Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 4. szám
<• oldal 1971. január 6, szerda Autópiac Hűvös ünnepnap délelőtt. A hónap utolsó vasárnapja, a rendszeres kecskeméti autóvásáré. A látogatók fázósan tapossák a szürke havat a Műkert csupasz fái alatt. A sétányok mellett, ahol tavasszal a fű zöldell — most gépkocsik, öreg — fiatal, megrozsdált — csillogó, mint az emberek akik kínálják vagy mustrálgatják őket. Azt mondják, a kocsi magához idomítja tulajdonosát, a gazda pedig autóját formálja képe mására. A kölcsönös egymásrahatás itt jól lemérhető, az adás-vételen. Piros Moszkvics áll egy kissé csálén az egyik fa tövében. A terep lejtős, talán ez okozza látható bizonytalanságát. Szélvédő üvege mögött a cédula szűkszavú, de kifejező: ,,37 000 km = 64 000,— forint.” Jól megtermett gazdája hetykén támaszkodik a fatörzshöz és egykedvűen, szo- tyolázik. — Aztán, mi baja szegénynek? — kérdezi egy bekecses ember a tulajdonostól. — Ennek? ... Semmi az égvilágon. — löki vissza sértődötten a szavakat félvállról amaz. — Nem rokkant meg a sok szőlőben, amit hordott vele? — Nem rs látott ez még olyat. Én italboltvezető vagyok. Az öreg kocsik bölcsen, tapasztalatokkal terhes egykedvűséggel méláznak fiatal társaik között. Hosszú orrú, házilag kékre mázolt BMV. Motorháza nyitva, és a hengerek szemrehányó — Hatvanlóerős volt valamikor, hathengeres, gyártási éve 1948 körül lehet. Tizennégyezret kér érte a pasas, de szerintem már hétért is odaadná, csak elvinné valaki. Barátja megvakarja az állát. — Gondolod, ér ez any- nyit, mint egy alig használt Pannónia? ... A kérdésen azután hosz- szasan tűnődnek. Egyesek hivalkodva, vélt értékük büszke- tudatában, táblákon hirdetik árukat, mások hallgatnak róla, tulajdonosuk is csak csendes szemérmességgel suttogja; mire taksálja a kocsit. A kikiáltási ár mindig maximált. De ellentétben az árverésekkel. a vásárlók itt kivétel nélkül lefelé „licitálnak”. Egy megkopott, kékeszöld Skodát a kiírás ötvenezerre tart. Ballonkabátos fiatal férfi hajol be az ablakán. — Most már komolyan mondja meg mester, hogy mennyit kér érte, mert érdekelne a dolog. — Nem lá*ja a cédulát?... — hallatszik a kocsiból. — Hogyne látnám. De azt hittem, hogy viccel — mondja a komoly szándékú vevő, és fejcsóválva megy tovább. piac helyzetéről kívánnak tájékozódni Ha valahol komoly vásár ígérkezik, ott a kíváncsiak gyorsan gyűrűt alkotnak az alkudozók körül. Mivel a közhangulat nem kedvez az eladóknak, azok sem szeretik a nyilvánosságot. Az árusokat a magas ár kényszerképzete bántja, a vevőt pedig az, hogy a többiek enyhén szólva baleknak nézik. Vadonatúj, méregzöld IE rendszámú Wartburg turistából bőrkabátos fekete férfi néz megvetéssel a kocsija körül csoportosulókra, akik annak előnyeiről beszélgetnek. Egyszer valaki megkérdezi. — Aztán mennyire tartja? — Száztizenöt — így a lakonikus válasz. — Az igazán szép pénz. még annak is, aki nem az utcasarkon talál ja... — vélekedik az egyik nézelődő — és nem tudni miért, a kocsi és gazdája csakhamar magára marad. Úgy tudom, ez évben már több mint negyvenezer új gépkocsi érkezik hazánkba — és talál gyorsan gazdájára Kíváncsi vagyok, a használtautó-piacokon mikor következik az a „csőd”, mely a nyugati tőrzsdéken gyakori. Amikor a tulajdonosok egyszercsak már nem tudják eladni használt Trabant, Wartburg, Skoda és egyéb kocsijaikat magasabb áron, mint amennyiért új- korukbaan megszerezték — a kispénzűek rovására. Lakásépítés — vállalati támogatással nyikorgással zsörtölődnek a ' tosulások keletkeznek szün- hűtőrács mögött. Fiatalok ; télén és oszlanak szét megállják körül. Egyikük em- lepő gyorsasággal. Kevés az lékezetből sorolja adatait. I „igazi” vevő, sokan csak a Az autóvásár sajátos hangulatot áraszt. Azt