Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-12 / 60. szám

1971. március 12, péntek S. oldal r Áprilisban: Nóra - Májusban: Utolsó tét A kecskeméti színház tavaszi programja Estéről estére zolást játsszák. művelődési házakban lépnek fel, napközben már a következő pro­dukciókra készülnek az ezekben a hónapokban a Gá- | Április közepén kerül falusi | színre Miljutyin operettje, a Nyugtalan boldogság Lo­vas Edit rendezésében. Má­jus első napjaiban Raffai Sarolta Utolsó tét című drámáját adja elő társula- bizony alaposan igény- j tunk. Orbán Tibor rendező be vett színészek. | — a szerző egyetértésével Megkértük Radó Vil- — vsszatér Raffai eredeti mos igazgatót, hogy tá- ] koncepciójához, s így né- jékoztassa lapunkat a ! mileg eltér majd a darab tavaszi műsorrendről, j hangvétele, kicsengése a bu- Tudomásunkra jutott j dapesti bemutatótól. Annyi ugyanis, hogy némileg i már bizonyos, hogy nálunk megváltozik az ősszel | Dávay Camilla kapja a női kiadott előzetes prog­ram. — Mától március 12-étől a Charley nénjét láthatják a kecskemétiek, majd a tá­jolás során a megye lako­sai. Több érv szól a darab bemutatása mellett. Minde­nekelőtt a méltán népsze­rű Sas Józsefet kívánjuk egy sokirányú képességei­nek csillogtatására lehető­séget nyújtó szerephez jut­tatni. A ktiűnő művész eb­ben az idényben majd min­den este színen van, de az igazi színész nem érez fáradtságot; akkor boldog­talan, ha nem játszhat És a közönségre is gondoltunk amikor módosítottuk koráb­bi elképzeléseinket A Char­ley nénje sikert aratott az elmúlt szezonban a Vá­rosmajori Parkszínpadon, szinte a teljes operett-tár­sulat fellép a vidám, zenés játékban. Szeretném külön megemlíteni Jánoky Sándor érdemes művészt, akit haj­dani szerepkörében láthat az a közönség, amely az elmúlt évtizedben őt job­bára csak prózai alakítá­sokban ismerte. Jánoky táncoskomikusként kezdte pályáját. Rendező Lovas Edit, karmester Németh László. Április 2-án mutatjuk be Ibsen Nóra című remekét. A Henschel fuvaros szere­pelt eredetileg tervezetünk­ben, de úgy éreztük, hogy a norvég író alkotása kö­zelebb áll a nagyközönség­hez. Nóra: Dévay Camillr Helmer: Ács Gyula, Ran1 doktort Fekete Tibor ala­kítja, rendező Udvaros Bé la. főszerepet. Zenés darabbal fejezzük be idei kecskeméti évadun­kat. Egyelőre még nem dőlt el, hogy a Négyen pizsa­mában című kacagtató, vi­dám játékot tűzzük műsor­ra — a szövegkönyvet két szovjet szerző ötletéből Kardos G. György írta, ze­néjét Vujisics Tihamér komponálta — avagy Csiky Gergely Kaviár című mű­vét. A megyeszékhelyen jú­nius 13-án játsszunk utol­jára. Baján három nap múlva 16-án, szerdán kezd­jük az évadot A művelő­dési ház színpadán össze­sen 28 alkalommal lépnek fel társulatunk tagjai, utoljára július 11-én. Ez­zel még nem fejeződik be a szezon, mert megtisztelő meghívást kaptunk Tatára, ahol a csodálatos környe­zetben levő szabadtéri szín­padon a Pacsirtával szere­pelünk. A továbbiakban arról szólt Radó Vilmos igaz­gató, hogy milyen ok miatt változtattak né­hány esetben a tavaly nyáron meghirdetett műsortervben. (Nem készült el az átdolgo­zás, a mozik is műsor­ra tűzték a Bűn és bűnhődést, szereposztá­si nehézségek adódtak stb.) Bízunk abban, hogy az idény végén a szín­ház közönsége Is át­gondoltnak, tartalmas­nak, sikerültnek minő­síti a kecskeméti Kas tana József Színház ta­vaszi műsorrendjét. Interjú a „háttérben” Beszélgetés Lendvai Katival H. N. A bajai ifjúsá gi klub cigaretta füstös, üres helyi ségében szólítot tam meg. A Kitö rés vetítését két órás heves vita követte, de a leg­több kérdés Bacsó Péter rendezőt és Liska Tibor fősze­replő-közgazdászt a film történeté­nek és mondani valójának „kiötlő­it” érintette. Ka­ti szótlanul hall­gatta a beszélge­tést, az egyetlen hozzá intézett kér­désre is zavartan válaszolt. — Más vitákon is ennyire a „hát­térben maradt” ? — kérdezem.­— Az ilyen „klassz” ankéto- kon, mint ez is volt, többnyire igen. — S nem bánt­ja, hogy az érdeklődés „reflektorai” elkerülik? Bejáró tanulók gondjai Kevés iskola lehet Bács­Kiskun megyében, ahol nem a hagyományos idő­ben, reggel 8 órakor szólal meg a tanítás kezdetét jel­ző csengő, hanem pontosan egy órával később, 9 óra­kor, amikor más iskolákban már a második óra folyik. Ez a szomorú és bosszantó kivétel Szánk község ál­talános iskolája. A Petőfi Népe február 9-i számában megjelent ri­portból és a február 17-i Halasi Hírekből arról tájé­kozódhattak az olvasók, hogy nemrég felépült, gyö­nyörű szanki iskolában nem teljes az öröm, éppen a 9 órai kezdés miatt. Meg- -tuk, hogy a körzetesítés olytán bejáró negyven ta- -ulót szállító autóbusz csak íáromnegyed 9-re ér be az iskolához. A pedagógusok és a ta­nulók pihenését szolgáló szünetek is rövidebbek, hogy az alsó tagozatos kis­gyerekek túl későn ne kezdjék a tanulást A dél­előtti tanulás így a dél­utánba nyúlik, emiatt az úttörőélet sem bontakozhat ki, hiszen a községtől messzebb lakó pajtások ké­ső délután már nem jönnek vissza őrsi, vagy rajfog­lalkozásra. Hátrányos helyzetet te­remt a 9 órai kezdés a nap­közis tanulók számára is. A felső tagozatban délután kettőkor végződik a hato­dik óra. Ezért a negyven napközis csak fél három­kor ebédelhet. Az autó­busz viszont már fél öt­kor viszi őket, haza a ta­nyákra, így alig két óra idejük marad tanulásra a napközi otthonban. Játék­ra, aktív pihenésre már nem is jut idő. A község és az Iskola ve­zetősége megkereste a Vo­lán Autóközlekedési Válla­latot, hogy változtasson ezen a helyzeten, eddig azonban minden próbálko­zás hiábavalónak bizonyult. A szülők és az iskola pe­dagógusai már ott tarta­nak, hogy a televízió nyil­vánosságát akarják segítsé­gül hívni az autóbusz­menetrend megváltoztatá­sára *. Nem hiszem, hogy erre szükség lenne. Talán a me­gye illetékes szervei is tud­nának segíteni ebben a „csekélységnek” látszó, de egy iskola életében nagy horderejű probléma meg­oldásában! Iglódl Miklós A bölcsészhallgató — Lendvai Katalin — Nem. Hiszen a jő an­kétokon nem is magáról az alkotásról, hanem az élet és a film kapcsolatáról be­szélnek a legtöbbet. A for­mai kérdéseket — és ez jelzi, hogy jóf érdekes és igaz film a Kitörés — ke­vésbé feszegetik és ezért természetesnek találom, hogy én többnyire csak szemlélődő maradok. Törékeny, hosszú hajú, sajátos mosolyú lány. Be­széd közben szemei kike­rekednek, és ettől arca fur­csa, elcsodálkozó kifejezést ölt. Mozdulatai természe­tesek, közvetlenek, ugyan­úgy, mint a filmben, ahol nem kitalált szerepet, ha­nem saját személyiségét alakította. — Nem volt nehéz. Sok egyetemista barátnőm van. Beszédstílusuk, megjelené­sük, modoruk rám is ha­tott — ezért érthettem. meg és játszhattam el a rende­ző utasításainak megfelelő alakot. — Szereti a filmbeli Tóth Annát? — Miért ne szeretném? Érdekes lány; minden cse­lekedete pontosan motivált. Értettem mit, miért csi­nált, hasonló körülmények között én is így cseleked­tem volna. — Helyesli Bacsó Péter törekvéseit, hogy amatőr színészeket szerepeltet al­kotásaiban? — Bacsót a fiatalság problémái izgatják. A tee- nager-hősök világszerte egyre nagyobb számban je­lennek meg a mozivászna­kon. Darabosságukat, sajá­tos világukat pedig nehéz „kifinomult és rutinos” szí­nészi kifejező eszközökkel megjeleníteni — Főszereplő társai is „amatőrök” voltak. Nem okozott ez gondot a for­gatás során? Kati nevet és ismét cso­dálkozik. — Dehogy. Épp ellenke­zőleg. Nagyon közvetlenek voltak. Közösen beszéltük meg a soron következő je­leneteket, beállításokat és egyikünkben sem akadt ki­sebbségi érzés a másikkal szemben. — De azért biztosan pró­bálkozott már színészettel. — Középiskolás korom­ban elsősorban az irodalom kötötte le az érdeklődése­met. Versek, novellák, re­gények. Irodalmiszínpad- tag voltam, több ízben is szerepeltem „pódiumon”, de hát az más dolog. — És a Színművészeti Főiskola?.’.. — Az első két felvételi vizsgán átmentem, a har­madik rostán akadtam el... Bacsó Péter után most Ré- nyi Tamás Reménykedők című filmjében kínált fel új szerepet. És nemsokára ismét megpróbálkoztam a főiskolai felvétellel is. Elkomolyodva simítja el arcába hullt haját. A böl­csészhallgató filozófus Tóth Anna — a színésznő, Lend­vai Katalin jövőjére, a rö­gös pálya sikereire és ne­hézségeire gondol. Pavlovi ts Miklós Polaccót orvosi vizsgálat ürügyével másnap már át is szállították a viterbói börtönbe, ahol meglehetően gyanakodva fogadták a börtön vezetői Coccia mes­terkedéseit, Polaccót a röntgenezés után azonnal visz- sza akarták küldeni Sorianóba. Ezt az igazságügy mi­nisztérium közreműködésével Coccia meg különösebb nehézség nélkül megakadályozta. Az indok az volt, hogy hátha később romlik Polacco helyzete és akkor legyen kéznél orvosi segítség. így sikerült Polaccot a viterbói fegyintézet betegszobájában visszatartani. A viterb'ói államügyész azonban hallani sem akart arról, hogy a Pisciotta melletti üres cellába kerüljön. A kormány közbelépésére az államügyész és a fog­házigazgató végül mégis engedélyezte Polaccónak a „nehéz fiúk” osztályán Pisciotta mellett történő el­helyezését. Így lett az egykori legendás partizánvezér a hírhedt szicíliai bandita cellaszomszédja. E machinációkról Pisciotta mit sem tudott. A meg­tört arcú, beteges rabtárs lassan megnyerte rokon- szenvét s mivel az napokig hallgatott, ellentétben a spiclik közismert bőbeszédűségével, ösztönös gyanak­vása is feloldódott. Annyi néma hónap után a hall­gatásra kárhoztatott hetek kegyetlen bénaságából ki­szabadulva most a sors kegyét látta Polacco megér­kezésében, hiszen beszélgető partnere lett, mégpedig egy igazi sorstárs személyében. Polacco napokig mesélte saját életének kalandjait. A politikát szidta, a ravasz pártvezéreket, a keresz­ténydemokratákat — De G as perit és Scelbát. Pis­ciotta úgy érezte, hogy sanyarú sorsát maga is Scel- ba szószegésének köszönheti... — Ne búsulj, pajtás — tört ki belőle a negyedik napon — érted is megfizetek annak a gazembernek, aki a hátunk mögött összejátszott Don Calo maffi­ájával. Én