Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

trn. fanfeár 10, vasárnap t «Mal Egyik gyár sem mastoiia A Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyá­rában — az üzem fennálásának 100. évfordulójára — hatalmas felújító munka készült el. Szinte új kön­töst öltött a gyár, az új gépek termelékenyebbé teszik a munkát, korszerű tollfeldolgozó üzem is létesült. Fejlődik a vállalat megyénkben levő másik gyár­egysége, a kiskunhalasi is. Jelentősen növeli a telje­sítményt, hogy új csarnokkal bővül a soványbaromfit feldolgozó részleg. A kivitelezési munkák jövő év jú­nius végére fejeződnek be. A berendezéseket részben a kecskeméti testvérgyár szállítja. A beruházás összesen 16 millió forintba kerül. Az összeg nagyobb hányadán — 10 millió forintért — a termelékenységet közvetlenül fokozó gépeket vásárol­nak. Mindez alapot szolgáltat ahhoz, hogy az eddigi 1900 csirke helyett 3 ezret dolgozzanak fel óránként a munkások a kiskunhalasi gyárban. „fSTIKLAL, ISTIKLAL” Arab főiskolások között Kecskeméten menni Egymás szavába vágva etsző szél söpri, fújja — Pálmafús hazájukban jelzik tájékozottságukat az útról a havat. Az nem sok havat láthattak és Válaszaikat megörökítet- ' autóbusz-megállónál mégis hogy birják. tem jegyzetfüzetemben: várakozók fázósan toporog- __ Megszokták már, ne- Bartók Béla, Móricz Zsig­n ak: keményen fagy. Csak gyedik éve laknak nálunk, mond — hármán is —, bizonygatják, hogy milyen négy kreol ború, fekete Munkahelyemre, a Megyei Puskás Ferenc. Liszt Fe- gokat tanultak itt, müven szemű fiatalember beszél- Kórházba jövet naponta renc, II. Rákóczi Ferenc... jól érzik magukat, A taná­get vidáman Látszólag találkozom velük. Itt ta~ A hallgatag Iszmailhoz rok megkülönböztetett fi­nnt se torodnelc_ a hideg- riulnak a műszaki főisko- fordulok, aki az Eufrátesz gyelemmel foglalkoznak ve­folvó partjáról utazott kö- lük. Kádas! László főigaz­— Nem tudod, hogy zénk. őszinte. gató-helyettes és Filus meddig maradnak? Ho- A ___ __Károly nevét hallom sű­g el. Koros, bundás hölgy figyeli őket, majd fejcsó­válva szól barátnőjéhez. négyzetméter alapterületen formálódik a csarnok. (Pásztor Zoltán felvétele^ Technika a tanyasi iskolákért Tegnap délelőtt a megyei tanács nagytermében be­mutatták annak a műszaki berendezésnek a prototípu­sát, amely lehetővé teszi a villanyárammal nem ren­delkező tanyasi iskolákban a televízió és más techni­kai eszközök üzemelteté­sét. Mlinkó Tamás, Lovas Béla és Szemő György a készülék tervezői a me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács felhívásának eleget téve, azt a célt tar­tották szem előtt, hogy a rendkívül nagy költségek­kel villamosítható tanyasi iskolákban is üzemeltet­hessenek olyan berendezé­seket, amelyek 220 voltos váltóárammal működnek. Az invertár a 24 voltos akkumulátorok feszültségét 220 voltos váltóárammá alakítja. A telepek ener- giautánpótlását szélkere­kekkel vagy aggregátorok­kal lehet megoldani. Le­hetőség nyűik a berende­zés segítségével arra is, hogy a tanyasi iskolákban villanyhálózatot alakítsa­nak ki. Cs. K. gyan kerültek ide? Azt sem tudtam, jíjn. Orosz Lászlóra Feleletre nincs idő, be- M°éme^ün^etíR' wigy ®,ndréte J* szeretet­fut az 1-es autóbusz, meg- ‘ ’ Vagyola tel emlékeznek. Nemcsak a kezdődik a tülekedés. " ‘ magyar nyelvre _ tanítottak A henyél vetést h-vHaatva — És most? A többiek? minket — mondjak —, ha­a™ ÄSS 5STS «!«- “fj, » MW«« is punk olvasói is szívesen J^enk hazánkat. ^kis liallanának a Kecskeméten túlzással azt rs írhatnám: — Ügy tudom, hogy Mo- tanuló szír diákokróL r^!'d^fe.res!ü”., tanulmányoz- Earned Szeli — ő a legjobb SSSél aS:tanutó- tavaly megnő- Ket, at gazdasági elet ala- sűlt Magyar lányt vettfe­kulasat es valamennyire leségül; Papvid ^Izabellát Mások is udvarolhatnak. Ki marad itt Önök közül? László főigazga- eligazodnak hazánk szőve- tóhelyettes szervezte vényes történelmében is. ír: meg kérésemre talál­kozónkat. A tanári szobá­ban vártak. Tizenkettőn. Kedvesek, Otthonosan viselkednek. — Mit tudtak korábban hazánkról? Mohamed Rasid, azaz „Jóra vezető’’ Mohamed válaszol, Hama városá­ból. Szülei nyugdíjasok. — Petőfi, Jókai Mór- Színházba jámak-e? _ ^ _ {gy ud. Kórusban felelnek: ,,Bér- variasan Faiz Horani. — szerények, létünk van.” Raffay Sarol- A mi hazánknak szüksége átmenetileg az itteni csen­desebb élettel. — Gyor­san még egy nevet mond: József Attila. Mások is beleszólnak és egy-egy név felidézésével — Milyen feltételei vannak Kopra úrnak? — Feltételeim a következők; először is.. 26. — a magyarázat kézenfekvő, ön azt is említette, hogy a biorezgésszám-változtatás bárki számára köny- nyűszerrel megoldható. — Pontosan ez a helyzet. — Beszélt már valakinek erről a műveletről? — Még nem. — Nagyszerű. Kérem, ne is tegye. Gondolja meg, ez veszélyeztetné egész ügyintézési rendszerünket. Értel­mét veszítené az a hatalmas regisztrációs munka is, amelyet eddig végeztünk. Meginogna, felbomlana a gazdasági, szociális és egyéb irányú menedzselés. Kezd­ve attól, hogy kétségessé válna egyszerű telefonkap­csolatok megteremtése, közönséges üzenetközvetítés, az egyéni szolgáltatás, egészen a nagy volumenű keres­kedelmi és más ügyletek gyors, megbízható, írásos bi­zonylatok nélküli lebonyolításáig. Amennyiben kéré­sünknek eleget tesz, csak velünk közli a módszerét, nem ismerteti senkivel sem szóban, sem írásban, hogy anyagi kár ne érje, kiutaltatom önnek azt a honorá­riumot, amelyet a helyi lap fizetne érte. Ötven koro­nát. Nos? Hát a Törpére sok mindent lehet mondani, de hogy könnyelműen szórná a közpénzt, azt semmiképp. Egy hosszúujjú férfipulóver árán venné meg zseniális felfe­dezésemet! Ez a fukarság viszont megkönnyíti szá­momra, hogy nagyvonalú Gráll-lovag lehessek,-• Nem tartok igényt, a honoráriumra — jelentem ki. — Elvi szempontból. Magyar újságíró csak olyan pénzt vesz fel. amelyért keményen mgdolgozott. — Felnézek a mennyezetre, nem repedt meg, hja, a szo­lid dán építőművészet. — a bioreíigésszám megváltoz­tatásának módszerét díjmentesen magyarázom el ön- neek. És önön kívül csak egyetlen aarlesi lakosnak. Ügy, hogy az illetőnek előbb szent esküjét veszem, miszerint a titkot csak akkor hozza nyilvánosságra, ha ön nem tartaná be a feltételeimet. Személyes ellenőr­zést nem gyakorolhatok, hat óra húszkor ugyanis el- pöíögök a menetrendszerű hajóval. Áll az alku? Mint római katona a vártán, úgy áll őrt kis Erik a fészer oldalánál. Lábánál a fedeles kosár, a zsákot a melléhez szorítja feltehetően azért, hogy a két ha­talmas dog, Gorm és Helga ne köthessen közelebbi is­meretséget a cicával. —■ Minden rendben? —. kérdem. — Minden rendben. — Tessék, itt vannak a daxligyerekek. Mind a há­rom állatot épp oly ügyesen, ahogy elloptad, most gyorsan visszaszállítod. És ami történt, szigorú titok. Nem kérem rá a becsületszavadat, bátor és szilárd jellemű fiatalembernek ismertelek meg, fogadkozás nélkül is bízom benne, hogy nem árulsz el. Újból felizzanak a maxiszeplők az arcán, tekinteté­ből árad a boldogság és a büszke öröm. Azt gyanítom, hogy ez a mai nap tulajdonképpen nem is az én nagy napom, hanem inkább az övé. Következik a hagyományos kézszorítás, aztán a ko­sár, a zsák, a kölyök már nincs sehol. A fészerhez ballagok, elhúzom a reteszt. — Vége a rabságnak, fáradjanak ki a fényre, höl­gyeim és uraim; Elsőnek a szemüveges Ilse lép ki. Izgatottan néz körül. — Hol a fiú? Csak nem történt vele valami?! — Nincs semmi baja. Eltekintve attól, hogy elsza­kadt a nadrágja, és néhány karcolás van a kezén. Gondolom, ilyesmi már a múltban is előfordult nála, és a jövőben sem kizárt. Egyébként negyed órán belül itt lesz. Pompás fickó, kitűnően oldotta meg feladatát, büszkék lehetnek rá. Renate felé fordulok, alsó ajka beszíva, egész testé­ben remeg a kíváncsiságtól, bűvölő kék szemében ezer kérdőjel. —• Hogy vagy? — érdeklődöm. — Nem féltél a sö­tétben? Nekem ugrik, hátrálok, elkapja a fülemet, valósággal lóg rajtam. — Megöllek — sziszegi —, széttéplek, ha azonnal nem mondod meg, bevált-e az ötleted, vagy sem? — Ja, az ötletem?... Hát igen, azt hiszem, sike­rült ... Mondd, nem volna kedved fürödni egyet? ... Hű, ez fájt! Elrántom a fejem, ez a kis bestia majdnem lesza­kította a fülemet. És még azt mondják, hogy a dán nők nem temperamentumosak, túlságosan szelídek. Köszönöm szépen! {Vége következik^ ta művét emlegetik, meg van ránk. A Válasz őszinte és ha- ná«>st Kedvencük SasJo- jvu.ozot); A vendégdiákok zset' * nemcsak a gépgyártás, az automatizálás rejtelmeivel A rra leérem arab bará- ismerkedtek — hanem sa- taimat: idézzék fel ját, nyomatékos kérésükre _____ ___ __ azokat az órákat, ami- — a szocializmus építésé­M-ir äz elemiben mégtá- kor elhatározták, hogy Ma- nek elméleti és gyakorlati nultuk, hogy Budapest szép gyarországra jönnek tanul- problémáival, város, sok bor tereim itt ni- Mi adta az ötletet? KI Szenvedélyes lelkesedés- Ali Zidám, (Latakje beszélte rá őket erre a sei ismertetik Szíria újabb helységből) közbeszól. bosszú útra. történelmét. Papír, jegyzet — A tankönyvekben is — A szerájban jártam nélkül sorolják a demokra- megírták, hogy itt a nép — ’így Mohamed Rasid —, «kiw átalakulás áilomasa- kezében van a hatalom. A munkát kerestem. Az épü- (.A„ szocializmust építik. — Ba- leiben egymás mellett van p?k?an bz érettségiző diák rátunk egyébként fodrász a munkaügyi és a művelő- közül hatan a megyeszek- voít ég egy kikötőváros za- désl osztály irodája. Hír- helyen nem tudtak, hogy ját, nyüzsgését cserélte fel detményeiket közös táblára ^i^igyaromzag miniszter­átmenetileü az itteni csen- függesztik ki. Ott láttám a elnöke...) Közéleti aktív:­külföldi ösztöndíjaikról tá- tasban, tajekozottsagban jékoztató felhívást. tanulhatunk tőlük. Szeretik hazájukat. Ami- ' kor megkérdeztem, hogy —. 1967-ben. Arra em- mennyi az igazság a nők lékezem, hogy dél volt, adás-vételéről elterjedt hi­május első hete. Azonnal rekről, alig leplezik inge­elhatároztam, hogy jelent- rültségüket. Ügy viselked­kezem. Már gyermekko- nek mint mi, ha azt ha.ll­romban Európába vágy- juk nyugatiaktól, hogy itt tara. mindenki csikós kosztüm­Iszmail: Nekem is régi karikás os­álmom teljesült. Igaz, elő- nfP­ször orvosnak készültem. Az ot és íel. Az érettségi után nemvit- ^’su1„Szinabaf.P1?g tek el az NDK-ba. Most aak lyan ősidők, ahol sem reménykedtem. tobb asszony segít a ház korul! munkában, dolgozik Ali Zidán: Én 1962-ben a földeken, de mind álta- vógeztem el a középiskolát lánosabb az egynejűség. A A tv-nél dolgoztam. Ami- törvények igen szigorúak, kor államosították a na- s kevesebb a válás, mint gyobb gyárakat, engem is Magyarországon. A ’ tulaj- oda küldtek, osztályvezető- donos örömével beszélnek nek. 1967 tavaszán vizsgáz- az állami irányítással mú­lattak bennünket Damasz- ködő gyárakról, a szövet- kuszban. Talán, ha minden kezeti mozgalom kezdeti hatodik megfelelt a föltéte- lépéseiről, az iskolahálózat leknek. Akik eljöttünk, bővüléséről. Mindezt — űj- mind egyszerű emberek ra és újra bizonygatják — vagyunk. Sóira sem felej- a felszabadulásnak kö-zön- tem; május 17-én indul- hetik. Istiklal, istiklal —, tunk szerdai napon Alep- ez az ő április neeyediké- póból. Egy napot csatan- jük. talán legnagyobb nem- goltunk Isztambulban, de zetí ünnepük, vasárnap reggel már a Keleti pályaudvaron vol­tunk. Kicsit zavartan elhallgat, H álásak mindazért amit itt kaptak, a szeré­téiért Szerény ösztön­csak biztatásomra folytat- díjukból 6k 5s segítették ^ árvízkárosultakat, s időn­— Senki sem várt ben- ként társadalmi munkát is nünket az állomáson. Majd vállalnak. De odahaza, Szí- összeestünk az éhségtől, riában. a szegény emberek Végül a rendőrség segí- pártján harcolva, a hala- tett, ők nyomozták ki, dás erőit segítve kívánják hogy hová is kell men- bebizonyítani, hogy mél­nünk. tók voltak népük és a nia­Észreveszik bosszúság©- SJ’ar vendéglátók, tanáraik mat. Said Salem (nevének bizalmára, megfelelően jó kedélyű, Néhány hónap múltán friss, egészséges) megnyug- végzett üzemmérnökökként tat. dolgoznak a szír köztársa­— A mi minisztériumunk ®^Sban, de soha. soha nem volt a hibás. Elfelejtettek feledik így mondiák — táviratozni. Először Sze- Magyarországot, Kecske- gedre mentünk. 1967 szép- mrt., , , .. , ,, temberében rejtik. Kecdbaméte* ütadar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents