Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-10 / 34. szám
4. oldal 1971. február 10. szerda Szív is keli hozzá A szakszervezeti választó küldöttértekezlet vitájában szólalt fel. Hűvös, a kívüláiló számára is majdhogynem rideg, kíméletlen tárgyilagossággal szedte ízekre az szb kétéves munkájáról szóló beszámolót. Különösen annak első és aránytalanul terjedelmes részét, amely a gazdasági vezetést bírálta. Konkrét ellenérveibe — csupán pár helyen lehetett „belekötni”. Ott, ahol a kendőzetlen szókimondást már a személyeskedő túlzás változtatta szintén egyoldalúvá. Abban neki is, a többi vezető műszakinak is tökéletesen igaza volt, hogy a gyár rendszertelen, rapszodikus termelését nem lehet kizárólag a helyi gazdasági vezetők számlájára írni. Az egyenetlenséget szinte rájuk kényszerítette a központi, „anyavállalati” vezetés következetlensége, a tervek gyakori, menetközbe- ni megváltoztatása. Igaza V(>lt több más, részkérdésben is ennek az elvtársnak. De amikor — részben a beszámoló egyoldalú beállítása miatt — már a sértettség indulata hatotta át érveit, azok bántóan élessé, igazságtalanokká váltak. Elsősorban azért, mert a gazdaságvezetőket szinte .Abszolút” felmenteni igyekezett a felelősség alól. Éppen olyan problémákban, amelyek a dolgozók érdekvédelmével kapcsolatosak. Ironikus éllel idézte a beszámoló ilyen kitételeit: „... az emberre nem gondoltak”. Szinte törvényszerű volt, hogy az okos kritikáktól — felszólalása egyik fordulópontján nemcsak a „mindenért a szakszervezeten lehet elverni a port” egyoldalúságáig jutott el, hanem már ezt is kifogásolta: „Még a fűtést is felvették a beszámolóba..— Hogy illik a nagy koncepció nagy témái közé ilyen, mint az egyik műhely fűtetlensé- ge? N o persze, bölcselkcd- ni lehet afelett, hogy — lám, ha nem kellő gondossággal, a bírálat arányaira nem figyelve állítanak össze egy beszámolót, az egyoldalú beállítás miatt joggal sértődnek meg az érintettek, és végül is alig kerülhető el a visszavágás, amely hasonló aránytévesztésekbe torkollik. De ez, hogy a munkások érdekében szót emel a beszámoló, s azt felróni a szakszervezeti bizottságnak — ez már nem szubjektív túlzás, hanem — mondjuk ki kereken — bizonyos fokú politikai műveletlenség. Annak rosszul tudása, hogy a szakszervezet fő felada- ta — a termelés segítése mellett — a dolgozók érdekeinek védelme. Nem azt akarjuk mondani, hogy ez a műszaki ember mindezt nem tudja éppen így. Biztosan ő maga is számos esetben intézkedett, hogy jobb munkakörülmények között, jobb kedvvel, s így hatékonyabban dolgozzanak az emberek. De ha ő szót emel azért, mert a munkahely rossz fűtési viszonyaival a sz a k - szervezet beszámolója is foglalkozik, odavíve a gondot a küldöttértekezlet elé — valahogy arra vall: csak szavakban tudja, de egész emberközelben nem érzi a szak- szervezet szerepét Bizonyára másként látta mindezt a következő felszólaló, egy munkásasz- szony reflektálása után. Amikor első szavaival, erélyes határozottsággal szögezte le, mennyire szak- szervezeti ügy a munkahely klímája is, pár közvetlen mondattal — ami szintén nem nélkülözte a gúnyorosságot — érzékeltette a helyzetet. A szó- banforgó műhelyben — a rossz fűtés miatt — több mint fél tucat asszony dolgozik „dermesztő hidegben”. Amellett munkájuk specialitása, hogy könyökig kell vízbe nyúlkál- níuk.... „Ha az elvtárs ott dolgozna...” — nem tartaná jelentéktelen részletkérdésnek az ügyet — ez volt az asszonyka konklúziója. (Az 6 felszólalása váltotta ki az első tapsot.) N em hallgathatunk el azonban egy harmadik felszólalást sem. Abban — a beszámoló mondatára utalva „Nem a mögötte levő embert vették figyelembe” — az objektív akadályokat sorakoztatva magyarázta a küldött a rossz fűtési viszonyok okát, és feltette a kérdést: „De mit tett a szakszervezet?!” — Majd előadta, hogy amikor az adott műhelyből két asz- szony bement az illetékesekhez — bizonyára szak- szervezetire célzott —, az ilyesféle választ adott: „Fussa körül kétszer a műhelyt, akkor majd nem fog fázni”. V olt hát őszinteség, nyíltság, izzó légkör azon a szakszervezeti választó küldöttértekezleten — gondolhatjuk. A felsőbb szervektől megjelent vendégek biztatták is a kollektívát, folytassák hasonló szókimondással a mozgalmi életet. Ugyanakkor azt is éreztették, az egyoldalúság, a túlzások, a személyeskedések jövőbeni elkerülésének előfeltétele, hogy rendszeresen éljenek a szakszervezeti demokrácia lehetőségeivel — nemcsak ilyen összegező fórumokon, hanem a mindennapok gyakorlatában is. Hogy a politikai műveltség mind gazdasági, mind szakszervezeti vezetőknél, aktivistáknál, tagoknál a tettekből, a partneri együttműködésből gazdagodjék. Hogy egyesek ne csak tudják, értsék, de szívükben is érezzék, mi a dolgozók érdekét szolgáló politika. Tóth István LáisbsSüfSinika Különösen az évnek ebben a szakaszában havonta csaknem ezer pár „beteg” cipőt és csizmát visznek be gazdáik a Kecskeméti Cipész Ktsz-nek a leninvárosi szolgóltatóházban levő javítórészlegéhez. Nagy Pál, a fiatal részlegvezető gyors diagnózisa után már mennek is a műhelybe a gyógyulásra váró topánkák. Piavonta 25 ezer forint körüli összegű forgalmat bonyolít le a szövetkezetnek ez a jó munkájáról közismert kis üzeme. (Tóth Sándor felvétele.) Gondoskodás — a gyáron túl Százezrek gondja az országban, hogy otthonuktól, családjuktól távol keresik kenyerüket. A nagyüzemi mezőgazdaság fejlődésének következménye, hogy nem tudja ott, helyben kamatoztatni a lakosok munka- képességeit. Egyre több ipari és kulturális vonzás- körzet formálódik az országban, több ezer embert foglalkoztató üzemek jönnek létre, amelyek a körLakitelekről - Velencébe Szakmai utak, különleges szolgáltatások a COOPTOURIST programjában A COOPTOURIST — a Magyar Szövetkezetek Utazási Irodája — jó másfél éve alakult meg. Bács-Kis- kun megyei kirendeltsége pedig ez év január elsejével létesült. Idegenforgalmi jogokkal felruházott, elsősorban utazásokat, túrákat szervező intézmény, programijában azonban ezenkívül is számos ötlet, rezdeményezés kapott helyet, sőt jó részük már meg is valósult. Egyedülálló a COOPTOURIST programjában, hogy a csupán pihenést, szórakoztatást szolgáló hazai ég külföldi üdültetéseken kívül különféle szakmai utakat is ajánl. Állattenyésztési, szőlészeti-borászati. gyümölcs- és növénytermesztési, kereskedelmi és vendéglátóipari, ügyvitelgépesítési stb. jellegű szakmai programok — Olaszországtól Bulgáriáig és Jugoszláviától Franciaországig — bőven szerepelnek az iroda idei terveiben. Az utazásokon bárki részt vehet, elsősorban azonban — szövetkezeti utazási irodáról lévén szó — a falusi lakosság, a tsz-parasztság üdültetéséről, túralehetőségeiről kívánnak gondoskodni. A dunavecsei Űj Élet Tsz például az idei évben folyamatosan már negyven gazdájának hévízi, har- kányfürdői, illetve hajdú- szoboszlói üdülését tette lehetővé. Lakitelekről pedig, a községi nőbizottság kezdeményezésére, április 4-én harminc termelőszövetkezeti tag és nyugdíjas indul 6 napos velencei társasutazásra. A megyei kirendeltség távlati elképzeléseiben jó pár újszerű szolgáltatást is találunk. Rendezvényszolgálatuk például zárszámadások és egyéb társas rendezvények szervezését vállalja. Kecskeméten fizetővendég-szolgálatot is szándékoznak létrehozni. -Balaton környéki villákat bérelnek, amelyekben lehetővé teszik tsz- és vállalati dolgozók üdültetését, pihenését. Szakmai tapasztalatcserék rendezésének gondolatával is foglalkoznak (tsz-látoga- tások, egyéb nagyüzemek felkeresése, a főbb üzemágakkal, kisegítő létesítményekkel való ismerkedés stb.). J. T. nyező településekről várják és kapják a munkaerőt. A bejáró munkások gondja — éppen ezért úgy gondoljuk — még hosszú ideig megmarad. Gyakran szóba kerülnek a rideg várótermek, a ka- kastébresztő óracsörömpölés, a rosszul fűtött, zsúfolt munkásvonat, próbáltuk már összeadni az utazással elvesztegetett napi két-há- rom órát. Különösen most télen szaporodnak a gondok — mégis: ez a kisebb gond! Fontosabbnak érezzük: a munkahely környezete és az otthoni légkör közötti különbséget. Korunk technikai-tudományos forradalmának hatása eléri a legkisebb termelőegységeket is; szinte nincs egyetlen olyan apró kis ktsz sem, ahol ne találnánk meg a kor szimbólumának megfelelő berendezéseket. A gép mellett dolgozó munkástól mást követel ez a technika! A műanyag hőfoka, az érzékeny elektronika, a nagy f ordula- tú varrógép, az automataszerszámgép több kultúrát, szakértelmet és figyelmet követel meg. S főleg: felelősséget. A technikát alkalmazó, irányító munkásemberen most már milliós értékek múlnak, hozzáértésével az egész vállalat gazdagodását segítheti, hozzá nem értése felmérhetetlen károkat okozhat. Nem alapvetően és megtanulhatatla- nul mást követel, de az Igényes technika, Igényesebb szakmunkásokat nevel ki. Ha munkahelyek igényességét nézzük, akkor gyakran még élesebben kirajzolódik az ellentét: légkondicionált üzem, nagy pontosságú gép, automatikusan dolgozó műszerek — és a másik oldal:' a sáros-poros járda és a még ma is fellelhető petróleumlámpás szoba. A kettő között térben gyakran mindössze kétórányi utazás a távolság, de időben száz esztendő!... Szociális juttatásaink is főleg a munkahelyeken jelentkeznek. Mindenki természetesnek veszi, hogy ezek a munkásembert, a tevékeny-embert szolgálják. De ugyanennek az embernek nem csupán a munkahelyen eltöltött élete van, hanem magánélete is. Sőt! A technika egyik ajándéka éppen az egyre több szabadidő. Szorongásom története Valamikor, nem is olyan régen, néhány hónappal ezelőtt még vidám ember voltam. Gondtalanul éltem világomat, nyugodtan teltek a napjaim, nem féltem én magától az ördögtől sem, sőt fittyet hánytam a civilizáció áldásainak is, ha egyáltalában eszembe jutottak. Mostanában azonban — bevallom férfiason — szorongok. Nem csak alkalmilag, hanem folyamatosan egész nap, mígnem altató segítségével sikerül álomba merülnöm. Előfordul, hogy a jótékony álom megszabadít a félelemtől, sőt kialszom, de reggel kezdődik újra. A mosakodás és öltözködés közben nem érek rá figyelni a háborgó kis ördögre, de ahogy leértem az utcára, megtorpanok. — Elzártad a gázt? — kérdezem magamtól, s amikor megnyugtatásomra bólintok, hogy „el hát”, akkor: — No és a vízcsapot? Ebben már nem vagyok olyan biztos, de nincs időm, hogy utána gondoljak, az idő sürget, futok a • autóbusz után. Azaz futnék, ha nem görcsölne be r lábam a félelemtől, hogy mi lesz, ha lelépve a jár dáról, vagy akár le sem lépve — Mert ugye a f jemre eshet az eső meglazította vakolat. Végre, ha sikerül épségben munkahelyemre érkéz nem, belém nyilall: hátha otthon csőtörés van, s e A kulturális-szociális juttatások „egyensúlyzavarai’ ebben jelentkeznek. A fürdő, a „fekete-fehér” öltöző, az üzemi étkezde, az orvosi rendelés, a kulturált munkahely egyre több szakmánál természetes követelmény, illetve következmény. Százezrek dolgoznak a ma technikájával, élvezik a szociális juttatásokat — és élnek a tegnapi, tegnapelőtti körülmények között. Ennek az ellentmondásnak a megoldását elsősorban a vállalatoktól kell várnunk. Lehet, hogy első kijelentésre meglepő két kérdés is előtolakszik: miért, és hogyan?... A „miért”- re könnyebb a válasz. Egyszerűen azért, mert a bejáró százezrek munkájának az eredménye és haszna a vállalatoknál jelentkezik. Tehát ott, ahol dolgoznak, és nem ott, ahol élnek!... A szövőnők, az esztergályosok, a különböző szakmákban dolgozók tízezrei — az üzemekben végzik érték- termelő tevékenységüket. Bár a fizetést ugyanúgy megkapják, mint a szomszéd utcából átsétálok, az étkezés, a fürdő nekik is kijár, de mégis egy sor juttatásnál hátrányba kerülnek. Néhány példát is felsorolhatunk kapásból: a bevásárlás, az üzletek gyakorisága, a bölcsődék, óvodák száma, a kulturális és szórakozási lehetőségek. S, ez már a „hogyan”-ra is próbál választ adni! A jelenlegi súlyos szakmunkáshiány mellett illene végre a vállalatoknak gyárkerítésen túl is gondoskodni az embereikről. A munkások által termelt haszonból — jogos az elvárás — ne csupán a munkahelyen élvezzék a több civilizációt, hanem az életük másik döntő színhelyén, tehát lakóhelyükön is. Nagyon gyakran nem is a paragrafusokkal kell megvívni a csatát, hanem a helyi gondoskodással. Igenis vannak már jó, követendő példák. Magam is láttam olyan óvodákat, amelyet a bejáró munkások falvaiban építettek fel. Így aztán kapott és kap ezután is a textilgyár elegendő szövőnőt. Az asszonyok nyugodtan és szívesen dolgoznak, mert biztonságban tudják a lakóhelyükön a gyermekeiket. A munkástoborzásra sok milliót áldoznak a vállalatok, s legtöbbször látszathaszonnal, nagyon kétes eredményekkel járják az országot. Az ésszerűen megválasztott segítség, a helyi lakosság támogatása sokszor olcsóbban és hatékonyabban oldható meg. árasztja a viz a lakásomat, vagy tüzet okoz a rövidzárlat ... Sosem lehet tudni... A múltkor már úton voltam az idegorvoshoz, amikor eszembe jutott, hogy a doktoroknak az az első kérdésük: mióta tapasztalom a panaszolt tüneteket. Nem kellett soká törnöm a fejemet, rájöttem, hogy azóta, amióta a munkakörülmények megváltoztak, és j Mert m nem ígéretek, ha. rendszeresen hallgatom reggelenként a rádiót, s hallom az Állami Biztosító tájékoztatóját. Igen. Igent Azóta reszketek naphosszat az előbb említett veszélyek miatt, sőt a betörőtől, a jégesőtől, a földrengéstől. Azóta mondtam le külföldi utazásomat, mert a vonat nem biztos és azóta cseréltem ki tartós betétre az autónyeremény-betétkönyvemet. ,.. .. v , mH07atválJózan pillanataimban tudom én, hogy ez a reggeli s?bb ° tanl! ijesztgetés csak a reklám okából történik, és ha na- \ “Jussai Patr°naUa a tanú gyón odafigyelek, azt is kihallom, hogy a tájékoztatás ' ° at ®b'^k szívesen nem azt mondja, hogy minden lakás porig eg, mire Dt>1 a veg„zet, szívesen hazatér a kedves bérlő, és ha mégsem, kifosztva tét- mennek az okét segítő gyar- izik találni, és arról is esik egy fél mondat: remélik, \ öa uolgozm. épségben megtérek külföldi utamról, és az autó- j A tanácsok fejlesztési karambolról is feltételes módban van szó, elöl egy i alapja — még ha országo- . ha"-val és az igénél a „-hat -het”-tel. azaz nem san jelentős is —- egy-egy biztos, hogy fölfordul az autó de fölfordulhat és nem j falura mégis kevés. Ezért biztos’ hogy nekimegy egy másik, de nekimehet. j szükséges túltekinteni^ a A hangsúly azonban, a hangsúly! Talán meg lehet- gyárkerítésen. Végigkísérni találni azt a bizonyos arany középutat — már — képletesen szólva — egé- ■. :ik azért is, mert a szorongásból származó lelki szén az otthonukig a mun- sérülés esetén nem kártalanít az általános háztartási : kásembereket! biztosítás Sólyom László Bán János nem a tények érvelnek!... Szinte jelképnek is beillő, amit az egyik faluban láttam: a pesti vállalat bevezette a vizet az iskolába, berendezte a szertárat és
