Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

í 8. Ol/lnl 1971. jármát !•, Dlc & tintákul olt zenekar A kiskőrösi szimfonikus zenekar a közelmúltban kedves ünnepségen búcsú­zott el néhány idősebb ala­pító tagjától, akik fennál­lása óta hűségesen kitar­tottak a csoport mellet. Ezzel egyidőben iskolások­kal bővítették ki az együt­test és az így megfiatalo­dott zenekar kezdte meg felkészülését a nyári, ju­goszláviai vendégszerep­lésre. Tapasztalatcserék, lsei- és külföldi tanaimé A MAE megyei szervezetének tervei ssv asszonyt A Magyar Agrártudo­mányi Egyesület megyei szervezete szombaton kibő­vített vezetőségi ülést tar­tott Kecskeméten, a Zöld­ségtermesztési Kutató In­tézet dísztermében. A tanácskozáson részt vett dr. Romány Pál, az MSZMP megyei bizottsága- 1971. évi feladatokat. Elő­nak első titkára. Jelen volt'adásában részletesen szólt György Károly, a Magyar Agrártudományi Egyesület országos szervezetének fő­titkára. a megye mezőgazdasága-j eg 29 éves asszonyt. nak elmúlt evekben élért i öt gyermeke volt. A leg- eredményeirol Hangoztatta, idősebb u éves> a lfegki. n ,,. ... „ , a feladatok megváló- , sebb p^ig másfél éves. A Dr. Mészöly Gyula, a.sitasaban nagy szerep var j t tt * féri. ,, éves Pa_ MAE megyei elnöke is-j a Magyar Agrártudományi j J Jáno^ öt elemit vég- mertette a szervezet el- Egyesületre, mint a szak- zett napszám0B> büntetlen előéletű férfi... Ezek az úgynevezett puszta tényeit LAKITELEKEN, illetve ja község Szikra elnevezé­sű tanyavilágában a múlt i év szeptember 8-án meg­múlt évi munkáját és az 1 icBckássszlály vezető szerepéről Százezredet foglalkoztató témát tárgyalt a televízió péntek esti Fóruma. Pozs- gai Imre, Illés János köz­gazdász és Borbély Sán­dor, a csepeli gyáróriás pártbizottságáfiak első tit­kára, a kötetlen beszélge ismernie a fejlődés irányát. A Fórumon éppen ezért a tartalmi kérdéseket he­lyezték előtérbe és kitér­tek a kétkezi dolgozók tár­sadalmi, politikai szerepé­vel kapcsolatos ellentétes nézetekre, á vezető szerep tés résztvevői, nagy sza- j objektív szükségszerűségét vagy annak gyakorlati ér­vényesülését megkérdőjele­ző véleményekre -is. Okos érvekkel, statisztikai ada­tokkal vitáztak a torz né­zetek — legtöbbször jó­szándékú, de nem kellően tájékozott, vagy a jelensé­gek felszínén ragadt, — képviselőivel. Kifejtették, hogy a mun­kásosztály vezető szerepe elsősorban a párt politiká­jában valósul meg. Arra kell törekedni — hangoz­tatták —. hogy a hatalom gyakorlására kialakított szervezetekben minél köz­vetlenebbül realizálódjanak a munkáskollektívák néze­tei. érdekei, a gyárak dol­vak nélkül, az ügy fontos­ságához illő felelősséggel elemezték, hogy miként ér­vényesül a marxizmus— leninizmus tanítása a mun­kásosztály vezető szerepé­ről. Napjaink valóságából in­dultak ki. Figyelembe vet­ték, hogy a nagy teljesít­ményű, bonyolult gépek, az automatizálás elterjedése, az urbanizáció, a szocializ­mus eszméinek világmére­tű térhódítása mindenütt megváltoztatta a társada­lom arculatát. A marxiz­mus—leninizmusnak — mint élő folytonosságnak — szüntelenül vizsgálni kell a konkrét viszonyokat, Két este a rádió mellett A hét különböző té­májú és jellegű műsorát egyaránt a rendkívül ele­ven rádiószerűség jelle­mezte. Látszólag ellent mond ennek, hogy az első — a csütörtöki — egy hu­szonkét év előtti nagy ze­nei eseményt, a magyar operakultúra egyik kima­gasló teljesítményét idézte fel: Otto Klemperer buda­pesti „Mesterdalnokok” fel­újítását. Az elevenséget itt a közbeiktatott rövid in­terjúk adták meg, melyek­ben a felújítás ma is élő szereplői emlékeztek visz- sza az akkori próbákra és előadásokra. Jó ötlettel szinte szó szerint azonos kérdést tett fel Boros At­tila külön külön mind­egyik művésznek, s a vá­laszokból így majdnem egybehangzó, mégis sokol­dalú kép alakult ki korunk egyik legnagyobb karmes­terének egyéniségéről és munkamódszeréről. Az egykori teljes elő­adást a Rádió hangarchí­vuma megőrizte az utókor számára. Csak sajnálhat­juk, hogy a rögzítőtechni­ka nem volt fejlettebb ná­lunk akkoriban, mert ez a felvétel ma. a muzeális felvételek divatjának ko­rában bizonyára nemzetkö­zi sikert arathatott volna. De hozzá kell tennünk, hogy a keresztmetszet- szerűen bemutatott részle­tek — a technikai tökélet­lenség ellenére — így is sz'nte teljesen élvezhetőén adták vissza Wagner mu­zsikáját és a kitűnő *a~ semble-produkciót. (Külön érdekességet jelentett Sár- dy János meglepően stílu­sos David-alakítása.) . Minden szempontból ki­emelkedő volt pénteken „A XX. század nagy írói” sorozat Leopold Sédar Ssnghort bemutató műsora is. Először maga a ipűfaj, a bemutatás módja raga­dott meg változatos hang­hatásaival és „vágásaival”, de a versekből, önéletrajzi részletekből, kortársak val­lomásaiból és a műsort összeállító Marsall László összekötő mondataiból vé­gül is sokkal több bontako­zott ki, mint színesen kom­ponált „montázs” — aho­gyan a cím jelezte. A fe­kete Afrika nagy fiának életútja, művészi és vijág- nézeti fejlődése, „az ősök hívásának és Európa von­zásának” konfliktusai, lá­zadások és szenvedélyes vallomások, mítoszok és modernség ötvözete, végül a feloldás, a művészi szin­tézis és eszmei megbékélés, melynek során maga Seng- hor „Európa és Afrika ta­lálkozási pontjá”-vá válha­tott — korunk történelmé­nek egyik időszerű világ- problémáját hozta közel a hallgatóhoz, minden elmé­leti fejtegetésnél meggyő­zőbb erővel és szemlélete­sebben. Mindkét műsor annak a példája volt, amikor a Rá­dió a hallgatására fordított időt és figyelmet élmé­nyekben gazdagon viszo­nozza. K. T. gozói egyre hatékonyabb alkotói legyenek a politi­kának. Kitértek az üzemi demokrácia fejlesztésének fontosságára, a formalitá­sok mellőzésének szüksé­gességére. Igen tanulságo­san ütköztették a testüle­ti, a kollektív döntések — és a szakszerűség szem­pontjainak előtérbe helye­zésével kapcsolatos eltérő megállapításokat. A mind erőteljesebb munkamegosz­tás, a nélkülözhetetlen spe­cialisták számának növe­kedése időszerűvé tette e kérdéskomplexum megvizs­gálását. A televízió nézői nyilván egyetértettek a Fó­rum összegezésével: csak látszólagos ellentmondás­ról van szó. hiszen a „fej­munkásak”, az értelmisé­giek érdekei' alapjaiban azonosak a munkásosztály célkitűzéseivel és ugyanak­kor mit sem ér a legtöké­letesebb technológia, kor­szerű terv a munkásság cselekvő egyetértése nél­emberek társadalmi, tudo­mányos szervezetére. Az idei egyesületi munka alap­ját a X. kongresszuson meghatározott tennivalók és a negyedik ötéves terv megyénkre vonatkozó fel­adatainak teljesítése képe­zik. Az idei események kö­zül kiemelte az egyesület bajai csoportjának még eb­ben a hónapban történő megalakulását. A mezőgaz­dasági ünnepi könyvhó­nap megnyitása az idén Kalocsán lesz. Kiskunfél­egyházán országos májli- batenyésztési tanácskozást rendeznek. Kécskeméten országos talajtani vándor- gyűlés lesz. Ezenkívül több zöldségtermesztéssel össze­függő témában rendeznek megyei tapasztalatcserét. Négy alkalommal belföldi, ugyancsak négy alkalom­mal külföldi tanulmányuta- kat szerveznek a nagy­üzemi szakemberek számá­ra. Az egyesület az idén ün egy bűnügyben, s tegyük hozzá; meglehetősen és sajnálatosan szokványos bűnügyben. Mert itt is, mint annyiszor, eléggé sablonosak a körülmények. Az utóbbi időben ugyanis — Iá tudna erre magyará­zatot adni? — Elszaporod­tak a feleségek sérelmére elkövetett emberöléseit, és azok kísérletei, vagy „leg­jobb esetben” a súlyos testi sértések. A megyei bíróság büntető bírái szin­te sorozatban tárgyalják az ilyen ügyeket, s minden ítélet indokolása egy-egy felkiáltójel: ne csak be­széljünk, tegyünk is vala­mi határozott intézkedést az alkoholizmus, a mér­téktelen ivás ellen. A büntetőbíró azon túl, hogy elítéli a tettest, nem sokat tehet, pedig talán ő az, aki legtöményebben látja, érzékeli mindazt, ami az alkoholizmussal nepli fennállásának 20. ev- s ütt ■ - k + fordulóját; Munkáját en- CgyUtt Jal’- annak- tragikus nek jegyében igyekszik ha­tékonyabbá, színvonalasab­bá tenni. Suba Sándor, az egyesü­let megyei titkára, a szer­vezeti életről adott átte­kintést. Elmondta, hogy a kilenc szakosztály és a két vidéki helyi csoport a me­kül. Az emberek tapasz- főgazdasági termelés^egész talatainak fokozottabb fél­használása előrehaladásunk lényeges feltétele. összefoglalva: hasznos | dezvényeken csaknem 7 ismeretekkel gazdagodtunk ezer ember vett részt. területét átfogja. Tavaly több mint 70 egyesületi megmozdulás volt. A ren­pénteken este. Érdeklődés­sel várjuk a tv hasonló jellegű műsorait. H. N. következménye. Hiszen eb­ben at ügyben is, az öt­gyermekes asszony halálá­ban is ott szivárgott, gő- zölgött az alkohol, köddel borítva be az otthon ma­gukra hagyott gyerekeket. A szülők nem tudtak, nem akartak mást látni ebben a „ködben”, mint önös kis érdekeiket, vélt, vagy iga­zi sérelmeiket, egymással szembeni hazudozásaikat. Patai János az ősi, primi­tív férfifölényt akarta meghonosítani a családban A tanácskozás végén ki- s- okkal, ok nélkül kékre­tüntették az egyesület leg- j zöldre verte Öt gyermeke jobb aktivistáit. I anyját, ha az „nem úgy” nézett rá, amikor részegen hazatántorgott. EZT BEDOBTA... NEM LEIIET azonban csupán . a férjet hibáztatni a nagy ivászatok miatt. Ebben gyakran társa volt a felesége, s addig a gye­rekek egymást etették, öl­töztették otthon a tanyá­ban. A Patai házaspár so­kat dolgozott, főleg szőlő- művelést vállaltak nap­számban. Szenvedélyüknek engedtek azonban, amikor a munkabért, a napszámot úgy kalkulálták, hogy an­nak döntő százalékát bor­ban kérték kiegyenlíteni. Gyakran előfordult, hogy két napi munkáért tíz li­ter bort és száz forintot kértek ketten. A bort még a szőlőben megitták, ,s ter­mészetesen este mái' ré­ZÁRÓRAKOR Here«’! A launó: — Most pedig, gyerekek, be­bizonyítom