hiszem, a tökmag- és a szo- tyolaárusok bonyolítják le a legnagyobb üzletet. Fölismerték ugyanis, • hogy autót fitymálni leginkább ! Amikor a gépkocsikiutalá rágcsálás közepette lehet, j sok papírlapjai majd nem miközben a héjat az ember i ezer forintokért cserélnek szenvtelen arckifejezéssel í gazdát... És akik most pöködi ' a tárgyalópartner j gyakorta ott láthatók az ország különböző autópiacain — és adnak, vesznek is minden alkalommal — ezt a „kiegészítő jövedelmet” mikor lesznek majd kénylába elé. Kisebb-nagyobb csopor„Jol nevelt99 új paprikafajták A szegedi kutatóintézetben két új fűszerpaprikafajtát nemesítettek ki. Mindkettő bevált a nagyüzemi próbatermesztésben. Az egyik a Szegedi F— 03-as, államilag előzetesen elismert csípős i'őszerpap- rika a rendkívül viszontagságos 1970-es esztendőben is jól vizsgázott. Az ismert fajtáknál azért előnyösebb, mert terméshozama állandó, festéktartalma pedig mintegy 30 százalékkal magasabb. A csípősségmentes paprikafajták között a legújabb az SZ—16-os. Az eddigieknél koraibb érésű és első szedéskor 40—50 százalékkal nagyobb termést ad. Ez azért rendkívül előnyös, mert az október eleji őszi fagyok a második, illetve a harmadik szedést már veszélyeztethetik. Festéktartalma is lényegesen magasabb a köztermesztósben levő fajLAKAS. Egyetlen, ötbetűs szócska, s mégis, viták, szenvedélyek, keservek, s örömök fűződnek hozzá. Viták. Szakkörökben és a társadalom minden rétegében arról, milyen úton, módon lehetne a lakáskérdés megoldását szolgáló erőforrásokat bővíteni, ésszerűbben felhasználni. Szenvedélyek, amelyekben jót akarás, józanság, s naivitás, irrealitás vegyül. Keservek. Más kapott, én még nem kaptam. ök szebbet kaptak, nagyobbat. Örömök. Elkészült, fölépült a lakás. Mi hová kerüljön, milyen bútor kellene, miként teremtsük meg a falak között tárgyak és emberek harmóniáját... A negyedik ötéves tervben — a törvény szavaival — „mintegy 400 ezer lakást kell megépíteni. Ebből 180—200. ezret központi állami és vállalati forrásokból.” telenek egyéb úton-módon — netalán hasznosabb tevékenységre késztetve — megszerezni. És akkor majd talán az , autóvásár is máshova lcöl- j tözik. Ráébrednek az ille- \ I tékesek, hogy a Műkert fái. ! | bokrai, a pázsit nem a gén- j Ságok kapnak, amelyeknél ! k0(?ikat hatott szolgálni a legkedvezőbbek a ter- j ~ hanem nz embereket, melési feltételek. pavlovits Miklós A VÁLLALATOKNAK 1968 óta van törvényes módjuk arra — a korábbi években a jogszabályok nem nyitottak ilyen lehetőséget —, hogy pénzzel, s más módon támogassák dolgozóik lakásproblémáinak megoldását. Mint legtöbb új, ez is nehezen nyer polgárjogot a gyakorlatban, a lehetőség s a tényleges cselekvés összhangja még nem teremtődött meg. Igaz, három esztendő alatt fokozatosan nőtt a vállalatok által ilyen célra fordított összeg — a meghatározott rendeltetésű pénzbeni juttatásoknak alig hat százalékát tette ki 1968-ban, míg a következő évben a húsz százalékot közelítette meg —, de tény; a lakásépítés vállalati támogatása, mind módszerként, mind formaként, gyermekcipőben jár. Sok minden közrejátszik ebben. A vállalati szemlélet éppúgy, mint a jogszabályok merevsége, a gyakorlat nehézkessége. Példa sok, és sokféle akad. Van vállalat, amely százezer forint lakásépítési hozzájárulást fizet ki egy-egy arra érdemes műszakinak, szakmunkásnak, ha az illető szerződésben kötelezi magát, hogy húsz évig a gyárban marad. Másutt a tanácsnak utal át tekintélyes summát a gyár, amelynek fejében meghatározott számú lakás bérlőit dolgozói közül jelölheti ki. A harmadik helyen kamatmentes, hosszúlejáratú hitelt adnak, van, ahol a pénzen túl ingyenes fuvarral, bontási anyaggal toldják meg a segítséget. Találni példát arra is, hogy maga a vállalat, saját kezelésében építette a lakásokat, a jövendő tulajdonosok aktív, s nagymértékű közreműködésével. A példák sokfélék. Éz örvendetes. A gond ott van, hogy — szemben a szokásossal — a takaró tovább ér, mint ameddig nyújtóznak a vállalatok, s ott, hogy a lakásépítés vállalati támogatása ma még esetleges, rendszerbe alig foglalható, s több tekintetben jogilag nem egyértelműen tisztázott, A kiindulópont viszont világos. A párt Központi Bizottsága, s a kormánv 1970. április 16-i együttes ülésén hozott határozat a lakásépítés fejlesztésére, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerére, kimondja; „Az állami és magánlakásépítés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igények közötti feszültségek csökkentését, a fennálló társadalmi és szociális problémák megoldását. Ennek érdekében növelni kell a központi költségvetés lakásépítésre fordítandó eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a lakosság erőforrásainak bevonását a lakáskérdés megoldásába.” Témánknál maradva: a vállalati erőforrások fokozott igénybevétele a lakásépítésnél nemcsak társadalmi szükségszerűség, hanem növekvő jelentőségű tényező az életszínvonal-politikában is. Tehát a dolgozók megtartásában, újak szerzésében, a munkaerő összetételének minőségi javításában, a törzsgárda megszilárdításában. Ehhez természetesen nem elegendő a vállalatok jószándéka. Sőt, még pénze sem. A műszaki, szervezeti feltételek javítása, bővítése is elengedhetetlen. S ez utóbbiakat tekintve, rengeteg a tennivaló. A LEGEGYSZERŰBB megoldás kétségtelenül az, amikor a vállalat meghatározott összeget fizet ki dolgozójának, kamatmentes kölcsönként, írásban rögzített törlesztési feltételek mellett. A vállalat pénzt adott, a többi már az építkező, építtető dolga. Jóval bonyolultabb, ha megértve a nehézségeket, a vállalat lép az egyéni építkezők helyébe, magára vállalva a kivitelezés gondját. Seregnyi engedélyeztetés, vállalkozó utáni futkosás, anyaghiány miatti idegeskedés, az építés műszaki ellenőrzése, mi tagadás — a tapasztalatok is ezt^igazolják — külön apparátust kíván, aminek terhét nem szívesen vállalják. A tanácsok és a vállalatok együttműködése sem zökkenőmentes, hfert a pénz átutalása a legkevésebb. Utána — ezt is tapasztalatok tükrözik — kezdődnek a viták az épület helyéről, típusáról, felszereltségéről, a sokféle kívánalom egyeztetéséről, s mire a lakók beköltöznek, az érintettek úgy érzik, torkig vannak az egésszel, s soha többé nem vágnak neki ilyesminek. NEM KÖNNYŰ tehát a lakásépítés vállalati támogatása ma még Magyarázat ez arra is, miért marad meg — nem lekicsinylendő — pénz a támogatásra felhasználható összegből. Magyarázat, de; nem mentség! Több kezdeményezésre, bátorságra, önállóságra van szükség. A formák — például a szövetkezeti lakások építése esetén — bővítésére, az elölaka- rékosság s a vállalati hozzájárulás észszerűbb összekapcsolására, s ugyanakkor a törvényi, jogi rendezés meggyorsítására. Ahogy elengedhetetlen az építési előkészületek. s maga az építés szervezeti feltételeinek mainál rugalmasabb kezelése is. A lakásépítés vállalati támogatása tehát fontos ügyünk. Legyen tehát valóban az, mindenki számára, minden tekintetben. Akár segíteni, bátorítani, akár ha — cselekedni kell...! M O. A jó modor három diadala \f alaki a sarkamba ta- posást legalább egy goroin- * posott. Egészen pon tosan; taposásban végződő lépéstől eredt az a fájdalom, amit a sarkamban éreztem. Ilyenkor szoktunk megbasággal viszonozzam. Hogy aztán mégse tituláltam az ismeretlent lépegető exkavátornak, vagy hályogos szemű tapírnak, abban magam is a jó mo■C 1 ji _• • r i »1 dUUdll 15 d JU 1I1U d ór diadalát ünnepelném. Ilyenkor szoktuk elfelejte- , megbánást és a bo- ni, hogy az emberi együtt- " élés előnyeihez mérve az együttélés hátrányai eltörpülnek. Ilyenkor feledkezünk meg arról, hogy fejünk búbjától a sarkunkig kiszolgáltatva egymásnak, inkább örülnünk kellene. ., . . amikor embertársaink csak io ° 01 ' csánatért esdeklő tekintetet egy bikanyakú, dagadó iz- mú kolosszus sugározta rám két méter körüli magasságból. Akkor Is megoo- csátottam volna neki. hogyha hírből sem ismerem a ..Nem történt semmi” a sarkunkba lépnek, hiszen ugyanannyi erővel főbe is mondtam sietve és odébb iákénál. Mivel egyszerre üthetnének vagy farba rúg- mentem, hogy rágyújtsam nagy termést ad, a tudó- . hatnának bennünket. Az ismeretlen azonban mányos kutatók lehetsé- ! Ez aranyigazságok nekem utánam jött, cigaretgesnek tartják, hegy majd Í9 csak később jutottak tával kínált, tüzet adott, s gépi szedésre is alkalmas-j eszembe. Akkor és ott, a azt kezdte magyaráz”' nak bizonyul. Mindkét új, híradó utáni szünetben, a hogy nem láthatott a fü szegedi nemesítésű fűszer- j mozi előcsarnokában bősz- gönytől. azért lépett a sa; paprika magjából az első j szús és fájdalmas képpel kamba. Roppant sajnálja a esztendőben azok a gazda- fordultam meg, hogy a ta- dolgot, teljesen megérti haragomat, de nagyon kér. mégse haragudjak, mert igazán véletlen volt — és még esdeklőbben nézett rám, mint előzőleg. „Nem történt semmi” — nyugtattam meg újból, de immár őszintén, mert tapasztalatból tudtam, hogy az ilyen bikanyakú, dagadó izmú embertársak nemhogy őszinte megbánástól indíttatva nem. de még udvariasságból sem igen mondják ki a pardont, amikor meglöknek, lefröcskölnek, letaposnak, felborítanak bennünket. átlagosakat, alacsonyakat. gyengéket, vékony nyakúnkat. Ne csodálkozzanak hát. hogy egyik percről a másikra rokonszenves lett nekem az óriásoknak e mintapéldánya, e Bűnbánó Herkules, aki a büfébe is utánam jött. ki akarta fizetni a kávémat, mikózoen '’jból mondogatni kezdte hogy véletlen volt. ne he- -agudjak rá és boc^ss'’1 ' T18M ha ^ 8'Y' >'1 ■po^o-pi*' Ügy rémlett ! a elcsuklott S mit'th könnyek is rebeglek volna a szempilláin. Ekkora megbánást túlzásnak éreztem ugyan, de azért biztosítottam újdonsült ismerősömet, hogy semmi, semmi, igazán nem haragszom, sőt, már el is felejtettem az egészet. O azonban kétkedve ingatta a fejét, harmadszor is bizonygatta volna, mennyire bánkódik, de bánkódása most már határozottan zavart. Legszívesebben beléfojtottam volna a szót, vagy elküldtem volna a balfenékre, de éppen megszólalt a csengő, s annak ürügyén, hogy kezdődik a film, sietve leléptem. Nagy megkönnyebbüléssel dőltem hátra, de a jó modor második diadalát már nem élvezhettem, mert a fülem mögött elkezdet i duruzsolni a bűnbánó embertárs; igazán ne haragudjak, roppant sajnálja, bocs ástak me# nejei, M így ovább. nyomta a szöve*2t ízben szipögva, sínb. "'■’'•d jzva öntözte válla- \at , a megbánás forró '»m e'1 el .. Körülötte iöbben forogtak, mocorogtak, de senki sem szólt rá, hogy pihenjen egy kicsit, mert az embertárs ülő testhelyzetben is jó modorra késztette az átlagosokat, az alacsonyakat, a gyengéket, a satnya izmunkat. Mijre megkezdődött a film,| rájöttem, hogy a Bűnbánó Herkules tökrészeg:! leheletéből minden csuklásra alkoholfelhök gomolyogtak. a konyaknak, a rumnak, a kékszilyának, meg a kövidinkának határozottan felismertem a szagát, de tovább elemezgetni az italkollekciót veszélyes lett volna. Az egyre szaporább csuklásokból arra következtettem, hogy a sokféle ital máris nehezen tűri me g Egymást. [irtelen elhatározással — és természetesen gororhba véleménynyilvánító«! nélkül —. de sűrű pardonok közép stte kikecmeregtem a .serből, ki a mog^-Ói. ki az u.t*ér*. ám a írim l«ve mm t'"m- hetrtam a jó modor diad*- t At. m«rt eszembe jutott a film Azt is szerettem volna élvezni Zám Tibor H
