Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-25 / 71. szám
4. oldal 1971. március 25, csfltörtiS* Mimkásműyelődés a Finomposztóban IV. Műszakiak fóruma Ott-tartózkodásom ideje alatt a munkásklubban rendezik meg a fiatal műszakiak fórumát. Sejtésem, miszerint itt a munkásművelődés húsbavágó problémái kerülnek felszínre, egyhamar igazolást nyer. A képzési igények és elvárások, illetve ezek diszharmóniája a munkahelyi közérzettel, másrészt az emberi perspektívákkal ezer szálon függnek össze. Izgalmas vitának voltam fül- és szemtanúja, s a felvetődött gondok olyannyira szerteágazóak, hogy rendszerbe foglalásuk reménytelennek tűnik. Legyen hát egyedüli vezérfonal az elhangzottak időbeli sorrendje ... Teleki Zoltánná, az üzemi KISZ-bl- zottság titkára tartja. Sok újat nem * mond, de kijelentései helytállóak. Mik ezek? A gyárnak mind nagyobb igénye van jó szakemberekre, de ezzel nem áll arányban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Az üzem fiatal szakemberei egyharmadrészben elégedetlenek a munkakörükkel. Része van ennek abban is, hogy nincs összhangban az elméleti képzettség és a gyakorlati készség. Ezért a továbbképzést komplexebbé kellene tenni, de ehhez a fiatal műszakiak részéről is nagyobb aktivitás volna szükséges. Az üzem vezetősége részéről viszont több támogatás kellene. Egyebek között a külföldi tanulmányúinkat szorgalmazza... Egy technikus a fonodából: Nem kielégítő az idősebb sza- * kikkal való yiszony. Azt mondják: „Majd öt-tíz év múlva kezdhettek valamit, addig maradjatok a feneketeken!” De a kérdés úgy is felvetődik, hogy miért nincs a nem szakképzett középszintű vezetők részére továbbképzés? Vagy ha úgy tetszik — vezetőképzés. És következnek a többiek, mind jobban belemelegednek. Nem a szakmájukban foglalkoztatják a gyakornokokat. Megoldatlan a lakásprobléma, a felsőfokú továbbképzés. Vannak munkaterületeit, ahová, bár szükséges volna, az alacsony fizetés miatt nem jelentkezik szakltépzett technikus. Kibontakozóban vannak az újítások, de a kezdeményezőit csak az újítási hónapban kapják meg díjukat mindjárt az elfogadás után, máskor hónapokat kell várni. Igen érdekes a biztonságtechnikai osztály technikusának felszólalása; arról beszél, hogy nem a képességet és a teljesítményt fizetik, hanem a beosztást. Holott — teszi hozzá — például Vásárhelyi Pálról, ki tudja ma már, hogy ennél vagy annál a cégnél ilyen vagy olyan beosztása volt, 'ha volt egyáltalán, viszont nagyszerű mérnök volt és megtervezte a Tisza szabályozását. A főenergetikus: „Amikor idejöttem, senki nem mutatta be az üzemet. Hetek teltek el, amíg rá kellett jönnöm, hol mit, miért csinálnak.” Erre rímel a másik felszólalás: bárkit, akit felvesznek a nyugatnémet Volkswagen-céghez, előbb beültetik a vetítőterembe, ahol megtudhatja, hogy a „bogár” milyen helyet foglal el a világ autóiparában. A következő napon végigkalauzolják a gyár összes csarnokain. És csak Ilyen ismerkedés után kerül ahhoz a részleghez, ahová beosztják. Egy idősebb művezető: Hosszú időn át igénytelen áruféleségeket kellett gyártani. Ez volt a takaró-korszak ... Semmi nem kényszerített a magasabb képesítés megszerzésére. Inkább technikusokra volt szükség, mint mérnökökre. Tíz év alatt az ismeretek fele elavul... Hozzászámítva a feledést, egy tíz évvel ezelőtt végzett mérnök, aki közben nem tanult, a követelményekhez képest 10—20 százalékra áll... Hirdesse meg a vállalat az üzemen belüli ösztöndíjrendszert ... Az ösztöndíjat pályázati kiírás alapján lehessen elnyerni. A „fejeket” ennek alapján lehetne kiemelni. Miért ne lehetne