Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-17 / 40. szám
«. oldal 1971. február 17, szerda Á drágszéli helyzet II. Mi foglalkoztatja a tagságot? A vezetés minden olyan lépése, amely összefügg a háztájival, érzékenyen érinti a drágszéli tsz-tag- ság összhangulatát. Olykor érzékenyebben, mint a közös gondja-baja, eredménye, vagy annak elmaradása Az ám, a közérzet! Ha már az erre utaló tényékhez érkeztünk, érdemes körüljárni: mi foglalkoztatja mostanában az Üj Barázda Tsz gazdáit. Először is: mi foglalkoztatja az idősebbeket, a nyugdíjasokat és a járadékosokat. Akiknek bevitt földje képezi a közös terület javarészét. Egy idős gazda kifakadását szó szerint idejegyzem: „A környékben mindenütt kapnak az öregek egy mázsa búzát és egy mázsa árpát. Nálunk semmit. Azt mondják, nincs rá fedezet.” így igaz ez? Részint igen, Sorozatban készülnek a magyar számítógépek Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában 1969. júniusában adták át az eltípusú, közepes teljesítmé- I adatfeldolgozó kivitelben, nyű, a második generációs Az ÉMG—830-as építőkoc- családba tartozó számító-1 kaelv alapján bővíthető, részint nem. Tavaly határozatot hoztak: a járadékosoknak és a nyugdíjasoknak nem kell megfizetni az egy hold háztáji 400 forintos művelési költségét. Ez már konkrét támogatásnak látszik. A probléma csak ott van hogy a háztáji földekre kirendeli vontatósok, fogatosok egyike- másika — ahogyan az öregek mondiák — tartja a markát, vagyis külön honorálásra tart igényt. E nem túl nemes törekvést újabban már sikerült mérsékelni, de az idős emberekben a régi sérelmek a mostaniakhoz hasonló intenzitással buzognak. Az elnök tudtomra adja: a nyugdíj és a járadék kiegészítése 1975-ig mindenképp megtörténik. Ügy tervezik, hogy minden idős ember, illetve házaspár jövedelmét 5—600 forintra egészítik ki. „Téma“ a reprezentáció Előtérbe került a termelt javak méltányos elosztásának kérdése — a munka utáni részesedésen túl is. Az öregek támogatásának felvetésében is ez tükröződik. A közérzet szempontjából ez csakugyan fontos tényező. De ugyanilyen fontos például az elnöki reprezentáció is? Drágszélen ügy tűnik — igen. Olyan értelemben, hogy ha a tsz-szel kapcsolatban álló vállalatok idelátogató vezetőit olykor megvendégelik, az már önmagában is különböző félreértéseknek, gya- núsítgatásoknak szolgál alapjául. Ez utóbbiak mennyire jogosak? Az elnökhelyettes így válaszol: „A tsz-nek szőlőterülete nincs. Korábban volt, de nagynehezen sikerült leadnunk. Mondtam magam is elégszer, ne tartsunk a tsz-ben bort, nem jó az, ha hordozzuk be az irodába, s látják a tagok is. De hát az a helyzet, hogy én is járok mindenfelé, s az elnöki irodákban ott a bárszekrény, röviditalokkal, miegyébbel, s ma már nem tekinti senki pazarlásnak, duhajkodásnak, ha egy-egy kupicával, vagy pedig feketével megkínáljuk a vendéget. Ez már szinte együtt jár a tárgyalási kapcsolattal, hogy a magyaros vendégszeretetről ne is beszéljek. Volt aztán olyan dolog is a nyáron, hogy kevés volt a munkaerő, a honvédséghez fordultunk segítségért, jött is öt kiskatona egy hétre, természetes, hogy gondoskodtunk ellátásukról, élelmezésükről. Vagy ha kényszervágás történik, s éppen itt vannak valahonnan, kérnek egy-két kiló húst, nyilvánvaló, hogy adunk, de megtekintheti a bizonylatokat, évekre visz- szamenőleg, minden egyes esetben be is fizetik az árát. A