Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: A Laosz elleni saigoni—washingtoni agresszió hivatalos bejelentése. Négyhatalmi tárgyalás Nyu- gat-Berlinről. KEDD: Az Apollo—14 űrhajósainak visszaérkezése. Tel Aviv elutasítja Szadat javaslatát a Szuezi-csator- na újra megnyitása ügyében. SZERDA: Koszigin levele Brandthoz. CSÜTÖRTÖK: A tengerfenék atommentésítését célzó szerződés aláírása, hazánk nevében Péter János csatlakozik az egyezményhez. Megegyezés az olajvitában. PÉNTEK: Jarring új javaslatai. Amerikai fenyegetések a VDK irányában. SZOMBAT: Magyar tiltakozás a laoszi támadás ellen. így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Cssüii tengeren, vihar szárazfölden Nem vagyunk tengeri hatalom, partsávokkal sem rendelkezünk — első pillanatra talán távolesőnek tűnhet a tengerfenék atommentesítéséről szóló egyezmény. Elegendő azonban végiggondolni a mai hadászati feltételeket, s akkor világossá válhat: fontos lépés történt a leszerelési részmegállapodások sorában. Földünk jó hétharmadát az óceánok és tengerek borítják. Medrük páratlan kincseket rejt, amelyeket most kezdünk kiaknázni, ám a tenger lehetőséget ad az atomiegyverkezési hajsza kiterjesztésére is.' Az utóbbi idők stratégiai tanulmányaiban már egyre- rrtásra jelentek meg fejtegetések a távirányítású, rejtett tengeralatti kilövő- állomásoik létesítéséről. A három esztendőn át húzódó diplomáciai küzdelem nyomón megszületett új szerződés — a tengeralattjárók felszerelését leszámítva — kitiltja az atom- és hidrogén fegyvereket az óceánok mélyéről, ezért korlátozottságában is nagy jelentőségű. A bevezető mondathoz visszatérve: a tengerfenékről adott esetben egy nem tengerparti országot is veszély fenyegetheti. A szocialista országok az aláírás külsőségeivel is kifejezésre juttatták véleményüket, hogy megkülönböztetett fontosságot tulajdonítanak az atomleszerelés ügyének. Péter János magyar külügyminiszter is Moszkvába repült, hogy hazánk nevében aláírja a megállapodást. Washingtonban és Londonban a magyar nagykövetek jelentették be csatlakozásukat az egyezményhez, amelyet máris több, mint hatvan ország fogadott el. Vercors híres regénycíme, A tenger csendje időszerű lett tehát a nemzetközi politikában, -de annál zajosabb, viharosabb volt egynémely szárazföldi terület. A hét a laoszi invázióval indult; pontosabban ekkor jelentették be hivatalosan is a régen ki- szivárgott titkot. Igaz, a saigoni rendszer csapatainak támadása az első jelentések szerint sárba fulladt, a washingtoni kormánypolitika pedig teljes bizalmi válságba torkollott. Egymásután jelennek meg AZ OSZTRÁK KP KÜLDÖTTSÉGE PRÁGÁBAN Prágában tárgyalásokat folytatott az Osztrák Kommunista Párt delegációja Franz Muhrinak. az OKP elnökének Az csetrák kommunistákat a CSKP KB hívta meg látogatásra. Képünkön: Franz Muhri (balról) a prágai repülőtéren, ahol Vasil Bilak, a CSKP KB titkára és elnökségének tagja fogadta. a leleplező dokumentumok, film- és fényképfelvételek az amerikai katonák laoszi jelenlétéről, amit a Pentagon tagadni próbál. Vagyis ott tartunk, hogy Nixon „véget vet” a vietnami háborúnak, mert egy sokkal súlyosabb és kiterjedtebb indokínai háborúban oldja fel... Az alapvető katonai sikertelenséggel egyidőben viszont növekszik az Egyesült Államok bel- és külpolitikai terhelése. Néhány- hónapos szünet után ezen a héten ismét nagyszabású háborúellenes tüntetésekre került sor az amerikai városokban. Többé-ke- vésbé nyíltan elégedetlenkednek a szövetségesek. Diplomáciai lépésekre került, sor India, Kanada és Lengyelország, a Laoszi Nemzetközi Ellenőrző Bizottság tagjai, valamint a Szovjetunió, a korábbi genfi értekezlet egyik társelnöke részéről. Hallattuk hangúkat mi magyarok' is, a szombat reggeli újságokban megjelent közlemény fejezte ki tiltakozásunkat. A közel-keleti kibontakozás érdekében tett kezdeményezéseket újból izraeli „nem”-ek torlaszolták el. Viszonylag hosszas huzavona után Tel Aviv elutasította Szadat egyiptomi elnök javaslatát, hogy a megszálló csapatoknak legalább részleges visszavonásával adjanak lehetőséget a Szuezi-csatorna mun- kába-állítására. Negatív választ várnak Jarring ENSZ- közvetítő indítványaira is, amelyeket részleteikben még nem ismerünk, de a hírek szerint ugyancsak sürgetik a csapatvisszavonásokat. A látszólagos holtpont ellenére a korábbiaknál talán mégis valamivel nagyobb derűlátással figyelhetjük a Közel-Kelet eseményeit. Az izraeli merevség fokozza Tel Aviv elszigeteltségét az ENSZ-ben, a nagyhatalmi tárgyalásokon (Nagy-Britanniának évi 250 millió dolláros veszteséget okoz a szuezi zárlat, Franciaországnak sem közömbös a csatorna sorsa), a nemzetközi közvéleményben. Kairó kétségtelenül előnyös helyzetbe került kezdeményezéseivel, s ez egy újabb diplomáciai of- fenzíva megfelelő kiinduló állása lehet. (Ugyanakkor vannak zavaró ténye-' zők is az arab táborban. Elegendő az Ammanban kiújult harcokra utalni, vagy a meglehetősen kialakulatlan szudáni belpolitikai helyzetről tenni említést.) A közel-keleti előrejelzés nem szélcsendet, hanem élénkséget jelez... Ami kontinensünket illeti, az európai kérdések kapcsán valóságos idegháború tanúi lehettünk. A bizton-; S A JTŐKONFEREN CL sági konferencia ellen mind nyíltabban fellépő NATO- körök különböző álhírek és rágalmak terjesztésével próbálták mérgezni a légkört. A szélsőségesen reakciós nyugatnémet Springer- sajtó egy stockholmi szovjet diplomata állítólagos nyilatkozatára alapozva arról cikkezett, hogy „Moszkva elvesztette érdeklődését az NSZK-val történő további kapcsolatépítés iránt”. Más nyugati lapok a finn elnökre hivatkozva a Szovjetuniónak az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatos „csökkenő érdeklődéséről” írtak. Az összehangolt kampány nyilvánvaló célja az volt, hogy miközben torpedókat lőnek ki az európai enyhülés ellen, a felelősséget a Szovjetunióra hárítsák. A stockholmi, majd a bonni szovjet nagykövetség határozottan megcáfolta a széltóben-hosszában terjesztett álhíreket. Hasonlóképpen cselekedett a finn külügyminisztérium, a Kekkemen elnöknek tulajdonított vélemény kapcsán. A nyugatnémet fővárosban pedig nyilvánosságra hozták Koszigin szovjet államfőnek Brandthoz intézett levelét: ebben pontosan az európai rendezés folytatása mellett száll síkra. Aminek természetszerűleg a moszkvai, illetve varsói szerződések ratifikálása lenne a következő mérföldköve. Egy jobboldali nyugatnémet lap csalódottan jegyezte meg, hogy a Koszigin- levéllél „nehéz tüzérséget” vetettek be az európai idegháborúba az álhírek ellen. A hasonlatot folytatva, tegyük hozzá: nem szükségtelenül. Az „ágyúval” ezúttal nem verebeket, sokkal veszedelmesebb héjákat céloztak meg ... GOLDA MEIR ELUTASÍTOTTA AZ EAK JAVASLATÁT Golda Meir izraeli miniszterelnök-asszony parlamenti beszédében hivatalosan is visszautasította Anvar Szadatnak, az EAK elnökének a Szuezi-csatornával kapcsolatos javaslatát. Képünkön: Golda Meir izraeli miniszterelnök a parlament ülésén. l A VILÁGŰRBEN Kedden sikeresen befejezte küldetését az' Apollo—14, Amikor ez a felvétel kteült, »ár földközelben száguldott az űrhajó és az asztronauták derűsen válaszolnak a houstoni űrközpontban összesereglett újságírók kérdéseire. SZERZŐDÉS A TENGERFENÉK ATOMMENTESITÉSÉRÖL Csütörtökön aláírták a tengerfenék atommentesítéséről szóló nemzetközi egyezményt. A Magyar Népköz- társaság nevében Péter János külügyminiszter látta el kézjegyével. AGRESSZIÓ LAOSZ ELLEN . Saigoni kormánycsapatok hétfőn betörtek Laosz területére és ott hadműveleteket folytatnak a hazafiak ellen. Részt vesznék az akciókban az amerikai hadsereg különleges alakulatai is, s a hét végén thaiföldi csapatokat is küldtek a Kőedény-síkságra. Ezzel a délvietnami háború indokínai háborúvá terebélyesedett. Képünkön amerikai egységek tartanak a 9-es úton Khe Sanh egykori amerikai támaszpont felé. TÜNTETÉS A FEHÉR HÁZ ELŐTT Üjabb tömegek tüntettek pénteken a Fehér Háznál, tiltakozva az Egyesült Államok indokínai háborújának kiszélesítése ellen. A tüntetésben a vietnami háború számos veteránja vett részt. A sajtónak adott nyilatkozatukban hazugságnak bélyegezték azt a washingtoni állítást, hegy a Laosz-ellenes agresszióban un vesznek. részt amerikai szárazföldi egységek. A veteránok a Fehér Ház falaihoz hajigálták katonai kitüntetéseiket, hangoztatva, hogy az Indokínai háború kiszélesítése miatt tiltakozva mondanak le e kitüntetésekről.
