Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-03 / 52. szám
4. oldal 1971. március 3. szerda A nagykorúság kezdetén Lakitelek a Tisza legszebb, legváltozatosabb partvidékével büszkélked- hetik. Holtágak vizére hajló füzesek, árnyas, lombos, ligetes Tőserdő, szélfútta homokdombokra kapaszkodó szőlős, gyümölcsöskertek — minden együtt van, ami a nyugalmas, békés, teremtő munkálkodással teljes emberi élethez szükséges. Csak éppen a történelem viharos évszázadai nem kedveztek az itteni megtelepedésnek... A próbálkozás hiányzott? Aligha. Honfoglaláskori cserépdarabokat fordít ki manapság is az eke a földből. A későbbi korok emléknyomai szintén a megkapaszkodásra utalnak. De még századunk 30-as éveinek elején is csak pár tucatnyi ház állt a mostani faluközpontban. Kecskemét városa ekkortájt létesített itt közigazgatási kirendeltséget. De a Tisza menti homokot is csak egy évtizeddel korábban kezdték el parcellázni. Az őslakosságot a közeli városok — Kecskemét, Félegyháza —, valamint a jászsági falvak vetették ki magukból... A 45-ös földreform után egyszerre meglendült az élet. 1949 végén Lakitelek elnyerte az önálló községi rangot. Nem sokkal később lakosainak száma meghaladta az ötezer főt. 1950- ben tanácsháza épült, négy év múlva villanyt is kapott. 1958-ban törpe vízmű létesült. 3 kilométeres vízhálózattal. Elkészült az első, 500 méter hosszú járda. 1962-ben négytan termes modern iskolát, a következő évben művelődési otthont építettek. Fejlődésének új, fontos állomásához érkezett tavaly a falu. Nagyközség lett. Mint a megye egyik legfiatalabb települése, ezzel a ranggal igazán nem szégyenkezhet. A faluba látogató lépten- nyomon beleütközik a gyors nagykorúsítás kamaszgondjaiba. Lakiteleknek — lévén közlekedési csomópont — élénk, forgalmas piacai vannak, de a hely, az állomás előtti füves térségen, teljesen rendezetlen. Molnár András tanácselnök így sorolja fel az 1975-ig elvégzendő községfejlesztési teendőket: — A piac mindenképp rendezésre szorul. Jelenleg a minimális követelményeknek sem lehet eleget tenni. De bővíteni kell a vízhálózatot is, további két kilométerre. Napirenden van az iskola megnagyob- bítása, négy új tantermet kell építeni, meg tornatermet is. Postát építünk, szolgálati lakással, továbbá vágóhidat. Kimérésre kerül 70 új házhely. Megvalósítható mindez? Bizonyára. Jelenleg is épülőfélben van az új, másfél kilométeres aszfaltút. Egyik vége a Széchenyi kőrúthoz csatlakozik — bájos nagy- zolással így nevezték el a betonról leágazó és a „központban” találkozó két bekötőutat. Lakitelek urbanizálódik. A lélekszám az 50-es évekéhez képest megcsappant, valamelyest most van növekvőben. A tavalyi nép- számlálás mintegy 4800 lakiteleki honpolgárt vett jegyzékbe. Ebből nagyjából 3000-en laknak a belterületen, továbbá a hozza szorosan kapcsolódó két tanyaközpontban, Kapásfaluban és Árpádszálláson. De ha csak a „szoros” belterületet vesszük, akkor is itt él a lakosság nagyobbik fele. Aki teheti, beköltözik ... Az új telkeken évente megépül 25—30 családi ház. A behúzódási törekvéseket a helyi tanács is támogatja; élve jogával, az építkezni akaró tanyasiakat mentesíti a telekadó és a telekszerzéssel kapcsolatos kötöttségek alól. A tanyák száma persze nem csökken olyan ütemben, mint amilyen mértékben épülnek bent a házak. Általános tapasztalat itt, hogy az új falusi házak a felnövő és családot alapító fiatalok részére készülnek, az idősebbek viszont kinn maradnak, s csak hét végén -látogatnak be gyermekeikhez, unokáikhoz. ■ B ■ ■ Megpróbálok a nyomára jutni annak is: igényeiben, érdeklődésében mennyiben változik a faluba költöző tanyasi ember. A vízvezeték igénybevétele felől jól megközelíthető a kérdés. A vízhálózat hossza jelenleg tíz kilométer, s így a belterület majd kétharmada ilyen szempontból ellátottnak mondható. Ám fürdőszoba mégis nagyon kevés lakásban van még. A porták legtöbbjén csak kerticsap található. Mindez ösz- szefügg azzal, hogy a háztáji kertkultúra mögött ma még eléggé elmarad a lakáskultúra. Az utcákon egymást követik a közkifolyók — több mint 30 van belőlük —, s itt évente any- nyi vizet visznek el, amelynek díjából egy rövidebb utcát el lehetne látni vezetékkel. A tanácselnök nemrég óvatosan megpendítette, hogy ahol már a portákra bevezették a vizet, szüntessék meg a kifolyókat, de legalábbis ritkítsák a számukat. Javaslatát heves ellenkezés fogadta. Az igények hagyományos tanyasi szintjére utal a szolgáltató kisipar helyzete is. Van például 46 magánkisiparos. de ezek többnyire kőművesek, ácsok, szobafestők, s akad egy-két lakatos is. Nincs viszont bútorasztalos, sem pedig rádió- és tévészerelő. Mert azok a bizonyos igények Lakiteleken egyelőre még a megélhetés, mint a mindennapi létezés legfontosabb szférájában munkálnak. Első hallásra talán furcsának tűnik, hogy éppen itt, a jól jövedelmező Szikra Tsz gazdálkodik, van állami gazdasági üzemegység, erdőgazdaság, szőlészeti kutatótelep. És csak a tsz-nek több mint 300 hold nagyüzemi szőlő- és gyümölcsültetvénye van. Igen ám, de mindezzel szemben a felsorolt munkahelyeknek mint 2500 munkaképes keresőt kelleje eltartaniuk. De hát akkor — a másik oldalon — mit kezdjünk a gépesítés és a gazdaságos működés nem kevésbé fontos követelményeivel? — Nemrég ötvenhét bevonuló fiatalembert kísértem Kecskemétre — mondja a tanácselnök. — Közülök alig volt tíznél több, aki helvben dolgozik. A községből naponta 220-an járnak el dolgozni. Jórészt Kecskemét ipari üzemeibe. Naponta két órát töltenek vonaton. S megfogalmazódik a mind sürgetőbb óhaj: ha már nagyközség lett Lakitelek, akkor lakóinak nyújtson is megélhetési alkalmat minél nagyobb választékban. . Igen ám. de hogyan? Csakis a helyi erőforrásokra van alkalmunk rákérdezni, s e tekintetben főképp a Szikra Tsz jöhet számításba. Mint ahogy a közös gazdaságnak volt jelentős szerepe abban is, hogy pár éve újra üzembe állíthatták az évtizednyi időre „elcsendesült” téglagyárat. Legújabban pedig a hajdani csendőristálló épületét alakították át, ahol — az : „első menetben” máris har- I mine helybeli férfi és nő dolgozik: műszaki gumi- j árukat készítenek. — Kerestük, melyik az a terület, ahol érvényesül- ! hetünk — tájékoztat az üzemvezető, Mészáros 1st- j ván. — És nemcsak rövid távon, átmeneti jelleggel. Az ötletet végül is az adta, ami a legkézenfekvőbb: a tsz traktoraihoz a gumialkatrészeket a legnehezebb beszerezni. Mi lenne, ha mi készítenénk? Megrendelő gyorsan akadt, nem is egy, s már úgy láttunk munkához, hogy jó előre minden termékünknek vevője van. Eddigi megrendeléseink értéke jócskán felül van az egymillión, ugyanakkor az induláshoz szükséges befektetés negyedannyiba sem került. A dolgozókkal úgy kötünk megállapodást, hogy szüret idején a gyümölcsössel, illetve a szőlőtáblával cseréljék fel a műhelyt. ... Mindez csak egy lépés, bár úgy tűnik, nem a legjelentéktelenebb, amit Lakiteleken tesznek a helyi iparteremtés irányába. A nagyközségi rang által kap valódi tartalmat, hogy lakói helyben találnak megélhetést, de igényeikben a falu határain túlra tekintenek. Hatvani Dániel 2 millió forint nyereség Sikeres év a bajai halászoknál A bajai Űj Élet Halászati Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén a vezetőség — három év óta először — jó eredményekről számolhatott be. Halászati üzemáguk ösz- szesen több mint 18 vagon halat fogott ki, jövedelmezőségét 193 ezer forinttal teljesítette túl. Nemcsak halászattal, hanem halivadék-gondozással is foglalkoznak. Az ez évre tervezett mennyiség jó részét már ki is helyezték a vizekbe. A haltenyésztési részleg csukaivadékból 339 ezer forintos nyereséghez jutott. A saját célra felhasznált ivadék mennyiségen túl fennmaradó zsenge csukát a halászatfejlesztési alapnak adták át. A harkakötönyi és a kara- pancsai tógazdaság összesen 869 mázsa halhúst illetve ivadékot termelt, így 464 ezer forint üzemegysé- gi nyereséget ért el. Kedvezően alakult a halértékesítés is. A szövetkezet bajai halászcsárdája országosan ismert jó nevéhez méltónak bizonyult, több mint 3 millió forintot forgalmazott A halászat mellett ipari jellegű üzemeket is működtetnek. Jól jövedelmezett a divatgombgyártás, a PVC-feldolgozó és a dekorációs részleg. A gépjavítók az összes járműveket, hínárvágókat és szivattyúkat megfelelően karbantartották. Ugyancsak nagy segítséget jelentett a gazdálkodás szempontjából a drótfonó- és - darálórészleg jó munkája. Á szövetkezet egyszerű Teljes üzem a csirkegyárban gazdasági együttműködést hozott létre a dunaharasz- ti Ezüstkalász Termelőszövetkezettel fémgomb-, fém- tömegcikk- és műanyagkészítésre. Az eredmény: 157 ezer forint tiszta nyereség. Összességében tehát csaknem 2 millió forintos nyereséggel zárták az évet. Halmozott termelési értékük nőtt, mód nyílott megfelelő tartalékolásra is. Biztonsági alapjukat 816 ezer forinttal növelték, a részesedési alapra a tagságnak 382 ezer, az alkalmazottak munkabérére 76 ezer forint jutott. Törlesztették hitelüket, eleget tettek mindenfajta pénzügyi kötelezettségüknek. Az. 1971-es évben tovább szélesítik az együttműködési kört a dunaha- raszti termelőszövetkezettel, halárusítóhelyet, keszegsütőt létesítenek az ott levő halastavat is bevonják a tenyésztésbe. Rövidesen sor kerül a prémiumrendszer felülvizsgálatára, a pénzösszeg jó halfogás érdekében való felhasználósára. Az ötéves távlati fejlesztési tervet, valamint az 1972. januárjában életbe lépő új üzemtervet a nyár folyamán dolgozzák ki. Ezek alapvetően meghatározzák majd a tagság és a vezetőség részére az elkövetkezendő évek feladatait. D. É. Még a múlt évben, december 11-én kezdték az idei szezont a Kiskunhalasi Baromfikeltető Állomáson. Igaz, akkor még nem vették használatba mind a 11 darab tízezres keltetőgépet, csak egy kisebb mennyiség bérkeltését vállalták a fővárosi MABRO Vállalattól. Január harmadikán hagyta el a gépet 2300 pelyhes kis G 65-ös húscsibe, s azóta már több mint 24 ezer csipogó társuk követte őket. Ma már minden gép telve tojásokkal, s remélhetőleg az idei szezont is a múlt évihez hasonló jó eredménnyel zárják. Tavaly ugyanis tervüket 130 százalékra teljesítették. (Opauzsky László felvétele) Az idei szezonban már igen sok tojást kapnak a termelőszövetkezetektől, különösen a kiskunhalasi Szabadság és a balotaszállási Kossuth Tsz járul hozzá nagy mennyiségekkel a keltetőállomás munkájához. Az eddigi tapaszatala- tok szerint a tojások minősége igen jó, elég magas a kelési százalék, s minden jel arra mutat, hogy a keltetőállomás ki tudja majd elégíteni a csibeigénylők rendeléseit. Felvételünkön Laczkó Mihályné, az állomás mezőgazdasági előadója Erős Ferenccel a kiscsibék szállítás előtti válogatását végzi. Zsírra! dúsított takarmány Számítások szerint évente 500 millió forint megtakarítást eredményez a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem termelésfejlesztési intézete és a Növényolajipari Országos Vállalat kooperációja. A keszthelyi szakemberek új eljárást dolgoztak ki a takarmányzsír felhasználásának gazdaságosabbá tételére. A mosószappangyártás csökkenése következtében ugyanis egyre több növényi és állati zsiradék szabadul fel. Ennek takarmányozási célokra való fel- használása hagyományos módszerrel gazdaságtalan, hiszen a 10 forintos alapanyag árát a feldolgozás költségei 22 forintra növelték. A keszthelyi kutatóknak sikerült olyan eljárást ki- dolgozniok, amelynek segítségével közvetlenül az alapanyagot keverik a takarmányba. 40 mezőgazda- sági üzemben kiváló eredménnyel vizsgázott a zsírral dúsított takarmány. Szakszervezeti könyvtárak Eredmények és gondok A megye ipari és mezőgazdasági üzemeiben mintegy 106 szakszervezeti könyvtár működik. Százharmincnégyezer kötetes állomány, 57 ezer dolgozó könyvellátását szolgálja. 1970-ben 236 ezer művet kölcsönöztek. A könyvállomány gyarapítására 1970- ben 240 ezer forintot fordítottak a megyében, ebből több mint 12 ezer új könyvet vásároltak. A fejlesztésre előirányzott ösz- szeg 1971-ben is változatlan marad. Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Baján és Kalocsán körzeti lerakatok működnek, hogy állománycsere alkalmával a könyvtárosoknak ne kelljen Kecskemétre utazni. Az új SZOT-határozat kimondja, hogy az SZMT központi könyvtárak rendelkezzenek szállításra alkalmas gépkocsikkal. A megye több üzeménél és vállalatánál javultak a kölcsönzés feltételei, például a 9-es AKÖV kecskeméti, bajai és kiskunhalasi telepein, valamint a Kiskunfélegyházi Vegyesipari Gépgyárban. Legutóbb külön helyiséget kaptak a1 Bajai Kismotor- és Gépgyár, a Bajai Állami Gazdaság, és a Kecskeméti Fémmunkás Vállalat üzemi könyvtárai. A legjobb eredményeket azok a vállalatok és üzemek érték el, ahol a könyvtár támogatását nem tekintették tizedrangú feladatnak: a kecskeméti BOV- nál és az ÉPSZER Vállalat munkásszállásán, a Közúti Üzemi Igazgatóságnál, a vasutas góckönyvtárak közül pedig a kiskőrösi, a kecskeméti, a kiskunhalasi lerakatoknál. Az üzemi könyvtárak eredményeit sokszor gyengítette a vállalatvezetés passzivitása, a hibás szemlélet és az is megállapítható, hogy nem mindenütt becsülik megfelelően az öntevékeny könyvtárosok munkáját. Ebből adódik, hogy kevés üzem és vállalat fizet dolgozói után fejlesztési hozzájárulást az SZMT központi könyvtá- nak, pedig a SZOT 1961. decemberi határozata kimondja, hogy azok a gazdasági egységek, melyek keretében üzemi könyvtár működik, minden dolgozó után évi 5 forintot kötelesek fizetni könyvvásárlás céljaira. Az egész megyében 250 ezer forintnak kellene ebből összegyűlnie, de csak 30 ezer jön össze évente. Cs. K.