tagok jó része persze csak azt látja, hogy a csomagot betették az illető kocsijába.” Baracska Menyhért hozzáfűzi: „Első számú' ellensége vagyok a reprezentációnak, már csak hivatásomból adódóan is. Ameny- nyiben túlzott mértéket öit. De itt éves szinten 6—8 ezer forintnál több nem megy el. Jóval kevesebb annál, mint amit a közgyűlés jóváhagyott. EnoaI* A..4<ilrQ uouanic a bírnitó termelési érték 1,2 ezreléke. S ez, ha jól számítom, felül van a húszezren.” Az, hogy az elnöki reprezentáció Drágszélen egyáltalán „téma” lehet, a tulajdonosi szemlélet kétségbevonhatatlan jele. Mégis, van a dolognak egy negatív mellékzöngéje: a helyzet nem kellő ismeretében ez a szemlélet eltorzulni látszik, és ez már a tagsági tájékoztatás elégtelen voltának a következménye. Erről még lesz szó a továbbiakban. Vontatók és gyanúsitgatások „Az a jó vezető, akit figyel a tsz-tagság’’ — vélekedik a főkönyvelő. — „Természetes, hogy nem fordultam a szomszéd tsz- hez, amikor a házam építéséhez kavicsot kellett szállítani és fogatokra volt szükségem. Három napon át három pótkocsis gépet vettem igénybe. A Dunáról szállítottak kavicsot. Arról már nem én tehetek, hogy pár nap múlva leesett a hó, s a maradék őszi szántást nem tudtuk befejezni. Ez ugyanis még 1969 őszén történt...” A történet előzményéhez tartozik az a panasz, miszerint a főkönyvelő emeletes házának építésénél a tsz szállító kapacitása olyan mértékben segített, hogy az az időszerű munkák rovására ment, sőt a közös istálló épitése is emiatt húzódott el. Ezek után fordultam magyarázatért — magához az érdekelthez. Persze nemcsak hozzá ... Matos Lőrinc: „Kétségtelen, hogy a főkönyvelő igénybe vette a vontatókat, de még a markológépet is, mert a folyami kavicshoz rendkívül kedvezményesen lehetett hozzájutni. Megjegyzem, nemcsak a főkönyvelőnek. de az akkor építkezni szándékozó traktorosoknak is hoztak anyagot ... Mert az is drágszéli érdek, hogy akik itt dolgoznak, saját családi házat építsenek maguknak. Mivel, hogy itt akarnak megélni. És ami a fuvardíjat illeti, mondhatom, hogy az ellenőrző bizottság tagjai árgus szemekkel vizslatták, be vannak-e terhelve a szállíttatók nevére. ÉS' be voltak az utolsó kilométerig ... Ha kívánja, pontosan fel is sorolom, ki milyen tartozást rendezett, minthogy a szállítási részleg vezetője is én vagyok.” ... Ez az epizód is a javak elosztásának kérdés- csoportjához tartozik. De amellett az is megnyilvánul, hogy még itt, ebben az egyívású kis falusi közösségben sem tekinthető át teljes mértékben a szövetkezeti élet mechanizmusa. Az emberek látják, kinek milyen céllal adják kölcsön a vontatókat. Visszaélésről ilyen szoros közösségben aligha lehetne szó, a nagy kontroll miatt hamar rajtaveszítenének a próbálkozók ... De mivel a befizetésekről már nem mindenki és nem azonnal szerezhet tudomást, már elég ahhoz, hogy lábrakap- jon a susmus. Ám bizonyos, hogy ennek is elejét lehetne venni... Mielőtt a számítógépbe kerülne az alkatrészek ezreiből álló egy-egy elem, többször ellenőrzik, hogy hibamentes-e, A képen Budai Jenő elektromérnök. A gyárban működés közben kipróbálják a Gagarin Hőerőmű részére készülő ÉMG—83-as számítógép által irányított automata vezérlőasztalt. ső magyar gyártmányú számítógépet a megrendelőnek. Jelenleg sorozatban gyártják az ÉMG—830 gépeket. Két változatban készítik a megrendelő kívánsága szerint: vagy folyamatirányítási, vagy Egy furcsa önadminisztráció „A részesedés nem akkora, hogy abból minden tag egy-egy adminiszírátorlányt tudna fogadni... Márpedig a növénytermesztésben lassanként erre lesz szükség. Nekünk kell ugyanis a teljesítményt vezetni, mert akikre ez tartózna, azok képtelenek rá. Előfordult nem egyszer, hanem sokszor, hogy hol ennek, hol annak veszett el havonta két-három napja. A dolgozó tagságnak majdnem a fele jár ebben a cipőben...” Furcsálkodva hallom az „önadminisztrációnak” ezt a formáját, amely utópisztikus körülmények között — egy intellektuelekből álló kollektívára vonatkoztatva — egyértelműen dicséretes volna, ám a drágszéli tsz-növénytermesztők soraiban egy-két Ölem it végzettek is jócskán akadnak; javakorabeli, megfáradt emberek, akiknek a napi 10—12 órai munka után egyetlen porcikájuk sem kívánja a teljesítmények feljegyzését. Hogyan is állunk ezzel? A dolgokat tárgyilagosán megítélni tudó Jagie/a Göndörtől érdeklődöm. Ezt mondja: „Sajnos, az ada szolgáltatás a brigádvezetők, de még az agronómia részéről is, igen gyenge. Valóban, voltak panaszok, hogy ennek is, annak is hiányzik munkanapja. Mondom is. hogy: „emberek, akik 2500 forint fizetést kaptok, és azért vagytok, hogy a hozzátok beosztott 25—30 ember teljesítményét pontosan jegyezzétek ...” Mert a mulasztás miatt a tagok nemcsak a bérben károsodnak, de az kihat a háztáji juttatásra, a betegségi segélyezésre és több más jogosultságra is.” Nem pusztán az adminisztrációtól való ösztönös irtózás hallható ki a felvetésekből. Nem is csak a munkamegosztás tudatos igenlése. Sokkal inkább a demokratizmusnak az a fajta elvárása, miszerint az, akit tisztséggel bíztak meg, s annak megfelelő részesedést is kap, méltóképp lássa el a feladatát. Az elv az, hogy méltánytalanság senkit nem érhet. És a drágszéliek azon vannak, hogy ez a gyakorlatban is érvényesüljön. (Folytatjuk.) Hatvani Dániel Mátyás Margit zongoraestje örömmel írjuk le, hogy a kecskeméti bérleti hangversenyek egyre sűrűsödő programja mellett telt házakat vonzanak azok az estek is, melyeket helyi kezdeményezésből rendeznek meg a városi műve-. lődési központban. Egy héttel Maczelka Ferenc és Noémi koncertje után nagy érdeklődés kísérte Mátyás Margit szólóestjét is. A jelenleg külföldön élő kitűnő fiatal zongorista művészi pályakezdésének tanúja volt a kecskeméti közönség néhány évvel ezelőtt. Már akkor is elismerést érdemelt nagy technikai felkészültsége, játékának biztonsága és dinamizmusa. Előadóművészete még érettebb, elmélyültebb lett az azóta eltelt idő során. Ügy látszik, a romantika és a századforduló zenéje áll legközelebb hozzá, mostani műsorát kizárólag ebből a körből állította össze, de — tegyük hozzá — sokoldalúan, változatosan. Az első rész Schumann és Schubert művei után a legnagyobb élményt a második félidő nyoltí Debussy-prelűdjének színes, karakteres előadása és különösen Liszt: Dante- szonátájának drámaiság- ban és lírában egyaránt gazdag tolmácsolása jelentette. A hangverseny árnyoldaláról is szólnunk kell azonban. Többször szóvá tettük már, hogy ez a zongora szinte leküzdhetetlen akadályokat állít a művészek elé. Árnyaltabb játékra alkalmatlan hangzásához most még olyan mellékzörejek is társultak, hogy mindezek alapján csak egyet mondhatunk: ez a hovatovább hírhedt hangszer szégyene a város zenei életének, mielőbb ki kell tehát megfelelőre cserélni! KSrber Tivadar így a felhasználás jellegétől függően a leggazdaságosabb kialakítás érhető el vele. Egy-egy számítógép értéke 7—20 millió forint között van a kiépítés jellegétől függően. A sorozatban idáig 11 berendezés készült. többek között a Meteorológiai Intézet, a Gagarin Hőerőmű és a Déldunántúli Áramszolgáltató ! Vállalat részére. Képeink némi bepillantást engednek a számítógépgyártók munkájába. Hazai import 3000 éves város Tádzsikisztánban egy ve- | gyikombinát alapgödrének ! ásása közben egy ókori vá- j ros maradványaira bukkan- j tak. A tudósok megállapí- | tása szerint a város Közép- Ázsia egyik legrégibb települése volt, és több mint háromezer éve virágzott. Az olvasó tudja, hogy ebben a rovatban nem szoktunk tréfálni. Most sem humorizálni akarunk, hanem egy olyan gazdasági visszáságról írni, amely ha nem is egyedülálló, de minden bizonnyal kevés fordult még elő hozzá hasonló. Egyik megyei nagy vállalatunk fontos beosztású munkatársa mondta el a dolog „hátterét”, amikor megkérdeztem tőle: miért kell nekünk külföldről olyan alkatrészeket vásárolni, amit itthon egy ktsz is tízezer számra tudna készíteni? Bizonyára több olvasónk vetette fel tavaly azt a kérdést, hogy miért drágák az ajtók, ablakok (köz- használatú nyelvi szörnyűséggel kifejezve: a nyílászáró szerkezetek) ? A választ meg is kapták — éppen úgy, mint én — nevezetesen, hogy a vasalás importból származik, külföldi áru. Azt azonban mór kevesen tudják, hogy ez az importáru tulajdonképpen magyar gyártmány. Miképpen lehetséges ez? Ne törje a fejét a Kedves Olvasó, inkább elmondom én, úgy ahogy a nagy vállalat munkatársa felvilágosított. Az ajtók, ablakok vasrészeit egyedül az országban a Budapesti Elzett Fémlemezipari Művek készítette. Termékének kétharmad részét azonban exportálta, figyelmen kívül hagyva a hazai igényeket, mert az itthoni eladás nem volt kifizetődő számára. Az ajtók, ablakok gyártásával foglalkozó faipari vállalatok nem tehettek mást: külföldről vásárolták meg a szükséges alkatrészeket. Az már talán a dolgok logikai tréfár ja, hogy éppen abból a szállítmányból vettek, amelyet az Elzett exportált, de közben az áru megjárt két-három országot. Azt mondanunk sem kell, hogy ezt az „importárut” valutáért adták, s nyilván dollárban többet kellett fizetni érte, mintha itthon az El- zettől forintért vásárolhatják meg. Csakhogy akkor a gyártó vállalat „elesett” volna a külföldi piactól, s bizonyára a nagyobb nyereségtől is. Mindennek együttvéve az lett a következménye, hogy emelkedett az ajtók, ablakok ára. Hajlamos az ember arra, hogy az ilyen gazdasági kilengéseket az új mechanizmus gyermekbetegségeként fogja fel, figyelembe véve, hogy egyes vállalatok — közöttük alighanem az Elzett is — most kapott önálló exportjogot, s első „örömében” mindent külföldnek akart eladni (a világhír nagyon csábító valami). Mégis kíváncsiak vagyunk arra, hogy aki ilyen nyilvánvalóan visz- szaél az önállóság lehetőségével, az továbbra is zavartalanul élvezheti-e ezt az előnyt? Mert igaz hogy amikor az Elzett eladta az árut külföldnek, ugyancsak dollárt kapott érte, csakhogy — népgazdasági mértékben gondolkodva — ennél jóval többet kellett kiadni, amikor visszavásároltuk. Az eset elgondolkoztató. Nálunk minden vállalat — beleértve az Elzettet is — allami vállalat. Elsőrendű feladata tehát a szükségletek, a hazai igény kielégítése. — dorgál —
