Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-11 / 35. szám
4. oldal 1971. február 11, csütörtök : - ' — As utolsó elfogás A napokban hírt adtunk a jászszentlászlóí Aranyhomok Termelőszövetkezet zárszámadásáról. Az eseményre érdemes visszatérni, mert a szövetkezeti gazdák egybehangzó véleménye szerint ilyen élénk, alkotó jellegű közgyűlés már régen volt. Még a legtávolabbi tanyáról is eljöttek, a csaknem kétszáz tag kilencvenkilenc százaléka jelen volt. A részletesebb elemzés azért is indokolt, mert általános tanulságokkal is szolgált a szövetkezeti gazdák legfőbb fórumának vitatkozó légköre. Önkritikusan Igaz, a vezetőség beszámolója, amelyet Kanyó István elnök tolmácsolt, az elmúlt év gazdálkodásának ismertetése során nem fukarkodott a bírálattal, önkritikusan tette szóvá a vezetőség hibáit, a személyi ellentéteket, a tagság és a vezetőség közötti kapcsolatot érintő gondokat. Ez utóbbiak nagyobb része gazdasági jellegű. A vezetőség okulva a nézet- eltérésekből, erre az évre olyan bérrendszert dolgozott ki, amely a nehéz fizikai és a. magasabb technikai képzettséget kívánó munkát az eddiginél jobban figyelembe veszi. A szőlőtermesztésben — mint a beszámoló megállapította — jobb eredményeket értek volna el, a jégverés ellenére is, ha nem késnek a növényápo- lási és permetezési munkák. Tény az is, hogy a munkaerőhiány is közrejátszott a mulasztásokban, ami viszont a műszaki fejlesztést sürgeti. Tervezik — többek között — a kukoricatermesztés teljes gépesítését erre az esztendőre. Eredmények A félreértések elkerülése végett szükséges utalni arra, hogy a természeti csapások ellenére az elmúlt évben sokat lépett előre a termelőszövetkezet. Tovább emelkedett a tagság jövedelme, biztonságosabbá vált a gazdálkodás. Ez annál is inkább elismerésre méltó, mert a szántóterület aranykorona értéke öt alatt van és a mostoha vidéken minden eredményéit kétszeresen meg kell küzdeni. A termelőszövetkezet az elmúlt esztendőben gyenge adottságai miatt csaknem kétmillió forint árkiegészítést kapott értékesített termékei után. A tiszta vagyon 1968-tól 1970-ig kilencmillió forinttal nőtt. A közös gazdaság több mint négymillió forint nyereséggel zárta az elmúlt évet. Egy tízórás munkanapra jutó jövedelem tavaly 84 forint volt. Az ellenőrző bizottság és vezetőség kritikus hangú beszámolói jól megalapozlak a vitát. Többen a belvíz elvezetésére tettek javaslatot. Ország László szerelő a gépesítés fokozását sürgette. Ugyanakkor a belső ellenőrzésre is tett meg- ' jegyzéseket. Csányi József elnökhelyettes és mások az állattenyésztés fejlesztéséről szóltak. A libahizlalás eredményeinek javítása érdekében szükséges ellátogatni a szomszédos gazdaságokba. Továbbra is támogatják a háztáji állattenyésztést. Erről a beszámoló sem feledkezett meg. Tavaly csaknem ezer már zsa hízott marhát és sertést értékesítettek a háztáji gazdaságok a termelő- szövetkezeten keresztül. A tanya világ lehetőséget nyújt a fejlesztésre, amit a közös, ingyen legelő juttatásával is segít. Tű mi lse gok Milyen általános tanulságok vonhatók le a zárszámadáson elhangzott vitából? Elsősorban az, hogy a gazdák magukénak érzik a közös gondjait. A felszólalók egyike ezt meg is fogalmazta. mikor a belső ellenőrzésről szólt: mindezt azért mondom el, mert mi nemcsak tagok, hanem tulajdonosok is vagyunk és törődünk a magunkéval. Ezt bizonyította az is, hogy a vitában a termelő- szövetkezet egészét érintő gondokról volt szó. Néhány éve még bizony a személyi sérelmek is szóba kerültek a közgyűléseken. A szövetkezetek gazdálkodásának jelenlegi szintjén, amikor az életkörülmények jelentősen változtak, korszerűbbé vált a tagság gondolkodása. Csökkentek az egyéni gondok és ma már egyre világosabb mindenki előtt: ha a közös gazdaság előrehalad, az kihat saját egyéni boldogulására is. A kritikus légkör egyúttal a vezetés demokratizmusát is jelzi. A személyi ellentétek megszüntetése — amely a pártirányítás újjászervezésével nyert sikeres megoldást — egységesebb vezetést teremtett. Ez egyúttal ígéret arra, hogy a vezetőség és a tagság között tovább erősödik a bizalom. Ehhez segítséget adnak a napokban kezdődő brigádgyűlések is, ahol a vezetőség minden tagja, valamennyi gazdával megvitatja a gondokat, tennivalókat. K. S. Megismétlik az előadást o A „Kecskeméti Játékszín 71” pinceszínházi bemutatóján (Scibor—Rylski: Ismerős ismeretlen) mind az érdekes környezet, mind pedig az előadott kétszemélyes darab nagy sikert aratott. Mindkét előadás előtt sokan csalódottan távoztak, mert már nem kaptak jegyet, tekintve, hogy minden jegy már elővételben elkelt. A nagy siker miatt megismétlik az előadást, mégpedig február 16-án, kedden és 18-án, csütörtökön este 8 órakor. Az ezt megelőzően bemutatott két egyfelvonásos, Boldizsár Pince helyett borsi iá Üj tárolási lehetőség kihasználásával kísérleteznek a Szekszárdi Állami Gazdaságban. Sav- és lúgálló, különleges vasbetonból építettek borsilókat, amelyek egyenként 300 hektoliter bor tárolására alkalmasak. Az eddigi számítások szerint az új megoldás 60 százalékkal olcsóbb a hagyományos tárolási módnál. (MTI foto — Kozák Albert fe’v. — KS) Miklós és Max Frisch darabja szintén újabb előadáson mutatkozik be. A Kecskeméti Városi Művelődési Központ nagytermében február 19-én, pénteken este 8 órakor kerül újból a közönség elé. P steledett, a szürke ^ félhomályban hosz- szúra nyúltak az árnyak. A frissen esett hó felett vékony köd lebegett, musz-. linfüggönyként tekeredve a fák törzsére, a bokrok ágaira. A tompái határban csend honolt, csak messziről, az egyik tanyáról hallatszott tompa kopácsolás. Gejerhoz Ferenc határőr őrmester az út szélén, a gyalogcsapáson ballagott. Hosszú szolgálata alatt kifejlődött benne az a jó szokás, hogy egyszerre tudta érzékelni a tájba beleülő zajokat, figyelt, s közben gondolataival szórakoztatta magát. Léptei alatt csikorgóit a hó, s bár szeme élesen különböztette meg a fák égnek nyújtott csupasz ágait, az előle lomhán elfutó nyulat — gondolatai másutt jártak. A leszerelésén töprenkedett. Eszébe jutott a Csepel Vas- és Fémművek fémmintakészítő műhelyének brigádja, ahol bevonulása előtt dolgozott. Egyenként vette sorra a tíztagú brigád valamennyi munkását, s hosszabb ideig csak Fucsek Istvánnál időzött, a 38 éves brigádvezetőnél, akit nemrégiben választottak meg a gyáregység párttitkárává. Mosolygott magában, amikor felötlött benne a gyárban tett látogatás, a többiek szeretetteljes biztatása, s szavuk: gyere, nagyon várunk. A ztán haza, Taksony- ba vitte el gondolatának sebes röptű szárnya édesanyjához, bátyjához, nővéréhez, s persze a kislányhoz, aki alig várja már, hogy leszerelhessen. Ezt a napot ő is várja már, nem azért, mintha itt a határőrségnél rosszul ment volna sora. Szakaszparancsnok, tiszti beosztásban van, s beosztottai, akikkel ő ismertette meg a határőrizet csínyját-bínyját, az alapvető katonai fogalmakat, szeretik, tisztelik ... Eddig jutott el, amikor távolból, Didergő utasok A Kecskemétről Izsákra, illetve Izsákról Kecskemétre közlekedő autóbuszokat csak az utasok lehelete fűti. Érthetetlen előttünk, hogy miért ilyen járműveket közlekedtet a Volán 9- es Vállalata, hiszen ablakai rosszul, vagy sehogy nem záródnak, eresztékein pedig zuhog be a hideg. Mivel rendszeresen járok Izsákról Kecskemétre többször láttam, tapasztaltam, hogy az utasok versenyt dideregnek a teljesen megdermedt' kalauzzal. Ilyen autóbuszokkal nem csupán utasokat lehet szállítani, jó reumát is szerezhetünk. Szabó Emma Izsák Olvasni szeretek... Újságot olvasni szeretek, akarok Előfizetője csakis ezért vagyok A Petőfi Népét járatom e célra Bocsánat — járatnám, ha ő járni tudna December tíz óta, oly ritkán tud járni, Hogy kézbe vehessem, művészet kivárni, Ha egy nap elmarad, másnap jobban várom Érkezik harmadnap — igaz — akkor három Jó magyar igazság, az is éppen három De ha rendesen jön, én már nem is bánom Van az újságnak írója, s olvasója De mindez hiába, ha nincs kihordója. Bibók Ferenc Kecskemét, Műkertváros V. u. 5/2. Vitrintárgy, vagy edény? Kecskeméten, a piaci szövetkezeti ABC-áruház- ban zománcozott lábast vásárolt feleségem. Amikor másodszor főzött benne észrevette, hogy a zománc kb. 5 forintos nagyságú részen lepattogzott róla. Nyomban visszavitte az áruházba, ahol szakértő kereskedelmi dolgozó megállapította, hogy azért történt ilyen, mert forró vason főztek benne. Nem vagyok ebben a kérdésben szakember, de tény, hogy 20 éve használatban levő zománcozott edényeinken teljesen . ép a zománc. S a szóbanforgó lábast sem azért vettük, hogy vitrinbe kívánjuk tárolni, hanem, hogy főzzünk benne. Pálffy József Kecskemét, Repülőtér Válaszol az illetékes Lapunk január 21-i számában közöltük Simon János nemesnádudvari olvasónk panaszát. Mint írta a BIK hirdetése arra hívta fel figyelmét, hogy négy üzletben olcsó falicsempéhez lehet jutni. Olvasónk a bajai vasboltban kereste a kedvezményes árut, de ott nem tudtak a lehetőségről. Panaszára a BIK illetékese válaszolt: % „A csempe átárazása december 30-án történt, így feltehetően a bolt már értékesítette az egész csempekészletét, mikor Simon János január 9-én ott járt. Az üzletben pedig nem mondhattak ilyet, hogy — nem tudtak a kedvezményes leértékelésről. Egyben felajánljuk, hogy a kiskunfélegyházi vasboltban telefonkérésre biztosítják a kért mennyiségű leértékelt csempét.” (Simon János ugyan nem közölte, hogy név szerint kinél érdeklődött a bajai üzietben. Feltehető azonban, hogy bolti dolgozóval beszélt, s nem egy másik vevővel. Lehet, hogy nem mindegyik eladó tudott az akcióról? Különben olvasónk minden bizonnyal: elfogyott már kedvezményes csempe — választ kapta volna. Szerk.í az út ködbevesző részéről emberi léptek okozta csikorgást hallott. Ki járhat itt ilyen későn, a határ felé vezető úton? — kérdezte önmagától, de válasz helyett csendesen, szinte észrevétlenül csúszott le az útmenti árokba. Géppisztolyát maga elé tartotta, s most már kettőzött figyelemmel kémlelte a gomoly- gó ködfátyolt. Nemsokáig kellett várnia, mert előtűnt egy férfi, lassan botladozva, nyugtalanul tekingetve a tanyák irányában. gejerhoz Ferenc határőr őrmester gon- dolatai a komputer gyor- saságával kergették egymást. Próbálta azonosítani az egyre közeledő férfit a tanyai emberekkel, a gulyással, a mezőőrrel, de sehogy sem sikerült. A férfi kabátja sáros, gyűrött volt. — Állj!... Emelje fel a kezét. A férfi riadtan tekintett a hang irányába, s lassan felemelte a kezét. A határőr kilépett búvóhelyéről, s közelebb lépett a férfihez. Borostás, ápolatlan arca még jobban megerősítette benne, ez az ember bujkál, tilos úton jár. — Dobja maga elé a személyi igazolványát, figyelmeztetem, tartózkodjék minden más mozdulattól!... A férfi a belső zsebébe nyúlt, de ezzel egyszerre a géppisztoly csöve is feljebb emelkedett. Az igazolvány az út letaposott havára hullott. — Forduljon meg ... Üljön le. Elég volt egy pillantást vetni az igazolvány fényképére, az egyre sűrűsödő sötétségben, Gejerhoz Ferenc határőr őrmester felismerte. Az a bűnöző került útjába, akit három napja köröznek. A géppisztoly csöve még mindig a férfira szegeződött, de az őrmester másik kezével magasra emelte a rakétapisztolyt. A vörös jelzőrakéta szikrázó fénycsóvát húzva maga mögött meredeken szállt fel az égre. Percek teltek el némaságban, amikor távolról motorzúgás hallatszott. A riadócsoport érkezett meg, segítséget nyújtva Gejerhoz Ferenc határőr őrmesternek ... C ötétbe borult a tom- pai határ, messziről a község fényei apró szivárványkarikákban villódz- tak. Az őrmester tovább ballagott a dűlőúton. Ez volt bizonyára az utolsó elfogása, mert néhány nap múlva leszerel, visszatér a polgári életbe. Gémes Gábor