létrehozni az özemben a fiatalok műszaki körét? Kaphatnának épp elég témát! Nincs megszervezve a műszaki tájékoztatás. Még a művezetők sem ismerik az új gyártmányokat. ncmnfnnlnln A legutolsó kijelentés hallatán ”3SZcIU"IcIIO« Nagy Jenő főmérnök döbbent . ” csodálkozásának ad kifejezést, s hozzáteszi, hogy már a következő nap pótolják a mulasztást: a művezetők részére bemutatót rendeznek az új gyártmányokból. Évente 5—6 gyártmánnyal jelentkeznek csupán, ez nem szabad, hogy gondot okozzon. Javasolja, hogy a vállalat vezetői részlegenként beszélgessenek a műszakiakkal: a munkahelyi közérzetről, az öntevékenységről, a gyárlátogatásokról és az önképzésről. Kosár Lajos igazgató arról beszél, hogy a fiatal műszakiak seregének már most fel kell készülnie, hogy méltóképp helytálljon, ha az idősebbelitől átveszi a felelős pozíciókat. S van javaslata nem is egy. Ipari szakközépiskola megszervezése szükséges — a másfajta középiskolát végzettek részéra Ezt 40—50 személlyel indítanák. Feltétlen fontos, hogy a Könnyűipari Műszaki Főiskola kihelyezett osztályt létesítsen. Híve az eredményesség szerinti bérezésnek, de hogy ez megvalósítható legyen, a mostaninál sokkal precízebb üzemszervezés szükséges. Valami módon nyelvtanulásra kell ösztönözni a műszakiakat. Széltében-hosszában emlegetik a tudományos-technikai forradalmat, de az egész üzemben csak négyen ismernek másik nyelvet anyanyelvükön kívül. (Folytatjuk) Hatvani Dániel Vitamcfííó Felszólalások 20. Maga sem érti, mi történt vele. Amikor évekkel ezelőtt Berti társaságában Maria Bellonit először meglátta, a lány addig sosem tapasztalt, furcsa érzéseket kavart benne. Gyereke nem volt, se törvényes, se törvénytelen és talán amolyan apai emóciók voltak ezek. Nosztalgia az elszállt ifjúság után. Mindig is a hatalom és a szerzés megszállottja volt. Talán azért, mert oly sokat éhezett gyerekkorában, s mert annyit megalázták... De ő mindent visszafizetett. Nem tudná összeszámolni, hány embert ölt meg és hány megölésére adott parancsot killereinek. Hatalmat, temérdek kieset szerzett, de minek? Életet és halált osztogatott, mint egy zsarnok kényúr. Ennek is mi értelme volt? Mire volt jó az egész élet, ami olyan hamar elszállt, mint a Tirrón-tenger felett feltűnő albatroszok. Itt, Caprin, ebben a csendes magányban a tenger fölé hulló bíbor alkonyokon mostanában egyre többet töprengett az életéről, melynek nincs folytatása. Ha vége lesz, megszakadt a fonal és ki tudja, kinek lesz hasznára az a kegyetlen őtven esztendő, amit állandó harcban, örökös ébrenlétben végigélt. Már rég, még a dannemorai fegyházban kihalt belőle a szexuális vágy és ez a lány mégis felzaklatta, .mintha felolvasztotta volna a szíve köré fagyott jeges dermedést. * Most is tűnődve nézte, ahogy Frank mohó pillantását követte tekintetével. „Maria nem olyan, mint azok a nők, akikkel eddig találkozott.” Ha gyalázatos gyerekkorára gondolt, az évekre, melyek az állatnál mélyebb megaláztatást követeltek tőle, az első ferdehajlamú felnőttre, aki egy darab kenyérért nyúlhatott testéhez, idegesen rángani kezdett bal oldali szájszeglete, ahonnan a Colorado kanyonjaként kanyargóit arccsontjáig az a heg, melyet a Big Seven üzlet- vezetőjeként a New York-i maffia megbízásából figyelmeztetésül metszettek arcára, örök bélyegül az ellentábor killerei... S hogy ezt a támadást ép bőrrel megúszta, kapta híveitől a Lucky, a mázlis előnevet. — Beszélj, Frank — kapta fel fejét és a mozdulat visszahozta az emlékekből a valóságba. Újra kemény volt. Hangja érdes. Aranykeretes szemüvegén parányi szikrákra pattant