nektek a Pitago- rasz-tételt. — A kis Szergej a leghátsó pádból így szol: — Hát szükséges ez? Mi el­hisszük ünuek, tanító úr. s­— Nézd anyu. milyen sötét ennek a bácsinak az arca! — Persze, hogy sötét, hiszen néger. Tudod, az egész teste fekete. — A hasa is? •— Hát persze, hogy a has is. — Honnan tudod, Anyu? * — Ivanov miiven csoportho tartozik a pápaszemes kígyó — kérdi az iskolában a tanító. Rövid gondolkodás után a tanuló így válaszol: — a rövidlátók csoportjához. — Ne piruljon nyanya, nem magának savit <u ajánlat I szegen állítottak haza. Nem volt ritkaság az gém, hogy otthon ittak. Egy alkalommal — még a múlt nyáron — Patai Já­nos odahaza nagy ivásza- tot rendezett Kalló Ferenc nevű ismerősével. Patai berúgott és elaludt. Né­hány nap múlva Kalló egy kisebb társaságban, ahol Patai is jelen volt, azzal hencegett, hogy míg Patai János aludt, ő az asszony­nyal .. .és szó szerint meg­mondta mit csinált. Fer- sze ebből semmi nem volt igaz, s amikor Patai fe­lelősségre vonta a hazu- dozó Kallót, az bevallotta, ijedtében, hogy csak „vic­celt”. A gyanú azonban ott duruzsolt a férj fülében, s ezután gyakran szemrehá­nyást tett a feleségének. Augusztus elején is ezért verte meg a kerékpárpum­pával az asszonyt úgy, hogy annak eltört a csuk­lója. Orvoshoz nem ment Patai Jánosné, mert félt, hogy akkor a férje még jobban megveri. A TOVÁBBI napok ugyancsak ivások, vesze­kedések között teltek el. Elérkezett 1970. szeptem­ber 8, a bűncselekmény napja. Elekor Lakitelken egy ismerősnél vállalt munkát Patai János ég két öccse — bontásból szár­mazó téglát pucoltak. Dél­után az asszony is eljött segíteni, miután otthon a gyerekeket megetette. A munkabér itt is bor volt: tíz liter. De mire Patainé odaért, a három férfi már megitta a bort és újabb két liter ráadást kértek, s azt is elfogyasztották. Erő­sen ittas állapotban indul­tak haza az esti órákban, de útközben a három Pa­tai még két-két üveg sört is meglvott, aztán egy út­kereszteződésben elváltak. A házaspár haladt ta­nyája felé, de útközben összevesztek, és ismét szó­ba került Kalló kijelenté­se. Patai dühbe gurult és ököllel nekiesett az asz- szonynak, majd mikor az a földre került, rugdosta a fejét, az oldalát, később megtaposta. Ekkor érke­zett oda Patai Sándor, aki közben meggondolta ma­gát, s úgy határozott, hogy ette megy haza. — Mj történt a felesé­geddel? — kérdezte báty­jától. — Berúgott, Majd kia- lussza magát! — vetette oda hetykén a részeg Patai János és indítványozta, öccsének, menjenek haza. Így is történt. Hazamen­tek. s az eszméletlen asz- szonyt magára hagyták. Egy óra múlva azonban visszatértek, s a még min­dig eszméletlen Patainéf kerékpáron a tanyába ci­pelték. A szobában lefek­tették a földre, Patai Sán­dor hazament, a férj pedig bebújt az ágyba és béké­sen elaludt. Hajnalban az asszony vizet kért, de a férj nem adott neki. Reg­gelre Patai Jánosné meg­halt ... A FÉRJ persze hiába hazudozott a szomszédok­nak, az igazság hamar ki­derült. Letartóztatták. A gyerekeket állami gondo­zásba vették, a 29 éves asszonyt pedig eltemették. A megyei bíróság halma­zati büntetésként — ebben a már említett kartörés is benne van — 14 évj sza­badd'■'vesz1 ?=re ítélte Pa­tai Jánost. Az ítélet nem jogerős. G. S.

Next

/
Thumbnails
Contents