Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-17 / 40. szám
1971. február 17, szerda 5. oldal A közoktatási statisztikából! TELT HÁZ AZ ÓVODÁKBAN A KÖRZETESÍTÉSSEL CSÖKKENT AZ ISKOLÁK SZÁMA KÖZÉPISKOLÁSOK FELE FIZIKAI DOLGOZÓK GYERMEKE „A közoKtatás és a köz- művelődés fő célja a társadalom minden rétegében a nagyobb színvonalú tudás megszerzésének elősegítése, a szocialista társadalom növekvő igényeihez igazodó emberek sokaságának nevelése.” (Elhangzott az MSZMP Bács-Kiskun megyei értekezletén.) A megyei tanács művelődésügyi osztályán elkészült az 1970. évi közoktatási statisztika. A számok közoktatásunk egyéves fejlődéséről, gondjairól beszélnek. Óvodák Bács-Kiskun megyében 183 óvoda működött 1970- ben, ebből 133 a községekben, 50 a városokban. Az üzemi óvodák száma 1969- ről 1970-re — eggyel — 13-ra emelkedett, a tanácsok által fenntartottaké, pedig kettővel; a férőhelyek száma 11548-ról, 11 825-re bővült. A helykihasználtság 101,46 százalékos volt. (11 825 helyre, 11 998 gyereket vettek fel.) A községekben 8065 helyet 7684 gyerek töltött be. Ennek a „kihasználatlanságnak” az oka rendkívül ösz- szetett. A legfontosabb: a népszerű gyermekgondozási segély, mivel a jogosultság alapfeltétele, hogy a három év alatt az anya gyermekét nem helyezi el óvodában. A városokban más a helyzet. Egyetlen felesleges hely sincs, a túlzsúfoltság a jellemző. Az elmúlt évben megyei szinten elutasított 1483 igény többsége városi volt. Legtöbb gyereket Kecskeméten és Baján nem tudtak felvenni az óvodába. 1970-ben 406-ról 418-ra emelkedett az óvodai csoportok száma, az óvónőké 564-ről, 605-re. Nem lehet elhallgatni azt a tényt, hogy bár javult az óvónő-ellátottság, de ezzel együtt nő a szakképzettség nélküli munkaerők száma is. Az egy év alatt a munkába állt 41 óvónőből 18 nem rendelkezett diplomával. Ennek legfőbb oka, hogy a gyermekgondozási segélyben részesülő szakképzett óvónők helyett legfeljebb érettségizett fiatalokat tudnak foglalkoztatni. Általános iskola Az elmúlt évben a megyében csökkent az iskolák száma. A kis létszámúak közül a körzetesítéssel többet felszámoltak. A községekben, tanyaközpontokban 339, a városokban 95 iskola működött, amelyekben 63 ezer 669 gyerek tanult. A 71 körzeti iskolában a bejáró tanulók száma 3266, a kollégiumi elhelyezésben részesülőké 1098 (1969-ben 1001). A megyében egy új diákotthon épült, a kollégiumi férőhelyek száma egy év alatt 150-tel emelkedett. A körzetesítés eredménye az is, hogy az összevont tanulócsoportok száma 1970- re 590-ről 552-re lecsökkent. Az általános iskolai nevelők száma 3562 volt. (Az előző évhez viszonyítva számuk nem változott). Több a képesítés nélküli pedagógus, mint az előző esztendőkben, mert a szakszerű helyettesítés megoldatlan. Hiány van szaktanárokban is. Tavaly, testnevelés-szakos pedagógusból a szükséglet 84 volt és mindössze 56-an tanítottak, a magyartörténelem szakosokból a 247 igénnyel szemben mindössze 175-en. Emiatt a megyében a szaktanárok által tartott órák aránya az 1969-es 62,1 százalékról 61,5 százalékra esett vissza. A nyolcadik osztályt végzett 9449 tanuló közül 57-en buktak osztályismétlésre, — 187-en javítóvizsgára. (Az arány az előző évekhez viszonyítva jobb.) Koxépiskolák Bács-Kiskun megye középiskoláiban az 1970-es évben 8312-en tanultak; 18 gimnáziumban, 14 szakközépiskolában és két technikumban. A fizikai dolgozók gyermeke 1969-ben 8302-ből 4237, 1970-ben 8312-ből 4265 tanuló. Az arány megfelel jelenlegi oktatáspolitikánknak. Az érettségi vizsgán megjelent; 1970-ben 1910 diák, ebből pótérettségire marasztaltak el 175, osztályismétlésre 11 tanulót. Az arány az előző évekhez viszonyítva itt is javult. Az oktatási reformnak megfelelően csökkent a szakképesítést nem nyújtó gimnáziumi osztályok száma; 162-ről 159-re, a szakközépiskolai osztályoké viszont 84-ről 95-re emelkedett, technikumi osztályoké — szintén az új oktatási rendszer követelményeinek megfelelően — 16-ról 5-re csökkent. Az elkövetkező évek folyamán pedig teljesen megszűnik az ilyen irányú képzés. Csaté Károly Megjelent a Művészeti Szemle első száma „A egyes művészeti ágak szerkesztési elv, elmélye- katársával, Veress József sokféle lehetséges megközelítési módja közül mi a problematikus népművelési módszerbeli szsrvezési kérdéseket boncolgatjuk... Emellett szeretnénk közlönyünket az ország különböző részeiben dolgozó munkatársak között fokozatosan kialakuló párbeszéd fórumává tenni.” Űj időszakos kiadvány, a Művészeti Szemle szerkesztői köszöntik így olvasóikat, foglalják össze programjukat Mit tartalmaz az első szám? Milyen szerzői gárdát vonultat fel? A mindenből egy keveset felszínesség helyett a filmművészeti nevelés problémaköréből „emeltek ki” néhány témát. Helyes Egy vidéki antológia désre buzdít, alaposságra szoktat. A címek önmaguk helyett beszélnek; A film- művészeti nevelés lehetőségei és korlátái, A filmesztétikai nevelés problémái, Filmankétok Szegeden stb. Az alkalmi munkatársak között találkozunk Beméth László kritikussal, a kecskeméti származású Bölcs Istvánnal, a Magyar Rádió munfilmesztétával, érdeklődéssel olvastuk Auth András népművelési csoportvezető, Honffy Pál tanár és mások publikációit. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Művészeti Választmánya hasznos segítséget adott ezzel a 82 oldalas füzettel a közművelődés szakembereinek, a filmművészet kedvelőinek kezébe. H. N. Leningrád-4 A fényképészetben a helyes beállítás és a távolságmérés mellett csak a pontos megvilágítási idő eredményezhet jól expoez a módszer sok esetben be i® válik. Ugyanakkor más esetekben a fényviszonyokat nehéz megbecsülni. Különösen vízparA Pirkadás (1963) és az Útközben (1965) című kötetek után megjelent a székesfehérvári, illetve a Fejér megyei írók harmadik antológiája is. A címe: A tavasz ígéretei. (A címadó vers szerzője Takács Imre). Vegyes érzésekkel tesszük le a kötetet elolvasás után. Amilyen öröm, hogy lám, a vidék újra bizonyítja élet- képességét, s amilyen jó látni, mennyi tehetséges alkotó sereglett össze ebben a dunántúli megyében, Takács Imrétől, Kalász Mártontól Sobor Antalig, Rónay Lászlóig, olyan lehangoló, hogy a dilettántizmus határát súroló vagy azt éppen csak hogy meghaladó, sekélyes, gyenge írásoknak adott helyet a szerkesztő, Győri János. Nem lehet egyetérteni azzal az első látásra felismerhető igyekezettel sem, hogy minden szerzőnek — függetlenül alkotói színvonalától és termékenységétől, a művek mondanivalójától — egyforma terjedelmet biztosítsanak. Az ilyen erőltetett egyenlősdi csakis torzképet adhat a reális erőviszonyokról, már ami a költőiművészi érettséget, tehetséget illeti. Arról nem is szólva, hogy bizony a kevesebb-több (jobb) lett volna: legalább négy-öt szerző nyugodtan kimaradhatott volna. Kalász Márton remekül szerkesztett, olykor önostorozó, lehiggadt-elmélyült versei és Takács Imre nagy sodrású, őszinte, vallomá- sos költeményei fő erősségei az antológiának. A prózaírók közül Barsi Dénes és Sobor Antal emelkedik ki. Rokonszenvesek a szárnyukat próbálgató fiatalok, akiknek műveit Hangpróba címmel , külön fejezetbe gyűjtötte a szerkesztő. Köztük találjuk az azóta Kecskemétre került Csató Károlyt is, négy versével szerepel. Az antológiához Tüskés Tibor írt előszót, akinek a pécsi irodalomról szóló kötetét lapunkban nemrégen ismertettük. A tanulmánynak is beillő előszó áttekinti a fehérvári irodalom több évszázados történetét. Az ősi város irodalmát olyan nevek ékesítik, mint Kálti Márk, Baróti Szabó Dávid, Virág Benedek, Ányos Pál, Vajda János, Vörösmarty Mihály. S az utóbbi évtizedekben Gereblyés László, Csanádi Imre és Kodolányi János, akik hosszabb ideig itt éltek, illetve innen kerültek a fővárosba. Mindent egybevetve: A tavasz ígéretei hibáit nem tekintve értékes antológia, bizonyítéka annak, hogy egy vidéki város, egy megye is létrehozhat jó irodalmat. Varga Mihály nált filmet. Ez a szabály az amatőr fényképészekre, hivatásosokra és tudományos fotósokra egyaránt vonatkozik. Annak ellenére, hogy a kereskedelem ma már megbízható fénymérőket árusít, sőt számos fényképezőgép-típus beépített fénymérővel készül, igen sokan nem használnak ilyen műszert, hanem becsléssel állapítják meg az expozíciós időt. Normál körülmények között ton, ahol erős a tükrözés, hegységben, havas tájon tévednek nagyot a fotó' sok, és nem számolnak a különféle tényezőkkel. Ilyen terepen és körülmények között, különösen ha az expozíciós időre még kényesebb színes filmmel dolgozunk, a fénymérő nélkülözhetetlen eszköz a fényképezésnél. Képünkön: a szovjet ipar új terméke, egy Leningrád—4 típusú fénymérő. Űj bútorbolt Baján December közepén nyílt meg Baján a BIK új lakberendezési áruháza. Már januárban közel kétmilliós forgalmat bonyolítottak le. A vásárlókat tíz berendezett szoba várja, és a megvásárolt bútorokhoz helyben kiválaszthatják a megfelelő szőnyeget, lámpát. Tupírozás közben Ica, a fodrásznő — a vendég tu- pírozása közben: — Öregszem-e, vagy mert jön a tavasz, de mostanában nagyon szórakozott vagyok, Már- tikám. Gyöngéd tapintás az újból formásodó hajdombokon, egy lépés hátra, hogy mint a festő a művét, távolabbról is megszemlélje az alakuló fazont. Vissza. A fésű leheletnyit belemoccan a szőke hullámok egyikébe. —■ ... Vagy talán azért, hogy mióta a férjem — nincs többé —, olyan sokszor egymagám vagyok otthon? Tudod. a kislányom is este szeret olvasni, de még tanulniva- lója is sok van többnyire, mikor holtfáradtan hazamegyek. Itt a szalonban egész nap nincs megállásom, beszélgetni is szeretek, s odahaza meg a nagy csend. Azelőtt azért, vele — jobban elment az idő. Most meg ... a gyereket csak nem akarom zavarni, hiszen eléggé meg vannak terhelve ... Délután a sok különóra. Valamelyik este is — mosogatok a konyhában. Az ajtó nyitva. Hallom a kérdést: „Anyu, hány óra?” — A karórámra nézek, mondom: nyolc elmúlt. Kis idő múlva: „Hol van a kabátom?” Ahova tetted: a fogason. Erre a lányom: „Anyu, mi van veled, hogy magadban beszélsz?” — Én?! — „Te hát... Mit akarsz a fogassal?” —■ Akkor kapcsolok. Jóisten! Hát persze: a fölöttünk levő lakásban kérdezősködnek. Minden úgy lehallat- szik... De hát ezt máskor észre szoktam venni. Ismét ellépés a hölgy mellől, egy kis körbejárás, — Mártikám, legközelebb rövi- debbre vágom már. Fiatalosabb úgy. — Ne idegesíts. A férjemnek ez is rövid. — Mit értenek ők ahhoz... Meglásd, észre se fogja venni. — Kööösz..: — Szív’... De az még semmi. Tudod, apuka szeretett jól öltözködni. Egy-két öltönyét eladtam, még ma is szép pénzt kaptam értük. A legszebbekből meg magamnak, a kislánynak csináltattam kosztümöt, pantallót. Legutóbb egy gyönyörű világosbarna nadrágját szemeltem ki átalakításra. Éppen Pestre kellett utaznom aznap, amikor eszembe jutott. Mondom, a vasúiig útbaesik a patyolat, beviszem tisztíttatni. Indulás, nem is ültem buszra, hogy ne kelljen leszállni egy megálló után. A vonaton ültem már. Töprengek, mi olyan kényelmetlen? Képzeld, a nadrág ott maradt a karomon. Megutaztattam Pestig, azzal járkáltam odafönítj s hoztam vissza magammal ... — De édesanyám — ne nevess eny- nyire, szétrázódik a hajad ... Öregem, nem érted? Egészen friss még ... Ica azonban hiába csitítja vendégét. Sőt a szomszéd székek hölgyeire is ráragad a nevethetnék. Ica, a jópofa fodrásznő mit tehet mást? Csatlakozik. Tóth István
