Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

4. oldal 1971. március 14, vasárnap Egy üzem Ügy emlékszem — több mint egy hónapja történt az epizód, s ilyeneket nem rögzít pontról pontra írás­ban az ember —, három fiatal férfi lépett be a Ba­jai Kismotor- és Gépgyár „főnöki” szobájában. Látva a vendégeket, udvariasan elnézést kértek: sürgős ügyben, a munkahelyről szaladtak fel. — Igazgató elvtárs — ezt így nem tudjuk csi­nálni. Mit tegyünk? — s egyik megbillentette a ke­zében tartott írást, vagy rajzot. Elfogódottság nél­kül, de korrekt hanghordo­zással szólt. Míg a választ várták, tartásukban is ki fejeződött a tiszteletet meg­adó fegyelem. A témá is merős, magyarázgatásra nincs szükség. Balogh Ti­bor barátian évődő kérdés sei lepte meg őket. — Megnősült már? — s mondta a nevet — Igen. — Ahhoz kért tőlem ta­nácsot? Pedig valamivel nagyobb volt a rizikó ... A három munkatárs ér­tette a tréfa áttételes je­lentőségét. Máris nevetve indultak kifelé. Köszönték a bizalmat. Az igazgató, mintegy magyarázatul meg­jegyezte. — Biztos, hogy jobb megoldást okoskodtak ki. Behunyt szemmel rájuk bíznám. Bizalom Bizalom, bizalom... Ez volt az alapja a Központi Bizottság vidéki ipartelepí­tési, valamint a megyei pártértekezlet 1966. évi ha­tározatának is, hogy egy új, több mint 170 milliós ipartelep létrehozásával e z a gyár is vegyen részt a kormány által is kiemelt közúti járműprogram meg­valósításában. Ilyen bizalmat nem „sor­solással” előlegeznek. Az mindig olyan kollektívát illet, amely már bizonyí­tott. Ennek a gyári közös­ségnek a magja, valamikor az ötvenes évek elején kez­dett élni. Amikor... De inkább fejezzük ezt ki Ba­logh Tibor derűs szavai­val. Előtte tanácsnál dolgoz­tam ... Aztán sok-sok egyéb után kaptam párt­feladatul, hogy teremtsek iparüzemet... Maszekok­ból — tette hozzá, még na­gyobb hatást keltve a for­dulattal. A fejlődés egyik foka: majdnem harmincán fog­lalkoztak fémipari javító­szolgáltató munkával... Aztán mind feljebb léptek, s — nem is olyan soká — olyan életrevalóságot bizo­nyítottak, hogy egyszer, amikor a tekintélyes fővá­rosi nagyüzem bajai part­nert keresett bizonyos mo­toralkatrész gyártására, s mások óvatoskodtak, mer­jék-e, Balogh Tibor bátran döntött: „Elvállaljuk!” — Jól ismerte munkatársait. Akik ezúttal mégiscsak fel­szisszentek: „De hát a mi adottságaink? Felszereltsé­günk!” — A „főnök” ra- vaszkás jókedvvel adta a meghökkentet: — De hát, gyerekek, ne hagyjatok cserben. Én már elvállaltam. Nem létezik, hogy veletek ne sikerülne. Figyeljetek ide, milyen fan­tázia van ebben. Perspektí­va! Aztán következett — 1964-ben — a „házasság” a Kismotorral.. 1971. janu­ár 22-én vágta át az új, 175 millió forint költséggel épült üzem felavatását jel­képező nemzeti színű szala­got György Gyula kohó- és gépipari miniszterhelyettes. A Szegedi út.mentén emel­kedő gyártelepen az ország legkorszerűbb automata forgácsológépei dolgoznak. Az üzem fejlődésének, di­namizmusát egy fontos mu­tató alkalmazásán is érzé­keltethetjük: a termelési érték az 1968. évihez vi­szonyítva, 82 millióról 138 millió forintra emelkedett 1970-ben. Az idei terv már 153 millió forintos terme­lési érték elérését írja elő, ami 15 milliós növekedést jelent. ...annak alapja Ehhez valóban olyan kö­zösség kell, amely kényes arra, hogy adott szavának évről évre ura legyen. Mielőtt Balogh elvtársat felkerestük, az szb-irodán alaposan kibeszélgettük magunkat Hunyadi István titkárral, aki Urbán Pál- nét, az SZMT küldöttét tá­jékoztatta a nemrég lezaj­lott szakszervezeti választó küldöttértekezlet tanulsá­gairól. Amikor a létszám­ról, összetételről referált, már az adatok is nem ke­veset sejtettek a gyár ka­rakteréről. Közel ezren dol­goznak a Bajai Kismotor- és Gépgyárban. Közülük mintegy 400 — nő. Négy­százhatvan a 30 éven alu­liak száma. 53 bizalmit vá­lasztottak, s az arány: 29:24 a nők javára. Még közelebb visz az üzem „lelkének” megérté­séhez néhány más tényező ismerete: sok a férj-fele­ség ebben a több szempont­ból is fiatal gyárban. 150 család dolgozik itt, néme­lyikből négyen, hatan, sőt van, ahonnan nyolcán. Okos létszámfejlesztési politika. Természetes, hogy felvételnél, ösztöndíj oda­ítélésénél előnyt jelent ez. Abba is belejátszott min­den bizonnyal, hogy a je­lenlegi műszaki gárda nagy része saját nevelés. De még az adminisztrációról is majdnem ezt mondhatjuk. Fiatalok, fiatalok. Anekdo- tikus helyzetek szülője is ez; mármint olyan beideg- zettségek leleplezésére, hogy esetenként meglepő­dünk, ha nem élemedett korú vezető bukkan elénk. Ortutay Gyula, országgyű­lési képviselőnk látogatott egy ízben a gyárba. Jól érezte magát, s barátságos természete a vendéglátókat is általános jókedvre han­golta. Egyik csarnokba jár­va kíséretével — egyszer csak megkérdezte Ortutay elvtárs: — Hol van itt a vezető? — Itt. Mutatták a velük levő 26 éves fiatalembert, akiről ő sem gondolta volna, hogy már üzemvezető. Fiatalos lendület a mun­kában is, s ennek egyik gerjesztője a munkaver­seny. 1968-ban 25 brigád vetélkedett még, a múlt év­ben már 34. Ebből 28 a szo­cialista cím elnyeréséért szállt sorompóba, képvisel­ve az összlétszárr. egyhar- madát. Valamit — valamiért A szocialista brigádok példája volt a húzóerő an­nak a nagy célnak az eléré­sében, hogy az új telepre való költözés hatalmas fel­adatában tevőlegesen részt vállalva — a fizikaiak mel­lett az alkalmazottak is —■, hiánytalanul teljesítsék az évi termelési tervet is. A költözés méreteire jellem­zésül: mintegy 170 gépi be­rendezést, felszerelést kel­lett átszállítani, nem be­szélve az irodabútorokról. Annyiszor szóltunk fiata­los lelkesedésről, hogy mái természetesen hangzik, ha kijelentjük: a KlSZ-véd- nökség igen jelentősen se­gítette az új gyártelep épí­tését .Az üzemi KISZ szá­mára is a felsőbb szervek részéről megnyilvánult bi­zalom, elismerés volt, hogy a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség megyei bizottságá­nak szervezésében két nyá­ron keresztül dolgoztak itt táborozó diákok. Az is magától értetődő azonban, hogy a gyár me- gveszerte ismert jó légkö­rének, a munkahely von­zásának, megtartó erejének nemcsak erkölcsi, hanem anyagi alapja is van. Azért is mondhatta Hunyadi Ist­ván szb-titkár: a munkások nem csak a követelés oldalán érvényesítik jogai­kat, hanem kötelességüket is tudják: valamit — vala­miért. A szakszervezet si­keresen juttatja érvényre a végzett munka szerinti bé­rezés elvét. Idézzünk egy kitételt a küldöttértekezlet] beszámolóból: „A kereseti arányok kialakításánál fi­gyelembe vettük a nehéz fizikai munkát és a munka különleges körülményeit. Az elmúlt időszakban mintegy 15%-kal emeltük az anyagmozgatók és a rak­tári dolgozók, s mintegy 20 %-kal a kazánházi dolgo­zók bérét. Kiemelt bérkor­rekcióban részesítettük az esztergályosokat, fémcsiszo­lókat és a galvanizálókat.” — Nem magától jött tehát az eredményes gazdálkodás bizonyítéka: 1969-ben — a vállalat gyáregységei kö­zött — első helyezés a ba­jainké volt a nyereségfel­osztás arányánál. • % Összhang De hiszen amit utóbb el­mondottunk, a szakszerve­zeti munkát dicséri jórészt Hunyadi elvtárs sietett ki­egészíteni : — Ha nincs olyan jó együttműködés hosszú­hosszú idő óta a párt-, gaz­dasági, szakszervezeti és KISZ-vezetés között — aligha beszélhetnénk ezek­ről a sikerekről... „Nem is tetszik, ha a szakszerve­zet vagy a KISZ hiányzik valamelyik párttanácsko­zásról” — jellemezte mo­solygósán, jóérzéssel a vi­szonyt az szb-titkár. — A csúcsvezetőség, az alapszer vezetek: fő mozgatóink. Azt sem hagyta ki a tá­jékoztatásból, hogy bizony sarkára kell állnia a szak- szervezetnek több, a dolgo­zókat közvetlenül érintő nrobléma rendezésében. Mint a Dózsa György úti étkezde éoítésének befeje­zése, amely közel 300 em­ber gondjait enyhítené. Nem megoldott a helyi közlekedés sem. Különösen a reggeli műszakkezdésnél okoz sok zavart, hogy a 4—5 kilométerről kijáró több száz ember, a bus?ok elégtelensége miatt rend- szertelenül tud érkezni. Említettük, mennyi fiatal család dolgozik a gyárban. Feltétlenül figyelembe kell venni a sürgősségi sorren det azokon a tárgyaláso­kon, amelyeken a tanács és az üzemek képviselői a gyermekintézmények mi előbbi, közös létrehozásá­ról határoznak. Mindeddig riportunk „hátterében” szerepelt az a vékony, szikár, szerény fia­talember, aki a leírtak nagy részéről informált bennünket. Ö beszélt okos hatásággal, nagy-nagy he­lyi ismerettel, ez a kék munkaköpenyes, pedáns fiatal munkásember, Hu­nyadi István. Akit most ha­todszor választott meg szb- titkárának a gyár közös­sége. 20 éves volt, amikor először megkapta a bizal­mat. S 1959-ben, amikor egyik üzemi megbeszélésre jöttek össze az szb-irodában, egyik tájékozatlan, idő­sebb résztvevő megkérdez­te: „Hát te, fiam, mit ke­resel itt?” — Én vagyok az szb­titkár. Tóth István Mosógéptől a kombájnig Üj segédüzemben kezdték meg a munkát a hartaj Lenin Tsz-ben. Az Országos Gumiipari Vállalattal kö­zösen a tsz ékszíjgyártó üzemet rendezett be. Hama­rosan 70 asszony számára lesz itt munka. A tervek szerint jövőre már 4—5 millió forint értékű félkészáru készül. Nyugtalan lakosság — nyugtalanító üzemek A megyeszékhely tanácsa I zöttük a TÜZÉP, a Gyógy­1967-ben határozattá emel te — Kecskemét fejlődésé­nek körvonalait huzamo­sabb időre megjelölő á— vá­rosrendezési tervét. Ezt a dokumentumot a megyei tanácsi testület is jóvá­hagyta, mint olyat, amely gondos előrelátással tartal­mazza a város formálódá­sának korszerű követelmé­nyeit. A határozat a többi között 44 olyan üzemet so­rol fel, amelyek — korsze­rűtlenségük, a lakosság nyugalmának zavarása miatt stb. —egyre kevésbé tűrhetők meg a város bel­területén. Éppen ezért fo­lyamatosan kitelepítésre vannak ítélve. Vajon az eltelt csaknem négy év alatt történt-e va­lami az említett határozat végrehajtásáért? A kérdés felvetését nem utolsósor­ban azok a panaszok, sé­relmek indokolják, ame­lyek egyik-másik ilyen, ki­településre jelölt üzem, műhely környékének lakói­tól érkeznek szerkesztősé­günkbe. Az eredmény nagyon szerény Mint azt a városi tanács vb építési- közlekedési osz­tályán megtudtuk, a 44 kö­zül mindössze négy érde­kelt fél: a Kádár Ktsz, a Talajerőgazdálkodási Vál­lalat, a gabonaraktár és az AGROKER Vállalat csele­kedett a határozat nyomán. Néhány további cég, kö­szertár Vállalat (Jókai ut­cai részlege) és a baromfi, keltető tartja napirenden a kitelepülés gondolatát, ke­resi a megoldás lehetősége­it. Az érintett üzemek zö­me azonban még szinte je­lét sem adta, hogy formá­lódnának, érlelődnének a jövőre szóló elképzeléseik. Két, sokszor panaszolt műhely S itt hadd utaljunk arra a két, sok bosszúságot oko­zó műhelyre, amelyek el­len hosszú ideje a legtöbb panasz érkezik. Egyik a városföldi Dózsa Tsz Lőwy Sándor utcai autójavítója, melyet az egész utca, sőt a járdák igénybevétele mi­att utcaműhelyként emle­getnek a városban. A má­sik a budapesti közpon­tú Földművesszövetkezeti Szállítási Vállalat Irinyi utcában, csaknem az előb­bihez hasonló körülmények között dolgozó autójavító­ja. Mikor szünteti be végre a lakóterületi működését a szóbanforgó két üzem?! — hangzik mind ingerülteb­ben a jogos kérdés. A városföldi Dózsa Tsz utcaműhelyéről egy évvel ezelőtt elmarasztalóan szól­tunk lapunk hasábjain. En­nek nyomán közöltük a tsz elnökének a lakóktól, tü­relmet, elnézést kérő vála­szát is. A közös gazdaság ugyanis több millió forin­tos beruházással a Ladány- benei úti elágazásnál meg­Korszerübb, biztonságosabb, kényelmesebb közlekedés Több mint két és fél- milliárd forintot fordít a MÁV járműbeszerzésre az idén. Ebből az összegből 47 villamos és Diasri-moz­donyt, valamint 275 kor­szerű személykocsit és 2700 teherkocsit vásárolnak. Ja­vítani akarják a személy­szállítás színvonalat, na­gyobb biztonságra, tiszta­ságra törekszenek, kényel­mesebbé és gyorsabbá sze­retnék tenni az utazást. Mindezt nemcsak a na­gyobb beruházások révén kívánják elérni, hanem dolgozóik udvarias maga­tartásra, fegyelemre ösz­tönzésével, kezdte egy korszerű autó­javító telephely építését, ahová a múlt év végéig szeretett volna kiköltözni. Minthogy azonban a ta­valyi nagy árvízkárok helyreállítása miatt nem jutott cementhez és egyéb szükséges építőanyaghoz, nem tudta tető alá hozni új létesítményét a gazdaság. Ezért a kiköltözésre meg­szabott 1970. december végi határidő módosítását kérte. Ezt, mint többé meg nem hosszabbíthatót, ez év jú­lius 1-i határidővel meg is kapta. A szerviz jeelnlegi készültségi foka mintegy 75—80 százalékos, az épít­kezés jó ütemben halad, ami a jelek szerint biztosí­téka a Lőwy Sándor utcai lakosok idegtépő helyzete végleges megoldásának. Az Irinyi utcai panaszo­soknak sajnos, ennyire bíz­tató válasszal sem szolgál­hatunk. M*nt aZt a városi tanács illetékes vezetőitől megtudtuk, a budapesti központú cég még válaszra sem méltatta a tanács meg­kereső levelét. Három választási lehetőség Szó, ami szó, az ez év július 1-én hatályba lépő új lakásügyi jogszabályok­kal összefüggésben sor ke­rül a közületek bérleti dí­jának rendezésére is, ami várhatóan külön is érde­keltté teszi a kitelepítésre jelölt üzemeket, vállalato­kat a határozat végrehaj­tásában. A városi tanács vb már kész tervezettel kí­ván ebben a segítségükre lenni. E tervezet három­három terület felkínálásá­val válogatási lehetőséget is biztosít a számukra. Az ezzel kapcsolatos tárgyalá­sokra az érdekelt üzemek, vállalatok képviselőivel a közeljövőben kerül sor. P. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents