Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-12 / 60. szám
4. oldal 1971. március 12, péntek Az öregcsertői párttitkár A szokásosnál csapa- dékosabb őszön és a tavaszi hóolvadáskor sem fenyegeti többé a belvíz öregcsertő határát. A teljes belvízrendezést, amely a következő ötven vagy száz évre elvetette az e fajta gondokat, még 1969- ben végrehajtotta a Petőfi Tsz. A községi pártszervezet kezdeményezte ezt a munkát, amelyet nagyobb összeggel az állam is támogatott. Három év óta titkára öregcsertő községi és tsz- pártszervezetének Bakos Béla agrármérnök. A fel- szabadulás után diplomát szerzett szakember kapcsolata a szocialista mezőgazdasági üzemekkel nem újkeletű. Mielőtt párttitkárrá választották, Kalocsán a vízügyi igazgatóság öntözéses szaktanácsadó szolgálatánál dolgozott, korábban pedig a kunszentmiklósi gépállomáson. Több mint másfél év1 tizede a politikai munkában való gyakorlatot is ott kezdte. A fiatal mezőgazdasági szakember 1956. október 29-én kérte felvételét a pártba, és az akkori nehéz időkben edződött kommunistává. Amikor öregcsertőn munkához látott, először a község politikai, gazdasági és társadalmi vezető testületét igyekezett összefogni, tevékenységüket közös nevezőre hozni. Nem volt a falunak a mai élethez méltó kulturális központja, ezért Bakos Béla a pártszékház ajtajait tárta szélesre öregcsertő lakossága előtt. Ma is ott vannak a legfontosabb rendezvényeit. Az ezerötszáz lakosú község — ahol úgy ápolják a népművészetet, ahol megvan az igény a szépre és a jóra — mégsem nélkülözheti sokáig a művelődési otthont. A párt- szervezet kezdeményezésére a községi tanácsülés megszavazta a kivitelezési tervet és az összeget, öregcsertő központjában még ebben az évben átadják rendeltetésének a művelődés új hajlékát. Az utóbbi években ké- ™ szült el a községrendezési terv. Ennek alapján épülnek fel a község magasabban fekvő részén az új házsorok és rajzolódik ki Öregcsertő jövőbeli arculata. A kalocsai vízgazdálkodási társulat — a községi tanács megrendelésére — 1972-ben lát majd hozzá a vízmű kivitelezéséhez. Ezt a munkát járdaépítés A statisztika tükrében Lehetne valamivel több bolt? A városok, községek kül- | városokban egyenként | hogy a háztartási munkát ső képéhez hozzátartozik a mintegy 5 négyzetkilomé- intézményesen is igyekez- kereskedelmi hálózat, amely teres körzetet kell ellát- ni kell megkönnyíteni. E a lakosság mindennapi el-I niuk. közel két és félszer I téren nemcsak megyénk*bo£te> látásának fontos tényezője. Bács-Kiskun megyében 1957-ben még csak 1413 boltban folyt árusítás, 1969-re pedig már 1701-re növekedett a számuk. Az utóbbi tíz évben a lakosság boltellátottsága javult. Míg 1960-ban egy boltra 376 lakos jutott, addig 1969-ben már csak 337, amely még mindig 8 százalékkal több. mint az országos átlag. A boltok ellátási körzete mintegy 10 százalékkal csökkent. Míg 1960-ban a megyében egy bolthoz átlagosan 5,4 négyzetkilométer terület tartozott, 1969- ben már csak 4.9. A megye nagy kiterjedése és az országosnál közel 40 százalékkal alacsonyabb népsű- sűrűsége okozza, hogy a területre vetített bolthálózati ellátottság 43 százalékkal rosszabb, mint az országban átlagosan. Bár az elmaradás még nagy, mégis az elmúlt évek folyamán jelentősen bővült, korszerűsödött a hálózat, melyből 1969-ben már 79 százaléka volt szakbolt. Az új kiszolgálási formában működő boltok aránya 10-ről 17 százalékra nőtt. A boltok átlagos alapterülete 1963 óta mintegy 25 százalékkal bővült és megegyezik az országos átlaggal. Elmaradunk viszont az ezer lakosra jutó bolti alapterület nagyságától, a megyék között csak a 13. helyen vagyunk. Fejlődött a vendéglátó-hálózat Bács-Kiskun megyében 1960-ban csak 550. 1969 végén 651 kereskedelmi vendéglátóhely működött. A nagyobb területet, mint az ország városaiban átlagosan. A nagy kiterjedésű külterületen csak szórványosan található vendéglátóegység, ezek is jórészt kultúrálatlan italboltok. A községek teljes közigazgatási területén átlagosan 17 négyzetkilométeres körzet tartozik egy kereskedelmi vendéglátóegységhez, míg az országos községi átlag 10 négyzetkilométer. A kereskedelmi vendéglátóhelyeken kívül a megyében 131 üzemi vendéglátóhely is működik. A megyei vendéglátóegységek jelenlegi átlagos alapterülete nem biztosítja mindenütt a kényelmes, korszerű kiszolgálást, bár 1963 óta átlagosan 36 százalékkal bővültek. A lakossághoz viszonyított vendéglátó- alapterűlet szerint a megyék között a 16. helyen vagyunk. A megyében ugyan nincs jelentős idegenforgalom, mégis érdemes megemlíteni, hogy egy vendéglátó- egységre 724 lakos jut, míg országosan ennél 14 százalékkal kevesebb. A Bács megyei községekben 785-en, a városokban 626-an tarthatnak igényt egy-egy vendéglátóhely szolgáltatásaira. Növelni kell a javítószolgáltatást A lakosság életkörülményeinek javulásával egyre fontosabbá válik a javítószolgáltató tevékenység fokozása. A gépkocsik, elektromos háztartási gépek, elektroakusztikai cikkek elterjednek, így azok javítására is gondolni kell. A nők nagyobb mérvű foglalkoztatása hozza magával, ben, hanem országosan is sok még a tennivaló. Bács-Kiskun megyében 1969 végén a szocialista ipar 877 egysége végzett javító-szolgáltató tevékenységet, amely négy százalékkal több. mint 1965-ben. A növekedés üteme azonban majdnem 10 százalékkal elmarad az országostól. A lakosság részére végzett javító-szolgáltató tevékenység értéke 1969-ben több mint 104 millió forint volt, amelynek 48 százaléka ipari, 27 pedig személyi jellegű tevékenységből adódik. 1969-ben egy lakosra a megyében 181 forint értékű szolgáltatás jutott, 10 százalékkal több, mint 1965-ben. de 34 százalékkal kevesebb, mint országosan. E mutató szerint a megyék között csak a 10. helyen állunk. A szocialista ipar összes felvevőhelyeinek 5 százaléka van a tanácsi vállalatok kezelésében. Ennél csak Heves megyében kisebb a tanácsi ipar részesedése. 1969-ben egy lakosra 14 forint értékű tanácsi szolgáltatás jutott, fele az országos vidéki, és 22 százaléka az országos átlagnak. A lakosság javítási és szolgáltatási igényeinek kielégítését segíti elő a megyében több mint 4700 kisiparos. Ezeknek egyötöde építőipari, 57 százaléka ipari jellegű tevékenységet végez. A közlekedésben dolgozik 538, a fodrász, fényképész és kozmetikus szolgáltatásban 444 msaán- kisionros. A megvéber f) ^9 magánkisiparos jutott Äs ezzel a megvék között a 8. h»lv°n áii,,nk. Dr. S^-tts ,T ó a KSH' közgazdásza követi. Mindezek eredményeként öregcsertő a kom- munáis létesítményekben is utoléri a kalocsai járás hasonló lélekszámú községeit. Az ötezer holdas Petőfi Tsz — öregcsertő egyetlen termelőszövetkezete — 1968 óta gyors fejlődésnek indult. Ennek is a pártszervezet a mozgatórúgója. Három évvel ezelőtt huszonnyolc párttag volt a községben, azóta tízzel több lett. Az újonnan felvett párttagok valamennyien a termelőszövetkezetben dolgoznak s átlagéletkoruk 30—35 év. Bakos Béla községi és tsz-párttltkár szerény ember. Egy-két elejtett szavából lehet következtetni arra a munkára, amelyet a tsz kommunistáival együtt a Petőfi Termelőszövetkezet gazdálkodásának fellendítése érdekében kifejtett. Szervezett politikai és szakmai oktatás van már évek óta, és a résztvevők száma nemhogy csökken, hanem növekszik. A szövetkezet kommu- ™ nistáinak segítségével sikerült a növénytermesztésben, állattenyésztésben a legújabb módszereket elterjeszteni. Szakosodott a gazdálkodás. Ennek következtében a kenyér- gabona és az aprómagvak termesztése az állattenyésztésben a juhászat lett a' fő ágazat. Ez utóbbi öregcsertőn a korszerű tenyésztési elvek alkalmazása folytán szép nyereséget hoz. A háromezer anyából álló juhállomány minden évben felfrissítést kap a legjobb utódoktól. Évente száz mázsa gyapjút hazai feldolgozásra 2500 bárányt — 41 forintos kilogrammonkénti áron — exportra ad el a szövetkezet. A teljesen gépesített növénytermesztés költségeit csökkenti, hogy 1968 óta kicserélődött a szövetkezet erőgépparkja. Az elavult, s elhasználódott gépeket tizenhárom vadonatúj szovjet traktor váltotta fel, amelyeknek alkatrészigénye ma még minimális. p mozzanatok nem ad- “ nak ugyan teljes képet öregcsertő községi és tsz-nártszervezetének életéről, de érzékeltetik az ott dolgozó Bakos Béla agrármérnöknek és párttitkárnak a közösség érdekében kifejtett fáradozásait. K. A. A gazdasági döntés: politikai döntés A GAZDASÁG és a politika viszonyának vizsgálatánál elsősorban abból a lenini megállapításból kell kiindulnunk, hogy a politika a gazdaság koncentrált kifejezése. A gazdasági építőmunka feladatainak megvalósítása nem más, mint a szocializmus felépítésére irányuló kommunista politika szolgálata. Vagy másképpen szólva, a mi szocialista építésünk jelenlegi, hosszú szakaszán a gazdaság a politika fő területe. A gazdaság egyedülvaló- ságáról és a politikától való függetlenedéséről vallott téves nézetek különféle bajokat okozhatnak. Az a gazdasági vezető, aki a gazdasági tevékenységet nem a szocializmus felépítésére irányuló politika összefüggésében, hanem önmagában szemléli, nem mérlegelheti helyesen döntéseinek politikai kihatásait. Márpedig minden gazdasági döntés: politikai döntés. Legtöbbször közvetlenül is, de végső kihatásában bizonyosan az. S az olyan gazdasági döntés, amelynek politikai kihatása nem kívánatos, mert nem illeszkedik szervesen a párt politikájának folyamatába —. nem lehet helyes gazdasági döntés. Ezért jogos és feltétlenül szükséges követelmény, hogy a gazdasági döntések és Intézkedések, akár átfogó érvényűek, akár pedig helyi jellegűek vagy kisebb jelentőségűek, előre vegyék tekintetbe a várható politikai, társadalmi kihatást. A GAZDASÁGI munka mai szintjén, amikor fejlettebb, egyszersmind bonyolultabb viszonyok között dolgozunk, a politikai gondolkodásban is érvényesülniük kell a közgazdasági szempontoknak. Vagyis, aki politikai síkon egy-egy elhatározást mérlegel, az számoljon a gazdasági hatásokkal, aki pedig gazdasági kérdésekben dönt, vegye tekintetbe a politikai körülményeket és követelményeket. A gazdasági és a politikai tevékenységnek erre a kölcsönhatásra épített összhangja — a vezetés művészetének legfőbb alkotórésze. A vállalati önállóság ki- terjesztésével, az anyagi A honismereti bizottság tervei A hét elején ülést tartott a kiskunhalasi járási honismereti bizottság. A résztvevők megtárgyalták és elfogadták az 1971. évi munkatervet, mely szerint a jövőben a járás minden községében tovább szorgalmazzák a falutörténet és falukrónika írását és a munkásmozgalmi hagyományok ápolását. Elhatározták azt is, hogy a honismereti gyűjteményeket a községekben méltó helyen őrzik és lehetővé teszik, hogy a község