Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-03 / 52. szám
«. oldal 1971. március 3. szerdal Az SZKP XXIV. kongresszusa előtt Beszédes számok A XXIV. kongresszust megelőző területi pártkonferenciák részletesen elemezték a Szovjetuniónak a XXIII. kongresszusa óta elért gazdasági eredményeit. A küldöttek megállapították, hogy az élet igazolta az 1966—70. években végrehajtott VIII. ötéves terv irányelveinek helyességét. A terv eredményes végrehajtása a tudomány és a technika vívmányainak általános hasznosításával, a társadalmi termelés nagyipari jellegű fejlesztésével- a munkatermelékenység növelésével, a népgazdaság minden ágában biztosította a hatékonyabb ég gyorsabb fejlődést, valamennyi szovjet ember anyagi és kulturális szükségletének teljesebb kielégítését. A szovjet ipar termelése az előirányzatnak megfelelően nőtt: másfélszer nagyobb mint az előző tervidőszakban. Csupán a növekedés értéke majdnem azonos azzal a termésmennyiséggel, amelyet a Szovjetunió az első két ötéves tervében együttvéve elért. A fejlődés lényeges eleme, hogy korszerűbbé vált az ipar ágazati szerkezete, tovább javult az ágazatok közötti arány és fellendültek a gazdaságosabb iparágak. A népgazdaság műszaki rekonstrukciójának eredményeként bővült a közszükségleti cikkek gyártása, az elektronikai és az atomenergetikai ágazatok termelése, s létrehozták a szintetikus és nagytisztaságú anyagokat előállító üzemrendszereket. Háromszorosára nőtt a falusi villanyfogyasztás Az utóbbi öt évben is nagy gondot fordítottak a villamosenergia termelésének gyors ütemű fejlesztésére. Az előirányzatnak megfelelően olyan nagy kapacitású energetikai blokkokat helyeztek üzembe- amelyek egyenkénti termelése 500—800 ezer kilowatt. A Szovjetunióban ma néhány nap alatt több villamosenergiát állítanak elő, mint a cári Oroszországban egy év alatt; a VII. ötéves terv időszakában ehhez még több hétre volt szükség. Az üzemek óriási mértékű villamosenergia-fel- használása mellett megnőtt a lakosság áramfogyasztása is. A falusi háztartások háromszor any- nyi villamosenergiát használnak fel, mint 1966-ban, a városi lakosság 60 százalékkal fogyaszt többet, mint öt évvel ezelőtt. A gépgyártásban, különösen az automata és félautomata szerszám- és más gépek gyártása került előtérbe. A könnyű- és élelmiszeripar gépeinek gyártásának fejlődésére jellemző, hogy 1966 óta kb. háromezer olyan könnyűipari géptípust konstruáltak és helyeztek tucatjával üzembe, amelyek világszínvonalat képviselnek. A személygépkocsi-gyártás négyszeresére nőtt; a kőolaj- termelés évi 20 millió tonnával emelkedett; a műtrágyagyártás pedig meghaladta az évi 60 millió tonnát, ami kb. duplája az 1966. évj termelésnek. Napi tízezer lakás A VIII. ötéves terv során különösen nagy gondot fordítottak az építőipar fejlesztésére. Ennek eredményeként minden eddigi tervciklus üzem- és lakásépítési programját felülmúlták. Évente 13—14 millió ember költözött új lakásba, de voltak olyan évek, mint 1969., amikor 16 millió. Átlagosan naponta tehát mintegy 9—10 ezer család tarthatott la- kásszentelőt. Ha a legutóbbi ötéves tervben épült kisebb és nagyobb üzemek, művelődési, kereskedelmi és egyéb intézmények számát vesszük alapul — kiderül, hogy naponta 2—3 új létesítménynyel gyarapodott a szovjet népgazdaság. E roppant arányú építkezés elősegítette. hogy határozottan áttértek az építkezés nagyipari módszereire, tömegesen alkalmazzák az előregyártott vasbetonelemeket. Jelenleg például a moszkvai építkezéseknek több mint 85 százalékához előregyártott elemeket használnak. A kongresszus irányelveinek megfelelően mintegy 25 százalékkal emelkedett a szovjet mezőgazdaság termelése. Cukorrépából 33, gabonafélékből 25, húsból 20, tejből 23 százalékkal termeltek többet, mint a korábbi évek-( ben. A szemestermények előállítása évi 32 millió tonnával emelkedett. Ezek az eredmények különösen akkor figyelemre méltóak, ha tekintetbe vesszük, hogy a szovjet mezőgazdaság a nemzeti jövedelemnek több mint egyharmadát szolgáltatja. A kolhozok és szovho- zok mind gazdaságilag, mind politikailag tovább erősödtek és szilárdultak, jelentősen növekedett anyagi és technikai bázisuk. A mezőgazdasági beruházásokra kétszer annyit fordítottak, mint az megelőző tervidőszakban. Így korszerűbbé vált a mezőgazdasági termelés színvonala és a hosszútávon megtérülő beruházások mellett rendkívüli mértékben felduzzadt a szovhozok és kolhozok gépparkja is. Az utóbbi 5 évben a mező- gazdaság mintegy másfél millió traktort, több mint 1 millió tehergépkocsit és félmillió kombájnt kapott. Az új időszak lényeges jellemzője, hogy a kolhozok jövedelme mintegy 40 százalékkal emelkedett és az állami beruházások mellett a saját erőből történő hozzájárulás is segítette az egyre iparszerűbbé váló termelést A növekvő jólét adatai A mezőgazdaságban dolgozó 27 millió szovjet ember munkájának eredményeként több hús, tej, tojás és gabona került ajipl-. gozók asztalára. A lakosság az utóbbi években mintegy 27 százalékkal több húst, 20 százalékkal több korábban. Az egy főre jutó húsfogyasztás az előirányzottnál magasabb mértékben, 6 kg-mal nőtt. A becsületes munka, a gazdasági sikerek lehetővé tették, hogy tovább emelkedjék a szovjet nép élet- színvonala. Ha nem számítjuk a közvetett juttatásokból származó kedvezményeket, akkor js, a munkások és alkalmazottak havi bére több mint 20 százalékkal, a kolhoztagoké pedig még nagyobb mértékben nőtt. (A napokban kaptunk róla hírt, hogy egész sor tartós fogyasztási Ciliknek az árát jelentékeny mértékben csökkentették.) Az elmúlt időszakban tovább bővült a közép- és főiskolai hálózat. Az ötéves terv időszakában 7 millió közép-, illetve felsőfokú végzettségű szakembert képeztek ki. Érdemes megjegyezni, hogy az orvosok és mérnökök tekintetében a Szovjetunió világviszonylatban az első helyet foglalta el. Az általános műveltség magas fokára utal az a tény, hogy munkásainak 60 százaléka rendelkezik közép-, illetve felsőfokú végzettséggel, a kolhozparasztoknak 33, az alkalmazottaknak pedig 93 százléka. A számok bizonyítják, hogy az SZKP XXIII. kongresszusán jóváhagyott politikát következetesen végrehajtotta a szovjet nép és olyan mértékben gyarapította a kommunizmus anyagi-technikai bázisát, amilyenre a múltban még nem volt példa N. J. Hatszázcm a házban Kecskeméten vajmi kevesen ismerik a Kada Elek utca 9—11-et. Ügy viszont, hogy „szalagház” — mindenki. Az újságíró a megyeszékhely ez egyik legmodernebb lakóépületéhez több szállal is kötődik. Ott volt az építkezés kezdetén, barangolt fotós társaival a még félkész épület traverzei közt, riportot csinált a munkák félidejében az egyik darukezelővel, végül pedig alkalma volt látni az elsők közt beköltöző család örömét. A héten már úgy ismerkedtem a 177 lakást magában foglaló épülettömb népével, hogy több mint egy esztendő gondjainak és eredményeinek tükrében kerültek emberközelbe. Meghívót kaptunk ugyanis az évi rendes közgyűlésükre, amelyet a „csillagok szomszédságába”, a kilencedik emeleti tárolóhelyiségbe hívott össze az igazgatóság. A jó gazda gondosságává! Fülöp Gyula, a 8. számú lakásszövetkezeti igazgatóság elnöke, ismerteti a beszámolót. Egy év alapos, sokrétű summája ez, amely a szocialista együttélés megannyi részletére kitér. A kezdet óta mindmáig megoldatlan kerékpár- és gyermekkocsi táközös vagyonnal. Olyan visszásságok is előfordulnak, mint például, hogy a házban huzamosabb ideig tartózkodnak bejelentetlen lakók, akik a szolgáltatásokat térítés nélkül használják, s egyáltalán jogtalanul vannak az épületben. De a bejelentettek közül js számosán indokolatlanul, a „vakvilágba” folyatják a vizet . . . Hivatkozott az elnök — több ízben is — a jó gazda gondosságára. Hiszen a szemétledobó sem nyel el mindent válogatás nélkül: a folyadéktól esetleg befagy, a faltörmeléktől (!) eldugul. Esztétikai szempontok Játékos kedvű tinédzserek a falra firkálnak, „nó- táskedvű” felnőttek pedig olykor az összetört borosüveget a liftben, vagy a lépcsőházban hagyják, elfolyó tartalmával együtt. Az erkélyek virágossá tétele — nem kötelező. De a lehetőségek adva vannak. És mennyivel szebb, mutatósabb a végig virágos erkélysor! A lakók négyötöde tartana igényt egy házi klub létrehozására. A követelmény: tánc- és zajmentesen, legkésőbb este 8-ig. Erről egyelőre nem lehet szó. Megoldható azonban az, hogy a gyerekek számára hétvégi vetítéseket rolás ügyét rövidesen meg- ] rendezzenek, amit néhány nyugtatóan intézik. El mondja, hogy az első esztendőt pénzügyi maradvánnyal zárták. Sajnos, azonban, nem mindenki gazdálkodik megfelelően a lakótárs — köztük a népszerű, vállalkozó szellemű Baksa János — szívesen lebonyolít. Üjszerű — és csak üdvözölhető — módszer, hogy Társadalmi munkája: KISZ-titkár Szalai Eszter nyolcadik éve dolgozik a szalkszent- mártoni KlSZ-alapszerve- zetben. Először mint aktivista, később vezetőségi tagként, néhány éve pedig titkári funkcióban szervezi, irányítja a jelenleg 32 tagú közösséget 1966-ban a KISZ Központi Bizottsága Aranykoszorús jelvény kitüntetésben részesítette. Csapiár Mihály, az MSZMP községi csúcsvezetőségi titkára mondta róla: „Éltető eleme a mozgalmi munka, szereti a fiatalokat, megérti törekvéseiket”. A falu két közös gazdaságában hasonlóan vélekedtek Szalai Eszterről. Munkahelyén, a Petőfi Tsz irodájában beszélgettünk mozgalmi tevékenységéről, a KlSZ-alapszerve- zetről és az egész falu ifjúságát érintő kérdésekről. — Mit tartalmaz az 1971. évre vonatkozó akcióprogramjuk? — Valamennyien vállaltunk 20—20 óra társadalmi munkát a község szépítése érdekében. Március közepéig szeretnénk megállapodni a községi tanácscsal a konkrét feladatokat illetően. Kulturális téren: szellemi vetélkedőket, barkoch- ba-versenyt szervezünk, ismét megalakítjuk a szép hagyományokkal rendelkező lány tánccsoportot. Bekapcsolódunk a községi ünaukrot fogyasztott- mint ' népségek szervezésébe, la^Lkárnak segítői?. bonyolításába, közös színház- és mozilátogatásra visszük tagjainkat. A program fontos része a szervezeti élet javítása, a politikai oktatás megszervezése. Az utóbbi törekvéseink valóraváltásához a pártszervezettől és a TIT- tői kapunk segítséget. Programunk nem látványos, de valamennyi pontja megvalósítható. Ez a legfontosabb. — Milyen szórakozási, kulturálódási lehetőségek kínálkoznak? — Sajnos, ezen a téren rosszul állunk. A KISZ- nek önálló helyisége van a pártházban, ez elsősorban a szervezeti és politikai munkánk céljait szolgálja. Itt bálákat vagy egyéb zenés-táncos klubszerű foglalkozásokat nem tudunk rendezni. — A kultúrházban? — Utött-kopott, barátságtalan épület. Egyetlen nagyterme van. de klubszerű foglalkozásokra az is alkalmatlan. Régen megérett a lebontásra. — A megoldás? — A község központjában most renoválják, a Petőfi-emlékházat. Ha elkészül, nemcsak múzeum lesz, de idegenforgalmi nevezetesség is. Az épület alatt nagyméretű pince van, ezt társadalmi munkában, örömmel átalakítanánk ifjúsági klubnak. — Vannak-e a KlSZ-tit— A pártszervezettől és a többi társadalmi szervektől sok segítséget és bátorítást kapunk. A községi tanács is érdeklődik munkánk iránt. Kár viszont, hogy csak nagyon ritkán ad lehetőséget arra, hogy tanácsülésen, vagy vb-ülé- seken mi is elmondjuk problémáinkat, javaslatainkat. A termelőszövetkezetek párt- és gazdasági vezetői szívesen segítenek, támogatják kezdeményezéseinket. — Végül engedjen meg még egy kérdést: a fiataloktól hallottam, hogy nemrég le akart mondani tisztségéről. Igaz? — Valóban gondoltam erre. Hogy miért? Hónapok óta nincs KlSZ-vezető- ség, minden feladatot egyedül kell végeznem. A volt vezetőségi tagok elköltöztek, illetve katonai szolgálatot teljesítenek. Viszont az új vezetőség megválasztásával nem várhatunk a KISZ következő kongresz- szusáig. Ezért foglalkoztatott a lemondás gondolata. Aztán rádöbbentem: ha én is félreállok, ki készítené elő á vezetőség kiegészítését? Tele tervekkel, ötletekkel és optimizmussal, még^ ak- egyre inkább^ úrrá a lakóközösséget különböző munkabizottságok is segítik abban, hogy a szalagházban valóban otthon érezzék magukat így műszaki, házirend-, szolgáltató, esztétikai és kulturális munkabizottságot hívtak életre. Többségük .jól és eredményesen működik. Mindnyájuk érdekében Majd kezdetét veszi a vita, az építő, előbbre vivő, a közös problémákat orvosolni kívánó hozzászólások és javaslatok áradata. Szokás szerint nehezen indul, de „evés közben jön meg az étvágy”, s így egyre többen kémek szót. A legtöbb sző nem a „ház elejét”, inkább a belsejét éri. A panaszok zöme a távfűtés elégtelenségével kapcsolatos. Nincs meg mindenkor a kívánt hőmérséklet, s ez ott, ahol apró gyerekek vannak, több mint öreg hiba, mondhatni főbenjáró bűn. Sok összetevője van ennek a kérdésnek. Kiderül, hogy a szolgáltatás — annyira-amennyire — előírásszerű, csak mire a felsőbb szintekre ér a hő, addigra veszít Celsius- fokban, nem is keveset. Efelett persze nem lehet napirendre térni; szót kell emelni, reklamálni addig, amíg nem születik megnyugtató megoldás. Érvek és ellenérvek Volt, aki azt hiányolta, hogy a ház gyermekeinek nincs hol játszaniuk. (Jogos és sürgős intézkedést követelő igény!) A másik felszólaló a huzatos előcsarnokban sokszor életveszélyes lendülettel és erővel csukódó ajtók légfékkel való ellátását szorgalmazta. Nagy vitát váltott ki az az ötlet, hogy az előteret világosítsák, asztalokkal, ülőbútorokkal tegyék kulturáltabbá. — Ez az elképzelés eleve kudarcra van ítélve _ hangzik el a közbeszólás — Átjáróház vagyunk, a környék összes sráca idejár. Mi lesz így a virágokkal? — Megpróbáljuk — mondja Fülöp Gyula, s kifejti: éppen az a cél, hogy megszüntessék végre a ház „senki földje”, illetve „bárki szórakozóhelye” jellegét, rendszeresen zárják az épületet, ellenőrizzék az ott tartózkodók látogatásának jogosságát. — Meg kell őrizni „ szalagház jó hímevét. S ha valameny- nyien betartjuk a házirendet, a békás együttélés szabályait. a legpéldásabb lakóközösség egyikévé válhatunk. * Pár mozgalmas óra alatt bepillanthattunk csaknem hatszáz ember — egy kis falunak beillő közösség — mindennapi életébe. Gondjaik ezrek apró-cseprő ügyeivel, bajaival azonosak. A spontán, jóindulatúan harcos hozzászólások azonban, s a vezetőség eré- lye, igyekezete azzal biztat, hogy a nehézségek fekor is, ha néha valóban lenne oka az elkeseredésre. Szalai Eszter igazi mai fiatal, aki tudatosan vállalja a többletmunkát. Szabó Attila lesznek, s Kecskemét egyik legszebb lakóépülete nemcsak a benne élők, de mindannyiunk büszkesége marad. Jóba Tibor
