Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
mi. Január 1, péntek K. itléal ARCKÉP Agitáltam és hegedültem — Nincs itthon Józsi bácsi kedveském! Azt mondta bemegy a központba valami ügyben. Elköszöntem. Lusztig József felesége felhúzta a boltajtó redőnyét. Kinyitott Asszonyok jöttek velem szembe a keskeny betonjárdán és beléptek a boltba. Jánoshalma község központjában kismotort kerestem, szürkét. Lusztig Józsefet az ÁFÉSZ üzemi párttitkárát így lehet megtalálni. Ahol a motor áll, a közelben tartózkodik gazdája is- így igazítottak útba az emberek. Rövidesen megtaláltam és beszélgetésre invitáltam — más csendes hely nem lévén — a közeli presszó egyik sarokasztalához. — Tudja fiatal barátom, nehéz huszonöt évről kutyafuttában beszélni. Levette szemüvegét, zsebkendőjével letörölte a párásod ást. Mozdulatából érzetem a tétovázást, hogy mit is mondjon 25 éves propagandista múltjáról, ami fontos, hisz erről a hosszú időről könyvet lehetne írni. Folytatta. — Elmondok egy-két lényeges eseményt életemből és meglátjuk, hogy mire kíváncsi még? Idekívánkozik az ' életrajzomból annyi, hogy 1945-ben léptem a pártba. Már az év végén szemináriumokat vezettem. Megtartottam az előadást, majd fogtam a hegedűt és játszottam a zenekarban. Talán el sem hiszi, de így indultunk. Nem tudtak az emberek a pártról jóformán semmit. Hogy tudjanak, ahhoz kellett a muzsika is. Eljöttek. megértették mát akarunk, utána szórakoztak. „Ötvenegyben” léptem a tsz-be. Akkoriban a parasztemberekkel megértetni a közös munka előnyét nem volt olyan egyszerű. Hamarosan rájöttem arra, hogy a brossurák magasröptű szövegére nem kíváncsiak. Azokat úgy kellett elmondani, hogy megértsék miként oldják meg problémáikat és nekik mit kell tenniük, hogy sikerüljön is felszámolni a bajokat. A propagandamunkát már akkor sem lehetett csak puszta kötelességből elvégezni, ezt higyje el nekem. Többet igényelt az emberből. A közös gondokkal úgy lehetett foglalkozni. ha figyelt valaki az egyes ember gondjára. Bizalom csak így volt. Mindenkit ismertem a faluban és a nehézségekből nekem is kijutott így nem ülhettem soha magas lovon. Szerintem ez dönti el, hogy a propagandista jó munkát végezhet, vagy nem • Ennek a magatartásnak az eredménye volt, hogy az általa vezetett csoportokban a politikai oktatásokról nem maradoztak el. Olyan év is akadt, hogy többen végeztek, mint amennyien elkezdték. Az elmúlt esztendőben jó munkájuk eredményeként jutalomkiránduláson vettek rését a Dunakanyarban. Lusztig József húsz éve boltvezető a községben, emellett a megyei lap tudósítója, a legutóbbi választások óta pedig az ÁFÉSZ üzemi párttitkára. Népszerű ember. Bizalommal vannak iránta. Csaté Károly 19. — Megint világgá ment? , — Persze. Búcsúlevelet is hagyott. Minthogy a rábízott feladatot nem tudta teljesíteni, nem jelezte idejében az ellenség közeledtét, nem érdemli meg a bizalmunkat, elbujdosik. — Arról van szó — fordul felém Renate kacagva —, hogy ez a Kis Erik igencsak önérzetes legény ke, valóságos spártai jellem. Ha hibát követ el, szigorúan megbünteti magát. Havonta legalább egyszer világgá megy. Ilyenkor a fél város őt hajkurássza. Ha ne*n is találják meg, azért vacsorára mindig előkerül. Spártai jellem, de enni is nagyon szeret. Hans ellöki magát a faltól, odagurul hozzánk. — Ezt elhoztam — nyújtja a tálkámat —, miért fáradna még vissza érte? Tessék, még előzékeny, figyelmes is. azt is megnehezíti, hogy nyugodt lélekkel gyűlöljem! Nehézkesen ő is letelepedik a gyepre, hja, a pocak ... — A kibernetikának egyik válfaja — kezdi átmenet nélkül — az élő szervezetnek e tudományág szempontjából való vizsgálatával foglalkozik. Ez a biológiai