nem félék már sem tőle, sem mástól. Én egyedül csak az istentől félek. És ezért az én pofá­mat földi ember nem tömheti be. — A maffia sem? — jegyezte meg csak úgy mel­lékesen Polacco. Pisciotta erre elhallgatott. Hosszasan mélázott. Vé­gül, mintha egész életútját próbálná mérlegre tenni, megszólalt: — A maffia nagy úr. Azzal még Giuliano sem tu­dott leszámolni. Pedig mi valaha meg akartuk sza­badítani Szicíliát a maffia uralmátóL — Hiszen ti magatok is maffiamódszerekkél dol­goztatok — szólt közbe Polacco és úgy tett, mint aki teljesen tájékozatlan. — Nem egészen. Mi megsarcoltuk a gazdagokat és adtunk a szegényeknek. A mi titkos társaságunk a szegények szövetsége volt. — És mégis, a szegényekre lőttetek Portella della GinestranáL — Azok vörösök voltak. Azok ellenünk voltak. — De hiszen a hercegekkel szövetkeztetek. — Azért szövetkeztünk a hercegekkel, hogy leszá­moljunk az új földesurakkal. Azért ültünk bele a kereszténydemokraták kosarába is ... Aztán kiderült, hogy a hercegek is, a kereszténydemokraták is a maffia zsákjában vannak. A római rendőrök, Verdi- ani és Scelba emberei mind a maffia akaratának engedelmeskedtek... És én, ökör. bedőltem Scelba- nak. Csúnyán elbánt velem... Én jártam nála Ró­mában. Személyesen ígért meg nekem mindent. Min­dent. Érted ezt, pajtás? Ez után végeztem Giulianó- val, mert azt hittem, hogy ő elárult minket..., de az anyja, aki az én nagynéném. Giuliano fölött bosz- szút esküdött és elátkozott engem. És látod, az átok fogott. Azért vagyok itt. Pedig az hittem, ha meg­ölöm Giulianót, három legyet ütök egycsapásra: ke­gyelmet kapok és szabad leszek, ezt ígérte a belügy­miniszter. Másodszor: megbüntetek egy embert, aki engem is belevitt egy esztelen gyilkos bandába. Har­madszor pedig örökölöm mindazt a hatalmat, amit Giuliano megteremtett... Pajtás, nálunk Szicíliában a vendetta szent és kegyetlen törvénye uralkodik. Most nincs fegyver a kezemben, hogy megbosszul­jam a politikusok árulását, de birtokomban van Gi- liano feljegyzéseinek egy példánya s ha azt én elő­adom, beleroppan néhány miniszteri bársonyszék. Ez lesz az én vendettám. — Miért nem adtad közre őket Viterbóban? _— Te ezt nem értheted. Itt nem vagyok hazám föld­jén, de ha Palermóban tárgyalni kezdik peremet és megkérdezik, miért öltem meg Giulianót, akkor indul majd meg a föld, mint ahogy Misinában rengett minden ház, amikor az Etna dühödt szelleme kitört... Érted már, cimbora? Megbosszulok mindent és min­denkit. — És aztán mit érsz vele? Néhány nagyfejű belebu­kik, de a maffián egymagad nem győzhetsz. A maffia utánad nyújtja kezét és az életedet követeli... A tör­téntek után pedig a vörösökhöz nem menekülhetsz. — Igaz. A maffia már eddig is alkudozott a bőröm­re. Én tudom ezt. De neked megmondhatom, én sem állok egyedül. Don Caló egész rothadt bandáját bele fogom dögleszteni a Carca pokolbűzös szakadékaiba. A potrohos vén gazember megtudja majd, ki is volt az a Gaspare, akit megszégyenített, akit eldobott, mint egy kifacsart citromot. ... És ez így ment nap, mint nap, Harmadik hete • voltak már együtt és egy fülledt augusztusi hajnalon Polacco arra ébredt, hogy Pisciotta bezárt tigrisként kereng ketrecében. — Mi történt veled pajtás? — dugta fejét az átjáró rácsához Polacco. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents