Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-27 / 73. szám

4. oldal 1971. március 27, szombat Á szövetkezeti mozgalom fiatal hajtásai Egy délelőtt a munkaerő-k&svetítőnél Több mint másfél éve tagjai a fogyasztási szövet­kezetek megyei szövetségé­nek a lakásszövetkezetek. A Szövetkezetek Országos Szö­vetsége ez idő óta látja el e szövetkezetek érdekkép­viseletét. Jelenleg az országban 420 lakásszövetkezet, 40 garázs és 2 üdülőszövet­kezet működik, a tagok száma együtte­sen meghaladja a 60 ezret. Amióta az új szervezeti kereteken belül működnek a lakásszövetkezetek, ren­dezték elvi és jogi státu­szukat is. Mindenekelőtt a szövetkezetszerű működésre fordítottak gondot: a többi szövetkezethez hasonlóan a tagok demokratikus közre­működésével megalkották alapszabályaikat. Vala­mennyi megyében megala­kult az önálló lakásszövet­kezeti választmány, s a MÉSZÖV elnökségében és felügyelő bizottságában is helyt kaptak a lakásszö­vetkezetek képviselői. A lakásfenntartó szövet­kezetek alapvető felada­ta, hogy gondoskodjanak szervezeteiket. Ebből a cél­ból a szövetkezetek egy ré-. sze a múlt év során külön­féle műhelyekét létesített, s tevékenységükhöz ' jelen­tős számhán vették igény­be a' javítómunkában szak­mai jártassággal rendelke­ző tagjaikat. Jelentős az a ;ezdeményezés is, hogy az ország ■ 14 városában a-..la­kásszövetkezetek társuláso­kat hoztak létre, az egyes lakásszövetkezetek egyesí­tették erejüket,- hogy erő­sebb, jobban felszerelt kar­bantartó részleget tudjanak kialakítani: A tanácsok, a rendelkezésükre álló szol­gáltatásfejlesztési alapból a társulásokat több helyen pénzzel is ■ támogatták. Az elmúlt évben megin­dult a lakásépítő szövetke­zetek szervezése. Eddig 16 ilyen új fajta szövetkezet alakult, illetve van alaku­lóban szerte az országban, s közülük négy már épít­kezik. E szövetkezés! for­mánál célszerű az a törek­vés, hogy elsősorban a munkások, a fiatal házasok és a nagy családdal rendelkezők le­gyenek tagjai, a tagjaik által lakott há­zak, lakások karbantartá­sáról, felújításáról. Ezt legeredményesebben úgy oldhatják meg, hogy tagjaik közreműködésével létrehozzák a jól és olcsón ' működő saját karbantartó hiszen elsősorban az 5 szá­mukra fontos az előtaka- rékosság különböző mód­szereinek alkalmazása. Már az eddigi- tapasztalatok is mutatják, hogy e szövetke- zési forma igénybevételé­hez a vállalatok is nagyobb segítséget tudnak nyújtani: 22. ;;. Liggio fájdalmas arckifejezéssel ült unokaöccse mellett a várakozó Fiatban. A gerince még délelőtt hasogatni kezdett. Túl gyorsan repülte át az évszak- határt. Amikor reggel Palennóból elindult, még nyá­rias meleg búcsúztatta és itt, északon, Milanóban nyirkos, hűvös ősz fogadta. Csonttuberkulózisa az utóbbi időben egyre gyakrabban és egyre kíméletle­nebből kínozta. Most is úgy érezte, ha még sokáig késlekedik az az átkozott Angelo Barbera, aki leg­kedvesebb haverját, Di Pisát lelőtte és felrobban­totta Manzella tatát, s megkísérelte őt is eltenni láb alól, akkor szégyenszemre nem tudja végrehajtani a vendetta parancsát és kerítenie kell egy orvost, alá fájdalmait csillapítja. Egyébként is szívesebben ma­radt volna otthon, Corleoneban. Ha nincs ez a maffia családját és üzlettársait fenyegető kihívás, a maga részéről beletörődött volna a palermói új vásárcsar­nok kettős birtoklásába. Ezt kifejtette dr. Bertinek is, aki a nagy L. képviseletében jelent meg a donok ta­nácskozásán. Bár erről senkinek sem szólt, de amióta Svájcban az a kellemetlen malőr történt vele, hogy későn vette észre a vonaton razziázó detektíveket és azok két csomag heroint találtak nála, úgy érezte, lát­hatatlan árnyak lesik minden lépését. Nyugtalanul nézegetett kőrbe-körbe.' „Na végre” — nyögött hangosan és bő szabású raglánkabátja alatt megmarkolta a rövid csövű géppisztolyt. Meglátta, amint a szemközti ház kapujából a járdára kilépett a keresett ellenség, Angelo la Barbera. Jól sejtette hát. ösztönös megérzései ezúttal sem csalták meg. A volán mellett ülő unokaöccse már napokkal ezelőtt felfedezte Angelo Via Reginán levő milánói rejtek­helyét és tegnap táviratozott bátyjának, hogy jöhet, a fickó megvan. Liggio elégedett .volt, hiszen a trükk is bevált, és a pasas besétál a csőbe. — Indulhatok? — kérdezte fivére, mert.ő is észre­vette az utcát leselkedve figyelő magas, fekete hajú fiatal férfit, aki óvatosan lépkedett a bejárattól né­hány méterre parkoló piros színű autó felé. _ Rajta ... Ahogy megbeszéltük — suttogta Liggio és a hideg gyűlölettől zöld cirmokban. játszó szemét le nem vette Angelóról, akivel még nem is, múlott egy hete, hogy együtt ült a maffia nagytanács megbeszélé­sén, Manzella lakásán. ...,,A cél elindult” — harsogott.a fali hangszóró — és Marc bal tenyerére támasztott fejjel, mozdulatlanul figyelt. Arra gondolt, ha most melléfogott, akkor Liggio egérutat nyer, és csak az- ördög a megmond­hatója, milyen bonyodalmakat okozhat még. saját építő-szerelő brigád­jaikkal, szállítóeszközeik­kel, vagy egyéb módon tá­mogathatják az építkezé­seket. A lakásépítő szövetkeze­tek megalakulása felvet egy sereg szervezeti problémát is. Többek között előbb- utóbb szükségessé válik egy olyan szövetkezeti beruhá­zói, műszaki szervezet lét­rehozása, amely megfelelő garanciát nyújt mind a jó tervezésre, mind megfelelő minőségű- kivitelezésre. Va­lószínűnek látszik, hogy ezt a feladatot a Szövetkezeti Tervező-, Kivitelező- és Üzemszervező Vállalat lát­ja el a jövőben. T. A. Péntek reggel 8.20. Meg­állók a kecskeméti munka­erő-közvetítő hivatal ajtaja előtt. A falon függő táblát nézegetem, amelyen a munkást kereső vállalatok vannak feltüntetve. A „férfi” felirat alatt csupán egyetlen rekesz üres a ti­zenegyből. Ízelítő a listá­ból: Posta, Szerszám- és Gépelemgyár, ZIM, Fém­munkás Vállalat, Alupig- ment. A nőknél csak négy üzem: BRG, Konzervgyár, Reszelőgyár, Habselyem­gyár neve van kiírva. Előjáték Miközben a néptelen elő­térben az újságok állás- hirdetéseiben felsorolt csá­A RANDEVÚ VÉGE KMjjn. a«* - •, *CRe — Látod, kislányom, mondtam neked, hogy tavasz- szal már bottal üthetjük a nyomát... „A cél hirtelen a túlsó oldalra kanyarodott. Mi is lassítunk. Öngyilkos sátán ez a marha” — hangzott a helyszínről jelentkező detektív spontán vélemény­kitörése... „A harmincnyolcas számú ház előtt egy járdaszegély mellett várakozó és indulni akaró piros kocsival egy magasságban, sőt szorosan a kocsi mel­lett megállt a Fiat...” — Gyerünk, Fleurot! — csapta fejébe kalapját Marc és széles mozdulatokkal fújtatott az ajtó felé. A be­járat előtt kéklámpás riadóautó várakozott. Marc egy rinocerosz csörtetésével vágtatott a kocsiba. Fleurot alig tudott utána bújni, amikor főnöke már a leggyor­sabb sebességre nógatta a sofőrt. — A Via Reginára — mondta Marc —, a 38-as .ház elé és úgy haladjon, hogy a páros számok legye­nek jobbról. Felbőgött a sziréna, a kezdődő délutáni csúcsfor­galomba úgy íurakodott a rendőrségi autó, mintha egy üres gyakorlópályán rohangászna. öt perc múltán már a Via Reginán voltak. — Elkéstünk — dörmögte Marc, ahogy a járdán tolongó csődületet megpillantotta. Két egyenruhás rendőr a gépkocsiforgalmat próbálta elterelni, így is percekbe tellett, mire Marc-ék a piros autóhoz értek. A három per négyes figyelő kocsi parancsnoka átadta Marc-nak a piros autó első ülésén fekvő és erősen vérző férfi iratait. „Angelo la Barbera, lakik Palermo, foglalkozása építési vállalkozó” — olvasta az útlevél adatait Marc. — Hogyan történt? —- fordult a detek- tívhez? — A kis Fiat hirtelen balra, nagy ívben bevágott előttünk, s mi nem tudtunk olyan gyorsan fordulni. Mire a forgalomban átvergődtünk erre az oldalra, már a Fiatból ki is lőttek egy sorozatot, de ez a fickó se hagyta magát. Ezzel a revorverrel viszonozta a tüzelést A kis Fiat jobb oldali ajtóüvege betörött. Ezt magam is láttam és a cserepek is itt hevernek. Amire azonban utolértük és megálltunk mögötte, a Fiat hajmeresztő manőverekkel újból a másik oldalra kanyarodott és eltűnt a forgalomban... A többiek már keresik. Ez alatt megérkeztek a mentők. Angelót félórával később megoperálták. Négy golyót szedtek ki vállábái és a melléből. A gyors orvosi beavatkozás azonban életét megmentette. — Azt hiszem — jegyezte meg Fleurot — ez az ügy a továbbiakban már Casetti palermói hivatalára tar­tozik, mert nem más, mint közönséges vendetta, ami a Palermóban mostanában kirobbant gengszterhábo­rúhoz kapcsolódik. — De mit keresett Liggio a marivionei Bonta­villában? — töprengett hangosan Marc főfelügyelő, még este is, amikor felszálltak a Rómába induló re­pülőgépre. Elutazásuk előtt félórával a milánói rend­őrség a repülőtérre vezető autóút egyik tankállomá­sán elfogta Antonio Liggiót, a vajszínű Fiat-taxi tu­lajdonosát, alá ugyancsak megsérült a lövöldözéskor. Egy golyó a nyakszirtjét horzsolta és meglehetősen sok vért vesztett, mert sebesülése után unokatestvérét, Luciano Liggiót még kifuvarozta a repülőtérre, ahol at az utolsó pillanatban elérte a Palermóba induló délutáni járat gépét. (FolytatjukJ bitó előnyöket — szabad­szombat, utazási térítés stb. — veszem számba és azon tűnődöm, hogy nem is olyan régen még az ilyen­fajta kedvezmények nélkül is tolongtak az emberek a korlát mentén. Egy huszon­öt év körüli fiatalember áll meg. mellettem. Nyakát nyújtogatva mustrálgatja a táblát. Megszólítom. — Milyen munkát keres? — Olyan hely kellene, ahova be tudok járni Kun­szállásról. Voltam a Ba­romfifeldolgozó Vállalat­nál, de ott csak nőket vesz­nek fel. Tekintete különö­sebb érdeklődés nélkül ug­rál fel-le a neveken. ^ — Egyik sem tetszik? — Nem. Valami tisztát, rendeset szeretnék. — Szakmája van? Ezt már nem tudom meg, mint ahogy azt sem, mi lehet az a tiszta, rendes munka, amire vágyik, mert fütyürészve leszökdécsel a lépcsőn és kifordul az ut­cára, én pedig lenyomom a kilincset. Számok, következtetések Lapozgatjuk két hónap nyilvántartását. December­ben 143 kényszerközvetítés alá eső férfi fordult meg az irodában. Januárban a fér­fiak száma 163-ra szökött fel, a nőké eggyel csökkent. Két hónap alatt összesen háromszáz férfi változtatott munkahelyet. Vessük ezt össze az igényeket tartal­mazó füzet adataival. Segéd­munkást 253-at kérnek az üzemek, szakmunkásból 145-öt. Legkeresettebbek a lakatosok, hatvanra lenne belőlük szükség. Ha elvé­gezzük az összehasonlítást, nyomban világos az alap­helyzet: sok az eszkimó és kevés a fóka, azaz a mun­kaerő-kereslet jóval na­gyobb, mint a kínálat. A vállalatok szinte kivé­tel nélkül a szükséges, — vagy szükségesnek vélt — létszámnál kevesebbel dol­goznak. Az üzemeknek szembe kell nézniük a té­nyekkel és a hiányzó mun­kaerőt jobo szervezési és műszaki megoldásokkal pó­tolni. A zsúfolt táblán, az újságok álláshirdetéseinek mennyiségben egyelőre ez az igyekezet nem tükrö­ződik. A munkát keresők tehát jobb pozícióban van­nak. Ez pedig a kötelező munkaközvetítés (ami egyébként sem egyedül üd­vözítő módszer) hatékony­ságát is megkérdő jelezi. Tóth Árpádné csoportve­zetőt idézem: „Eredmény szinte semmi, viszont meg­duzzadt az adminisztráció. A szakmunkásoknál mutat­kozik munkahelyváltozta- tás-csökkenés, a segéd­munkások azonban tetszés szerint mozognak. Irányí­tásra kijelölt vállalat nincs, ha lenne se valószínű, hogy sokat érne. Az emberek többnyire a vállalat közve­títési kérelmével érkeznek. Az irányítólapot sokszor már az előtérben eldobják.” Még egy jelenség, amit a kötelező közvetítés beveze­tése óta tapasztalunk: több másolatot kérnek. A túl sok bejegyzéses munkakönyvek hogy-hogy nem „elvesz­nek”, mint az iskolások elégtel annel teli ellenőrző­könyvei. Törzsvendégek Harminc év körüli férfi érkezik. A csoportvezetőnő rám kacsint, ez azt jelenti: emberünk a törzsvendégek közé tartozik. Az Épszer Vállalathoz közvetítették utoljára, ott mindössze két órát dolgozott. — Azt mondták a köz­pontban, dolgozom majd és kiküldtek egy építkezésre — mondja panaszosan. Vajon mekkora különb­ség ez egy rakodónak? Most kilencedik munkahe­lyére indul a ZIM-be. Húszéves lány érdeklődik munkahely után. Arcáról ítélve nem „szívbajos” tí­pus. A nyomdában volt ta­karítónő, munkaviszonya megszűnt. Tapintatlan kér­dést teszek fel. — Miért küldték el? — Hiszen a nyomdából hat női munkaerőt kértek. — Nem tudom. Nem igaz, hogy nem akarok dol­gozni. (Előző munkahelyén egy évet töltött.) Telefon a nyomdába. T. M. idegesen topog. Az utánjárás ered­ménye, csak olyanokat küldtek el, akiknek a mun­kája nem felelt meg. Újabb vándor O. F., im­már negyedszer tér vissza a Gabonafelvásárló Válla­lathoz. — Újra emelték a telje- sitménypénzt, a hűtőházban pedig nem jött be a havi kétezer se. Pénz beszél, a kutya ugat. Vagy mégse? A huszonkét éves B. I. (elnyűtt munka­könyvében tizenegy válla­lat pecsétje) így beszél: „A hűtőházban nagyon hideg volt. Mindig megfáztam, me­hettem táppénzre.” Feb­ruár van és kisbabáiban jár. A MÁV jó napja Szerénv fiatalember lép be. Először változtat mun­kahelyet. Kilépett, s ft őst a MÁV-nál lett segédmunkás. Vajon ő is az iroda törzs- közönségét szaporítja majd? Jó napja van a MÁV-nak. (Ide és a postához jelent­keznek a legritkábban.) M. F. szintén pályafenntartó segédmunkásnak megy. Az eddigiekkel szemben, akik szakma nélkül, legfeljebb nyolc általánossal jöttek, neki érettségije van. Előző helyén műszaki adminiszt­rátor volt, összeveszett a főnökével, kilépett. A jövő? — A MÁV-nál elvégzek valamilyen tanfolyamot. Újabb fiatalember nyit ajtót, ő is ismerős. — Maga mikor marad meg valahol? A közvetítő megjegyzésé­nek kíséretében elémcsú- szó munkakönyv felütése igazolja a K. I-nek feltett kérdés jogosságát. Kilenc munkahely, a leghosszabb időtartam négy hónap, a legrövidebb két hét. Mikor az utóbbiról érdeklődöm hitetlenkedik: „Nem jól je­gyezték azt be kérem”. Az előadónő ezúttal is kitölti az irányító blankettát, a páciens elégedetten csukja be maga után az ajtót. - Öt perc múlva tizenket­tő. A munkaközvetítő égy átlagos napja véget ért. — Pulai Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents