Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
4. oldal 1971. március 21, vasáraatf Lapok a Hősök Könyvéből A Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulójára készülődve megyénk úttörői eredeti vállalkozásba kezdtek: minden járás minden községében felkeresték a még élő szemtanúkat, a harcok egykori résztvevőit, s megkérték a már hajlott korú veteránokat, beszéljenek 1919-ről. Ezeket a vallomásokat, visszaemlékezéseket járásonként nagy könyvbe gyűjtötték, s elnevezték Hősök Könyvének. Ezek a vörös kötésű, díszes fólián- sok most ott sorakoznak a megyei pártbizottság archívumában. Közülük leveszem a kiskőrösi járás úttörői által készített kötetet, s a következő percekben már él, sugárzik a történelem a lapokon. Nézzünk meg néhány oldalt, néhány olyan ember sorsát, aki 20—22 évesen aktív harcosa volt a Tanácsköztársaságnak. A kisfiú értesített minket Az akasztói úttörők a következőket jegyezték fel: Megkerestük Németh János 60 év körüli bácsit, aki vörös katona volt 1919-ben és ő így beszélt nekünk azokról az időkről, eseményekről : — A vörösök Csengőd felől jöttek Akasztóra lovas kocsival. Az itteni csendőrök eléjük mentek és lövéseket adtak le rájuk, de senkit nem találtak el, sőt a csendőrök hamarosan kereket oldottak. Mikor ide értek a katonák Akasztóra, vörösöket toboroztak, s így álltam be én is közéjük 20 évesen. Az újonnan toborzott katonákat Kecskemétre vezényelték, s ott fegyvereket kaptunk. Parancsnokunk Bal- tás Béla akasztói ember volt. Kecskemétről — egy kis kiképzés után Szentesre irányították a csapatot s mivel este értünk oda, egy kocsmában telepedtünk le — meséli Németh János bácsi, s mi nagy figyelemmel s nem kis izgalommal hallgatjuk szavait. így folytatja: — A kocsmárosék kisfia hallotta a szüleitől, hogy az éjszaka folyamán a románok meg akarják támadni a községben levő vörösöket, vagyis minket. Ez a kisfiú azonnal szólt nekünk, hogy mi a helyzet, s mi — mert kevesen voltunk — nem akartunk a túlerővel szembeszállni, inkább elmenekültünk. Elmondta Németh János bácsi azt is, hogy a Tanácsköztársaság bukása után bíróság elé állították, s a veszprémi büntető munkásosztagba került. Karszalagot kellett viselniük azoknak, akik kommunisták, vöröskatonák voltak — hogy mindenki lássa. Mikor hazaengedték rendőri felügyelet alatt állt, s vasárnapokon mindig jelentkeznie kellett a rendőrségen. Engem a feleségem mentett meg Néhány lappal arrébb a soltszentimrei úttörők gyűjtőmunkájának eredményét olvashatjuk. Olyan emberről szól, akit mindenki ismer a községben, de talán nem mindenki tudja róla, hogy 52 évvel ezelőtt milyen próbán bizonyította elvhűségét. Csontos Pálról szól ez a bejegyzés a Hősök Könyvében. — Én már 1919 előtt is tagja voltam a pártnak. A Tanácsköztársaság idején itt, Soltszentimrén a helyi Vörös Őrség járőrvezetője lettem, s ezt a feladatot láttam el végig a 133 nap alatt — mondja Csontos bácsi, majd a következőkről mesél: A Tanácsköztársaság bukása után Csontos Pált is elfogták és a fehérek Kecskemétre hurcolták, internáló táborba került, halálra ítélték. Hónapokig élethalál mezsgyéjén élt. Nem tudta, melyik napon jönnek érte, hogy kivégezzék. Mégsem csüggedt, bízott a jövőben, önmagában. Nem tudhatta, hogy a fehérterror bírái úgyszólván semmiféle bizonyítékkal nem rendelkeznek, csak azt tudják róla, hogy vöröskatona volt. — Később