Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
Medgyessy Ferenc emlékezete Kilencven éve született modern szobrászatunk egyik legnagyobb mestere, Medgyessy Ferenc. Debrecen szülötte volt, a patinás múltú cívisvárosé, amely legszebb munkáit órai. A Déri Múzeum lépcsőjét díszítik híres heverő férfi- és asszonyszobrai, a művészet és a tudományok paraszti súlyú megszemélyesítői. Velük keltett feltűnést itthon és Párizsban az ifjú művész, aki eredetileg orvosnak készült, • csak később adta magát a tulajdonképpeni mesterségére. Mert arra termett, a szépség szolgálatára, s programja volt ideállá ma- gasztosítani a magyar parasztot. akit addig csupán népszínmű vés hamissággal és inkább mellékszereplőként tartottak szobortalapzatra méltónak. A nagyszerű Izsó Miklós után legföljebb Pásztor Jánosnak volt szeme hozzá, hogy meglássa a Búcsúzkodók kézfogásában, meg a kor- aós parasztlány tartásában a megörökítésre érdemes, eredeti szépséget. Igaz, a festők gyakran vették ecsetjükre a falu népét, a mélyen látók Munkácsy színeivel és szenvedélyével vallottak a paraszti élet nyomorúságáról. Medgyessy az 6 harcostársuk volt. de szobrász, akinek tiszte elsősorban az emberi test szépségének a dicsérete, ezért munkáiban hiába keressük az éhezésben, robotban és megaláztatásban megnyomorítottak esettségét. Gyermekkori élményei határozták meg szépségeszményét, A Hor- tobágyról és a Tisza tájáról hozta magával zömök arányú, mokány, szemükben, arccsontjukban a kun ősök vonásait őrző parasztférfiakban, meg telthúsú szerelemre termett asszonyaik képét, s ezt a kevés beszédű, méltóságos tartású emberfajtát örökítette meg a műveiben. Szűkebb pátriájának az emberei voltak a modellMcdgyessy Ferenc: Móricz Zsigmond jei, bármit mintázott is, munkás Magvetőt, vagy a Művészet múzsáját, író, festő, vagy a világjáró vándor emlékművét, hun lovast, vagy a bánat súlyától komoly kőasszonyt, síremlékül. Inkább ösztönös alkotó volt, mint tudatos. Nem latolgató esztéta-szemmel, hanem erős ráérzéseivel alakította ki minden ízében modern stílusát Kiváló érzéke volt az anyaghoz, kiváltképpen a tömör formálást igénylő kövekhez. Látásmódja lényegre törő és szigorúan konstruktív, formálása összegező és érzékletes; — architektoni- kus nyugalmú figurái mindezért elsősorban monumentálisak Kőbe faragott gyermekes Anyá-ja, ez a magzatát bensőséges mozdulattal ölelő, modem földi Madonna az egyiptomi emlékművek erejét árasztja magából, akár a Súroló asszony; a Szüreti menet emberei pedig a babiloni és az antik görög domborművek nagy lélegzetű ritmusával lépnek. Nem közvetlen hatások ezek, inkább csak alkati rokonság tükröződik bennük, mert Medgyessynek sem hazai, sem külföldi tanítói nem voltak, legföljebb az ókori Kelet remekeiből, régvolt kultúrák korai archaikus periódusának a termékeiből merített ösztönzéseket. Medgyessy Ferenc; Lányka Alkotásait múzeumok őrzik — Hódmezővásárhelyt, mely várost második hazájaként szerette, külön gyűjteményt állítottak ösz- sze munkáiból — s számos szobra áll Budapesten és vidéki városaink közterein. a hajlott koráig fáradhatatlanul munkálkodó nagy mester életigenlő művészetének maradandó emlékművei. Eredeti művészete, melyet Maillol is megcsodált, már életében is nagy hatást gyakorolt kortársaira. Kisplasztikáit néhány esztendeje a kecskeméti múzeum is bemutatta. Artner Tivadar Könyvtáraink sorsa A hazai könyvtárügy teljes problematikája még sohasem tárult föl olyan sokrétűen, mint a könyvtárosok III. országos konferenciáján, mely 15 év eredményeit és a jelen gondjait fölmérve azt is bebizonyította, hogy korunkban a könyvtár egészen más, új és sokkal fontosabb intézmény lett. mint amilyen valaha is volt Jelenleg a felnőtt lakosság 20—?5 százaléka, a gyermekek 40—50 százaléka tagja valamelyik könyvtárnak; a könyv ma „termelőeszköz’’, a könyvtár pedig a társadalom élettevékenységének nélkülözhetetlen része, mely nélkül sem a termelő munka, sem az oktatás »em járhat eredménnyel. „Dinamikus intézményrendszer” és „művelődési alap- intézmény”: mit jelent ez a két. a konferencián gyakran hallott kifejezés? Az első a könyvtárak egységét és összetartozását hirdeti, mivel ma már nem válhat mereven szét a tudományos és közművelődési könyvtárak útja; mindkettőnek jut mindkét szerepkörből. A könyvtárközi kölcsönzés, a jól szervezett hálózati munka és az összehangolt tájékoztató tevékenység teszi mozgékonnyá az egész intézményrendszert és segíti ahhoz, hogy betöltse a „művelődési alapintézmény” szerepét. Ez utóbbivá azért lett a könyvtár, mert az ismeretek mai bőségében az iskola nem boldogul már a hagyományos módszerekkel: kénytelen ránevelni a diákot az önálló búvárkodásra, amely későbbi fejlődésének is alapja lesz. Ezenkívül az iskola nem adhat többé lezárt tudást A „holtig való tanulás” ma minden pályán kötelező, a könyvtár szolgáltatásai nélkül pedig a legbuzgóbb könyvgyűjtő sem képezheti magát alaposan. A könyvtárak azonban csak megfelelő fejlesztés esetén tölthetik be megnövekedett társadalmi szerepüket. Az elmúlt 15 év valóban nagy fejlődést hozott. Hazánkban ma II000 könyvtár működik, állományuk meghaladja az 50 milliót, a forgalom pedig évi átlagban a 60 milliót, az olvasókat 4028 fő foglalkozású és csaknem 20 ezer tiszteletdíjas könyvtáros látja el. Számos vidéki városban épült korszerű, új könyvtárépület. s vált hivatásának megfelelően kulturcentrummá. Am, a kezdeti lendület az utóbbi években megtorpant. Stagnálás, sőt visszafejlődés kezdődött, s éppen akkor, amikor a társadalmi igény már erősen megnyilvánul. Vajon miért Az élet furcsa kölcsönhatásainak játéka folytán azonos tőről fakad a szükséglet is, a sorvadás is. Az Úí gazdasági mechanizmusban a nagyobb tudás több hasznot hoz — ám a fönntartó szervek nehezebben áldoznak a jövedelmet közvetlenül nem növelő intézményre. A tanácsi könyvtáraknál 1964. óta 25 százalékkal csökkent a vásárlási keret, pedig időközben kb. 12 százalékkal emelkedett a könyvek ára! Ilyen körülmények között sokkal kevesebb új könyv kerülhetett a könyvtári polcokra, s ez a tény máris érezteti hatását az olvasók fogyatkozásában. Az országos statisztikák mögött persze erőse® eltérő helyi különbségek húzódnak meg. A könyvtárügy sok esetben szubjektív alapokra helyeztetett, amikor is a fenntartók személyes belátásán, műveltségé® és könyv- szeretetén múlik, hogy a könyvtár miként részesül az anyagi javaikban. Utóbbiak hiánya hozza nehéz helyzetbe a könyvtárosokat is. Jövedelmük köztudomásúan alacsony. Következésképp nagy a fluktuáció, és rendszerint a legképzettebbek távoznak, mert ők találnak könnyen jobban fizetett munkát. A könyvtáros pályát női hivatásként ismeri a közvélemény, s a könyvtári átogatők serege, azt azonban alig hinnék, hogy a nők fizetése az azonos beosztású férfiaké mögött, itt is kb. 20 százalékkal lemarad! A községekben túlnyomórészt tiszteletdíjas könyvtárosok működnek, s 100—120 Ft-os havi juttatás még jelképes honoráriumnak is kévés. Ezért aztán alig akad pedagógus munkavállaló — holott ez volna kívánatos —; szerencsés esetben elvégzi a havi 24—30 órai munkát egy-egy megszállott könyvbarát; sokszor azonban be kell érni szerény igényű falusi háziasszonyokkal, akiktől pontos adminisztráción kívül aligha követelhet többet bárki is. Sok részletkérdést vitatott meg még a konferencia. De a gondok fővonulata itt húzódik, ebben az ellentétben: a társadalom számára a könyvtár fontos, mint az éltető levegő, ugyanakkor a gondoskodás fogyatkozik, Ideje volt hát mindezt őszintén feltárni és tudatosítani, a megfelelő döntések érdekében! Bozóky Éva Történeimi minin tűr Ki volt Anonymus? .4. MAGYAR történeti irodalom rendkívül nagy fittyeimet fordított Anonymus kilétének felderítésére, hiszen Gestája a honfoglalás történetének mindmáig legbővebb forrása. Az Anonymus = Névtelen nevet azért kapta a szerző, mert a Gesta előszavának legelején csak egy P betűt találunk. Hosszú vita folyt arról, hogy ez a betű, valamint a közvetlenül ezután következő szöveg, tudniillik „P. dictus” mit jelenthet. A dictus magyarul „nevezett, megnevezett”. Így tehát vagy „Praedictus", azaz „az előbb megnevezett” áll itt, vagy a „P-nek nevezett” megfejtés a helyes. Az előbbi esetben a kódex fedőlapján eredetileg a szerző neve szerepelt, csak azt eltüntették. Ha a P betűt férfi keresztnévnek fogjuk fel, akkor leginkább Péter vagy Pál. esetleg valamilyen ritkább P-vel kezdődő keresztnév jöhet számba. Nehezíti a helyzetet, hogy a Névtelen csak annyit árul el magáról a szövegben, miszerint B. király jegyzője volt. A B. feloldása csak Béla király lehet, csakhogy az Árpád-házi királyok közül négy is viselte ezí Orbán Ottó: Az örjöngő meggyfa A háború utáni tavaszon az udvaron, téglák és hulladékok közt álltában röpülni, röptében állni láttam a béna szárnyalást, a meggyfát Valami tébolyult öröm vezette, zöld pilótasapkában az idő személyesen, egy ősi bevetésre. hogy piros bombáit lehajigálva földig lerontsa a tél bázisát s háromszorossá tegye lényegem, egy anyagi vallás szentháromságát: a szálló fát, a fiút, aki nézi, s esigem, aki mindkettőjük vagyok: látvány, látás és látomás egy városban, mely tökmagot ropogtat romok után, üzletkötés előtt: vesztesben nyertes, mert csak a halandó tudhatja, mi a halhatatlan, istent csak föld teremthet, múltat csak jövő, s bár én képzeltem el, de ő repült, őrült öröm egy szemétkupacon, mely attól örök. hogy egy hétig élhet s egy kölyöknek kiálthat búcsúzóul: „Tükre a semminek: valami vagy és hiányodban élsz, ha szétcibálnak. az űr sakáljai, a csillagok!” 8 8 neveti Szövegkritikai vizsgálatok végűi oda vezettek, hogy in. vagy IV. Béla király jegyzője lehetett csak Anonymus. A kizárólag belső érvekre alapozott 220 éves Anony- mus-kutatás eredménytelensége arra késztette Karsai Géza tudományos kutatót, hogy az eredeti kéziratból merített külső érvek keresésére helyezze a hangsúlyt. Modern fényképezési technikával az egész kódexet le- fényképeztette és nagy izgalommal vette észre, hogy az első lapon több ízben is kivakarás, törlés történt. Hosszú munkával sikerült a még olvasható szöveget kiegészítenie. Legérdekesebb maga a P iniciálé, mert kiderült, hogy ezt háromszor újra kezdte a szerző, azaz háromféle módot is kipróbált nevének elrejtésére. Kitűnt, hogy a P betűn belül egy kutyafej rajza látható, amelynek szájából fáklya nyúlik ki. A fáklya vége világtérkép felé mutat és egy csillag is látható még itt. Ezek Így együtt a Domonkos rend legismertebb középkori jelképei, azaz a Gesta szerzője domonkos szerzetes volt. ENNEK a fontos adatnak az ismeretében most már tovább lehet nyomozni a szerző kilétét. Nem kétséges ugyanis, hogy az eddig feltételezett személyek közül több eleve kiesik, mert nem dominikánus volt. A megmaradtak közül sokkal könnyebb lesz az igazit azonosítani, s a megfejtés sikerében bízvást reménykedhetünk. Kőhegyi Mihály