kibernetika. Tanulmányozza az élő szervezetekben végbemenő életfolyamatok tudatos és nem tudatos, azaz vegetatív szabályozását. Nos, az öreg profnak sikerült egy olyan készüléket konstruálni, amely megszorításokkal ugyan, de utánozni képes bizonyos emberi képességeket. Ezek közül a legfontosabb az önfejlesztő potenciál. — Az micsoda? — szakítom rögtön félbe, mert azt már megtanultam, hogy ha menetközben nem magyaráztatok meg magamnak bizonyos fogalmakat, jön a fej görcs. — Egyszerűen azt jelenti, hogy a Törpe nemcsak azoknak a feladatoknak a megoldására alkalmas, amelyeket előzőleg a programozója betáplált, hanem • 9 9 Megyei téli tárlat, 1970 Lapozgatom a megyei téli tárlat vendégkönyvét. A dicsérő, elismerő bejegyzéseket ritkán szakítja meg egy-egy korholó, elmarasztaló észrevétel. A látogatók általában csendes elégedettséggel távoznak a Katona József Múzeumból Gyorsan hazatérnek, mennek munkájuk után, s az épület előtti parkban nem vitatkoznak lelkesen- bosszú an a kiállítás egészéről vagy egyik-másik bemutatott műről. Az ízléses meghívón huszonkét művész neve szereped, és nyolcvanhat alkotás címe. Szűkebb hazánk festői, szobrászai, grafikusai közös tárlaton régen szerepeitek ilyen nagy szántban. Játsszunk egy pillanatra a számokkal! Kiskunfélegyháza kivételével valamennyi városunk .képviseltette magát”. A Sugovi- ca-partiak közül többen sajnálatosan távol maradtak és így alakult ki a kecskemétiek erős túlsúlya. A kiállítók 60 százaléka a megyeszékhelyen lakik. A hat falun élő és a két kalocsai művész jelentkezése örvendetes esemény; új színeket hoztak. Remélhető, hogy lakóhelyükön újabb tehetségeket fedeznék féL, segítenek újabb képzőművészeti központokat teremteni. A beküldőét műveknek valamivel több mint a felét fogadta ed a zsűri, ösz- szesen negyvenhat festményt, tizenkét grafikát, tizennégy akvarellt és ugyanennyi kisplasztikát (érmet, szobrot). Mondanunk sem kell, hogy ez a tárlat — mint minden hasonló rendezvény — pontatlanul tükrözi az adott területet, hiszen a művek kiválasztásánál szükségszerűen közrejátszik a bíráló bizottság „beállítottsága”. Néhány művész korábbi — vélt, vagy túlkompenzált — egyéni sérelem miatt nem is válaszolt a felkérésre. Diószegi Balázs legjobb műveit önálló pesti kiállításán szerepeltette. Ismerem a rendezőség szempontjait: Bács-Kiskun megyében az országos átlagnál kevesebb művész tagja a Képzőművészeti Alapnak, s a Szövetségnek Végső soron az életművek értékét nem az egyesülethez, testülethez tartozás ténye határozza meg; csakis a művek önsúlya Egy város. megye festészetének, szobrászaténak színvonalát a szakma elsősorban mégis a „minősített” alkotók számán méri. A kritikusok, a különféle vásárlási, munkaelosztó bizottságok tagjai főként rájuk számítanak. A megyei tanács művelődési osztálya — többek között — ezért is szorgalRaffai-ősbemutató Megkezdődtek Raffai Sarolta: Utolsó tét című müvének próbái a Budapesti Katona József Színházban. A megyénkben élő írónő új alkotása napjainkban játszódó családi dráma. Az ősbemutatóra január 22-én kerül sor. A főbb szerepeket Mészáros Ági, Kálmán György és Ronyecz Mária alakítja. A művet a Kecskeméti Katona József Színház ú bemutatja. feladatok végrehajtása nyomán szerzett tapasztalatok felhaszmálásval módosíthatja, javíthatja, újakkal egészítheti ki feladatkörét. Azaz nemcsak ő befolyásolja tevékenységével, a környezetét, hanem folyamatosan lépést igyekszik tartani részben az ő működése folytán i® változó környezettel, önmagában véve ez nem új felfedezés, ez a kibernetika egyik sajátossága. Minőségi ugrást a mi esetünkben az jelent, hogy a Törpe egy hatalmas automata-hálózat parancsnoki pontján, egy gyárváros életének, fejlődésének szinte mindenoldalú ismeretével rendelkezve működteti ezt a bizonyos önfejlesztő készséget. — Nem mondana erre egy-két gyakorlati példát? Akkor könnyebben megérteném. — Kérem. Lárauk csak... Talán észrevette már, hogy Aarlesben nincs telefonkészülék. — Hogyne, feltűnt nékem. A Törpe szereltette le őket. Rájött ugyanis, hogy a lcibaut-hálózat mellett ez nem gazdaságos, emellett kezdetleges is. Sokkal egyszerűbb, ha az, aki telefonálni akar, beáll vagy beül a lila körbe, közli, hogy kivel akar beszélni, és a kibaut pillanatok alatt megteremti az összeköttetést. Ha a hívott fél nem tartózkodik a helyszínen, az automata meg tudja mondani, hogy hol van, feltéve, ha az illető bejelentette neki, vagy az automata valahol énékeli a jelenlétét. Ezenkívül tárolhatja is az üzenetet, amelyet aztán pontosan tovább ad az illetőnek, amint az visszatér. Nálunk most már nincs téves kapcsolás, vonalbontás, áthallás, kábelbeázás, huzalszakadás, satöbbi, mert a beszélgetések rádióhullámok segítségével bonyolódnak le. A hagyományos telefonnak mindössze az interurbán kapcsolásoknál van részleges szerepe. Végeredményben tehát a Törpe hasznosan járt el, ez az intézkedése a lakosság egyetértésével találkozott. Igaz, egyeseknek nem tetszik, hogy ilyen körülmények között, például, nem tagadhatják le magukat, ha valamelyik ismerősük, barátjuk beszélni szeretne velük. Előfordult, hogy valaki haragjában seprűvel verte le a falról a kibau- tot Elhallgat, Renára pislog. Követem a tekintetét. A lány arcának színe mint a főtt ráké. Halleluja, szép a világ, gyönyörű az élet! Ez a tündér Harisnak csak az eszét tiszteli, de nem szerelmes belé! Sőt, seprűt ragad, ha a vörösképű zaklatja. Most szinte sajnálom a szerencsétlen fickót. Tulajdonképpen nem is olyan ellenszenves. (Folytatjuk} I mazta a fiatalabb korosztá- I lyok, a tagsági .könyvre” érdemes középkorúak részvételét. A felvételt ugyanis nyilvános tárlatoktól teszik függővé. Ez a rokonszenves és méltányos elgondolás a zsűrit olykor-olykor engedékenységre csábította. Egyértelműbb elismeréssel szólhatnánk a látottakról, ha öt-hat gyenge, alapvető mesterségbeli problémákkal küszködő művet nem engedtek volna át a „szűrőn”. A majd negyedszázada működő bajai kolóniát kivéve állandó művésztelep nincs megyénkben. (A kecskeméti alkotóház.) A múltban erős, kisugárzó egyéniségek csak elvétve s rövid ideig éltek ezen a tájon, a tanítványok seregén keresztül nem befolyásolják a helyi piktúrát, szobrászatot. Rudnayt és Révészt lehetne kivételként említeni, ám ők is idős karukban költöztek ide. A mostani kiállítás is tanúsítja, hogy a hódmezővásárhelyihez, Baranya megyeihez hasonló, a művészek egy részét azonos törekvések lobogójához tömörítő iskoláról nem beszélhetünk. Megállapításunk természetesen az adott helyzetet rögzíti, s nem minősíti. A világért sem noszogatjuk a festőket arra, hogy az ötvenes években divatos „szocialista életképeket” pingáljanak, dagadó izmú traktorosokat, pitykés juhászokat. Azonban a Kiskunság, az itt és most élő emberek gondja, öröme, a mind bonyolultabb világ, az átalakuló táj sajátos hangulata, a folklór gazdagsága a mostaninál nagyobb figyelmet érdemel. A legjobb eredmények, hagyományok átvétele, tiszteletben tartása mellett céltudatosabban kellene törekedni megkülönböztető tartalmi és stiláris jegyek, jellegzetességek kialakítására. A múzeum termeiben sétálva, nézelődve nem véletlenül jutottak eszembe ezek a gondolatok. A művészek túlnyomó többsége gondosan megmunkált, míves alkotásokkal vesz részt a tárlaton, kellő mesterségbeli tudásról tesz tanúságot, tetszetős képeket, szobrokat produkál. Elsdetettség, elnagyoltság — mint említettük — csak elvétve tapasztalható. De hiányoznak a vallomásos művek. Többen rutinnal álcázzák az alkotásaikból hiányzó mélységeket és magasságokat, csak ritkán érezzük az ösztönző élmény sodrását. A régebbi kiállítók általában a korábbinál jobb színvonalon mutatkoznak be, noha ugrásszerű fejlődésről nem szólhatunk. A teljesség igénye nélkül néhány példa. A tartalom és a kifejezési eszközök egysége jellemzi B. Mikii Ferenc — jó érzékkel — főhelyen elhelyezett művét. A vízivilágot idéző zöldek sejtelmessége, a konkrét tárgyi környezet egyszerre elvontságot, időtlenséget és helyi, jelenben is érvényes aktualitást ad az örömet sugárzó olajképnek. Goór Imrét, a kísérletező művészek között tartják számon. Többen kifogásolták, hogy spekulatív útkeresésének állomásain túlságosan érződött az éppen tanulmányozott művész szín- és formavilága. Magunk némi1 fenntartással fogadtuk ezeket a nézetekét és az elkényelmesedett, csupán a megszerzett középszerű pozíció megtartására, az elsajátított eszközök óvatos variálására szorítkozó művészeti életünkben aggodalmas érdeklődéssel figyeltük a növekedésért, a teljesebb kifejezési lehetőségekért folytatott küzdelmét. Most bemutatott művei a benne bízókat igazolják. Bozsó János az utóbbi években szétnézett az országban. Festményeivel mintegy birtokba vette hazánk szép vidékeit, de egy pillanatra sem feledi alföldiségét. Most is megcsodáltuk azt a képességét, ahogyan egy-egy ajtóra, ablakra eső fénysugárral, a lilásan lappangó viharral a szürke, jellegtelen városi és természeti tájat dinamikusan, izgalmasan ábrázolja. Palkó József művei a kiállítás kellemes meglepetései közé tartoznak. „Megfiatalodott”. Kulturáltan közvetíti friss impresszióit Kalmár Sándorné fegyelmezett, a lényegre összpontosító mcmotipiái nagy átélő készségről tanúskodnak. Palkó Pál metszetei nagy közönségsikert arattak, főként a fiatalság körében. Óva intjük a tehetséges ifjút az elismerő szavak túlértékelésétől. Nehéz, mutatós témáit olykor látványos felszínességgel közelítette meg. Pálffy Gusztáv arra törekszik, hogy jelképpé sűrítse gondolatait, szobraiban mintegy megszólaltasson elvont gondolatokat, de ugyanakkor kibontsa, feltárja az anyagban fejlő szépségeket. Elismeréssel említhetjük Kiss J. Zoltán technikai felkészültségről tanúskodó akvarelljét, bár néha „túlírja” témáit, valamint Kovács László sajátos hangulatot árasztó diópác munkáit. Faluhelyi József, Gát Sándor, Kun István, Diószegi Balázs, Weintráger Adolf, Marostordai Anna, munkái, Imre Gábor plakettjei jól reprezentálják alkotóikat örülünk Bogi Béla, Balanyi Károly, Ba- loghné Boros Ilona. Báron László, Honti László, Szalontai György, Szappanos István, Schnur József „jelenlétének”. Ifj. Eber Sándor és Fuchs József szokott színvonalukon szerepelnek. A Képzőművészeti Alap vezetői — mintegy elismerve a tárlat színvonalát — lehetővé teszik, hogy 1972-ben a fővárosban is bemutassák az akkori megyei kiállítást. A bizalom kötelez. Nem elégedhetünk meg a képzőművészeti életben elfoglalt helyünkkel. A megyei és több helyi tanács az utóbbi időben örvendetesen segíti az alkotókat De ők csak kedvezőbb körülményeket teremthetnek. A festőknek, szobrászoknak kell egyre magasabbra helyezni a mércét. S ha próbálkozásaik közben nem felejtik Dési Huber szép szavait, az eredmény nem maradhat el. ..Dolgozni kell, keresni, kutatni, s közben a szocialista művészet valahogy megszületik. A mi munkánk tehát ennyi: tanulmányozni, felszívni a festészet eddigi eredményeit, kutatni a mesterség aktuális problémáit és átélni a világnak, társadalomnak, természetnek azt a részét, amellyel egynek érezzük magunkat és amelyet kifejezni kívánunk.” ^ Holtai Nándor