tudtam csak meg, hogy amíg én a halálos ítélet végrehajtását vártam, a feleségemet is vallatták: mit tud rólam, mit csináltam én a Tanács- köztársaság idején, ő azonban azt mondta: semmit sem tettem — s tovább egy árva szó sem hagyta el a száját — emlékszik visz- sza Csontos Pali bácsi, aztán elmondja, hogy Kalocsára vitték, ahol a halálos ítéletet ötévi kényszer- munkára változtatták. Közben azonban a családját állandó zaklatások érték, örökös rettegés, félelem, nélkülözés volt a sorsa feleségének, s két fiának, akik nem is bírták ki az évekig tartó tortúrát, s mielőtt apjukat viszontlátták volna, meghaltak. Megalakítottuk a Kommunista Pártot Egy rendkívül érdekes életút leírását olvashatjuk a következő lapok egyikén, amelynek jobb felső sarkában jó képű, erőteljes fiatalembert ábrázoló fénykép is van. A nagy bajúsz fölött határozottságot sugárzó tekintet, magas homlok, dús barna haj. A képről lejjebb pillantva furcsa ezt olvasni: idős Tamás Gábor, Csengőd ... Igen! Tamás Gábor fiatalon, még 1917-ben került kapcsolatba a kommunista eszmékkel, s egész életét annak szentelte. — Mint sorkötelest vittek el az első világháborúba. — meséli. De 1917 augusztusában megsebesültem és Brassóba szállítottak a kórházba, innen pedig Kolozsvárra kerültem. Itt ismerkedtem meg Mautthner Lásziű fiatal kommunistával, aki igen művelt, nagy tudású ember volt, s hamarosan felnyitotta a szememet. Az ő ösztönzésére léptem be a pártba is. — Azután a párt javaslatára Budapesten politikai képzést kaptam, s ezt követően Kunszentmiklósra küldtek meghatározott feladattal. Itt a Schwartz-fé- le nyomdában ezer példányonként röplapokat készítettem, s azokat éjszaka szétszórtuk a helyi kommunistákkal. A Tanácsköztársaság győzelme után. 1919. április 4-én jött haza Tamás Gábor Csengődre, ahol a következő napokban megalakította a direktóriumot, az öttagú végrehajtó bizottságot. A csendőrség helyett felállították a Vörös őrséget is. — Nem sokkal később megalakítottuk a kommunista párt csengődi szervezetét, amelynek nyolcvan tagja volt, de sajnos, nem sokáig működhettünk. A Tanácsköztársaság leverése után engem a Héjjas-külö- nítmény tagjai fogtak el és Kunszentmiklósra vittek. Ott. az akkori főszolgabíró állati kegyetlenséggel meg- kínoztatott de semmit sem tudtak kivenni belőlem. Idős Tamás Gábort aztán Hajmáskérre, az internáló táborba vitték, ahonnan 1921-ben amnesztiával szabadult. Most, amikor az 1919-es Tanácsköztársaságra emlékezünk, fejet hajtunk az egykori vöröskatonák előtt. Gál Sándor OJ TERMÉKEK A SZALAGON Két új termék gyártását kezdték meg a Bács-Kiskun megyei Textilfeldolgozó Vállalat szabadszállási üzemegységében. A férfiingek és ápolónő ruhák után most fiúpizsamákat és felszolgálókötényeket készítenek. A szabadszállási asz- szonyok munkáját a Német Demokratikus Köztársaságban is megismerik, mert az említett termékekből 4 ezer darabot exportálnak. Képünkön a Béke brigád tagjai varrják a pizsamákat. (Tóth Sándor felvétele) Munkásművelődés a Finomposztóban L Lehetőségek és igények A gyár rideg, célszerű épülete! lefékezik a Dunáról fújó szelet, a szövőgépek 90—100 decibeles zajának maradékát az udvaron a gyapjúval tömött zsákok kazlai nyelik el. A Bajai Finomposztó Vállalat _ — csaknem kétezres állandó munkásállományát véve alapul — a megye ipari üzemeinek a legnagyobbika. Mindenesetre alkalmas terepnek látszik egy olyanfajta vizsgálódáshoz: hogyan is állunk ma, 1971-ben a munkásműveltséggel. Milyen tartalomnak szolgálnak keretéül a változatos oktatási, képzési, időtőltési formák? Elegendő-e a mostani műveltséggyarapodás a tudományos-műszáki forradalom fogadásához? Megfelelő-e az Ösztönzés a tanulásra? Olyan terület ez, ahol nemcsak a válaszok, de maguk a kérdések is „menetközben” főim álódnak. . | | i Szemügyre kell vennünk, Alanadatok. egyáltalán mire van lehetőr ség: A munkaügyi osztályon arról érdeklődöm, milyen a helybenlakók és az ingázók aránya. Erre vonatkozóan nincs adat. Csak becslés. Eszerint a munkásállomány több mint eg.y- harmada a környező falvakból jár be. Jórészt ezzel függ össze a nagymérvű fluktuáció, amely évről évre törvényszerűen a tavaszi hónapokban tetőzik, akárcsak a dunai áradás. Tavalyelőtt egész évben kiléptek 783-an, beléptek 854-en. Ez a vándorlás már riasztó méreteket öltött, valahogyan útját kellett állni. A gyárvezetőség elhatározta: 50 %-osra növeli az éjszakai pótlékot. Ennek jótékony hatása már tavaly érződött; a kilépők száma 542-re csökkent. Felvettek ugyanakkor 616 jelentkezőt. Tavaly szeptemberi adat a fizikai állomány képzettség szerinti megoszlása: szakmunkás-munkakörben dolgoznak 345-en (közülük 253-an rendelkeznek bizonyítvánnyal), a betanított munkások száma 865, a segédmunkásoké 185. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a Finomposztóban kétharmad részben nők dolgoznak. Pék László személyzeti főnöktől, a pártvezetőség tagjától arról érdeklődöm: követelmény-e a nyolc általános iskolai Végzettség megszerzése. — Egyelőre, sajnos, nem — feleli. — Gyakorlatilag kivihetetlen. Bár 1960 óta kihelyezett iskola működik az üzem területén, s évente 50—60-en kezdik el a mulasztottak pótlását. Állandó pedagógus van, akinek közvetlen érdeke fűződik a minél nagyobb létszámú beiskolázáshoz. De a beiratkozottaknak csak az egyenegyede jut el a nyolcadik osztály sikeres vizsgájáig. A vállalatnak nem áll módjában, hogy a felnőtt tanulókat egy műszakra Ossza be. Azonkívül, zömmel nőkről lévért szó, igyekezetüket a család is megsínyli, s inkább lemondanak a tanulásról. A bejárok számára szinte kilátástalan, hogy ily módon szerezzék meg az alapműveltséget. Azoknak a száma pedig, akik az itt elvégzett nyolc általános után technikumba jelentkeztek, 3—4-nél nem több. Leginkább az iparitanuló-képzés Van szinkronban a vállalatai érdekekkel. Évente 80 tanuló beiskolázására kerül sor. A karbantartó, a kivarró, a fonó és a szövő szakmákban. Szép számmal akadnak közöttük kiváló képességűek, akik országos vetélkedőn vesznek részt, s értékes díjakat hoznak el. Panaszolják viszont, hogy 1965 óta, vagyis mióta lezárult a vállalati technikusképzés — a technikusi állomány mintegy százhúsz fő jelenleg —■ gondot jelent a továbbtanulás. Főleg gimnáziumban, vagy köz- gazdasági technikumban — ehhez a vállalat nem ad mentesítést a három műszak alól. Ily módon az országos helyezést elért ipari tanuló is tízszer meggondolja, hogy beiratkozzék-e vágj sem a középiskolába. , | r Mármint a felnőtt oktararnuzamossag. különböző formái ” között. Reszt vallal belőle ugyanis a párt, a szakszervezet, a KISZ és a vállalati vezetés. Ilyenformán eléggé nehéz eligazodj ni a különböző tanfolyamok, munkásakadémiák prog4 ramjai köziött, annyi azonban megállapítható, hogy, az oktatási formák több mint hétszáz dolgozóra terjednek ki. A TIT és a Textilipari Műszaki Tudományos Egye» sülét előadásai alapvetően két fő irányba hatnaki egyrészt a meghívott fővárosi előadók a műszakiak részére tartanak évente hat előadást, amelyeken áH tálában 80-an vesznek részt, felerészben kötelező jeH leggel. Másrészt a munkásakadémiának két témakör« van, mindegyik tíz előadással. Ilyen témák szerepelnek: A munka becsülete társadalmunkban, A dolgozd mint tulajdonos és munkavállaló, A részesedési alap képzése és felosztása, A munkahelyi demokrácia formái és gyakorlata, A dolgozók szerepe a munkahelyi kultúra terjesztésében stb. A másik témakör előadásai valamivel általánosabb jellegűek: Egyén és társa-i dalom, A tervgazdaság és a szocializmus építése stb,' Továbbá aktuális nemzetközi kérdések. Kiadós szervezés szükséges a 80—85 %-os látogatottság eléréséhez. Általános vélemény, hogy az előadások nem azt nyújtják, amiket várnak tőlük. Érdeklődést az vált ki, amely közvetlen választ ad a dolgozó mindennapi létének kérdéseire, magyarán és durván: ami „zsebbevágó”. Vagy azok az információk, amelyek a szomszédos szocialista országokra vonatkoznak. (Pl. a csehszlovák és a lengyelországi események, gondok.) Az mindenesetre jó, hogy a jelenségre, mint tapasztalati tényre felfigyeltek. Az még jobb, hogy le-- vonják belőle a szükséges következtetést. A 140 főre tervezett idei vezetőképző-előadássorozaton már fi^ gyelembe veszik az érdeklődés ilyen irányát. jr „ , ,. , Saját könyvtár varrt ivölivv és SÍIIló. több mint ezerkötetes J • műszaki és 3600 kötetes „általános”, azaz szépirodalmi, ideológiai és ismeret- terjesztő részleggel. Az előbbit mindössze 50—60-ar» veszik igénybe, — nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a középszintű műszaki szakemberek. Az utóbbiból közel 300 személy, tavaly 3810 alkalommal kölcsönzött könyvet. Jó ez vagy rossz? Nincsenek összehasonlító adataim. ám enélkül is erős a gyanúm, hogy a műszaki könyvek iránti érdeklődés rendkívül csekély. A szakmai részleg fejlesztésére tavaly több mint 4000 forintot fordítottak. Igaz, a szépirodalmi állomány is) hatezren felüli támogatásban részesült. Szembetűnőek az üzemi könyvterjesztés eredményei: szépirodalomra 80 ezer, „propagandaanyagra” (itt a Kossuth Könyvkiadó termékei értendők), 15 ezer forintot költöttek. Érdeklődés csaknem húszféle sajtótermék iránt mutatkozik. Legtöbb, 300-at meghaladó előfizetője a Textilmunkás c. szakszervezeti lapnak van. A napilapok közül a megyei lap, annak is a Bajai Hírlap c. mutációja a legvonzóbb. Ezenkívül a képes lapok némelyikére fizetnek elő tömegesebb mértékben. 14* |,|| - Az épületet hívják így, a vá. HlinuíKulnh Kisközponthoz közel eső Tóth ITlUnKdMilUl). Kálmán utcában. vagyis a Finomposztó saját kultúrotthónnal dicsekedhet. Programja azonban annyi, hogy itt tartják a különböző tanfolyamokat, a nagyobb értekezleteket és halvacsoráikat — a vállalások telj esi tésénék értékelésekor — a szocialista brigádok. Ez alapján mutatható ki, hogy naponta mintegy százan fordulnak meg az ütött-ko- pott épületben. Az üzemi művelődés aktivistái úgy érvelnek, hogy a közművelődés intézményei csín és berendezés dolgában lassanként alatta maradnak a lakásokénak. Ez arra csábítja a dolgozókat, hogy visszahúzódjanak otthonaikba. (Folytatjuk.) Hatvani Dantei
