Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

1971. január 13, szerda B. oTrtü Az iskolakönyvtárak ma és holnap* Az iskolai könyvtárügy — kétségtelen fejlődése el­lenére — még mindig a Jn*~áy ár- könyvtárügy gyenge láncszeme. Hogy egészében megerősödjék, ahhoz nagy anyagi segít­ség szükséges (könyvtár- helyiség minden iskolában, megfelelő könyvállomány, függetlenített vagy leg­alább órakedvezmény es is­kolai könyvtárosok). Nem nyugodhatunk azonban bele, hogy a fejlődés üte­mét kizárólag az anyagi támogatás üteme szabja meg. Egyrészt szemléleti változással, másrészt a je­lenlegi lehetőségek jobb kihasználásával „elébe kell mennünk” a támogatásnak. Szemléleti változás Egyre többet hangoztat­juk, hogy a szépirodalmi olvasmányoknak, az olva­sásnak fontosabb szerepet kell kapnia az iskolai ok­tatásban és nevelésben. Ezt az igazságot azonban még nem tudtuk széles körben elfogadtatni. A tanárok jó része a tankönyvben fog­lalt tananyag, a diákok és a szülők túlnyomó több­sége az osztályzatok bűvö­letében él. A tudást elmé­lyítő és szélesítő olvas­mány gyakran nem kama­tozik azonnal, a másnapi osztályzatban is mérhető­en. Ezért az olvasással gyakran hibáztatás és bűn­tudat párosul. A napi lec­kére és az olvasásra fordí­tott idő harcban áll egy­mással. Különösen így van ez a tananyaghoz nem kap­nehezen kezelhető. Meg 'Hozzászólás a m. országos' kell azonban keresni — könyvtárügyi konferencián. A ; a könyv anyag átme­tema fontosságara való tekin-I .. . / .. í”. .. tettei további hozzászólásoknak j netl decentralizációja Ut- szívesen helyt adunk. 1 ján is — a könyvek hasz­csolódó szépirodalom olva­sásával kapcsolatban. Az iskolai könyvtárakban évek óta növekszik a szakköny­vek iránti igény, szépiro­dalmat azonban a kötele­ző és ajánlott olvasmányo­kon kívül egyre kisebb számban olvasnak. Nagyon helyes célkitűzés, hogy a könyv legyen munkaesz­köz, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ne- velóesaköz, az érzelmi rá­hatás, a személyiségformá­lás talán legfontosabb esz­köze! A tehetőségek jobb kihasználása A sok iskolában fellel­hető kampányszerű, könyvtárkiegészítő vásár­lás nagyon lecsökkenti az amúgy is szűkös könyv­vásárlási keretek hasznát. Jó, hasznos könyvek mel­leit sok felesleges is ke­rül az iskolai könyvtárak­ba csak azért, mert a vá­sárlás időpontjában abból van kínálat. Nagyon fontos lenne, hogy az iskolai könyvtáro­sok jobban felmérjék, tu­lajdonképpen mekkora is a könyvtáruk. Értem ezen egyrészt azt, hogy a hasz­nálhatatlan anyagot te­gyék félre (töröljék), más­részt azt, hogy igazodjanak a rendelkezésükre álló helyhez is. Meggyőződésem szerint hatékonyabb egy kisebb, de jó könyveket tartalmazó és jól elrende­zett könyvtár, mint egy vegyesebb értékű állo­mányt tartalmazó, zsúfolt, nálhatóságát elősegítő el­helyezési lehetőségeket. Gondolok itt a nevelői ké­zikönyvtár szervezése mel­lett napközi otthoni, ill. tanulószobai könyvtárak­ra, szertári kézikönyvtá­rakra, sőt osztálykönyvtá- rakra is. A könyvtáros szerepe Más részről az iskolai könyvtárak káderkérdését egyáltalán nem tartom ag­gasztónak. Valamennyien pedagógusok. Ha könyvtá­ri ismereteik hiányosak is, pedagógiai és pszichológiai képzettségük jobb, mint az egyéb területen működő könyvtárosok átlagának. Az iskolai könyvtáros — ha munkáját jól szervezi, s ha kartársai között kellő tekintélye van — egész szakmai kollektívát képes a könyvtárban foglalkoz­tatni. Egy iskolai könyv­tárnak egy egész tantestü­let a propagandistája és szakmai tanácsadója. Itt vannak talán munkánk megjavításának legnagyobb lehetőséged, csak élnünk kell velük. Az a jó iskolai könyvtár, amelynek az is­kola minden nevelője bi­zonyos mértékig könyv­tárosa is. Az előbbiekből követke­zően az a véleményem, hogy a könyv- és könyv- tárismeretmek az általá­nos és középiskolákban nem kell külön tantárgy­nak lennie: ezt minden ta­nárnak