Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

1B7I. február 17, szerda S. oldal fiz állam messzemenő segítséget nyújt a nehéz helyzetbe jutott szövetkezeteknek Fehér Lajos a szeghalmi Rákóczi Tsz zárszámadási közgyűlésén Ami nincs Kedden tartotta zárszám­adási közgyűlését a szeg­halmi Rákóczi Termelőszö­vetkezet. Részt vett és fel­szólalt az ünnepi közgyű­lésen Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese is. Elmondotta, hogy a ter­melőszövetkezeti tagok éle­tében mindig fontos ese­ménynek számító zárszám­adási közgyűlések jelentő­ségét az idén megnöveli az a körülmény, hogy a zár­számadások olyan év ada­tait összegezik, amikor az ország egy részén, s éppen annak fő éléstárában — a Tisza völgyében — mintegy 600 termelőszövetkezetet súlyos ár- és belvízkár ért. Van egy másik sajátossága is az idei zárszámadások­nak: ezek összegezik a ne­gyedik ötéves terv kiindu­lási alapját képező helyze­tet. Mindezek következté­ben a zárszámadás — gaz­dasági jelentősége mellett — nagyon fontos politikai esemény is. A mezőgazdaságot az el­múlt évben csaknem 3 mil­liárd forint értékű ár- és belvízkár sújtotta. A ter­melőszövetkezetek 2,5 mil­liárd forint értékű kárt szenvedtek. A szántóföldi károk mellett igen érzé­kenyen érintette a mező- gazdasági üzemeket az épü­letekben, főképpen az ál-. belvízkár kisebb részben lati férőhelyekben keletke- I az Állami Biztosító útján, zett kár. Az ár- és belvíz tetemes veszteségeket oko­zott a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságainak is. Az azóta eltelt időszak ta­pasztalatait összegezve ma már megállapíthatjuk, szö­vetkezeteink tagjai és ve­zetői a rendkívüli helyzet­ben sem csüggedtek el. At- érezték a népgazdasággal és saját üzemükkel szem­beni felelősségüket és be­csülettel helytálltak. Szövetkezeti parasztsá­gunk megtette a magáét. A károk egy része azon­ban üzemileg, tehát önerő­ből semmiképpen sem pó­tolható. Az állam éppen ezért — az adott lehetősé­geken belül — messzemenő segítséget nyújt a nehéz helyzetbe került szövetke­zeteknek. Ez szocialista ál­lamunk lényegéből fakad. Természetesnek tartjuk, hogy a károkat, s annak következményeit ne csak a szövetkezetek viseljék. A bajbajutottak segíté­sére megmozdultak maguk a termelőszövetkezetek is. Területi szövetségeik kez­deményezésére és közre­működésével hatékony ter­mészetbeni és pénzbeli se­gítséget nyújtottak. Ezek együttes értéke eddig 120 millió forint. Mintegy 900 millió forint értékű ár- és Megnyílt a kecskeméti kertészeti tanfolyam nagyobb részben pedig költségvetési támogatásból térül meg a közös gazda­ságoknak. A kártérítésen felül a pénzügyi szervek — költségvetési fedezet mel­lett — hitelt is folyósítot­tak a károsult termelőszö­vetkezeteknek pénzügyi problémáik átmeneti ren­dezésére a gazdálkodás fo­lyamatosságának biztosítá­sa érdekében. Ilyen célra a múlt év végéig 660 mil­lió forintot használtak fel. Ugyancsak, jelentős hitelt kaptak az ár- és belvízkárt nem szenvedett, de más okokból és átmenetileg ne­héz pénzügyi helyzetbe ju­tott termelőszövetkezetek. A múlt évi rendkívüli helyzet, mutatott rá vé­gül Fehér Lajos, várhatóan az idei gazdálkodásban is érezteti még a hatását. A kormány éppen ezért arra törekszik, hogy javítsa az üzemek anyagi-műszaki el­látottságát. Ennek érdeké­ben a tervek szerint egye­bek között mintegy 12 000 traktor, 8000 pótkocsi, 1300 j delt — konnektorba való tehergépkocsi, 1400 gabona- j dugaszt kapni! Hétszámra kombájn és 250 cukorrépa csak „nincs!” a válasz, betakarító kombájn kerül j Pedig e nélkül megbénul- forgalomba. hat a háztartás. De hason­Valamikor, nem is olyan régen az újságok kedvelt témája volt a hi­ányzó árucikkek felsorolá­sa, a hiány okainak bon­colgatása. Mostanában ez, úgy látszik, kiment a di­vatból. Vagy azért, mert kevesebb a hiánycikk, vagy pedig mert más irányba te­relődött a figyelem. Az igazság bizonyára a kettő között van. Nagyobb a vá­laszték, mint korábban, nehezebb észrevenni azt, ami nincs, s közben sok egyéb dolgunk is akad, szívesen lemondunk a „hi­ányvadászatról.” Hiba lenne azonban ha a látványos kirakatok s az áruházi polcok tömött- sége, a viszonylagos na­gyobb kínálat eltakarná szemünk elől a fogyaté­kosságokat. Azt a bosszan­tó „apróságot”, amely még ma is gyakran kísért, hogy pont az nincs a boltokban, amire éppen odahaza vagy a munkahelyen szüksé­günk volna. Nem szeretnék listát fel­állítani — ilyet bizonyára bárki percek alatt képes elkészíteni —, csupán a fentiek igazolására emlí­tek egy-két dolgot. Pró­báljon például valaki há­romeres vasalózsinórt, vagy ilyen — úgynevezett föl­ló a helyzet egyéb szere­lési cikkekkel is. A „Csi­náld magad!” mozgalom nyilván ezért jut kátyú­ba... Érdemes volna egy­szer kinyomozni, hogy hol a hiba. A kereskedelem nem adja fel a rendelést, rossz az „áruterítés”, vagy nem gyártja az ipar eze­ket a fontos dolgokat? S ha nem állítanak elő ilyes­mit, miért nem hozunk be külföldről? Volt idő, amikor azt hittük, hogy majd a ki­bontakozó versengés, a kötetlenebb és önállóbb gazdálkodás jótékony szel­leme meg fogja oldani ezeket a problémákat. Ma már látjuk, hogy nem ilyen egyszerű mindez. A „nye­reség bűvöletében” egyes vállalatok szívesen átáll- nak más áruféleség ter­melésére, s megfeledkez­nek a fogyasztóról, akit nem lehet „átállítani” mondjuk arra, hogy va­salózsinór helyett asztali lámpát vegyen. Őszintén szólva nem na­gyon értik a többséget képviselő alacsonyabb ke­resetű lányok és asszo­nyok, hogy miért nem le­het kapni mostanában a boltokban olcsóbb fehér­neműt. Olykor végleg el­tűnik egy-egy jó minőségű, j de szolidabb áron kapható ruházati cikk — majd elő­bukkan kis módosítással valami hasonló, de lénye­gesen drágábban. Ugyan­csak sohasem fogják meg­érteni a kissé molettebb nők és testesebb férfiak, miért mostoha még min­dég hozzájuk a hazai kon­fekcióipar — holott a statisztika szerint szintén ők képviselik a felnőtt la­kosság többségét. A sok el­adatlan holmi hamarosan gazdára lelne, ha a sza­básnál nem az oktalan ta­karékosság, s az áraknál nem a „minél nagyobb haszon” elve vezetné a gyárakat. A „gigantománia” egyéb­ként bevonult már a játé­kok közé is. A napokban tanúja voltam, hogy egy kislány babát akart vásá­rolni az egyik ÁBC-áru- házban tíz forintért. De nem kapott, mert csak kétszáz forint körüli érté­kű babákat tartanak. Ilyen szempontból nem sokkal vigasztalóbb a játékboltok kirakata sem ... Nem folytatom to­vább, nehogy hangulatkel­téssel vádolhasson valaki. Való igaz, látszatra apró dolgok ezek, lehet, hogy vannak ennél sokkal sors­döntőbb kérdések, s nem ilyesmin fordul meg a vi­lág. De azért érdemes odafigyelni ezekre is. Mert hiába van tele mindenfé­le széppel és jóval a polc és a kirakat, ha nekünk pont az kellene, ami nincs. S az is lehetőleg olcsó áron... T. P. Kedden délután ünnepé­lyes keretek között nyitot­ták meg Kecskeméten, a városi művelődési központ színháztermében a Kerté­szeti Egyetem munkaközös­sége és a Kecskeméti Fel­sőfokú Mezőgazdasági Technikum által közösen szervezett tanfolyamot. Az egy évig tartó tanfo­lyamon a kiskerttulajdono­sok ismerkednek meg a háztáji szőlőkben, gyümöl­csösökben végzendő mun­kákkal, kisgépekkel, nö­vényvédőszerekkel. A hallgatók havonta egy-egy foglalkozáson vesznek részt. A tanfolyam megnyitó előadását dr. Filius István kandidátus, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója tartotta. Utána a háztáji termesztés népgaz­dasági jelentőségét, közér­dekű fejlesztésének irányát ismertette dr. Maár And­rás, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának a veze­tője, majd a házikertek Bács-Kiskun megye élelmi­szer-gazdaságában betöltött szerepéről, dr. Bognár Sán­dor kandidátus, tanszékve­zető egyetemi tanár pedig a kiskertek tél végi nö­vényvédelmi teendőiről tájékoztatta a megjelente­ket. K. A. Centenáriumi előkészületek KISKUNFÉLEGYHÁZÁN Dr. Szávák Imre hon­atya javaslatára 1876-ban helyezték át Kiskunfélegy­házára, az öt esztendővel korábban — most száz esztendeje — alapított is­kolát. Az új helyen októ­ber 8-án, az első tanítási napon 109 növendéket 10 tanár oktatott Még ők is nehezen fértek el a gim­názium szívességből át­engedett helyiségeiben. Amikor 1883-ban négy év­folyamúvá fejlesztették az intézetet, szinte tarthatat­lanná vált a helyzet. Hosz- szas huzavona után 1904- ben költözhettek át kis füvószkerttel övezett kor­szerű, új épületbe. Hosszú évtizedeken keresztül a kun ifjákon kívül messze brigádok vetélkedője Baján Megélénkült a szocialis­ta brigádmozgalom az Al- só-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság egységeinél. A termelési feladataik el­végzése mellett a brigád­tagok szellemi vetélkedő­kön tesznek tanúbizonysá­got szakmai felkészültsé­gükről, politikai tájéko­zottságukról, ügyességük­ről. Januárban a szakasz- mérnökségek szocialista brigádjai mérték össze tu­dásukat; s a verseny ak­kor a kalocsai „Kvassay” brigád győzelmével vég­ződött, a múlt héten pe­dig a bajai „Dózsa” mű­velődési teremben a víz­ügyi igazgatósás üzem­egységeinek brigádjai ve­télkedtek egymással. A vetélkedőn a szakmai kérdések mellett aktuális kül- és belpolitikai, kul­turális és sportkérdések szerepeltek. Érdekessége volt a versenynek, hogy a részt vevő csapatok a ve­télkedő kezdetén ügyes­ségből is vizsgát tettek; asztalifoci- és asztalitenisz- körmérkőzéseket játszot­tak, és az itt szerzett pon­tokat beszámították az összpontszámba. A színvonalas vetélke­dőn — melynek szervezé­séhez a MED ŐSZ megyei bizottsága hasznos segítsé­get nyújtott — az első he­lyet a földgépes üzem­egység „Danké István” brigádja nyert« el, máso­dik lett a közgazdasági osztály „Marx Károly” brigádja, a harmadik he; lyet pedig a szállítási üzemegység „Petőfi* bri­gádja szerezte meg. Kincses Ferenc, a víz­ügyi igazgatóság szakszer­vezeti titkára, a vetélkedő tapasztalatait összegezve elmondta, hogy a verseny jól szolgálta a szakmai ta­pasztalatok kicserélését, az igazgatóságon belül részét képezte azoknak a törek­véseknek, melyeik kereté­ben összesen 83 brigád küzd a Szocialista igazga­tóság dm megszerzéséért. Azok a brigádok, melyek­nek tagjai a hármas jel­szó valamennyi követel­ményének eleget tesznek, áz igazgatóságtól 5 ezer forint jutalomban rSstr sülnek. Cs. L. ^ ^83 tyajdagégban ? KÜZDELEM A BELVÍZ ELLEN j földről is felkeresték a ! diákok a jónevű iskolát, ahol baráti viszony ala- I kult ki a magyar és ide­gen ajkú tanulók között. Darvas József, az Író­szövetség elnöke — aki önéletrajzi regényében maradandó emléket állí­tott a kiskunfélegyházi tanítóképzőnek — szintén távolabbi vidék szülötte, orosházi. Több ezren dip­lomáztak itt, amíg a leg­utóbbi átszervezés nyomán Félegyházán megszűnt a tanítóképzés. Jelenleg gimnáziumi oktatás folyik az épület falai között A volt növendékek ma is szeretettel gondolnak az „alma materre” és nagy buzgalommal készülnek az intézmény centenáriumá­ra. A program már el­készült, s rövidesen pos­tázzák a meghívókat az ország minden részébe. A hajdani félegyházi diákok május végén találkoznak a volt képző épületében, ahonnan kö­zösen ballagnak a Petőfi- szoborig. A koszorúzás ( mintegy bevezeti azt az ünnepségsorozatot, amely- ivei Kiskunfélegyháza em­lékezik a másfél század­dal ezelőtt született, egy­kor talaj között élt köl­tőnkre. A* iskola történe­tével kapcsolatos kiállítás megnyitása az elhunyt ta­nárok sírjainak megkoszo­rúzása, találkozás mai diákokkal, a város veze­tőivel: a program továb­bi pontjai. A legnagyobb érdeklődés talán az esti órákra tervezett műsor iránt nyilvánul majd meg, hiszen ezen — többek kö­zött — olyan neves mű­vész is fellép, mint Réti Tőzsef operaénekes, az in­tézet egykori növendéke. Észak-Bánát mélyebben fekvő lakóterületein nap­ról napra több a geren­dákkal alátámasztott, meg­roggyant és összeomlott la­kóház, gazdasági és köz­épület. A hatóságok nagy erővel szervezik a küzdel­met a belvízveszély ellen. Egész nap működnek a szi­vattyúk, mélyítik a leveze­tő csatornákat, és igyekez­nek gondoskodni a veszé­lyeztetett házak lakóiról. A lakóépületek megmentése érdekében a községi képvi­selőtestületek épületanya- gok beszerzésén fáradoz­nak. Sok helyen — így pél­dául Martonoson, Kanizsán és Kispiacon — a községi képviselőtestület adóköny- nyítést ígért a téglaégetők- nek, mert a helyi tégla­gyárak nem győzik a meg­rendeléseket kielégíteni. Moholon és több más köz­ségben a szociális bizottsá­gok úgy határoztak, hogy a legnehezebb helyzetben levő családoknak 1000—2000 dínáros gyorssegélyt adnak. ÜJVIDÉKI ZENEI ÉLET Az Újvidéki Kamaraze­nekar a napokban tért visz- sza sikeres hangverseny- kőrútjáról, melynek folya­mán Slavonski Brodban, Zágrábban és Djakovón adott koncertet. Műsoron Mozart Kis éji zenéje, Bruci új alkotása, a Kla­rinétverseny és Dvorak vo­nószenekari Szerenádja sze­repelt. Az együttest Mari­ján Fajdiga vezényelte, szólistaként közreműködött Mihajlo Kelbli klarinét­művész. Különösen a zág­rábi fellépés mondható eredményesnek, mert kis számú, de hozzáértő kö­zönség előtt mutatkozha­tott be a kamarazenekar, s a koncert sajtóvisszhangja is kedvező volt. A VERSECI SZÍNHÁZ NAPJA A Verseci Sterija Nép­színház első előadását 1945. február 10-én tartották meg, és ennek emlékére február 10-ét a színház napjává nyilvánították. Eb­ből az alkalomból 9-én Versecen vendégszerepeit A szamár című előadással a Zrenjanini Népszínház. SAKKOZOK SIKERE HOLLANDIÁBAN H. N. A beverwijki nemzetkö­zi sakktornán rendszerint sok jugoszláv sakkozó sze­repek Az idén is 18-an rajtoltak, és majd mind­egyikük sikert ért el. Vaj­daságiak is szép számban játszottak. A zomborl szár­mazást! Kmic az idei ver­senyen a mesterek csoport­jában első lett, és jövőre a nemzetközi mesterek között szerepelhet; a nemzetközi mesterek kétfordulós tor­náján a zombori Masic a spanyol Medinával holt­versenyben az első helyen végzett; a zombori Orlov szintén' holtversenyben győzött a harmadik cso­portban, a cservenkai Vujo- vic pedig legjobbnak bizo­nyult az első csoportban. Jövőre valamennyien fel­sőbb osztályban mérkőz­hetnek. BEOMLOTT A KIKINDAI VBLK^v Tizenegy napos harc után j és gázvulkán. Hat kísérlet vasárnap délután Önmagát | eredménytelen volt a heves temette el a kikindai ólai- kitörés megszüntetésére.

Next

/
Thumbnails
Contents