Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-19 / 42. szám
í. oldal 1971. február 19. pántéi Emlékszünk még, menynyi előzetes kormányválság és lemondás, a megbízatások milyen sorozatos visszaadása, azaz milyen hosszú vajúdás után alakult meg végre Olaszországban Emilio Colombo kormánya. S noha a Colombo-kabinet most már elég hosszú ideje tartja magát, arról azért szó sincs, hogy irigylésre méltó helyzetben van. Ellenkezőlég. Az Itália- szerte évek óta tapasztalható nyugtalanság nem szűnik, inkább fokozódik. Egyfelől mozgásban «vannak a baloldali erők: Calabriai kalandorok sztrájkok hosszú sorával harcolnak igazságos gazdasági követeléseik kielégítéséért, és tüntetésekkel tesznek hitet politikai követeléseik mellett. Most például, alig hogy Colombo, külügyminiszterének, Morénak kíséretében hivatalos látogatásra Washingtonba utazott, Rómában a baloldali diák- szervezetekhez tartozó mintegy ezer egyetemi hallgató tüntetett az USA indokínai agressziójának kiterjesztése ellen tiltakozva. A bonyolult olasz belpolitikai helyzet egyik kényes faktora, hogy az igazi és a politikailag, s gazdaságilag egyaránt helyes úton járó baloldal mellett egyre-másra jelentkezik az ultra-„baloldal”, s a jószándékú, de tájékozatlan embereket ez gyakran megzavarja. Am ennél sokkal súlyosabb tényezője Itália életének a szélsőjobboldal mind sűrűbb és egyre agresszívebb jelentkezése, hosszú ideje szerepelnek például a hírekben a Calabria tartományban lezajló zavargások. A felszínen arról volt szó: a Reggio Calabria-beliek sérelmezték, hogy a tartomány székhelyét tőlük elvéve, Catanzaróba. helyezik át. Ezt a Catanza- róval való konfliktust azonban a neofasiszták ürügyként használták fel tevékenységük szélesítésére. Már sok becsületes olasz munkásember halt meg, vagy sebesült meg a neofasiszták provokálta és szította zavargások során. Az olasz szélsőjobb úgylátszik most, negyedszázaddal egykori bálványuk, Mussolini szégyenletes bukása . után sem tanulta meg a történelem leckéjét. Némiképp persze módosult eszközökkel és módszerekkel, de megint hatalomra akarnak jutni ugyanazok — és azok utódai —, akik egyszer már a pusztulásba és az összeomlásba sodorták Olaszországot. Itáliában azonban erős és éber a baloldal. Sem Catanzaro ürügyén, sem más jogcímen — sem a calabriai, sem az ország bármely más területén jelentkező kalandoroknak — nem engedi meg, hogy ismét tönkre tegyék az országot. Nixon „rögtönzött” fenyegetőzései A mapr-szuvjet barátság A Szovjetunióban az idén is megemlékeznek arról, hogy 23 esztendővel ezelőtt, február 18-án írták alá az első magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződét. A moszkvai Barátság Házában csütörtök este ünnepi gyűlést tartottak ebből az al- • kálóm bóL A Pravda csütörtöki számában Ogyenyec, a lap budapesti tudósítója ír az évfordulóról. Rámutat arra, hogy a két népet az elvtársi barátság erős szálai fűzik össze. Az ' ÍXvesktyijá cikkke kiemeli, hogy a 23 esztendővel ezelőtt áláiíPt szerződés új fejezetet nyitott a két ország kapcsolatainak történetében. Feltehetően véletlen, de jelképesnek tekinthető, hogy Moszkvában éppen ezekben a napokban tartja 10. ülésszakát a magyar- —szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság. A megbeszéléseken a két ország gazdasági kooperációs együttműködésének továbi elmélyítését szolgáló fontos megállapodásokat készítenek elő. WASHINGTON Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Nixon elnök szerdán rögtönzött saj'tóértekezleten „fokozott erejű” légitámadásokkal fenyegette meg a VDK-t arra az esetre, ha „nagyqbb ellentámadással” válaszolna a laoszi invázióra. Mint az elnök hangoztatta, az atombomba bevetésétől eltekintve, „semmiféle megkötöttség; nem korlátozza az amerikai légierő Indokína egész területén történő felhasználását”. Nixon váratlanul,.magyar idő: s'áefint a késő esti órákban meghívta hivatalába a Fehér Ház néhány állandó tudósítóját. A máskor jó- előre beharangozott és rendszerint élő tv-adásban közvetített elnöki sajtóértekezletektől eltérően, ezúttal nem tették lehetővé az országos tv- és rádióhálózatok képviselőinek, hogy felvételt készítsenek Nixon kijelentéseiről. A rögtönzött sajtóértekezlet szokatlan körülményeiből és a kijelentések tartalmából megfigyelők arra következtettek, hogy Nixon elsősorban nem „hazai fogyasztásra” szánta mondanivalóját, hanem egyenesen a VDK-nak és az indokínai szabadság- harcosoknak címezte minden eddiginél harciasabb hangvételű fenyegetéseit. Arra a kérdésre, hogy az USA támogatná-e a sai- goni rezsim csapatainak invázióját a VDK ellen, Nixon azt válaszolta, hogy nem kíván „spekulációkba bocsátkozni”. Mint mondotta, „erről Saigonban fognak dönteni”, s neki személy szerint „csupán” arról kell döntenie, hogy az USA nyújtson-e támogatást a VDK megtámadásához, Az amerikai elnök többszöri ‘kérdezésre sem volt hajlandó nyilatkozni arról.' hogy „valószínűnek tartjä-e á' V75K elleni támadást”. Ugyanakkor az ehhez ' nyújtandó amerikai támogatás lehetőségét sem volt hajlandó kizárni. Nixon hozzáfűzte, hogy az USA „nem tesz új engedményeket” Párizsban, s amennyiben „Hanoi nem hajlandó a háború tárgyalásos befejezésére”, vagyis az amerikai feltételek elfogadására, akkor' „növekvő erejű légitámadásokkal kell szembenéznie”. A feltűnően harcias „rögtönzés” valószínű indítékára az amerikai elnök csupán közvetve utalt, amikor az indokínai harmadik frontról érkező hadijelentésekkel kapcsolatban elismerte, hogy „heves ellenállással kell számolnunk Laoszban”. Ford Rowan, a CBS fehér házi tudósítója az elnök sajtóértekezletét összegezve megállapította: „Nixon elnök újból nyilvánvalóvá tette, hogy az erő helyzetéből akar tárgyalni. Észak-Vietnammal szemben az elnök ismét azt a kemény irányvonalat képviselte, amely mind a mai napig újra és újra csődöt mondott”. PÁRIZS A Párizsban folyó vietnami konferencia VDK- küldöttségének szóvivője csütörtökön reggel leszögezte: Nixon elnök szerdai kijelentései azt bizonyítják, hogy az amerikai elnök „újabb katonai kalandokra készül a független és szú- verén Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen”, „A vietnami nép szilárd elszántságát azonban semmiféle fenyegetőzés sem képes megingatni” — fűzte hozzá a szóvivő. Fegyverek a fajüldözőknek U Thant az ENSZ gyarmati kérdésekkel foglalkozó különleges bizottságának ülésén sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kilépett a bizottságból. A világszervezet főtitkára ugyanakkor hozzátette; ha ez a két hatalom meg is tagadja a részvételt, nem mentesülhet a világ valamennyi osszágára vonatkozó felelősségtől, így a gyarmati népek függetlenségéről szóló deklaráció teljesítésének kötelezettsége alól. A figyelmeztetés rendkívül aktuális volt, hiszen a brit ' konzervatív kormány csak határozottabb sürgetésre vár a dél-afrikai fajüldöző rendszertől, hogy négyévi szünet után felújítsa a fegyverszállításokat. Az ENSZ már három alkalommal is kimondta a fegyveres embargót, London még a múlt év júliusában mégis meghozta az elvi döntést. A közelmúltban kiadott Fehér Könyv így most csak arra szolgált, hogy az angol kormány megindokolja a korábbi Wilson - kabinet álláspontjával ellentétes, valamint az ENSZ határozatait és a világ haladó közvéleményének követelését semmi-' be vevő lépését. A Fehér Könyv kilátásba helyezi, hogy '• Anglia Westland Wasp helikoptereket, különböző pótalkatrészeket és egyéb fegyverfajtákat szállít a Dél-afrikai Köztársaságnak. Az okmányt a kormány két jogi főtisztviselője állította össze azon az alapon, hogy a Nagy-Britannia és a dél-afrikai rendszer között 1955-ben aláírt simons- towni szerződésből Angliára „jogi kötelezettség” hárul. Az akkori szerződés a simonstowni hadikikötő és tengerészeti «bázis közös használatára vonatkozott, s pontról pontra felőrölte Anglia jogait a támaszpont használatáról békeidőben, háborúban — olyan háború esetén is, amelyben a ■ Dél-afrikái Köztársaság nem vesz részt. Érthetően felmerül a kérdés, ilyen „jogi kötelezettség” után 1967-ben miért döntött a Wil^n- kormány a fegyverszállítások leállítása mellett. A válasz tulajdonképpen egyszerű : a simbnstowni szerződésben nincs szó angol fegyverszállításokról. A Heath-kabinet két főjogásza most közvetett utalásokból vezette le az állítólagos „jogi kötelezettséget”. Kesernyés hangon állapította meg ezek után az egyik afrikai politikus a Brit Nemzetközösség singapore-i konferenciája után, hogy Anglia sem kivétel: „a jogászok ott is azt mondják a kormánynak, amit a--miniszterek hallani kívánnak”. Ahhoz pedig már kommentár sem szükséges, hogy a két főjogász, akj most az 1955ös szerződés „mélyebb ösz- szefüggéseiből levezette és megindokolta Anglia fegyverszállítási kötelezettségét, a Fehér Könyvben meg sem említi az ENSZ három tiltó határozatát. A Fehér Könyv egyébként ugyanazokat az indokokat sorolja fel, amelyekkel Heath a rendkívül viharos nemzetközösségi értekezleten próbálta leszerelni az afrikai államok felháborodását. Az angol kormány szerint a fegyverszállítások csupán Dél- Afrika haditengerészetét erősítené meg, amely elengedhetetlen, hiszen „meg kell védelmezni' a Jó- reménység foka körül vezető hajózási útvonalakat”. Az állítólagos okot azonban maga az angol kormány leplezte le. Bár hozzájárult egy különlegés nemzetközösségi bizottság felállításához, amely megvizsgálja az Indiai-óceán hajózási biztonságát, viszont fenntartotta magának a jogot, hogy e bizottság véleményétől függetlenül döntsön a fegy- verszáíl't-snkról Az a másik angol ígéret is rendidNagygyűlés Hanoiban HANOI • | A két nép barátságát es Az Erdei Lászlóné veze- testvéri szolidaritását kife- tósével Vietnamban tartóz- 1 jező lelkes hangulatú nagy- kodó magyar nőküldöttség ! gyűlésen Erdei Lászlóné és tiszteletére csütörtökön es- | Le Thi Xuyen, a Vietnami te nagygyűlést rendeztek , Nők Szövetségének alelnö- Hanoiban. ike mondott beszédet. (MTI) Baloldali egységfront Georges Marchais. az FKP főtitkárhelyettese egy marseilles-i nagygyűlésen bejelentette: a kommunisták és szocialisták eddig 110 városban határoztak úgy, hogy a márciusban sorra kerülő községtanácsi választásokon egyesítik erőiket a baloldali jelöltek győzelme érdekében. Kozmosz—395 Csütörtökön a Szovjetunióban ’Főid körüli pályárg bocsátották a Kozmosz-395 mesterséges holdat. Tüntetések Dél-Vietnamban Dél-Vietnam fővárosában csütörtökön folytatódtak az amerika-ellenes tüntetések. A tüntetők immáron egy hét óta tiltakoznak a laoszi invázió és két dS-vietnami állampolgár Qui Nhon városában történt meggyilkolása ellen. A csütörtöki incidensek során a tüntetők, akiknek többsége diák, további három amerikai katonai járművet pusztítottak el. Egy héttel később A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének végrehajtó irodája február 23- ról március 2-re halasztotta a JKSZ elnökségének azt az ülését, amely a jugoszláv alkotmány módosításával hívatott foglalkozni. Az invázió kivizsgálása Csütörtökön Vientiane- ben ülést tartott a Kanada, India és Lengyelország képviselőibő} álló Laoszi Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság. A bizottság tagjai megvitatták a dél-vietnami zsoldosok laoszi inváziója kivizsgát lásának lehetőségét. A csütörtöki ülés eredményét csak a Szovjetunió és Nagy-Britannia, az 1962. évi genfi konferencia társelnökeinek tájékoztatása után hozzák nyilvánosságra. Szudáni szeparatisták Szerdán este benzinespalackot dobtak Szudán párizsi nagykövetségének épületére. Röviddel az incidens után a rádió, a televízió és a lapok közleményt käptak a tettesektől, akik az „Azaniai Fel- szabadítási Front” tagjainak vallották magukat. Az önálló Azaniáért a dél-szu- dáni négerekből verbuválódott szeparatista lázadók harcolnak. Tito Egyiptomban KAIRÓ (MTI) Alexandriában folytatta Kairóban megkezdett tanácskozásait Szadat egyiptomi és Tito jugoszláv elnök. Megbeszélésükön csak Husszein El-Safei egyiptomi alelnök volt jelen. Szerda este bankettet adtak Tito elnök tiszteletére. Itt mondott beszédében Tito hangoztatta, azért jött Egyiptomba, hogy a közel- keleti válság összes vonatkozását megtárgyalja — különös tekintettel a rendezés lehetőségeire. A jugoszláv elnök szerint országa olyan helyzetben van, hogy mind erkölcsileg, mind politikailag segítséget nyújthat Egyiptomnak. Szadat és Tito ma, pénteken tér vissza Kairóba, ahol folytatják tárgyalásaikat. (Reuter) vül bizonytalan alapokon nyugszik, hogy csak olyan fegyvereket ad el Dél- Afrikának, amelyeket a fajüldözői? nem ha.ználnaic fel a rezsim belső rendjének fenntartásához, magyarán — az apartheid politika ellen fellépő néger lakosság elnyomására. Mi lehet erre a biztosíték? A fehér telepes rezsim ígérete ... A Heath-kormány döntése nyilvánvaló jele az új brit politikának. A Brit Nemzetközösség válsága olyan mély,, hogy a konzervatív kormány esetleges embargós intézkedése sem tudná már megjavítani a viszonyt az egykori • gyarmattartó és a függetlenné vált afrikai országok között. így Nagy-Britannia a fegyverszállítások felújí-' fásával nagyon keveset kockáztat, viszont a lépést sürgeti a közös amerikai— angol politikai érdek, valamint a brit nagytőke gazdasági törekvése. Nagy-) Britannia most arra törekszik, hogy megjavítsa kapcsolatait a dél-afrikai fehér kormánya’ kai, s — a Szovjetunió állítólagos „növekvő indiai-óceáni jelenlétére” hivatkozva — újabb agresszív irányvonalat valósít meg. Gazdasági oldalról is kimutathatók az angol érdekek. 1967 óta, amikor a Wil- son-kabinet megszüntette a fegyverszállításokat Dél- Afrikának, a brit nagytőkések majd egymilliárd dollárt veszítettek. Ugyanakkor néhány francia, bel-' ga és amerikai cég „betöltötte” az űrt és így a fegyverszáilítási embargó teljesen hatástalannak bizonyult, A konzervatív angol ipari körök támogatásával már 1969-ben Dél- Afrikában járt Selwyn Lloyd — aki hadügyminiszterként 1955-ben aláírta a simonstowni szerződést. Ezt a puhatolózó tárgyalást követte a Heath- kabinet tavaly júliusi bejelentése: „Főleg saját védelmi érdekeinkből kiindulva esetleg visszatérünk a fegyverszállításokkal kapcsolatos korábbi politikánkhoz” Ez a „visszatérés”, londoni források szerint, évi 250 millió fontos üzletet is jelent. L. Gy.