szét az ernyő résén beeső napsugár. Luciano ovális arca, magas homloka, korához képest még dús, sötétbarna haja az aszkétavonások inkább emlékeztettek a Mediciek udvarának valamelyik jezsuita gyón tatójára, semmint arra az amerikai gengsztervezérre, aki A1 Capone lebukása után modernizálta a maffiát, és aki tizenhárom esztendővel a nagy földről történt száműzetése után is képes volt a Cosa Nostra több tízezres gengsztert foglalkoztató hálózatának irányítására. — Akadozik az üzlet — kezdte Frank. — Milánóban valami nem stimmel. Carlo pedig már második hete várakozik Urla halászkikötőjében az Izmiri öbölben, de a megbeszélt áru még mindig nem érkezett meg. A milánói raktár úgyszólván kiürült, Vitrano maholnap dolgozni se tud, nincs nyersanyaga. Paolo Bonta St. Moritz-ból táviratozott, hogy néhány barátja társaságában, ott marad amíg nem lesz kellemesebb a szicíliai kiírna. Berti szintén üzent. Palermóban megőrültek a fiúk. Manzella papa az égbe szállt. Egy felrobbant sport Giulietta vitte az angyalok közé... — Tudom — emelte fel balját ingerülten Luciano. — Az a dagadt puhány, Berti, nem tudott rendet teremteni közöttük. Bárcsak tíz évvel lennék fiatalabb, megmutatnám én ennek a bandának, mi is az a fegyelem ... — Azt hiszem, kicsit későn küldtük Bertit. Ezt az egész Di Pisa-ügyet nem lett volna szabad maffia-bíróságra adni — jegyezte meg Coppola. — ... A yor- kiak is jelentkeztek. Náluk is áruhiány van... — Honnan vegyek? — csattant fel Luciano. — Ha a török áru nem jut el Carlo yachtjára. lehúzhatjuk a rolót... Engem különben már ez se érdekelne. Akár hiszed, akár nem, sokszor direkt visszakívánkozom Dannemorába. Ott legalább némi nyugalma volt az embernek... — Hagyjuk ezt! — Amerikai testvéreinken azért mégis csak segíteni kellene — folytatta Frank. — Berti megszervezhetné, hogy Palermóban Manzella tata üzlethálózatán kijuttassunk néhány kiló árut. Esetleg Liang Yol-tól hozathatnánk készárut, hogy minél kisebb helyen, minél nagyobb éttékű férjen el. Átmenetileg ez is segítene és azután majd meglátjuk... — De ki menjen érte? Berti az utóbbi hetekben fokozatosan leépítette a lányokat. — Én elmehetek —, szólalt meg halkan Maria Bel- loni. — Hongkong évekig úgyis az én járatom volt, és személyesen is jól ismerem Liangót. — Maga? — hökkent meg T "ciano. (Folytatjuk) Kilencven éve született... Bartók születésének kilencvenedik évfordulóján az 1941-es — hatvanadik — születésnap emlékét idézem föl. Napjainkban is megfigyelhetjük közéleti emberekből, művészeknél, tudósoknál a hatvanadik születésnap különleges jelentőségét. Ekkor ünnepük tisztelői a már vitathatatlan érdemet, ekkor fordul feléje a kormányzat is az elismerés olyan gesztusával, amely a művet mint egészet veszi figyelembe. Milyen volt Bartók hatvanadik születésnapja — harminc évvel ezelőtt? Tanulságos. Pontos felszíni képet láttunk arról a vias- kodásról, mely közte és a hatalom között folyt. Akkor, 1941. márciusában, Bartók már Amerikában volt. Néhány hónappal előbb hagyta el az országot. Nagyon sűrűsödött a fasizmus sötétsége; Bartók zenéje és személye azok közé a fel-felvillanó fények közé tartozott, amelyek még bátorították a hitet a leg- jobbakban. Az önkéntes száműzetés volt az egyetlen le- lehetőség, mellyel Bartók ezt a hitet vallhatta. Amióta ellenfele, Hubai Jenő meghalt, próbálták kifogni a szelet vitorlájából: a szélsőjobboldal néhány tak- tikusabb személyisége nacionalista értelmezést adott a népdalkultusznak, és igyekezett beépíteni a hivatalos ideológiába. A művelődéspolitika, a kormánysajtó kerülte a nyílt összecsapást, hiszen