oktatnia kell szak­tárgya keretében, helyt kell kapnia a szakkörök munkájában, s ki kell alakulnia, meg kell szi­lárdulnia a tényleges könyvtárhasználatban. Dr. Orosz László Szocialista brigád a moziban A kalocsai Otthon filmszínház munkájáról Megyénkben százhúszon öt, különféle kategóriájú moziüzem szolgálja a film­kultúra terjesztését. Leg­nagyobb részük csak je­lentős állami támogatással képes ellátni feladatát, és csupán 12 olyan mozi van, melynek bevételei — ezen kiegészítés nélkül is — meghaladják a kiadásokat, azaz nyereségesnek mond­hatók. A megyei Moziüze­mi Vállalat ezúton létre­jött tiszta jövedelmének a felét egyetlen filmszínház, a kalocsai Otthon mozi „termeli” meg. Köztudott tény, hogy or­szágszerte csökkenést mu­tatnak a látogatottságot jelző statisztikai adatok. Ez a jelenség Kalocsán mintha nem érvényesülne A mozi 1968-ban nyerte el — nem bemutató filmszín­ház létére — a megye leg­látogatottabb moziüzemé­nek odaítélt vándorszász- lót, és az azóta élteit éve­ket is hasonló eredmény­nyel zárja. Ez pedig nem csekélység, mert a szám­adatok szerint a város minden lakosa 14,3 alka­lommal látogatta meg né­zőterét. (Ugyanez az arány Budapesten 12,7, a megye- székhelyen csupán 8,3). Novák Sándor üzemve­zető javaslatára 1966-ban, a megyében elsőként ala­kították meg az Ady End­re szocialista brigádot. Cél­juk, hogy az Otthon film­színház lehetőségei szerint minél tökéletesebben be­töltse hivatását a tömeg- kultúra és szórakoztatás terjesztésében. Kiváló ered­ményeiket, mely a közös séggé formálódott kollek­tívának köszönhető, az egész városra kiterjedő propagandahálózat meg­szervezése révén érték el. A kilenctagú szocialista brigád tagjai — felosztva egymás között a város te­rületét — rendszeresen fel­keresik az üzemek és in­tézmények szakszervezeti és ifjúsági megbízottait, tá­jékoztatják őket a követ­kező műsorokról. Színes, jól hasznosítható propa­gandaanyagot adnak át terjesztésre; ez szembetű­nő helyen a fal&kra, illető­leg a dolgozók kezébe ke­rül. Az otthon tartózkodók tájékoztatására pedig az újságkihordókat kérték fel, akik csaknem minden családhoz eljuttatják a mo­zi kis, nyomtatott prog­ramját. Az ifjúság megnyerését alapvető fontosságúnak te­kintik. A városi tanintéze­tekkel sokoldalú kapcso­latot építettek ki. Az igaz­után elnyerte a szocialista brigádok ezüst oklevelét, ötéves munkájukkal meg­szolgálták ezt a kitünte­tést. Annál is inkább, mert az 1970-es évet — ismétel­ten tartva a filmszínház országosan is kimagasló látogatottságát és a szov­jet filmalkotások nézőinek számát is másfélszeresére teljesítve — is szép ered­ménnyel zárták. Pavlovits Miklós Jólesik dicsérni Jó dicsérni a vasutat. Jól­esik ezt leírni is. Aki évek hosszú sora óta na­ponként utazik, őszintén érté­kelni tudja a változást, ami a MÁV munkájában — most már trafókkal pc a felelik ta- kezd->Uk ügv érczni ~ állandó- gaiOKKai es a ieieios la ( sul> Különösen szembetűnő nárokkal közösen jelölik [ most, a hirtelen és bőséges ki a bérletes ifjúsági kü- j havazások óta. REJTÉLYESNEK TÜNÖ TÁVIRAT Ezerkilencszázhatvanhét szeptember 1-én délután fél hatkor a következő közleményt továbbították rá­diótávírón a MAHART budapesti központjából Qizan- ba: „Részletes tájékoztató levelet küldünk. Adeni dok­kolás ottani körülmények miatt nem aktuális ... Kör­utazás ügynökiése tárgyában Cory Brothers londoni céggel tárgyalunk. Térképeket, szakkönyveket direkt Londonból fogjuk küldeni. Szeptember végi indítással körút rakománya ügyében ababai kereskedelmi taná­csossal, etiópokkal, Agrimpex-szel- Budapesten tár­gyalunk. Légkondicionálók vásárlását, ha módja lesz rá, ejtse meg, esetleg levélben jelzett nagyobbakból. Számlájuk összege 1500 dolláros keretet nem halad­hatja meg.” Címzett: a szaúd-arábiai kikötőben augusztus 16. óta horgonyzó Székesfehérvár nevű kereskedelmi ha­jónk kapitánya: Süveges László. Hogyan került a Vörös-tenger vizeire a két, egyen­ként 800 lóerős Diesel-motorral hajtott, s szintén két propellerrel működő 1300 tonnás hajónk, amely ko­rábban legtöbbnyire a Földközi-tenger keleti meden- n- jl-ren, a levantei kereskedelem útvonalain bonyolí­tott le áruszállításokat? S főként: mit jelent az ava­tatlan számára , rejtélyesnek tűnő távirat? — amely­nek az eredeti szövegén mindössze anyit változtattunk, hogy a sajátos távirati közlés „stop”-jai helyett kitet­tük a pontokat, ahol kellett, nagybetűztünk, s a ki­pontozott helyen mellőztünk egy utasítást, amely az egyik megbetegedett matróz repülőgépen történő ha­zaszállítására vonatkozott. Mielőtt a választ megadnánk, a távirat keltétől idő­ben visszafelé keli mennünk csaknem három hóna­pot.,. E sorok írója elnézést kér, amiért a hajóval, s a le­génységével történtek ismertetését személyes emléke­zéssel kezdi, de kiderül, nem minden ok nélkül. Éppen munkába készültem, amikor a rádió közölte: háború robbant ki az Egyesült Arab Köztársaság és Izrael között. Mint mindenkit, engem is megrendített a hír. A vietnami mellett újabb háborús tűzfészek ke­letkezett. Sikerül-e lokalizálni, vagy a lángja tovább terjed? Újabb világégés kezdetének a dátuma lesz 1967. június 5? Kérdések, amelyekre izgalommal vártam a meg­nyugtató választ. S akikkel aznap beszéltem, vala­mennyien hozzám hasonlóan aggódtak. Izgatott latol­gatások forró napja volt az a hétfő. Szintén a rádióból két nap múlva tudtam meg, hogy kétszeres okom volt az aggodalomra. Legjobb bará­taim egyike ott tartózkodott ugyanis a tűzfészek köz­vetlen közelében. Életveszélyben forgott tehát. S még huszonkét honfitársunk. És ő, Süveges László, volt a felelős az ő életükért is. Meg a több mint 40 millió forintot érő Székesfehérvárért, s a rajta szállított nagy értékű áruért. A hajó tudniillik a lezárt Szuezi- csatornán nem tudott visszajutni a Vörös-tengerről a Földközire. Tudtam, ha csak Süveges Lászlón múlik, épségben hazatérnek. De a háborúban, a frontvonal közelében, a megmaradáshoz elégséges-e az egyéni helytállás? Most nem olyasmiről volt szó, aminek kapcsán 1965-ben írtak róla a nyugati újságok és egy hazai országos lap is. Hősként emlegették, mert a viharzó Földközi-tengeren megmentette egy jacht négy angol utasát. A könnyű vízijárműnek tönkrement a kormányszer­kezete, s utasai viharlámpával kétségbeesetten S. O. S-eztek az éjszakában, hátha a végtelen vízen felbukkan egy hajó, és észreveszi őket. Süveges László, egyik arrafelé haladó kereskedelmi hajónknak akkor még az első tisztje, éppen szolgálatot teljesített a fe­délzeten, s meglátva a mintegy nyolc mérföldnyire (csaknem 15 kilométerre) felvillanó fényjeleket, azon­nal a bajbajutottak segítségére sietett. Felvette őket, a jachtot a hajóhoz kötötte, majd tíz óra múlva Alexandria kikötőjében elbúcsúzott a négy hálálkodó angoltól. Az újságcikkek olvastán egyik munkatársamnak eszébe jutott, hogy hallomásból tudja: az életmentő tengerésztiszt Baja város szülötte, ott van a lakása is. Valóban: a telefonkönyvben is szerepel a neve. Felhívtam a feleségét, aki örömmel újságolta, hogy egy hét múlva otthon lesz a férje. Tíz nappal később Bajára utaztam. Süveges László azonban még nem volt otthorv (Folytatjuk.^ lönelőadások filmjeit és ezek így mindig a tan anyaghoz kapcsolódnak. Ez érv folyamán a pro­pagandisták közé „beszer­vezték” a tanulókat is, akik az osztályok jegyigényét továbbítják a filmszínház­hoz. Ezek a fiatalok min­den filmet — a korhatár figyelembevételével — in­gyen tekinthetnek meg és közvetlen élményeiket ad­hatják tovább társaiknak. A nyugdíjasok ugyan­csak félezer bérletet válta­nak — immár évek óta. Ezt úgy érték el, hogy a Szakmaközi Bizottság lis­tája alapján a brigádtagok személyesen fölkeresik az idősebb nemzedék tagjait, rábeszélik őket, hogy hasz­nálják ki a kedvező lehe­tőséget és mozduljanak