lakói is megismerhessék. Nagyobb részt vállal a bizottság a nemzeti és forradalmi ünnepek előkészítéséből és rendezéséből, továbbá kiállításokat rendeznek, különböző pályázatok kiírását kezdeményezik. A munkaterv elfogadása után Tóth Ferenc, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára átnyújtotta Rácz János népművelési felügyelőnek és Petró Jánosnak, a Kisszállási Községi Tanács V. B. titkárának a Hazafias Népfront megyei bizottságának elismerő oklevelét. Ezt követően a honismereti bizottság új elnökévé Szigetvári Ferencet, a KSH kiskunhalasi vezetőjét, új titkárává pedig Czákó Ferencet választották. Parkosítás Évente 20—30 ezer forintot költ parkosításra a Kunfehértói Községi Tanács. Az idén az Ady Endre úton, és a Rákóczi utcába ültetnek rózsákat. A virágok rendszeres locsolását a község lakói önként vállalták. érdekeltség elvének fokozottabb alkalmazásával olyan helyzet keletkezett, amelyben különös gsndc. szükséges fordítani erre az összhangra. A párt és a kormány, valamint a dolgozók közvéleménye már eddig is élesen elítélte egyes vállalatok ármanipulációit, az olyan törekvéseket, amikor a helyi érdekeket a társadalmi érdekek rovására igyekeztek érvényesíteni. NEM EGY esetben előfordult, hogy a rossz vállalati gazdálkodás, a belső szervezetlenség, a vezetés tehetetlensége, a műszaki lemaradás és más, hasonló tényezők miatt indokolatlanul emelték különféle termékek árát, vagy egyes szolgáltatások díját, hogy saját hibáik költségeit a társadalomra, a fogyasztóközönségre hárítsák. Az ilyen esetekben kirívóan megbomlott a gazdasági és a politikai célok követésének összhangja. Hiszen ez a módszer végeredményében keresztezte a párt életszínvonal-politikáját, rontotta a politikai közérzetet. Ezt a hatást a fordítottján is ellenőrizhetjük: amikor egy-egy vállalat a belső korszerűsítés, a jobb anyaggazdálkodás következtében csökkenthétté egyes termékeinek árát, ebben az egész közvélemény a párt gazdaságpolitikájának eredményességét könyvelte el. Az utóbbi években vök vállalatnál munkaerőhiány lépett fel. Ennek enyhítésére sokféle módszer kínálkozott. Amint tudjuk, nem kevés vállalati vezető munkaerő-csábításhoz folyamodott és a hűséges törzsgárdát mellőzve, az újonnan felvett dolgozóknak több bért adott, mint amennyit a kiérdemesült, régi munkások kaptak. Ezt jogosan ítélte el mind a párt és a kormány, mind a munkás közvélemény. Ez az eljárás tipikus esete volt a politikától független gondolkodásnak: a csábítás átmenetileg valamelyest megnövelte ugyan a munkáskezek számát, mégsem eredményezhetett valódi előnyt, gazdasági és politikai értelemben egyaránt negatív következményeket vont maga után. Ez a példa megmutatja, hogy ha valamely gazdasági intézkedésnek rossz a politikai hatása, ugyanakkor a gazdasági eredménye sem lehet megfelelő. ABBÖL kiindulva, hogy minden gazdasági döntés egyben politikai döntés is, fokozottan érvényesülnie kell a termelés pártellenőrzésének. A pártellenőrzés szűrőjén fenn kell akadnia minden olyan gazdasági intézkedésnek, amely nem felel meg a párt politikai elveinek és céljainak. Ez azonban nem jelenti azt hogy valamiféle sajátos munkamegosztás alakuljon ki a gazdasági és pártvezetők között a felelősség vállalásában. A gazdasági vezetők iránt támasztott követelményt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy politikai felelősséggel dolgozó szakértők legyenek, akik az egyes intézkedések politikai hatását képesek előre megítélni és akik a vállalat munkáján túl a társadalmi távlatokat is mindig látják. Horváth József
