Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-11 / 35. szám
Fejlesztik a Szánkon már több mint két éve működik egy kísérleti földgázüzem, amely naponta 1 millió köbméter földgázt szolgáltat. A múlt év novemberében kezdte meg próbaüzemelését az a földgázüzem, amely naponta 2 millió köbméter földgázt ad az ország enerföldgázipart giahálózatának.- Az elmúlt hetekben egy kompresszor- telepet létesítettek, amely az alacsony nyomású gázok távvezetékekbe való továbbítását végzi. A földgázból ugyanis gazolint választanak le, s azt távvezetéken Algyőre továbbítják, ahol hozzákeverik az olajhoz, s azzal együtt juttatják el a nemrég üzembe helyezett olajvezetéken a százhalombattai finomítóba. Az említett kőolaj- és gázipari létesítményeket a kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat tervezte. A vállalat most új, nagy feladatot kapott a Tiszai Kőolajipari Vállalat beruházási terveinek elkészítését. A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Nagy Ottó Gazdasági társulások Mezőgazdasági üzemek és állami vállalatok együttműködése A jövedelem- és bérszabályozás rendszeréről alkotott 41/1970. számú kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a vállalatok a fejlesztést szolgáló, még fel nem használt pénzeszközöket ideiglenesen, vagy véglegesen meghatározott célra átengedhetik más gazdálkodó szervnek, A termelőszövetkezeti törvény is módot nyújt arra, hogy a gazdaságok közös vállalkozásokat hozzanak létre. A szükséges pénzügyi fedezet előteremtése, természetesen az alapítókra hárul, vagyis a fejlesztési alapokat a pénzeszközök közös célra történő átengedésével teremtik meg. Jövedelmezőség, versenyképesség A rendeletek egyértelműen kifejezésre juttatják azt is, hogy gazdasági életünkben fontos szerepe van a beruházási és a termelési célokat szolgáló pénzfedezetek szabadabb áramlásának. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen az anyagi erők szerveződésének klasszikus formái is a tőkekoncentráció és a centralizáció jegyében jöttek létre. A fejlődésre korlátozóan hat a fejlesztés forrásainak felaprózódása. A jövedelmezőség és a versenyképesség növelése olyan korszerű beruházásokat igényel, amelyek sok esetben csak több vállalat vagy szövetkezet egyesített pénzügyi alapjából valósíthatók meg. A társulásokat tehát mindenképpen mint a közeljövő gazdálkodási lehetőségeinek egyik formáját kell tekintenünk, amelyben a vállalatok és szövetkezetek együttesen létesítenek majd önálló gazdasági egységeket. Ez ma már nem egyszerű feltevés, hanem tény, hiszen évről évre növekszik a közös vállalkozások száma, ami azt bizonyítja, hogy ennek a gazdálkodási formának létjogosultsága van. Közös érdekek alapián Megyénkben jelenleg 20 termelőszövetkezeti társulás működik, és az összes gazdaságoknak 30—40 százaléka tagja valamilyen vállalkozási formának. Kívánatos lenne azonban olyan társulások alapítása, amelyben mezőgazdasági üzemek és vállalatok egyesítik erőiket, ugyanis a közös gazdasági tevékenység — kooperációs alapon — máris tért hódított. A termelőszövetkezetek ipari, építőipari, kereskedelmi, szolgáltató tevékenységének- összértéke egy- milliárd forintra tehető. Jelentős ugyanakkor az ipar- vállalatoknak végzett bérmunka, s gyakori a kereskedelmi bizomány. Nyilvánvaló, hogy a közös érdekelt kifejeződésének szempontjából az említett munkák lebonyolítására a társulási forma a jelenleginél megfelelőbb lenne, annál is inkább, mert a vállalkozások a különböző tevékenységeknek színes, sokféleségét űzik. A Kecskeméti Építőipari Közös Vállalkozás például a megye gázprogramjának megvalósításából veszi ki a részét, a negyedik ötéves tervben mintegy 200 millió forint értékű szerelést és vezeték- építést végez. A MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat a mezőgazdasági üzemekkel közös borgazdasági tevékenységet folytat, amelynek pénzügyi megalapozását 15 miilió forintos fejlesztési hozzájárulással segítette elő. Országosan egyedülálló az az önálló közös vállalkozás, amelyet a bácskai körzet gazdaságai alapítanak Bácskai Agráripari Húskombinát néven. Az üzem naponta több mint ezer élőállat feldolgozására lesz képes. Ami a fejlődést lassítja A mezőgazdasági üzemek vállalatszerű gazdálkodásának megerősödése kedvező lehetőségeket teremt ahhoz, hogy az ipari vállalatok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok gazdasági kapcsolataikat olyan szervezeti formában fejlesszék tovább, amely közös érdekeiknek legjobban megfelél. A fejlődést azonban még sok esetben lassítja, hogy az iparban és a mezőgazdaságban a jövedelem képződésének az üteme és tömege eltérő. Ily módon a fejlesztési hozzájárulások befizetésénél más és más a helyzete az alapítóknak. Nem véletlen tehát, hogy a jelenlegi önálló közös vállalkozásokat szinte minden esetben termelőszövetkezetek hozták létre egymás között, vagy állami gazdaságok és tsz-ek alapították. Éppen ezért a pénzügyi szabályozórendszer továbbfejlesztésénél indokolt lenne az említetteket figyelembe venni s az ipari és mezőgazdasági üzemek közötti társulási formák szerveződését esetenként a hitelezés eszközeivel is segíteni. Hcrczeg Kiss Béla Középtávú tervezés a vállalatoknál A kormány határozata alapján az állami termelő és kereskedelmi vállalatok és a' szövetkezetek először dolgoznak ki általános középtávú terveket, a gazdaságirányítás megváltozott körülményei között. A vállalati ötéves, illetve annál rövidebb időtartamú tervek összeállítása, a vállalati önállóság, a felelősség és az üzemi demokrácia gyakorlati érvényesülésének nagy problémája és egyben a vállalati gazdasági és politikai vezetés színvonalának minősítése is. A vállalati tervek egyidejű és általános" kidolgozásának feltételei adottak. A negyedik ötéves terv törvényerőre emelkedett, a gazdasági szabályozórendszer változásai már ismertek. A tervek kidolgozása, a végleges döntés és elhatározás azonban még a jövő pontosabb ismeretében sem egyszerű feladat. Körültekintő, széles körű politikai és szakmai előrelátást és alapos mérlegelést igényel: több évre előre konkrétan meghatározni a műszaki fejlesztés irányát, alapot adni a műszaki fejlesztési és beruházási döntésekhez, a vállalaton belüli operatív tervezéshez a munka- szervezéshez és a vállalati szintű szociális ellátás fejlesztéséhez, a munkakörülmények javításához. A minden szempontból elfogadható, a sokféle társadalmi, vállalati, egyéni érdeket kielégítő terv elkészítésének számos nagyon is fontos feltétele, meghatározó tényezője, összefüggése van. Ezek közül most az egyik legfontosabbat, az emberi tényezőt vegyük számba. A szocialista demokrácia a gazdasági folyamatok irányításában, ellenőrzésében és a széles körű tapasztalatok, javaslatok hasznosításában jut kifejezésre. A gazdasági építőmunkában nagy szerepe van a munkások kezdeményezésének. Ennek viszont két fontos feltétele van, egyrészt lehetőséget kell adni arra, hogy a vállalati kollektíva, az egyes emberek részt vehessenek fontos országos gazdasági és a helyi vállalati kérdések eldöntésében, a végrehajtás ellenőrzésében, másrészt, hogy olyan feltételeket alakítsunk ki, a megfelelő tájékoztatás segítségével és a képzettség emelésével, amely lehetőséget teremt az ügyekbe való/ tényleges beleszólásra. A terv kidolgozása jó alkalom, kedvező lehetőség arra, hogy az üzemi demokrácia keretei között, a vállalati kollektívák széles körben megismerkedjenek a vállalat középtávú tervével, fejlesztési programjával, figyelembe vegyék észrevételeiket, javaslataikat, kritikai megjegyzéseiket. Ezekben a tervekben egy sor olyan gazdasági-szociális kérdés kerül eldöntésre, amelyet valamilyen szinten az egyes kollektívák jól ismernek, tehát alkotó módon véleményt tudnak formálni róla. Még akkor is hasznos meghallgatni és válaszolni ezekre a véleményekre, ha azok nem mindig a legjobb megoldást kínálják. Csak ilyen módon lehetséges kifejleszteni a tulajdonosi tudatot, közvetlenül is érzékeltetni, hogy a munkásosztályé a hatalom, és érdekeltté tenni a dolgozókat a gondok kollektív vállalásában, megoldásában. A vállalatok önálló tervkészítése azonban nemcsak a demokrácia nagyobb lehetőségét nyújtja, hanem igényli is annak továbbfejlesztését. A jó terv feltétele, hogy a műszaki-anyagi tényezőkön kívül számoljon a vállalaton belül meglevő érdekellentétek jelzésével, nyújtson lehetőséget azok feloldásához, csökkentéséhez. A vélemények szabad és széles körű megnyilvánulása tárja fel az egyéni munkavállalói érdek és a vállalati érdek közötti ellentmondásokat. Másrészt a munkások és a vállalat különböző dolgozói igénylik is az in- formálódás lehetőségét és minél jobban megismerik és megvitatják a fejlesztési célkitűzéseket, annál inkább magukénak érzik azokat, annál öntevékenyebben vesznek részt megvalósításukban. Ax emberi tényezők azonban nemcsak a tervezés módjában, hanem tartalmában is szükséges, hogy kifejezésre jussanak. A vállalati tervekben foglalkozni kell a dolgozók általános műveltségének, szakmai képzettségének emelésével. az élet- és munka- körülmények javításával, a termelés kultúrájának emelésével. Célszerű, s egyben szocialista megoldás is, ha a vállalati tervek, minden lehetséges forrást számba véve, megfelelő intézkedéseket irányoznak elő a vállalati dolgozók életkörülményeinek, lakásviszonyainak javítására, a sport- és kulturális igényeinek kielégítésére, a nők és az ifjúság helyzetének a javítására Az emberekhez közelálló és életüket közvetlenül ig meghatározó tényezők nagy, gyakran uralkodó helyet kapnak a dolgozók vitáiban. Ez természetes is. Hiszen végső soron ezeken a tényezőkön keresztül válik az egyes ember számára is kézzelfogható valósággá, hogy a közös érdekek érvényre juttatása, a vállalati kollektíva közös erőfeszítésének az eredményei teremtik meg az anyagi alapját, az egyéni boldogulásukhoz is. A vezetés számára viszont nem elhanyagolható tényező, hogy milyen programmal tud és akar a dolgozók elé lépni. Ha ez a program vonzó és találkozik a munkások és alkalmazottak reális érdekeivel, akkor nagymértékben megkönnyítheti a vezetés dolgát és teszi népszerűvé, mozgósító erejűvé a tervet. D. L. ÜJ MANAGEMENT MÓDSZEREK (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) A manager (menedzser), a management fogalmához ma még számos esetben — szakmai körökben is — homályos, téves képzetek társulnak, megalapozatlan nézetek kötődnek. Mi is a management? Mit is csinálnak a ma- nagerek? Ezzel a kis kézikönyvvel a válogatás összeállítóinak — az értelmezések tisztázásán túl — hármas célja volt: felkelteni a szélesebb olvasóközönség' érdeklődését. kielégíteni a szakmai körök kis sé foghíjas ismereteit, segíteni a gyakorlatban dolgozó vezetőknek. Ismert nyugatnémet szakemberek vallanak saját maguk és amerikai kollégáik'' által kialakított management módszereiről, s azok alkalmazási lehetőségeiről. Üj fogalmakkal és megközelítésekkel lépnek elénk. A rendszer — a cél- és az eredményszemléletfl irányítás — más és más látószög a kezdeményező vezetési taktikához. A nyereség- tervezést — a manageri munka egyik sarkkövét — fedezeti pontelemzéssel, költségcsökkentést koordináló ésszerűsítéssel, értékelemzéssel kötik egybe. Az emberi alkotóképesség vállalaton belüli kiteljesedésének számos, nálunk még meg nem honosodott módszere: — az ötletroham »Brainstorming) a vita, a szintetika —, több a kuriózumnál. A bemutatott, újszerű beruházási számítások mellett a válogatás legfőbb érdeme, hogy a hálótervezési technika alapelemeit röviden, közérthető formában írja le, s kapcsolja a következő fejezetben az adatfeldolgozás korszerűsítésének vázolásához. A könyv már csak terjedelme miatt sem ajánlhat gyógyírt minden gazdálkodással. szervezéssel kapcsolatos problémára. Ám gondolkodásra késztet, és arra a következtetésre juttat, hogy az új management módszereknek jelentős szerepük volt és van az amerikai, s a nyugatnémet vállalatok dinamikus fejlődésében, a mikrostruktúra rugalmasságának kialakulásában. Vállalatvezetőinken, közgazdászainkon, üzemgazdászainkon a sor, hogy ami hasznos, azt ellessék a tanulmányokból. / Duna jszky—Horváth— Nyikos: INFORMÁCIÓ, TERVEZÉS ÉS DÖNTÉS A VÁLLALATI GYAKORLATBAN ,(Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) A vállalati belső mechanizmus fejlesztése tökéletesítése, gazdasági fejlődésünk egyik alapfeltétele/ A vállalati gazdálkodás sorozatban megjelent újabb kötet szerzői „belülről” — a Ganz Műszer Művek gyakorlati tapasztalataira építve — mutatják be a vezetési, tervezési és döntési rendszerek kölcsönhatását, változását. A komplex vállalati információs rendszerrel szemben támasztott főbb követelmények kézenfek- vőek. Mégis sokhelyütt elfeledkeznek arról, hogy a legtökéletesebb adatszolgáltató hálózat is csak akkor ér valamit, ha használják és minden információt oda irányítanak, ahol dönteni kell. Hogyan lehet ezt elérni? A könyv tanulmányozása közelebb visz a válaszhoz. A tervezés mechanizmusában a megalapozott információra épülő vállalati gazdaságpolitika meghatározása az első lépcsőfok. A koncepció (stratégia) és taktika kialakításában — az időtényező bekapcsolásával — a műszaki fejlesztés. valamint a készlet- és munkaerőgazdálkodás kap külön hangsúlyt. A vállalati döntési jogkörök rögzítésének ábrázolását azzal teszik érdekessé a szerzők, hogy bepillantást engednek egy nagyvállalat szervezetébe, a központ és a gyáregységek — esetleg a vállalaton kívüli területekre is kiható — kapcsolatába. A kiadványt — mint a közgazdasági szakirodalomban egyre gyakrabban tapasztalhatjuk — a modellszerű tárgyalásmód jellemzi. A könyv a vállalatvezetők és közgazdászok hasznos olvasmánya lesz. Bercsényi Bolond
