Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
Mátyás Ferenc: A szélfútta homokon 4 kunhalmok alatt s mindenütt a porban, titaposva is kivirágzónak íz álmok, kínok, mindenütt robot van, * hová jutsz? — Holnap nem vagy csak salak. izüntelen munkál föld és értelem, logy menny legyen egy kicsit idelenn. Emberfeletti tettek, roncs idők lápora hullt a szélfútta homokra, tta a kvarcos anyaföld. mert tudta, logy múlandó minden itt s majd különb '■z lesz, mi még jön, — óh, ki fekszik tárt iledben bölcső és halotti ágy? Cisértet, árny, szétmáló, csak anyag ! csók is, mint az eszme s változó; törtönt, szabadságot egyként hozó, negcsillogtatva a nap-aranyat, — : hajnalit, a vérvörös lenyugvót, logy elhiggyük; a kevésből is sok volt. le ok nélkül nincs s nem is volt soha gyetlen egy mag, — az a láncolat: rdők, vizek, eszmék, — dehogy csoda, ni márciusban dong a föld alatt, virágba tör, Plátónnal szórja szét ; mag-gyökér s agy-értelem szívét. ! értünk folyik a küzdelem, a lét obbításáért, minden március tedvet, fényt ád és ereidbe vért, togy a télvég mocsarából kijuss, icrt a mozgó föld, fű, gyökér, az agy eérted éled, hogy tovább haladj. lem lezárt a koporsó se, kezünk •yökór a földben, s fölél a bogár, nyag s lélekként szerte tévedünk; .enin fejében, egy fa ágbogán, öldalatti és földöntúli kép, mit a vér visz szét emberiség — rajtad áll, bukik, az is, hogy miképp! '.örsi István: Hiába vártam Hóba vártam ma is szívrepesve szakító leveled. lánykolódom, nem jön álom szememre, csak nem vagy beteg? 7agy elfeledtél? Arra számítottam; szerdára ideér. dár a csütörtök is hátunk mögött van, s még sehol a levél. rd meg sietve: ezért nem, azért nem, s többé nem-nem-soha — • hogy aggasztó késésednek e héten mi az oka? ekem már az elején rossz sejtelmeim voltak, de a dolgok olyan ravaszul és kivédhetetlenül jöttek össze, hogy végül mindnyájan csapdába estünk. Kezdődött ott, hogy Pál úr lángolt a szerelemtől, nősülni akart; de ugyanakkor ráérzett a boldogság révében leselkedő számtalan veszélyekre, s félvén ezektől, valamilyen ürüggyel mindig elodázgatta az esküvőt. Szorongásait a Zöld Sárkánnyal próbálta feloldani. A vászontetejű sportkocsit, a Skoda Művek egykoron mutatós, de Pál úr lelki válsága idején már meglehetősen rozoga remekét egy barátjától kérte kölcsön. Azon száguldozott éjjel, nappal. Csak egyszer kellett kiejtenem a számon — azóta Is átkozom magam —, hogy unokahúgaim meghívására a Balatonhoz készülök pecázni, Pál úr nyomban előállott a Zöld Sárkánnyal. Hátizsákomat, szalmakalapomat bevágta a csomagtartóba, a horgászbotot mint egy zász- lórudat közénk szúrta az ülésre. Miután közöltem, hogy unokahúgaim hárman vannak, és mindhármai! rendelkeznek már személyi igazolvánnyal, mi több, felvilágosult nők, Pál úr jobbra indexeit és balra kanyarodott, mert eszébe jutott közben, hogy az egyetlen hely, ahol Jánost megtaláljuk a napnal; e délelőtti órájában, az a kertvendéglő. János barátunk még innen volt a harmincon, de már háromszor szenvedett hajótörést a boldogság révében, ahová Pál úr annyira viszolygott beevezni. János azt vallotta, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Következetes fatalista volt, most sem kérdezte meg, hogy hova és miért, csak bemászott a hátsó ülésre. — Rossz jel — mondtam Pál úrnak, mert a Zöld Sárkány olyan hangot hallatott a pöcögtetésre, mint a kehes ló, ellenben nem indult. Elkezdtük tologatni le s fel az utcán, akikor sem indult. A gyalogjárón két farmernadrágos szűz nézte a kínlódásunkat, de nem sokáig, mert Pál úr őket is a kocsi végéhez dirigálta. Négyőnk izomereje aztán mégis jobb belátásra bírta a Zöld Sárkányt. Közben kiderült, hogy a két lány Dunaújvárosra tart, de a Balatonhoz is jöhet éppen. — Hát akkor jöttök — mondta Pál úr. A Zöld Sárkápy felnyögött és leült, mert utasaink dúskeblű, derék, túrósbélesen nevelt pipik voltak. Vidáman nyomták laposra Jánost. Szegények, ők sem tudták még, hogy mi vár rájuk. Pál úr szeretett sportosan vezetni. Ha kapcsolt, a Zöld Sárkány mindig megugrott. Az első húsz kilométer után azonban abbahagyta a szökdécselést: azt kellett tapasztalnunk, hogy remeg, ráng, vonaglik. Egy idő után égett olaj és pörkölődő kábeleik szagával kezdte orrun/kat csiklandozni a szél. A motor fémes, kopogó hangjára megálltunk. A motorház teteje alól gőzfelhő tört ki, — Vizet! — kiáltotta Pál űr, de hiába töltöttük felül a hűtőt, alul kifolyt a víz: a parafa dugó, mely a csapot pótolta, elveszett. A legjobb csukázóúszómat dugtam aztán a helyére, meg is telt a hűtő, hiába cibáltuk, nyúztuk a Zöld Sárkányt, az csak köhögött és füst helyett vizet lehelt a kipufogóján. A lányok azt mondták, hogy ők most nem akarnak fogyókúrázni, s különben is várják őket Dunaújvároson: házi bulira vannak hívva. Viszlát. — Két bajjal kevesebb — mondta Pál úr, amikor látta, hogy felkapaszkodnak egy teherautóra. — Különben is leraktam volna őket — fűzte tovább a gondolatot —, mert nem szalad az embernek lányokkal menni lányokhoz. Százötven esztendeje, 1821. március 2-án született Bérczy Károly Balassagyarmaton. Elbeszéléseit, verseit ma már csupán az irodalomtörténészek olvassák. Fordításai tartják fenn a nevét A művelt, több nyugati nyelven beszélő ifjút Széchenyi igen kedvelte, és 1847-ben kinevezte az Országos Közlekedési Bizottsághoz. Nap mint nap közvetlen közelről csodálhatta a nagy reformer fáradhatatlanságát, szellemi frisseségét Ebből az időböi ered a testkultúra iránti vonzódása is. A szabadságharc bukása után — elhatalmasodó szívbetegsége ellenére — a munkában keresett feledést. Több tudományos társaság tagjává választotta. A Kisfaludy Társaságban egy felolvasással mutatkozott be. Német szövegből magyarra fordította Puskin Anyegin című verses regényének egy fejezetét. A siker és a mű szépsége fellelkesítette, és elhatározta, hogy a teljes művet hozzáférhetővé teszi a magyar olvasók számára Mindenekelőtt megtanult oroszul. Két éven keresztül „teljes örömmel, kedvvel dolgozott” a szövegen. A szomszédjában lakó Eötvös József gyakran átsétált, hogy meghallgasson egy-egy sikerült új részt A mű szépségeit több nemzedék csodálta. Ma is közkedvelt, noha most már tudjuk, hogy Puskin eredeti műve kicsit keményebb, markánsabb. Az irodalomtörténeti kritika is a magyar műfordítói irodalom csúcsteljesítményei között tartja számon. Sőtér István szerint a „Bérczy-féle fordítást nagyanyáink csaknem magyar műként, a magyar képzelet teremtette regényként élvezhették.” Népszerűségére jellemző, hogy Krúdy Puskin e művének soraiból választott mottót A vörös postakocsi fejezetei elé. Idézzük fel Bérczy fordításának hangulatát az első énekből vett részletteli ö még bízott, hogy megérkezünk Vonyarcvashegyre. Én nem bíztam, Jánost meg nem érdekelte, hogy mi lesz. — Menni fog, hétszáz — mondta a fülöpszállási szerelő, aki napszálltáig bütykölt a kocsinkon. Pál úrnak csak önbizalma, Jánosnak csak zálogcédulái voltak. Egyedül szurkoltam le a hét kilót. Egészen belesápadtam ... Örült barátom még akkor sem adta fel a reményt: ön- és közvigasztalásul unogahúgaim bukszáit kezdte emlegetni. Miután nyomatékosan közöltem vele, hogy unokahúgaim nem fizetnek azért, amiért nekik szoktak fizetni, Kunszentmiklós felé kormányozta a Zöld Sárkányt. Mint mondotta, nemes szülei ígértek neki esküvőre egy fekete alpakka- öltönyt; annak kéri el az árát. És a János zálogcéduláit is értékesíti valamelyik haverjánál. Pál úr tervei Szabadszállás főterén dőltek dugába; mert a Zöld Sárkány itt végképp megállott. Este tíz óra tájban — rég Vonyarcon kellett volna már lennünk — találtunk egy ze- torost, aki az utolsó százasom fejében vissza vontatott bennünket a fülöpszállási szerelőhöz. — Szét kell lökni a motort — szólott a mester, és kezdte gyűrögetni az inge ujját. János semmiről sem tudva horkolt a hátsó ülésen. Pál úr szemében meg újra felcsillant a remény, de ez már sok volt nekem. Kaptam a hátizsákot, a horgászbotot s ki az udvarból, ki a faluból... Otthon vettem észre, hogy szalmakalapom a kocsiban maradt. Másnap megtáviratoztam unokahúgaimnak, hogy „almás”: hosszabb szövegre nem telt a pénzemből. Harmadnap berohant hozzám Pál űr talpig esküvőiben, hogy azonnal húzzak magamra sötét ancugot, mert fél óra múlva nászinduló, ásó-kapa, holtomig- lan-holtodiglan és így tovább... Apja Pál ugyanis csak úgy volt hajlandó kifizetni a Zöíd Sárkányért a számlát (az összeget Pál úr szemérmesen elhallgatta előlem), hogy fia becs’ szavát adta: azonnal megházasodik. — A szerelem útjai kiszámíthatatlanok — mondta tárgyilagosán János a két szűznek, akiket Pál úr direkt nekünk kajtatott fel, s osztott ki a nászmenetben. A lányok vjhogva helyeseltek, mert eszükbe jutott a sofőr meg a rakodó, akik Dunaújváros előtt be akarták rajtuk vasaim a viteldíjat. Ebből kifolyólak később ki kellett bontaniuk a mentőládát, hogy ler-,'""~"ők képükön a karmolások helyét. A lányok — néhány gomb, patent és hajtincs hátrahagyásával — szerencsésen elmenekültek. Beslattyogtak a városba, de a megadott címen semmiféle házi buli nem volt. Magukra maradva az éjszakában elkezdtek bőgni, majd integetni, de pechük- re nem a Kecskemét felé vezető úton. Így jutottak el egy Zastavával meg két tiszti iskolás fiúval a Velencei-tóhoz. Kaja, pia, fürdőzés a holdfényes tóban, kergetőzés a harmatos fűben, hancúrozás, fogócska, etyelepetyele... A többiről nem beszéltek partnemőink, ellenben a „szüzek'1 megszólításra azt mondták nevetve, hogy legalább tizenkét brossúrával vagyunk lemaradva. — Ez az élet sorja! — bölcselkedett elégedetten apja Pál, hogy végre sikerült a házasság karámjába zárnia gyermekét. A lakodalmi bornál aztán elbeszélte a jó öreg, hogy talált egy szalmakalapot a Zöld Sárkány csomagtartójában, de csak háromezerért adja vissza a gazdájának, ha jelentkezik érte: mert neki is annyiba került Zám Tibor Elkergették a franciát. Eugén a nagy világba lépett, Kezdett szabad önálló életet, Divatfi lett, a pipere, Csín és öltözék nagy mestere, Ügyesen mozgott, franciául Irt és beszélt eleget, Mazúrban csak úgy lebegett S nagyon sokat hitt önmagárúi: Ennél mi kell több eleve? Kedves fiú volt a neve. A magyar sportélet és az újságírás is tisztelettel őrzi hajdani kollégánk nevét. Tehetségét több napi- és hetilapnál gyüjnölcsöztette. Ö alapította az első paagyar sportújságot, még 1857-ben. Címe: Vadász- és Versenylap. Hasábjain 1858-ban ilyen sorokat írt le: „...óhajtom a négy falon kívüli sport téri-'dósét hazánkban, s nem tartom haszontalanságnak, sőt nagyon is becsülöm az angol irányt, mely a kenyér* stúdiumok mívelése közben sem feledkezik meg a testedző sportról.” Madách Imre legjobb barátja, Széchenyi tanítványa 1867. december 11-én — ahogyan mondani szokták — sikerei teljében hunyt el. Arany László, a Magyar Tudományos Akadémia egyik emlékülésén. 1875- ben így méltatta munkásságát: „A költői szépségeken, a felfogás, a szerkezet és alakítás eredetiségén kívül, e kiválóan szalonkölteménynek — az Anyeginnek — egész hangulata teljesen harmonizált Bérczy egyéniségével. A társadalom pedig, melyet az orosz költő rajzol, méltán tükre lehetne, egy-két évtizeddel az előtti időkből, a magyar társadalomnak is... Műítészként is a kiválóak közé tartozott, ő ezen a téren is használni akart és elősegítette irodalmunk, színházművészetünk fejlődését. — i. — r. Az Anyegin első magyar fordítója
