Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-05 / 3. szám

'4. oldal 1911. január S, kedd októberben, a pártve­zetőség újjáválasztó tag­gyűlésen Kaskantyú kom­munistái már negyedszer erősítették meg tisztségében Budavári Jánost, a községi pártszervezet titkárát. Az 1600 lakosú faluban két év­tizede élő és méltán nép­szerű politikai vezető a Kiskőrösi ÁFÉSZ helyi ügyintézője. A községben nemcsak a politikai és tár­sadalmi élet, hanem a szö­vetkezeti kereskedelem szá­lai is az ő kezébe futnak össze. Ebből is következik, hogy Kaskantyú a kiskőrö­si járásnak élelmiszeripari termékekből egyik legjob­ban ellátott községe. A Ho­mokgyöngye szakszövetke­zet építőbrigádjának köz­reműködésével éppen most készül a település központi helyén az az ÁBC-áruház, amely a lakosság számára az iparcikkek kínálatát is megnöveli. Amikor az újjáalakult pártvezetőség munkához lá­tott, első ülésén a negye­dik ötéves terv célkitűzé­seit boncolgatta. Arról folyt a vita, hogyan valósulnak meg ennek részletei Kas- kantyún. Budavári János javasolta, kérjék meg a község gazdálkodó szerveit, írják le, milyen elképzelé­seket szándékoznak valóra váltani a következő eszten­dőkben. Ezek alapján fog­lalt állást a pártvezetőség a községpolitikai célokról, amelyeket később a tag­gyűlés is jóváhagyott. Budavári elvtárs, akit munkakörülményei elég gyakran tartanak távol Kiskőrösön élő családjától, nagy jelentőséget tulajdo­nít annak, hogy a Homok­gyöngye Szakszövetkezet a következő ötéves tervben újabb szolgálati lakások építésére szánta el magát. Ezzel nemcsak a munka-, hanem életkörülményeket is javíthatják a szövetke­zetben. Eddig már két szol­gálati lakás épült a Ho­mokgyöngyében. A községi tanács a ne­gyedik ötéves tervben a járdaépítést szorgalmazza, s az új településekhez ve­zetteti ki a vizet és a vil­lanyt. Az ÁFÉSZ az ÁBC­M ezőgazdasá könyvespolc Kutyákról — képekben A kutyatartók népes tá­bora újabb segítséget ka­pott, a Natura kiadásában megjelent dr. Hajas Jó­zsefnek és dr. Sárkány Pálnak a Bobby-hobby cí­mű könyvével. Érdekes kí­sérlet ez a könyv; minden szakkérdésre szöveg he­lyett képpel válaszol. Olyan akár egy képregény, s közben megismerteti az olvasóval a kutyatartás minden fortélyát A hatá­sos illusztrációkat a ku­tya tartásáról és szokásai­ról Balogh Ervin készítet­te. A Juhfaroktől Zalagyöngyéig Magyar szőlőfajták albuma A színes művészi képek mellett a szöveg is fel- emelően szép, szinte ünne­pi, méltó a magyar szőlő­fajtákhoz, mert ize van, za- mata, akár az óbornak. ,„Itt sorakoznak azok, me­lyek ősz eleji napokon gyermekkorunk meghitt varázsát elevenítik fel, nagyanyáink kedvelt étke­zési szőlőjeként: a Bajor, a Cohér, és amelyek a ré­gi szüretek vigalmát idé­zik, mint a Járdovány, a Lisztes, de azok is, me­lyek nedűjének élvezése­kor nagyapáink pohara csendült: a Juhfark, a Sárfehér... Régmúlt idők évszázados, eltűnő fajtái adnak találkát e műben a jelen értéke, és a jövő Ígé­retes fajtáival...” Így ír könyvéről Né­meth Márton. A könyv pe­dig, a díszes, értékes al­bum, szőlőfajta-ismeret. Az előfizetőkön múlik Egyedül az előfizetők adatszolgáltatásán múlik az új kecskeméti telefonkönyv kiadásának időpontja. A 2500 telefontulajdonos kö­zül főleg az intézmények és vállalatok késlekednek a legutóbbi telefonszámlák­hoz mellékelt adatgyűjtőlap kitöltésével, továbbításával ELső kötete már megjelent, s a két kötet összesen 24 fajtacsoportot, 140 fajtát, 92 alfajtát, és 12 kiónt is­mertet. A szerző tudomá­nyos módszerekkel vizs­gálja a szőlőfajták rend­szertani helyét, származá­sát, külső jellemző bélye­geit és belső tulajdonsá­gait. A leírt fajták szebb­nél szebb természethű festményeit is bemutatja az album, amelyre min­den bizonnyal a külföld is felfigyel. Az értékes művet a Me­zőgazdasági Könyvkiadó jelentette meg. Milyen legyen a családi ház Kezdődik a barkácsolás­sal, megcsinál otthon vala­mit az ember, aztán foly­tatódik azzal, hogy meré­szebb, nagyobb tervek is napirendre kerülnek. A ház, a lakás kényelmeseb­bé tétele érdekében, egy kis átalakítás, esetleg csak egy válaszfal, vagy egy mellékhelyiség felépítése. Ehhez azonban már nem elegendő a kézügyesség, a szorgalom. El kell sajátí­tani az alapismereteket, tudni kell, milyen enge­délyre van szükség. Tucat­nyi probléma, amit meg kell oldani, mert az ál­lami és szövetkezeti la­kásépítés szervezett for­májával szemben a csa­ládi házak építésénél, kor­szerűsítésénél nagyfokú szervezetlenség tapasztal­ható. S aki a teendők is­merete nélkül vág neki ilyen munkának, az rend­szerint rá is fizet a meg­gondolatlanságra. De hogyan kezdjünk hozzá, milyen engedélye­ket kérjünk, milyen anya­got vásároljunk? Ehhez ad nagy segítséget egy most megjelent könyv Spiska— Novák: Családi házak korszerűsítése című mun­kája. A Mezőgazdasági Könyvkiadó jó szolgálatot tett. amikor a könyvet le- fordíttatta és magyar vi­szonyokra alkalmazta. Nél­külözhetetlen kézikönyve lesz azoknak, akik családi házuk korszer'sítését, át­építését maguk vállalják. áruház átadása után a he­lyi vágóhidat és húsfeldol­gozót bővítteti, irodaházat és kisvendéglőt építtet. KASKANTYÚ korszerűen felszerelt művelődési háza már jelenleg is második otthona a lakosság nagy ré­szének. itt van a pártszer­vezet és a KISZ irodája, tanácskozási terme, itt zaj­lik le Kaskantyú közélete. Rendszeresen vendégszere­pei a Katona József Színház társulata, a klubkönyvtár hetenként, kétszer, az ifjú­sági kiül) háromszor van nyitva, s minden szerdán korra és nemre való tekin­tet nélkül a művelődési ház összes helyiségében szóra­kozási lehetőséget találhat­nak a falu lakói. A jövőben a tanyasi em­berek is közelebb kerülnek majd a faluhoz. A pártve- zetőség ugyanis szép fel­adatot tűzött maga elé, fel­kutatja azokat, akik éle­tükben talán még moziban sem voltak, televíziót sem láttak, ismeretterjesztő elő­adáson vagy pártnapon sem vettek részt és a Ho­mokgyöngye Szakszövetke­zet segítségével egy-egy kulturális, vagy pártren­dezvényre mikróbusszal őket is behozzák. A szemé­lyes beszélgetések, a ren­dezvényeken való részvétel után ők is tájékozódnak majd a község, járás, az or­szág eredményeiről, gond­jairól. A Kaskantyúhoz tar­tozó Iíisbócsára pedig, ahol a falu lakosságának több mint 10 százaléka él, a Ho­mokgyöngye szakszövetke­zet vezetteti ki a villanyt, hogy az ottani iskqla és a környező tanyavilág is fényhez jusson. BUDAVÄRI JÁNOS, aki éppen egy évtizede párttit­kár Kaskantyún, a község­fejlesztés számos eddigi és jövőbeni eredményei mel­lett talán ez utóbbit tartja a legfontosabbnak. K. A. Egy megnyugvás története — Eladták a gyárat! Mi lesz velünk? — kérdezte néhány hónappal ezelőtt a műhelyben szomszédjától Rohoska Pálné, és a hang­jában egyáltalán nem ér­nommechanikai szakmák közti különbségből is kö­vetkezik. Az átszervezési tennivalók év végéig húzódtak el. Sajnos, ilyenkor vannak üres­ben a humánus célkitűzés sekkel. Az új ,anyavállalat elősegíti a foglalkoztatást a városiasodó nagyközség­ben, hiszen 1875-re 650-en dolgoznak már itt, ami a Együtt az érdekeltek: Bür gés József. Túrán István, Pethő János és Rohoska Pálné. ződött, hogy tréfás kedvé­ben volna. Hatodik éve dolgozik az üzemben, a munkásfizetésből férjével együtt két gyereket nevel. Egy eladott gyár törté­netének nyomába — mivel izgalmas témának ígérke­zik — mindig szívesen sze­gődik a hírlapíró. Ilyenkor természetesen ajánlatos meghallgatni a vezetők véleményét is az esemé­nyekről. Pethő János, a kiskőrö­si gyáregység igazgatója: — Semmiféle, köznapi értelemben vett eladásról nincs szó. Vegyesipari Vál­lalatunk korábban tanácsi irányítás alatt működött. Július 1-től pedig az Iro- dagépipari és Finomme­chanikai Vállaláshoz tarto­zunk. Nagyobbak a fej­lődési kilátásaink, jobbá váltak a munkafeltételek, több bért tudunk fizetni, ami a vegyesipari és fi­Az élet Egyszerű társulásként in­dultak, oly nagy igény volt azonban a munkájukra, hogy néhány hónapon belül szakszövetkezeti közös vál­lalkozássá fejlődtek. Éppen két éve, 1969. január 1-én, alakult meg a lajosmizsei Kossuth, a Béke és a la- dánybenei Hunyadi Szak- szövetkezet vállalkozása. Herczeg István igazgató elmondja: — Sok gondunk volt kez­detben. Talán az alapító szakszövetkezetek vezetői sem gondolták, hogy ilyen gyors lesz a fejlődés és eny- nyire nagy érdeklődés je­lentkezik a gépjavító vál­lalkozás iránt. A közös gaz­daságok gépgondjainak nö­vekedésével azonos az igé­nyek emelkedése. A szak- szövetkezetek gépparkja nagyrészt selejtezésre vár és kevés úi gépet kaptak. A javító vállalatok nem foglalkoznak már azzal, amiért annak idején meg­alakultak, kevés az alkat­rész is. Mindez együtt a mi munkánkat szaporította. A napokban adiák át rendeltetésének a 600 négy­zetméteres új műhelycsar­nokot. Ezzel sokat javulnak a dolgozók munkakörülmé­nyei. A vál'alkozás nemcsak génjavítással, hanem ter­mészetesen a11"!i*részek fel­újításával, sőt, építőipari gépek alkatrészeinek gyár­tásával is foglalkozik. Tavalyelőtt negyedmillió forint nyereségre tett szert a szakszövetkezeteknek ez az együttműködése, 1970- ről 800 ezer forintra szá­mítanak. Az idén másfél— kétmillió forint'lesz a nye­reség, az előzetes számítá­sok szerint. — Természetesen nem a nyereségre való törekvés a fő cél — folytatja az igaz­gató — hanem a szolgálta­tások bővítése. A kilátások szerint a következő évek­ben még inkább szükség lesz a gépek, alkatrészek felújítására Az előzetesen befutott megrendelések ér­téke többszöröse a tavalyi­nak. Elképzeléseink szerint még egv 600 négyzetméte­res műhelycsarnokot épí­tünk. A gépek élettartamá­nak meghosszabbítása cél­jából bevezetjük a tagszö­vetkezeteknél a karbantar­tási szolgáltatást. 