfe-‘ lejtenl. Régebben Baján, a múltkor Siófokon voltam. Egy percig sem unatkoztam. Az országos KISZ-vezetőképző táborban nagyon sok fiatallal találkoztam, akikkel kö-' zösen megbeszéltük a_ problémáinkat, gondjainkat. A beszélgetés csapongóit: az ifjúsági brigádok munkájáról, az alap- szervezetről, a kongresz- szusi munkaversenyről, a KISZ-brigádok társadat-, mi munkájáról beszéltek. A kulturális és sportrendezvénnyel kapcsolatban pedig megjegyezték: ezzel többet kellene foglalkozniuk. Hiszen bőven van szabad idejük. Sokszor megállapítják: a pihenő időt bizony hasznosabban is eltölthették volna. Bár az unatkozást nem ismerik, az azonban vitathatatlan, hogy a közös rendezvények, a hangulatos, szórakoztató műsorok változatossá, gazdagabbá teszik a három nyolcas közül a középsőt — vagyis a szabad időt. T. L. Az amerikai divatszalonok, ha n. úgy vélik, hogy a maxi mindent elsöprő győzelmet arat, s a jövő nagy divatja lesz. Mások, a „miniszoknyát védő nemzetközi férfiegylet” vezetői pedig máris úgy érzik: elérkezett a „felvilágosodás napja”. Ádáz küzdelemmel ugyanis sikerült valamicskét „lefaragni" a hosszú, romantikus, kényelmetlen, meleg stb. ruházatból. Az arany középút, vagyis a midi megcsillantotta a lányok bokáját, s a reményt: zsákutcában a maxi és logikus, hogy ezt követően már csak hetek, hónapok kérdése, s újra a mini lesz a divat. A férfiegylet következtetésében egyetlen hiba van: a divatról beszélnek — és logikusan gondolkodnak... Hát össze lehet ezt a kettőt egyeztetni . . . ? Vendégek Finnországból A Hírős étterem egyik asztalánál a bemutatkozás után, mint idegenek között általában, közös ismerősök keresésével kezdődött a beszélgetés. A KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága meghívására két napig Kecskeméten tartózkodó finn demokratikus ifjúsági szövetség háromtagú delegációjának ugyanis beszélgetésünk elején elmeséltem, hogy a közelmúltban a nyugatnémet Szocialista Munkás Ifjúsági Szövetség vezetői látogattak el hozzánk, s a magyar ifjúsági mozgalomról, a fiatalok munkájáról, életéről, a szövetség elképzeléseiről érdeklődtek. — Csodálkozni fogsz, kitalálom, hogy kik jártak nálatok: Erwin Seel, Rolf Hähnen és Fritz Frössler — mosolygott Juhana Lepoluotot, az SDNL elnökhelyettese. — A meghívásuknak eleget téve ugyanis, a legutóbbi. kongresszusunkon részt vett Seel elnökhelyettes. A szimpatikus fiatalemberrel itt ismerkedtem meg, s azóta levelezünk, ö írta meg nekem, hogy. nemrég itt jártak. — Az ifjúsági szövetségünk az övékénél jóval korábban, 1944 utolsó napjaiban alakult —foly-_ tatta. — A fasizmus ellen harcoló fiatalok legális, szervezete az SDNL, de az államtól minimális- anyagi támogatást ka-, punk. Ezért, hogy fenn-, tartsuk magunkat, a lottóhoz hasonló szerencsejá- . tékokat kezdeményeztünk, különféle bélyegeket, prospektusokat árusítunk, s a mozgalmunk-^ hoz tartozó ifjúsági klubokba belépöpénzt sze- . dtink. ■ • Az elnökhelyettes bemutatta a két társát: Sa- kar{ Pykäläinent és Anja Lempinent. Sakari, az SDNL szövetség egyik kerületi szervezetének a vezetője, Anja, a DÍVSZ finn képviselője. A szőke, szemüveges fiatalember vastag jegyzetfüzetet mutatott: — Alig győztem jegyzetelni ... Nagyon sokfelé jártunk, sok hasznos dolgot hallottunk. Tegnap délután a laki teleki Szikra Termelőszövetkezet fiatal dolgozóival találkoztunk. A szépen berendezett klubjukban erről, arról beszélgettünk. Juhana Lepoluotot — Megismerkedtünk az itteni parasztifjúság helyzetével, életkörülményeikkel, munkájukkal, problémáikkal — vette át a szót Anja. — Különösen az tetszett nekem, hogy nagy szeretettel beszéltek a gazdasági vezetőikről, akik mindenben támogatják a fiatalokat. A Kecskeméti Konzervgyárban is ezt a jó együttműködést, szoros kapcsolatot tapasztaltuk. — Otthon 30 ezer fiatal várja, hogy beszámoljunk az utunkról — mondta búcsúzóul az elnökhelyettes. — Bőven lesz mondanivalónk ... Tárnái László KISZ-es hál... A farsangi báli lista — ha van ilyen — az idén a kecskeméti KlSZ-esek- nek rendezett mulatsággal bővült. S minthogy az ifjúsági szövetség életében erre példa még nem volt, már az előkészületekből is arra lehetett következtetni: a Hírős étterem „csak fiataloknak’’ rendezvényén a KISZ Kecskeméti Városi Bizottsága telt házra számít. Február 27-én, szombat este 8 órakor szint» „teljes létszámmal’’ kezdődött a farsangi mulatság. A hajnalig tartó bálon 60 kecskeméti KISZ- alapszerv ezettöl több mint 200 fiatal szórakozott, táncolt. Két riporter egy csárdában — öregem, azonnal gyere le, mert itt vár Poór Klári — szólalt meg a gépi hangerejű szerkezet (gyengébbek kedvéért: telefon) segítségével munkatársam, s én máris két-három fokot kihagyva inaltam lefelé a lépcsőn. Kezet fogtunk, — hirtelen végigmértem Klárit, s megállapítottam, hogy csinos (azért merem leírni, mert ezit később a szemébe mondtam). ö ’viszont máris az orrom aló nyomta a mikrofont, amitől heves szívdobogást kaptam (egyesek szerint nem, a mikrofon volt az oka, ne firtassuk). Megnyugtatott azonban Klári, hogy nem most kell beszélnem, hanem negyedóra múlva, csak meg akar ismertetni a készülékkel, nehogy a másik végébe mondjam a szöveget. — Most kezdje! — szólalt meg pontosan tizenöt perc múlva, s belőlem ömlött a szöveg, lámpalázra nem volt idő, mert állítólag a Rádió egyenesben adta. Beszéltem, beszéltem, s egyszer nagy kacagás; — Elég Sándox-, már régen kikapcsoltam, a mikx’ofont! Ekkor egy huzalokkal, ki« lámpákkal, s ládákkal ékesített autó hátuljában ültünk, s átfutott az agyamon, hogy itt két riporter jelenléte tapasztalható. Azonnal lecsaptam Poór Klárira, mint alanyra: — Ne haragudjon, de én a mikrofon helyett esetleg ceruzát, vagy írógépet tudixék az orra alá emelni, de ettől ugye eltekint!? — Üjabb egészséges kacagás. Poór Klári mindig jókedvű, megnyerő, rendkívüli szimpatikus egyénisége itt is kiütközött. Elmondtam neki, hogy egy kósza hír terjeng róla a megyében, s hajlandó-e az úgynevezett kényes kérdésre válaszolni. — Nagyon kénve*? — Attól függ! Nálunk ugyanis azt beszélik, azért látjuk ritkán mostanában a képernyőn, mert kisbabát vár. Igaz ez? — Üristen, miket kitalálnak. Hiszen előbb férjhez kellene menni! De kinek van ilyesmihez ideje. Nem igaz? Szerényen megjegyeztem, hogy arra azért lehetne időt szakítani.
