Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-20 / 67. szám
A har s terv eredményei A népgazdaság fejlesztésének III. ötéves terve 1966 —1970. évekre alapvető feladatként tűzte ki, hogy a népgazdaság fejlődése alapján rendszeresen emelkedjék az életszínvonal, javuljon a termelés és a szükségletek összhangja, mind a mennyiség, mind a választék és a minőség tekintetében, s hogy a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyban legyen. E célok elérése érdekében a terv előírta a rendelkezésre álló erők és eszközök hatékonyabb felhasználását, a termelékenység fokozását, a termelési költségek csökkentését, a korszerű technika meghonosításával a műszaki színvonal általános emelését, valamint azt, hogy a termelést elsősorban ott kell növelni, ahol arra a hazai feltételek kedvezőek. A nemzetközi munkamegosztás fokozását a terv szerint eredményesebb külkereskedelmi tevékenység, a behozatalnál gyorsabb ütemű kiviteinövekedés útján kellett biztosítani. A III. ötéves terv időszakában fejlesztettük a gazdálkodás, a gazdaságirányítás rendjét. Ennek nyomán a gazdasági munka hatékonyabbá, a népgazdaság egyensúlya kedvezőbbé vált. Mindezek lehetővé tették, hogy a nemzeti jövedelem és a lakosság élet- színvonala az előző öt évinél és a tervezettnél gyorsabban emelkedjék. A gazdálkodás fokozatos javulása hozzájárult ahhoz, hogy a tervidőszak folyamán mind a lakosság jövedelme és vásárlása, mind a beruházások és építkezések tekintetében az eredeti előirányzatokat meghaladó célkitűzéseket valósítsunk meg. A gazdasági növekedés 1966—70-ben folyamatos és viszonylag egyenletes volt. Javult a termelés és az áruforgalom szerkezete. A fejlődés az iparilag kevésbé fejlett területeken az átlagosnál nagyobb volt Fokozódott és sokoldalúbbá vált a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk, ami hatékonyan szolgálta az alapvető gazdasági célkitűzések megvalósulását. A terv azt irányozta elő, hogy 1966—70. években a nemzeti jövedelem 19—21 százalékkal haladja meg az előző öt évit. A növekedés ennél nagyobb, 31 százalék volt. A tervidőszak utolsó évében, 1970-ben a nemzeti jövedelem 39 százalékkal szárnyalta túl az 1965. évit, ami évi átlagban 7 százalékos növekedésnek felelt meg. Az aktív keresők száma öt év alaitt kb. 7 százalékkal emelkedett — nagyobb mértékben, mint ahogy a terv előirányozta. Az egy foglalkoztatottra jutó nemzeti jövedelem a III. ötéves terv időszakában 30 százalékkal nőtt, szemben az előző öt évben elért 23 százalékos növekedéssel. A tervidőszakban a termelés gyorsabban nőtt. mint az anyagfelhasználás. A fő termelőágazatok közül az ipari termelés az elmúlt öt évben a tervezett mértékben. 35 százalékkal emelkedett. A központi célkitűzéseknek megfelelően a vegyipar és a gépipar termelése az átlagosnál gyorsabban nőtt. Javult a termelés szerkezete az egyes ágazatokon belül is. Az ipari termelés emelkedése a III. ötéves terv időszakában is a nemzeti jövedelem növekedésének legfontosabb tényezője volt Az ipar aránya a nemzeti jövedelemben az 1961—65. évi 40 százalékról 1966—70. években 42 százalékra emelkedett. Az ötéves terv az építőipari termelés 24— 28 százalékos növekedését irányozta elő. 1970-ben az építőipari termelés 62 százalékkal haladta meg az 1965. évit. Az építőipari termelés gyors növekedése folytán az építőipar aránya is nőtt a nemzeti jövedelemben. A terv célkitűzése az volt, hogy a mezőgazdasági termelés öt év átlagában 13—15 százalékkal emelkedjék az előző öt évhez képest. Ezt az előirányzatot a mezőgazdaság kismértékben túlteljesítette: a bruttó termelés 1966—70. években kb. 16 százalékkal több volt, mint 1961—65-ben. A műszaki-agrotechnikai fejlődés folytán, a korábbi évekhez hasonlóan a mező- gazdaság anyagfelhasználása 1966—70-ben is jobban nőtt, mint a termelés, a bruttó termelés viszonylag jelentős növekedése mellett a mezőgazdaság által megtermelt nemzeti jövedelem csak kis mértékben emelkedett. A mezőgazdaság aránya a nemzeti jövedelemben a II. ötéves tervidőszakban 25 százalék, a III. ötéves terv éveiben 21 százalék volt. A népgazdaság gyors fejlődéséhez hozzájárult a külkereskedelmi forgalom növekedése. 1966—70. években 47 százalékkal több árut importáltunk és 53 százalékkal többet exportáltunk, mint az előző öt évben. A behozatali többlet a korábbi időszakhoz viszonyítva mérséklődött: 1961—65. években a nemzeti jövedelem 1,4 százalékát, 1966—70. években 0,5 százalékát tette ki. A nemzeti jövedelem gyors növekedése folytán az elmúlt öt év átlagában mind a fogyasztás, mind a felhalmozás emelkedése meghaladta a tervezettet. A fogyasztás aránya az összes felhasználáson belül 1966— 70. években lényegében a tervnek megfelelően 76 százalék, a felhalmozásé 24 százalék volt, (A második ötéves terv időszakában a fogyasztás a felhasználás 79 százalékát, a felhalmozás 21 százalékát tette ki.) Az összes anyagi fogyasztáson belül a lakosság fogyasztása 1970-ben kb. 32 százalékkal haladta meg az 1965. évit, A fogyasztás növekedése mellett javult annak szerkezete is: az élelmiszerek aránya csökkent, az iparcikkeké pedig emelkedett. A szolgáltatások fogyasztása a III. ötéves terv időszakában kevésbé emelkedett, mint a termékeké. A fogyasztás növekedését és szerkezetének átalakulását a jövedelmeknek a korábbinál és a tervezettnél nagyobb emelkedése tette lehetővé. A III. ötéves terv a reáljövedelmek 14—16 százalékos emelkedését irányozta elő. Ténylegesen a lakosság egy főre Jutó ösz- szes reáljövedelme 1970-ben kb. 34 százalékkal volt magasabb az 1965. évinél. (AZ előző ötéves időszak; A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a társadalmi és a gazdasígi élet fejlődéséről, a népgazdasági terv teljesítéséről a 111. ötéves terv időszakában [1986-1970) ban a növekedés 18 százalék volt.) A jövedelmeik a fogyasztásnál nagyobb mértékben emelkedtek, ennek folytán nőttek a lakosság pénztartalékai. A takarékbetét-állomány az 1965. év végi 20,4 milliárd forintról 1970 végére több mint kétszeresére, 42 milliárd forint fölé emelkedett és nőtt a lakosságnál levő készpénzmennyiség is. A közösségi fogyasztás 1970- ben 48 százalékkal haladta meg az öt évvel azelőtti szintet. A közösségi fogyasztás növekedése lehetővé tette az egészségügyi viszonyok javítását, az oktatás és népművelés fejlesztését, az ország védelmének és belső rendjének, a jog- és közbiztonságnak a szilárdítását. A felhalmozás növekedése túlnyomórészt az állóeszközök fejlesztésére fordított összeg emelkedéséből adódott, készletnövekedésre a nemzeti jövedelemnek valamivel kisebb hányada jutott, mint az előző öt évben. 1966—70. években, 1968. évi árakon számolva, több mint 330 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra, kereken 50 százalékkal többet, mint a II. ötéves terv időszakában és 14 százalékkal többet, mint amennyit a III. ötéves terv előirányzott. Az üzembe helyezett beruházások értéke öt év alatt mintegy 300 milliárd forint volt. Az állóeszközök bruttó értéke — az üzembe helyezések és a kiselejtezések különbségeként — 26 százalékkal emelkedett. A befejezetlen beruházások állománya a III. ötéves terv folyamán több mint 30 milliárd forinttal nőtt és 1970. végén megközelítette a 70 milliárd forintot. A III. ötéves tervidőszakban, részben központi ár- intézkedések, részben a kereslet és kínálat hatására változtak az árarányok. Az áremelkedés a termelő- ágazatokban — elsősorban a mezőgazdaságban és az építőiparban — nagyobb mértékű' a fogyasztói áraknál viszonylag mérsékelt volt. A termelő ágazatok fejlődése Ipar A III. ötéves terv azzal számolt, hogy az ipari termelés 32—36 százalékkal emelkedik. Ténylegesen az ipar 1970-ben 35 százalékkal termelt többet, mint 1965-ben. A termelés növekedése a tervidőszak első két évében viszonylag gyors, a következő két évben mérsékeltebb, 1970-ben ismét gyorsabb volt. Az 1970. évi ipari létszám 13 százalékkal volt nagyob az 1965 évinél. A növekedés 1967—1969 években volt számottevő (évi 3 —4 százalék), ami 1967- ben jórészt a nagymértékű termelésnövekedés, 1968— 1969 években pedig főleg a munkaidő-csökkentés hatására következett be. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés az első kétévi és a könnyűipar súlya, míg a kohászaté gyakorlatilag nem változott. A szénbányászat arányának csökkenése hozzájárult az energiastruktúra javulásához, az építőanyagipar mérsékelt fejlődése azonban nem volt összhangban a népgazdaság növekvő szükségleteivel. 1966—1970. években jelentősen változott az energiatermelés és felhasználás szerkezete. A széntermelés öt év alatt — a gazdaságtalanul működő üzemek leállítása folytán — 11 százalékkal csökkent, a szénhidrogének termelése és behozatala a tervidőszak folyamán lényegesen fokozódott. A földgáztermélés több, mbit háromszorosára emelkedett. Mindezek folytán a szénhidrogének 1970- ben az energiahordozók termelésének 35 százalékát, növekedés után 1968-ban és felhasználásuknak 44 szá 1969-ben lényegében változatlan maradt, 1970-ben ismét emelkedett. Az ötévi növekedés 20 százalék volt a tervben előirányzott 241 —27 százalékkal szemben, a termelésnövekedés 95 százaléka származott az egy órára jutó termelés emelkedéséből. A termelés- és a termelékenységnövekedés részben abból származott, hogy a III. ötéves tervidőszakban az ipari beruházás 43 százalékkal nagyobb volt, mint az előző öt évben. A beruházásoknak, különösen a központilag elhatározott fejlesztési programoknak is szerepük volt abban, hogy folytatódott az ioari struktúra korszerűsítése. A terv célkitűzéseinek megfelelően a vegyipar, a villamosenergiaipar és a gépipar az átlagosnál gyorsabban fejlődött, arányuk a termelésben emelkedett. Csökkent az iparon belül a bányázalékát adták. (A terv a felhasználáson belül legalább 38 százalékos arány elérését írta elő.) A villamosenergia-kapa- citás lényegében a tervezett mértékben, 930 megawattal bővült. Az import fokozása érdekében megépült a 400 kilovoltos távvezeték. 1970-ben 14,5 milliárd kwó villamosenergiát termeltünk, 30 százalékkal többet, mint 1965-ben. Ennél nagyobb arányban nőtt a villamosenergia import. A kohászaton belül emelkedett az alumíniumkohászat súlya. Az alumínium- ipar komplex fejlesztésére mintegy 8 milliárd forintot fordítottunk. A bauxitvagyon gazdaságos kihasználásához nagyban hozzájárult a Szovjetunióval és Lengyelországgal létesített nemzetközi együttműködés. A bauxittermelés az 1965 évi 1,5 millió tonnáról 1970- bsn 2,0 millió tonnára, a j ^ V A & S'* V** S« —' —' J SS ( —1j szat, elsősorban a szénbá-j timföldé 267 000 tonnáról ! nj ászát, az építőanyagipsr I 441 000 tonnára emelkedett. Alumínium-félgyártmányokból 1965-ben 50 000 tonnát, 1970-ben 84 000 tonnát termeltünk. A vaskohászat elsősorban a meglevő termelőberendezések korszerűsítésére, intenzívebb kihasználására, valamint a termelés összetételének javítására, pl. a finomkohászati termékek arányának növelésére törekedett. A nyersacél-terme- lés öt év alatt 23 százalékkal, 3,1 millió tonnára nőtt. A vegyipar ötéves beruházásai meghaladták a 20 milliárd forintot. Elsősorban a kőolajkitermelő- és feldolgozóipari, a műtrágyatermelő és a gyógyszer- ipari beruházások voltaik jelentősek. A nitrogénműtrágyagyártás a tervidőszakban átállt a korszerű és gazdaságos földgázbázisra. 1970-ben 1,7 millió tonna nitrogén műtrágyát termeltünk (hatóanyagban 517 000 tonnát), az 1965 évinek 2,4- szeresét. A felhasználás több, mint 80 százaléka 1970-ben hazai termelésből származott. A műanyagtermelés öt év alatt megkétszereződött, de a tervezett mennyiséget nem érte el. A műanyag- szükséglet nagyobb hányadát behozatalból fedeztük. A műszálgyártás öt év alatt másfélszeresre, ezen belül a szintetikus alapú szálaké két és félszeresre emelkedett. A gyógyszeripar termelése öt év alatt 78 százalékkal, az értékesítés kb felét kitevő export kétszeresére emelkedett. Az utóbbi években a kivitelein belül nőtt a tőkés export aránya. Az építőanyagipar termelése öt év alatt 24—26 százalékkal emelkedett. A