ki otthonukból. A mozi köz­vetítésével sok szép él­ményt szerezhetnek, miért fosztanák meg magukat a szüntelen változó világ eseményeinek követésé­től? ... Az eladott nyug­díjasbérletek nagy száma jelzi, hogy az idősebbek hálásak voltak a látoga­tásokért és megfogadták a jó tanácsot. A szervező munka elő­feltétele a brigád minden tagjának rendszeres to­vábbképzése, hiszen első­sorban a mozi dolgozóitól érdeklődnek egy-egy film tartalma,. minősége iránt. A havonta ismétlődő meg­beszéléseken, amikor a si­kereket és hibákat vitat­ják meg, gyakorta szó esik az ítéletalkotás problémái­ról is, különösen az érté­kesebb alkotások eszmei — világnézeti tartalma kapcsán. Ügy vélekednek, hogy a filmkultúrát csakis szüntelen önneveléssel ter­jeszthetik eredményesen, így jutottak el annak fel­ismerésére, hogy a köny­vesbolt, a könyvtár és a művelődési ház tevékeny­sége is szorosan munká­jukhoz kapcsolódik. A mű­soron szereplő megfilmesí­tett regény például egy­aránt érinti az olvasás és a filmkultúra terjesztőit; a könyvtárban a filmre, a moziban a könyvesbolt­ban kapható kötetre hív­hatják fel az emberek fi­gyelmét. A kalocsai Otthon mozi Ady Endre szocialista bri­gádja számos elismerés Mi volt, ami először feltűnt az utasoknak? Talán egy pél­dát. Ugyancsak mindennap utazó kollégámmal 9 óra előtt tíz perccel ültünk be egy duplára — a restibe. Nagykabátot, ka­lapot a távoli fogasra akasztva foglaltunk helyet a cserépkály- közelében. Újságainkat is elő­szedtük. — Ekkora hóesésben — intet­tünk ki szemmel az ablakot szakadatlanul ostromló öklöm- nyi pelyhekre — biztosan ké­sik a vonatunk legalább fél­órát. Eszünkbe jutott, hogy tavaly, pont annál az asztalnál rosto­koltunk — hasonló időben — 120 percet. Két óra hosszával később futott be a szegedi, mint kellett volna. Egyébként is, 30—40—60 perces késéseket „szoktunk meg’* az elmúlt években. (Eltérések a menet* rendtől — sajnos — más év­szakokban is „rendszeresek** voltak — szinte és már a kí­nos humorizálásba is beleun­tunk, tudniillik, hogy a hiva­talos menetrend címlapjára nyugodtan ráírhatnák, feltűnő betűkkel: „Körülbelül... Az eltérésekért felelősséget nem vállalunk.”) — Megrendeltük a kávét, s kényelmesen elnyúlva olvasni kezdtük az újságot. Azaz — kezdtük volna. Énuen hozták a kávét — szerencsénk­re — amikor a hangosanbe- szélőn bejelentették a szegedi személy érkezését, s hogy egy perc múlva tovább indul... Mindössze tíz percet késett. Ez az első havazások idején volt. Azóta sem változott az ú j helyzet, aminek csak örülni le­het, amiért csak dicséret illet­heti a vasút dolgozóit. Tíz-ti­zenöt perces differenciák ter­mészetesek ilyen időjárásban, de többségében még „ezzel sem él” a vasút napjainkban. Elismerés jár a MAV-vezetői- nek, dolgozóinak azért a — ne sajnáljuk a jelzőt — rendkívül tervszerű, gyors munkáért is, amellyel a hatalmas hómeny- nyiséget régen tapasztalt rövid idő alatt és gondossággal elta­karították a peronok elől, a vágányok közül. (Micsoda hó­tömegben, iucsokban kellett bukdácsolni, törtetni elmúlt te­leken néha napokon keresztül, Ma tiszta a pálya Kecskemé­ten, Cegléden éppúgy, mint Szolnokon. Sokat javult akár egyhónapi időtartamra visszatekintve is, az utasok tájékoztatásának fe­gyelme — pontossága. (Kecs­kemétre azelőtt sem volt pa­nasz.) Lassan két hónán ía, hogy például Szolnokról több mint tucatnyi magammal azért voltunk kénvtelenek KőTíánya- Alsóig utazni egy hétfői sze­mélyvonattal, mert a hangos- bemondón nem tájékoztatták pontosan az utasokat, hogy a szerelvény Kőbánváig nem áll meg sehol. Cegléden is voltak kívánnivalók a tá’'ékoztatással, aminek annak idején hangot is adtunk a lanban . . . Ma az em­lített állomásokon hosszú he­tek óta kielégítő a tájékoztatá­si fegyelem. Jólesik mindfzt elmondani, s bízunk benne, hogy így lesz ez­után is £• le

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents