Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-05 / 3. szám

S. oTflal

1971. január 5, kedd

Vándormozik

A városok, a nagyobb községek lakói el sem tudják képzelni a moziba járást másként, mint ahogy ezt megszokták. Tágas, fűtött nézőtéren az 'erre a célra kialakított széksorokból nézik a nagy vetítő- vásznon megjelenő képet és a film zavartalan élvezetét számos technikai segédeszköz és berendezés biztosítja.

PSDIG MEGYÉNK mo- zi látogatóinak nagy része távolról sem ilyen ideális körülmények között látja a filmeket. Tanyai iskolák vagy gazdasági épületek más célra készült padjaiban ülve nézik az olykor a csunasz falra vetített előadást, melyet legtöbbször a szomszéd helyiségben, vagy az udvaron pöfékelő — és működésében nem mindig folyamatos — aggregátor áramforrása táplál energiával. , A délelőtti tanítás óta lehűlt teremben kabátban, kendőben szoronganak a több kilométeres távolságról is érkezett emberek és türelemmel viselik a vetítőgép zakatolásának, az elszakadó tekercsek és a gyakorta érthetetlen szöveg kényelmetlenségeit.

A megyei moziüzemi vállalat tizennégy úgynevezett körzeti filmszínházat tart fenn részben saját, részben pedig kulturális intézményeink művelődési autói segítségével. A tanyai utak a gépkocsikat ugyancsak nem kímélő körülményei ellenére a vándormozik. száznál is több eldugott külterületi központot keresnek fel havonta néhány alkalommal, hogy ott filmeket vetítsenek. Ha az időjárás, a sár, a hó, a

fagy késlelteti a mozi megérkezését, az összegyűltek türelemmel, zúgolódás nélkül várják, hiszen igen sok esetben ezek a vetítések jelentik számukra a kulturált szórakozás egyetlen formáját.

Ez év első kilenc hónapja alatt több mint 150 000 látogató tekintette meg a vándormozik háromezer előadását. A kis befogadó- képességű helyiségek vetítéseit átlagosan felkereső ötven néző kielégítőnek látszik. De a tavalyi év hasonló adatai hetven résztvevőről tanúskodik, tehát a tanyai előadások látogatóinak csökkenése nagyobb mint az országos és megyei nézőszámé.

Ez ÁLTALÁNOS jelenség, bár területenként különböző arányt mutat. A kecskeméti i„ a kiskunfélegyházi és a kiskunhalasi

III. számú mozi csupán átlagos, de a kiskőrösi II. kiskunhalasi I. számú körzeti területeket ellátó mozi ezt bőven meghaladó csökkenést mutat.

A számokon érdemes elgondolkodnunk. Természetesnek látszik, hogy a villanyhálózat és a televízió terjedése, a lakosság elöregedése és a falvakba költözése is hátrányosan befolyásolja a nézőszámot, de még ezek együttesen sem magyarázzák a körzeti filmszínházak vetítései iránt ezt a nagyarányú elkedvet- tenedést.

Inkább arról lehet szó, hogy a tanyai lakosság ráunt a filmvetítésekkel évek óta együttjáró kényelmetlenségekre. a mozi — mely néhány éve a külterületeken még csodának számított — ma már megszokottá vált, és az emberek egyre kevésbé szánják rá magukat az úttalan utakon megtett, kilométerek fárad- j ságára, egy esetlegesen gyenge film előadásának ■megtekintésére.

Ezek a jelenségek együttesen magyarázzák a csökkenő érdeklődést. Ezen azonban segíteni kell — és lehet is. javítani a külterületeken az eddig csak szórványosan fellelhető propagandahatást, jobbá tenni a vetítések technikai eszközeit: kicserélni az öreg gépeket, hangszórókat és aggregátorokat.

Ez a moziüzemi vállalat feladata. De ugyanilyen jelentőségű művelődési intézményeink szolgáltató hálózatának rendszeressé tétele is, mely révén ismeretterjesztő előadásokat, rövid műsorokat és egyéb aktuális rendezvényeket kapcsolnának a vetítésekhez. És végezetül, bár fontossága következtében elsőként is említhettük volna, a tsz-ek, a gazdaságok, sokkal több anyagi áldozatot hozhatnának a tanyasi művelődési helyiségek, klubok kialakítására és üzemben tartására, ahol a kulturált és célszerűen berendezett környezet rendszeres összejövetelekre csábítaná a tanyai lakosságot,

HA MINDEN érdekelt valóban szívügyének tekintené a külterületen élők művelődési lehetőségeinek megteremtését, a vándormozik előadásait minden bizonnyal még hosszú éveken át nem fenyegetné az elnéptelenedés és a megszüntetés veszélye.

P. M.

Találkozás Tamási Gáspárral

Székelyudvarhelytől nem messze, az országút mellett áll a farkaslakai templom. A szőke Nyikó partján levő kis erdélyi falu nagy fiát, Tamási Áront itt temették el. Most még csak egyszerű kopjafa jelzi a nagy magyar író sírhalmát, de ott már a kő, melyből Szervátiusz síremléket készít Tamási Áronnak. Megállunk a kopjafánál. Alkonyodik. Harangoznak.

Lefelé haladunk a templomkertben, s Tamási Gáspárt keressük. Természetesen mindenki ismeri.

— Itt járt az apó a postán.

Szaladnak érte. Keresik. Nemsokára találkozunk Tamási Áron testvérével, ki azzal lepte meg az irodalmi világot, hogy váratlanul, elég idősen tollat fogott, s megírta életét, emlékeit. Könyvének költői címe van: „Vadon nőtt gyöngyvirág.”

Idős, kemény kötésű, egyenes tartású paraszt- ember. Hallgatag vagy néha meg-megszólaló székely. Olyan mint a többi farkaslakai. De több is náluk. Író, ki öreg fejjel kopogtatott az irodalom kapuján.

— Vártam már magukat Kecskemétről. Egész nap otthon voltam — fogad bennünket Gáspár bácsi. Összeölelkezünk.

Bemegyünk a kocsmába. Sört iszunk. Körénk gyűlnek néhányan. Honnan jöttünk? — kérdezgetik.

Besötétedik. Üjabb sörök következnek. Ahogy ezt meg is írta Gáspár bácsi a könyvében, őszintén vall életéről, munkájáról, rnin- dennaoos dolgairól. Egyszer favágáskor a pénzük

nagy részét eliszogatták. Aztán a többit. Mondván: „No, komáin, ha már a tehén megdöglött, akkor dögöljön meg a borjú is utána.”

Megnézzük a Nyikó partját Gáspár bácsival.

— Ez is elvitt egy-két házat — mondja.

A kultúrházba megyünk be, s onnan kicsit felfelé haladva, a Tamási-házig. Itt született Tamási Áron. Itt él testvére, Gáspár, ő őrzi itt híres íróbátyja emlékét. Az egyik szobában ott van a fa bölcső, melyben Áron született. Az üvegek alatt fényképek, levelek.

Egyedül lakik itt Gáspár bácsi. Lányai hívták magukhoz, de ő itt maradt.

Szalonnát hoz, kenyeret és pálinkát. Nekifogunk. Jólesik. Tamási Áron fényképét nézzük a falon.

— Nem is akartam hinni, mikor meghalt. Pestre mentünk. A szertartásra. „Ez az út volt a legszomorúbb az egész életemben” — írta könyvében is.

Előveszi a „Vadon nőtt gyöngyvirág’’ című könyvének kéziratát. Egy nagy füzetbe írta. De hiába fo- gadkozott könyve végén, hogy „ezután nem is fogok többet írni, mert már az idő ekéje mély ráncokat húzott a homlokomra és az arcomra, de meggyengült a szemem világa is.” Üjra tollat vett kezébe. Űj könyv formálódik öreg ujjal alatt. Nem büszkélkedik vele. Csak mutatja, belenézni alig enged. Hallgat.

Merre járt, hol dolgozott, kérdezzük.

— Egyszer a faluból elmentünk dolgozni hárman. Bementünk a bodegába. Ittunk. Kijöttünk, hát a kutyák nekünk jöttek. Karót húzunk ki a kerítésből, hát kidől két kerítés. Na, ebből baj lett. Hívtak a milíciára. Én mertem csak elmenni. Mondtam, mi történt. Elengedtek, mert korábban nem vótam büntetve.

Természetesen így emlékezetből nem lehet visszaadni Gáspár bácsi ízes székely beszédét, szavainak egyéni csengését, a szavak, a mondatok közti nagy hallgatásokat

Alig tudunk elválni, alig tudjuk visszautasítani a székely vendégszeretetet, mert Gáspár bácsi ott akar bennünket tartani, s közben a farkaslakai lakodalmat is meg akarja mutatni.

„Nekem nincs fiúgyerekem, csak három leány- gyermek, és így az én halálommal a ml családunk kipusztul, és egy pár év múlva feledésbe megy, és ezért szeretném, ha legalább valamennyi időre fennmaradna a nevem.” (Vadón nőtt gyöngyvirág)

Tamási Gáspár idős székely parasztember, a híres író: Tamási Áron testvére életét, emlékeit, egyszerű sorsának hétköznapjait és Tamási Áronra emlékező ünnepnapjait felidéző

könyvével megőrzi nevét.

Szekér Endre

NYELVŐR

21.

_ Megértem, hogy kinevet — pislog a fizikus —, a

k

ülső szemlélő, az átutazó valóban sok komikumot láthat mindebben. Külön-külön sem jelentéktelen dolgok pedig, együtt — nagyon kellemetlenek. A Törpe javaslatokkal bombázza például a városi tanácsot, tiltsa meg, hogy az emberek megbetegedjenek, szabadságra menjenek, mert ez nem csak a termelésből jelent kiesést, hanem bonyolítja az adminisztrációt. Kilátásba helyezte, hogy ha nem történik változás e téren, nem folyósítja a szabadságidőre járó béreket. Nem tudja, mi az egyéni érdeklődés, hajlam, hangulat, mellesleg azt sem, hogy az időjárás milyen szerepet játszik az életrendünkben. Télen is üzemelteti a strandot, kiutalja a kabinosok, úszómesterek fizetését, fagylaltot akar készíttetni a cukrászüzemekben, folyamatosan küldi a szükséges nyersanyagokat és így tovább. Olyan egyedi automatáknak tekint bennünket, amelyekről neki kell a legcélszerűbben gondoskodnia. Külön-külön és együttvéve. Valamint az Omnisap gyár érdekeiről. A népművelési tanácsnokunkkal a minap közölte, hogy hány „darab” és milyen képesítésű technikust, mérnököt.' önálló kutatót és feltalálót igényel az év végére a végzős diákok közül a gyár számára. Dehát nem is untatom tovább ezekkel a históriákkal, az egészben az a legkeservesebb, hogy valószínűleg nagyon gyorsan és minimális munkával kiküszöbölhetnénk mindezt a Törpe prakszisából. Némi átprogramozás, pár ezer algoritmikus gátló áramkör beépítése, folyamatos ellenőrzés ...

— És miért nem teszik? Ki akadályozza meg önöket ebben?

— Maga a Törpe. Tökéletesnek tartja magát, így, ahogyan van. Ez is emberi vonás. Annak a különálló laboratóriumi épületnek ajtói, ablakai, amelyben a Törpe áll, speciális zárakkal vannak ellátva. Csak Or: ted professzor ismerte a számkombinációt, amely- lyel nyit hatók. Hirtelen halt meg, nem közölhette velünk. A Törpe maga kinyithatja az ajtókat. Ha akarja. De nem. akarja.. Világosan megmondta, hogy ő rajta már szükségtelen mindenfajta szerelés, javítás, 6 elérte a fejlődés tetőpontját. Mit tehetünk?

Elhallgat, nyomkodni kezdi a pisze orrál;

Ügy látom, a fülhuzigálás nála a gondolkodás velejárója, az orrnyomkodás a tanácstalanságé.

— Azt meg sem kérdezem — mondom, amikor már kezd kínossá válni a csend —, hogy miért kezelik bizalmasan ezt az ügyet. Értem már, hogy a taxisnál, aki tegnap éjjel behozott, miért faggatóztam hiába. Az Omnisap gyár termékeinek kelendőségétől függ itt mindenkinek az egzisztenciája, ha elterjedne ennek a fiaskónak a híre, süthetnénk meg a világpiacon az automatáikat. Nyilvánvaló az is, hogy miért nem hatolnak be erőszakkal a Törpe rezidenciájába, és végzik el azt a bizonyos átprogramozást. Nyilván az a veszély fenyeget, hogy ebben az esetben a Törpe azonnal leállítja a kibaut-rendszer egész működését, megáll az élet a gyárban, a városban.

— Igen — bólint Rena —, sőt még azt is megteheti, hogy megváltoztatja a különböző rangú beosztott automaták programját, letörli a memóriaegységekben tárolt tudományos, műszaki, gazdasági és egyéb adatokat, összekuszálja az egész bonyolult rendszert. Másodpercek alatt semmivé teheti két évtizedes kemény munka csaknem valamennyi eredményét... Orsted apó kiengedte a csodatevő szellemet a palackból és elvitte szegényt a szívroham, mielőtt elárulhatta volna nekünk a varázsigét, amelyre p. szellem szót fogad.

Beszívja az alsó ajkát, rám mosolyog.

— De te majd megtalálod a varázsigét, ugye?

—- Én???!ü

Nem felel, de szemében hit, remény és szeretet.

Kétségbeesve fordulok Hans felé.

— Tanár úr, remélem, ön nem gondolja, hogy én, aki azt sem értem, hogyan működhet kánikulában egy hűtőszekrény, hogy én segíthetnék ennek a problémának a megoldásában?; Hisz ez a tudomány és a technika legmagasabb régióiba tartozik!

— Bevallom — jelenti ki habozás nélkül —, én is azt gondolom, hogy segíthet. Bízom benne. Először is azért, mert itt nem tudományos, nem műszaki megoldásra van szükség. Legalábbis nem ez az első lépés. Erre csak akkor kerülhet sor, ha sikerül valamilyen módon elérnünk, hogy a Törpe hozzájáruljon ahhoz, hogy felkeressük, hogy hozzányúljunk, hogy dolgozzunk rajta.

— Kiérték már erre?

— Természetesen. Mint már említettem, a leghatárózottabban utasította eL

Kik kérték?

— A gyár vezetői, a városi tanács tagjai. Hivatalos ügyekben egyébként is csak velük tárgyal, alighanem vezérlő automatáknak tekinti őket.

— Akkor egy magyar újságíróval, aki még csak nem is rovatvezető, feltehetően szóba sem áll.

— Valószínűleg. Ha csak az a magyar újságíró meg nem találja a módját, hogy rákényszerítse erre.

(Folytatjuk)

írjuk kettőzve!

Sokszor előfordul, hogy vagy a kiejtés, vagy a helytelen szóelemzés miatt röviden ejtjük és írjuk is egyes szavakban a hosszú m ássalhangzókat.

Többször hallottam: elmegyek a „varóhoz”. Vagyis a varrónőhöz. A nő már úgy látszik, kezd elmaradni. Az ige helyes alakja: varr. Ugyanígy „fóró” vízről beszélnek. A „fóró” alapszava a forr ige. Tehát a víz forró lehet

Sokszor hibásan növiden ejtik a jóllakik szót, pedig mint összetett szót, jól elemeire lehet bontani (jól-la- kik). A gyullad, ujjong és süllyed szavak hosszú mássalhangzóinak rövid ejtéséhez az is hozzájárul, hogy a kettőzött mássalhangzó előtt hosszú magánhangzót ejtenek (gyúlad, újong, sűlyed). A felelősség és bölcsesség írására is figyelnünk kell.

Az áll és száll ige származékainak a kiejtése is sokszor hibás. Az állat, állomás, szállás, szálloda szavak -11-jét sokan röviden ejtik, mégis kettőzve kell írni. Ha a mutatónévmásokhoz ragokat teszünk, teljes hasonulás történik. Azért kell vigyázni az ehhez, akként, abbeli szavak írására.

Külön figyelmet érdemelnek az -11-re végződő igék is. Ezek egy részét mindig hosszan kell írni. Ide tartoznak a következők: rosszall, torkollik, sarkall, restell, tarkállik, zöldellik, szégyell. Például: Rosszal- lottam, amit cselekedtél. A Duna a Fekete tengerbe torkollik. Szülei példája kitartásra sarkallja. Restellette trestellte) rossz szokásait. A fák tavaszi pompában zöldelltek. Szégyellte elmaradottságát. Ezeket az igéket csak egyes elszigetelt származékaiban írjuk 1-lel: rosszalkodik, torkolat, restelkedik, sarkalatos.

Néhány -11-re végződő igének mássalhangzó után 1-es alakja is van: kevesel- li és kevesli, kicsinyéül és kicsinyít, kókellik és kéklik. Néha értelem szerint kell rövid vagy hosszú 1-et írni. A beszögelés pl. az ajtó, ablak beszögezését jelenti. A beszögellés pedig azt, hogy pl. valamely földterület valahova benyúlik.

Van a magyar kiejtésnek egy fontos szabálya: rövid mássalhangzó melletti hosz- szú mássalhangzó a kiejtésben megrövidül. Ha nem elemezzük a szót, a kiejtést követve röviden írjuk a hosszú mássalhangzót, ez pedig súlyos helyeírási hiba. Nagyon sok példát idézhetünk; arccal, sarkkör, jobbra, vállra, otthon, összhang, hallgat, többször, állvány, bennszülött, fennsík, visszhang.

Hogyan segít a szóélem- zés? Pl. a sarkkör a sark és kör szó összetétele. Vállra; a váll szó rágós alakja. A hallgat alapszava a hall ige. Az otthon az ott és a hon összetétele. A visszhang külön figyelmet érdemel: sokan vízhangnak gondolják, mivel a víz nagyon vezeti a hangot. Perl a visszhang vissza(térő) hangot jelent.

Befejezésül még néhány példával tegyük teljesebbé a kettőzések felsorolását: aggastyán, barakk, bosszú, gally, gramm, kakukk, millió, szakáll, zsöllye.

Kiss István