gyorsabb fejlődést kapacitás- és munkaerőhiány, a beruházások elhúzódása, egyes ágazatokban gyakori üzemzavarok stb. gátolták. Az építőanyagipar viszonylag mérsékelt fejlődése és az építkezések nagyarányú növekedése folytán az építőanyag-ellátás a jelentős import ellenére sem volt zavartalan. A gépipar termelése 1966 —1970. években 46 százalékkal emelkedett. Leggyorsabban és legegyenletesebben a híradás- és vákuumtechnikai-, valamint a műszeripar fejlődött, amely termelésének több, mint felét olyan termékek tették ki, amelyeknek a gyártását a III. ötéves terv folyamán kezdték meg. A híradástechnikai iparban nőtt a szerepük az export célra készülő nehézhíradástechnikai termékeknek, a fogyasztási cikkek közül a magnetofonoknak, egyes tv- készülékeknek stb. A műszeriparban főleg az ügyvitel- és irányítástechnikai berendezések gyártása emelkedett, és arányuk elérte az ágazat termelésének egyötöd részét. A ’ közlekedési eszközök gyártása 1970-ben gyorsult meg nagymértékben. Az ágazat termelésének szerkezeti átalakulására elsősorban a közúti járműprogram kibontakozása hatott. A program keretében az autóbusztermelés az 1965 évi 2688 darabról 1970- ben 5979 darabra emelkedett. A termelés nagy része — 1970-ben 4745 darab — exportra került. Külföldi licenc alapján megkezdődött a nagy szériájú autómotor- és futóműgyártás is. A mezőgazdasági gépipar az utóbbi években csökkentette a traktorok és növelte a munkagépek gyártását. — Az építőipar szükségleteinek megfelelően emelkedett a fém épületszerkezetek és az ipari fémszerkezetek termelése. — A gépek és gépi berendezések gyártása az 1966—1968 évi gyors fejlődés után 1969—1970. években stagnált. A papíripar termelésének gyors fejlődése ellenére a papírellátásban a tervidőszak folyamán emelkedett az import szerepe. A ruházati ágazatok termelésében az utóbbi években előtérbe került a korszerűbb, modernebb cikkek gyártása, a szintetikus anyagok és a fejlettebb technológiai eljárások fokozottabb alkalmazása. A tervidőszak első három évében az ipari értékesítés kevésbé nőtt, mint a termelés, a készletfelhalmozás fokozódott. 1969-ben és 1970-ben a termelés jobban alkalmazkodott a kereslethez, az értékesítés növekedése meghaladta a termelését, a készletfelhalmozás mérséklődött. 1968. január 1-vel megváltozott a termelői árrendszer. 1969-ben a termékek egyharmadának az ára rögzített illetve maximált volt, kétharmada szabad- mozgóáras kategóriába tartozott. Az 1968. január 1-i árrendezés nyomán az ipari termelői árak majdnem 6 százalékkal, ezt követően 1969-ben és 1970- ben évi 2—2 százalékkal emelkedtek, így az 1970. évi árszínvonal mintegy 10 százalékkal volt magasabb az 1967. évinél. Építőipar A III. ötéves terv időszakában az építőipari termelés a 24—28 százalékos növekedési előirányzatot jóval meghaladó mértékben, 62 százalékkal emelkedett. A növekedés nagyobb, mint az előző ötéves időszakok bármelyikében. Az állami építőipari vállalatok gépállománya a tervidőszak folyamán mintegy 44 százalékkal nőtt. Az építkezések korszerűsítését a technológiai fejlődés, a lakás- építkezések vonatkozásában pedig a házgyárak üzembe helyezése segítette elő. 1966—1970. években az állami építőiparban javult az erők koncentrációja, csökkent az egyidejűleg folyamatban levő építkezések (munkahelyek) száma. Az építőipari termelés tervezettnél nagyobb növekedése nem szüntette meg az építőipari kapacitás és a fizetőképes építési igények közötti feszültséget. Az építőipari árak színvonala az 1968. évi 13 százalékos növekedés után 1969-ben és 1970-ben is évi 3—4 százalékkal emelkedett. Mezőgazdaság, élelmiszeripar, erdőgazdálkodás A mezőgazdaság bruttó termelése 1966—1970. években kb. 16 százalékkal volt nagyobb, mint az előző ötéves időszakban. (A terv 13—15 százalékos emelkedést írt elő.) Az összes termelésen belül a növénytermelés 17 százalékkal, az állattenyésztés 14 százalékkal nőtt. A tarmelés növekedése a mezőgazdasági keresők számának a koráb- CFolytatás a 4, oldalon.l