1971-ben várhatóan újabb szakszö­vetkezetek lépnek a társu­lásba. Az élet sürgeti a gép­javítás szervezettebbé téte­lét, korszerűsítését. A vállalkozásnak ötven alkalmazottja van. Java ré­szük azelőtt a városokba járt dolgozni most itthon, a közséeben is megtalálja számítását. K. S. járatok, mivel egyes mun- 1 kahelyi csoportokat már megszüntettünk, mások viszont még nem jöttek létre. Az igazán nagy fel­adatot az jelenti, hogy a dolgozók megőrizzék jó közérzetüket. A hangula­tot elsősorban azon mérem le, hogy elkívánkoznak-e tőlünk. De távozó dolgo­zónk nincs. Inkább áram­lanak hozzánk, anélkül, hogy bárkit is hívnánk. Ügy látszik, hogy a na­gyot lehetőségek önma­gukban csábítóak. (Tehát a távlat biztató. A tavalyi 24—25 millió fo­rintos termelési érték pél­dául az ötéves terv végére nyolcszorosára emelkedik.) Túrán István párttitkár: — A hangulat, szerin­tem, jó. Ismeretes, hogy a finommechanikai gyárak jól fizetnék, s így remény­ben, bizalomban nincs hiány. Azzal eleve szá­moltunk, hogy az átállás miatt lesz némi pangási időszak. Ezekre a hónapok­ra a hagyományos cik­keinkből vállaltunk szállí­tást, hogy mindenkinek adhassunk munkát, amíg felszereljük az új gépeket. Igaz, többen féltek — első­sorban a nők —, hogy el­bocsátják őket. Rögtön nyilvánosságra hoztuk, i hogy senki sem marad ke­nyér nélkül, sőt tovább bő­vül a létszámunk. (A fejlesztési törekvés, a termelékenység fokozása ily módon nem áll szem­létszám két és félszeres gyarapodásának felel meg.) Bürgés József, a szak- szervezeti bizottság titkára: — Sokszor' el kellett is­mételnünk: értsék meg, vannak problémák, de nyugodtnak kell maradni, senkit nem fenyeget ve­szély. A szükséges átkép­zéseket megkezdtük, a dol­gozóik megismerkedtek a budapesti központi üzem és a kecskeméti testvér­gyár munkájával is. A két­kedőknek újból és újból megerősítettük, hogy sen­kit sem küld el a vállalat, igényt tart mindenkinek a munkájára. (Ezek szerint nincs ok a nyugtalanságra. Valóban, az átszervezésről szó esett a termelési tanácskozáso­kon, s a műhelyek faliúj­ságjain még mindig olvas­ható a változás leírása, az elképzelt bővítés terve.) Rohoska Pálné az egyik, ősszel elkészült új üzem­részben dolgozik. J elenleg a hagyományos, régi ter­méket készíti, sertésetetők gyártásával foglalkozik. — Van egy kis kevere­dés, állandóan helyet kell cserélnünk az építőkkel. Szinte folyamatosan köl­tözködünk egyik műhely­ből a másikba. Igen, tájé­koztattak bennünket az át­alakulásról. Aki akarta, a tervrajzokat is megnéz­hette. A kezdeti félelmünk — mások nevében is mond­hatom — elmúlt. Halász Ferenc Új egészségügyi intézmény Az egészségügyi minisz­ter rendeletet adott ki egészségügyi központi to­vábbképző és szakosító in­tézet létesítéséről. Az új országos intézmény — amely Budapesten, a Makarenko utca 15. szám alatt működik — fő 'fel­adata lesz az ápolónők, szü­lésznők, műtősök, közegész­ségügyi és járványügyi el­lenőrök és más egészség- ügyi dolgozók középfokú továbbképzése. A hallga­tók egyéves időtartamú tanfolyamokon vesznek majd részt, amelyeken a saját területükre vonatkozó újabb fontos tudnivalókat sajátítják el. Ezenkívül az egészségügy más területein — gyermek-, ideg- és elme­ápolói, csecsemőgondozói, védőnői stb. — is tovább képezhetik magukat. Az új intézet részben a bentlakásos, illetve a terü­leti, gyakorlati továbbkép­zést Jlátja el. Az intéz­ményben már a vezető nő­vérek, az intenzív terápiás osztályokon tevékenykedő egészségügyi dolgozók és a mentősök oktatása meg­kezdődött. Az intézmény területi tanulmányi is szer­vezési osztálya arról is gondoskodik majd, hogy a vidéki és budapesti na­gyobb egészségügyi intéz­ményekben helyi tanfolya­mok keretében oldják meg az egészségügy munkásai­nak középfokú szakmai to­vábbképzését. (MTI£

Next

/
Thumbnails
Contents