a korábbi kísérletekben erkölcsileg alul maradt; a zeneszerző távozását néhány közömbös sor adta hírül az újságokban. Én az első perctől kezdve feltételeztem, hogy Bartók valójában nem hangver- senykörútra ment, hanem emigrált. És nemcsak azért fogtam fel így, mert engem is fojtogatott a fasizmus. Bartók meggyőződésének erejét mutatja, hogy amit hitvallásnak szánt, az szavak nélkül is eljutott azokhoz, akik az ő hitét osztották. Nem sokkal a hatvanadik születésnap előtt Budapesten járt a belgrádi filharmonikusok zenekara. Hangversenyét közvetített§ a rádió. Szerepelt egy Bartók-mű is, a Két arckép. Először hallottam — és először értettem meg, hogy mit tett Bartók a népgk barátságáért. Így jött el a születésnap', március 25-e. A megújulás napja a hagyományban} közvetlenül a tavaszi napéjegyenlőség után, s erre a napra teszi Dante nagy költeményének cselekményét. A három részből akkor a Pokol volt a legidőszerűbb: ördögi tettre készült a nácizmus délnyugati határainknál. A nasty művész nem kapott kormánykitüntetést hatvanadik születésnapján. Távolléte nem lett volna akadály, hiszen még működött a washingtoni magyar követség... Az agyonháll- gatásnak „diplomatikus’’ módját választották. Elhangzott néhány megemlékezés, a rádió Bartók-hang- versenyt közvetített. De mindez a hivatalos Magyarország részvétele nélkül. Éreztették, hogy a művészet belügye, szakmai évforduló, nemzeti jelentősége nincs. A gimnáziumban, amelynek tanulója voltam, Bartók iránti tiszteletre neveltek bennünket. Különösen az igazgató bátorította a nagyon szerény Bartók-rokon- szenvet. Éppen akkoriban határozták el az 6 kezdeményezésére búcsúzó iskolatársaim, hogy nem a „Ballag már a vén diák.. hanem az Elmegyek, elmegyek ... és az Elindultam szép hazámból... hangjaira fognak ballagni. Az évfordulóról azonban nem beszélt senki. Pedig akkoriban annyi mindenről megemlékeztek ... Az isko’a sajnos, csak zenei elveit vállalta. Arról, amiért hatvanévesen idegenbe ment, nem hallottunk. Pedig ha példája a nevelői humanizmus közvetítésével eljutott volna hozzánk ... Talán kevesebb iskolatársamat szaggatta volna szét a gránát egy hazug ügy védelmében a következő négy év folyamán'. Bán Ervin Megnyílt a nemzetközi zenetudományi konlerencia Bartók Béla emlékének tiszteleg a zenei világ azzal a nemzetközi zenetudományi konferenciával, amely szerdán ünnepélyes keretek közöt nyílt meg a Hotel Duna Intercontinental kongresszusi termében. A jeles hazai zenekutatók és tudósok mellett a tanácskozáson részt vesz 60 világhírű zenei szakember, európai és tengeren túli KECSKEMÉTI BÉKE TSZ megvételre felajánl 2 éves gyökeres szőlő vesszőket: Kocsis Irma, Szauter- né, Irsai Olivér, Ma- thiász fajtákat. Érdeklődni a tsz központjában, Kecskemét, Ürrét 24. 486 országokból. Sárai Tibornak, a Magyar Zeneművészek Szövetsége főtitkárának elnöki megnyitója után dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese üdvözölte a konferencia résztvevőit. A konferencia első napján Lukács György akadémikus Bartók és a magyar kultúra címmel tartotta meg nagy érdeklődéssel kísért előadását. * Ma este emlékműsort rendez Bartók Béla születésének 90. évfordulója tiszteletére a lakiteleki művelődési ház és a helyi könyvbarát bizottság. A délután fél öt órakor kezdődő ünnepségen Körber Tivadar, a Kecskeméti Állami Zeneiskola igazgatója méltatja a zeneszerző emberi és művészi nagyságát, munkásságát. Ezt követően Burián Miklós zongoraművész, a Latin—Palotás hegedűduó, a „Szikra” női énekkar és a községi fiatalokból álló irodalmi színpad lép a közönség elé.
