Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 22. szám

5. oldal 1971. január 37, szerda Ifjú zenebarátok A Jeunesses Musicales- mozgalom a második vi­lágháború éveiben Belgi­umban és Franciaországban bontakozott ki, majd 1946­nemzetközi életben határo- | ja zottan haladó politikai sze­repet is betölt: a zenén ke­resztül elősegíti a különbö­ző társadalmi rendszerű or­UUlllcUlU^Utt ni, ina iu xo xv . __ „ ^ Dwioe-íaíKft i i i - I zo tarsaaaimi reiiubíeui ux- ban Brüsszelben alakult i , , .. . . ... , nemzetközi szervezetté. Az i fiataljainak kozele­ifjúság zenei nevelésének j desí"’k (Ennek valóságát e sajátos, iskolán kívüli le- J sorok írója személyesen is hetőségeit eredményesen j tapasztalta az 1967-es pé- felhasználó szervezet a' esi nemzetközi táborban.) A Jeunesses Musicales célkitűzései tében egyre inkább az a tendencia, hogy maguk a zene iránt érdeklődő fiata­lok találják meg és épít­sék ki a nekik legjobban megfelelő formákat, eszkö­zöket. Ilyenek a különféle ,,zeneközpontú” foglalkozá­sok, ismerkedések művé­szekkel, hangversenyek (melyeknek költségeit a szervezet vállalja), hazai és külföldi táborozások, uta­zások, s a bel- és külföldi kapcsolatok megteremtésé­nek és bővítésének széles skálája. (A tagok fantáziá­ján, kezdeményező készsé­gén múlik, hogy ezeken kí­vül mi minden még!) Hi­vatásos fiatal művészek is sokat köszönhetnek a „Jeu- nesses”-nek: fellépési lehe- lauui i tőségeket itthon és hatá­ben a vonatkozásban a ne- ; rainkon túl, közvetlen ta- velés szót használjuk. Va- ; lálkozásokat az ifjúság lég­iójában a „Jeunesses” éle- | érdeklődőbb rétegeivel. Találkozó Kecskeméten A feladatok és módsze­rek természetesen orszá­gonként eltérőek. Van, ahol szinte teljes egészében e mozgalomra hárul az ifjú­ság zenei nevelése, s ehhez állami támogatást alig, vagy egyáltalán nem kap. Ha­zánkban, ahol a zenei ne­velés megalapozott — bár korántsem hiánytalan — a „Jeunesses”-nek ott van el­sősorban szerepe, ahová az iskolai énekoktatás már nem terjed ki (vagy ahol éppenséggel többet árt, mint használ!). Így például igen sokat tehet és tesz is a szervezet a zenei neve­lésben egyáltalán nem ré­szesülő ipari tanulók köré­ben. Talán félrevezető, ha eb­Titoklesen a paraván mögött Ilyen, szinte „családias” légkörű találkozásra került sor szombaton délután a kecskeméti Kodály-iskola egyik helyiségében. Klen- jánsaky Tamás zongoramű­vész, a Zeneművészeti Fő- iskblá győri tanárképző ta­gozatának tanára látogatta meg az itt működő csopor­tét játszott el a fiatalok­nak, s a művek elhangzá­sa közötti beszélgetésekben nemcsak a műveket igye­kezett a hallgatókhoz kö­zel hozni, de egy-egy meg­jegyzésével az előadómű­vészét „titkaiba” is beavat­ta őket. Klenjánszky Ta­más a magyarországi szer­Beethoven-szoná- vezet elnöksegenek is ta„­ilyen minőségben nemrég Görögországban járt. Beszélt ottani élmé­nyeiről is és vajóban kedv- ébresztően ismertette a „Jeunesses”-csoportok és azok tagjai előtt álló sok­féle lehetőséget. A hallgatók igen nagy ér­deklődéssel figyelték ven­dégük elmélyült játékát és közvetlen szavait. Ez a cso­port, mely jelenleg Kecs­keméten az egyetlen, har­madik éve működik. Ittzés Mihály tanár irányításával, idei programjukban a négy legnagyobb B-betűs zene­szerző; Bach, Beethoven, Brahms és Bartók művei­vel ismerkednek. Ötödik foglalkozásuk témája pedig a mai magyar zene lesz, erre néhány fiatal zene­szerző meghívását is ter­vezik. Várjuk a folytatást ■ De ez csak az első lépés. A cél az, hogy a „Jeunes­ses” mind több fiatalt vonz­zon körébe, a csoport bő­vüljön, élete még színesebb legyen és újabb csoportok alakuljanak. Ott nyílnék erre elsősorban lehetőség, ahol tizennégy évet betöl­tött fiatalok szervezetten együtt vannak, tehát kol­légiumokban, diák- és ipa- ritanuló-otthonokban. Mind a helyi szakemberek, mind az országos vezetőség tag­jai, minden segítséget meg­adnak ehhez. Reméljük, az első működő kecskeméti csoport példája sok fiatalt arra indít majd, hogy tag­ja legyen a szervezetnek, s a zenében és a zene által sok tartalmas élményben legyen része. K. T. Különös látvány tárul elénk, amint bepillantunk a tiszakécskei hétközi diákotthon ablakain. Gyermekkorunk mesevilá­gát idézi a kép. Néhány lelkes pedagógus tanulja a bábjáték mesterségét, dr. Tóth Géza járási báb-szak­referens irányításával. Ki­cserélik tapasztalataikat, terveiket, vágyaikat. Meg­vitatják kedvenc „hobby- juk” jelenét, jövőjét A bábművészét ki­váló nevelési eszköz — vall­ják egyhangúlag a tovább­képzésen résztvevők — hi­szen a paraván mögé búj­tatott „kis művészek” a kö­zönségtől rejtve mozgatják bábjaikat, hallatják hang­jukat, s így nem alakulhat ki körükben pódiummű­vészet vadhajtásaként je­lentkező gyakori „sztár­szellem”. Esztétikai nevelő- hatása is felbecsülhetetlen (díszletkészítós, irodalom­esztétikai, színházművésze­ti ismeretek elsajátítása), de nem hagyható figyel­men kívül a bábművészet mesterségbeli oldala sem (bábkészítés, paravánkészí­tés stb.), mely kiválóan al­kalmas az iskolai politech­nikai oktatás anyagának összekapcsolására. Ezen a továbbképzésen ez különösen érvényre ju­tott. mert dr. Tóth Géza járási báb-szakreferens ava­tott kézzel irányította , a résztvevőket a legkülönbö­zőbb — jórészt a lakás kö­rül fellelhető hulladék­anyag (poliészter), parafa, rongyhulladék, kobaktök, kukoricacsutka stb. — anyagok figurális megfor­málására. Ki gondolhatná például, hogy az egyszerű szőlőgyökérből szakállas kecske, fürge lovacska ala­kítható néhány bicskavá­gással, vagy a lopótökből és cirokszárból „Döbrögi, ]yi tanács évi 1000 forint­uram” gömbölyödik elő. A | tál segíti munkájukat A 1- -cl-------.;iA^ÓK„r> i-v_„----„„„„„.H A. ic g yermekek áíomvilágában élő lomposfarkú, sunyi ró­ka, vicsorgó farkas egy ré­gi ruhadarabból, a népsze­rű „Bogáncs”-kutya „cu­korspárgából” készíthető. Mindezek látható titkok, csak a paraván mögé kell nézni ... — Éppen ezért érthetet­len számomra — mondotta Héjjas László orgoványi pedagógus, 1944 óta bábo­zással foglalkozó „veterán” közönség szereti és igényli a bábjátékot. Az országos úttörőfesztiválon tavaly „arany oklevelet” nyertek. Jónak tartaná ha az évi egy-két előadást, amit a betanításra fordítandó idő korlátoz, a járásban levő csoportok műsoraival egé­szíthetné ki. Javaslata — mely szerint a művelődési autó segítségével le lehetne bonyolítani a csoportok kö­zötti műsorcseréket — na­hogy pedagógusok, de | gyón ésszerűnek látszik. Ha figyelembe vesszük, hogy legtöbb bábcsoportunk (így a tiszakécskei „Aranypara- ván-díjasok” is) a helyi korlátozó tényezők miatt inkább csak „fesztiválcso­porttá” válnak, különös je­lentősége lenne ennek a kezdeményezésnek. főleg óvónők nem fordíta­nak kellő figyelmet ennek a fontos nevelési eszköz­nek. Pedig az általános is­kolai tantervben megtalál­ható, s a II. sz. Módszerta­ni Útmutató külön előírá­sokkal rendelkezik alkal­mazásáról. A bábjáték kiváló esz­köze az internacionalista (más népek meséi, szatírái stb.) és a hazafias neve­lésnek is. A kétszeres „Aranyparaván-díjas” ti­szakécskei „Szitakötők” és „Tiszavirágok” (20—20 ta­gú felnőtt- és gyermekcso­port) például darabjaik ze­Ladánybenére nem jár ki az Állami Bábszín­ház, viszont Berente Ist­vánná pedagógus 25 tagú csoportja rendszeresen ját­szik kis műsorokat. Ök még az „alapozásnál” tar­tanak, hiszen csak a közel­múltban alakultak. A tett­púi b) ptriuciui udictujctiiv öc- |-------------- --------------­n ei aláfestésére helyi .,nép- I rekész, gyermekeit, tanít- művészekből” verbuvált ci- ! ványait szerető tanítónő terazenekart alakítottak, s ! minden bizonnyal még so- feldolgozzák a „kanyargó- I kát hallat majd csoportjá- Tisza-part legszebb nép- j bábcsoport vezetője. Kínai Ivt>11 “n* * »»«őbkep­Márta elmondta, hogy ter­veik között szerepelnek a zésnek a megszervezése csikorgó télben, vonatké­:erepelnek a t ?T~, -----: d ömötöri néphagyomá- «*?**“. de.a Aszervf nyok átdolgozása bábszín- i zokl2ek lett Igazuk. A reszt­padra. Kunszentrrnklós folk­lórja erre szép remények­kel biztat ősi pásztordalai ­vevők gazdag tapasztala­tokkal tarsolyukban tértek haza, s a tanult mesterség­13. HŐGUTA A TENGEREN A kirakodást egyébként megnehezítette, hogy a ra­kodómunkások apró csónakokon szállították a csak­nem öt kilométerre levő partra az eternitcsöveket. Már hajnali háromkor ott csikorogtak vízi alkalma­tosságaik a hajó mellett. Délelőtt 9—10 óra tájban általában erős szél fújt a tengerről, s ekkor gyatra vitorlákat szereltek csónakjaikra, s így, a légáram­lat segítségével bonyolították le, illetve fejezték be aznap a szállítást. Mert csak másnap jelentkeztek ismét. Különben is gyenge fizikumúak voltak. Az orruk kissé sasos, a bőrük kreol, arvonásaik finomak — s mindegyikük rendkívül tisztelettudóan viselkedett. A kirakodás befejezése előtti napon egyiküknek eltört a lába — s a hatóság nyomban vizsgálatot indított. Sü­veges Lászlót nem terhelte felelősség; a hajón megje­lenő nyomozónak kerek perec megmondta, hogy a ki­kötőmunkások nem értenek a szakszerű rakodáshoz, ezért történt meg a baj. Újabb vizsgálat, s ennek során értésére adták kapi­tányunknak, hogy amennyiben 2000 dollárt fizet, el­simítják az ügyet. A Székesfehérvár parancsnoka tud­ta, hogy ebből a jelentős összegből a szerencsétlenül járt arab egy centet sem látna, ezért nemet mondott az ajánlatra. Bírósági tárgyalást tűztek ki. ezt azon­ban már nem várhatta meg, s a képviseletével meg­bízta a kereskedelmi ügynököt. (Hogy aztán volt-e tárgyalás, vagy sem. erről azóta sem érkezett tájé­koztatás a DETERT-hez.) Izgalom is volt tehát bőven a ciizani napokon, — a legnagyobb izgalmat azonban az okozta, hogy ele­gendő lesz-e az ivóvizük. Ijesztően kevés mennyiség­gel rendelkeztek, ezért a kapitány megparancsolta, hogy csak néhány percig lehet zuhanyozni. A kikötő­városban vásárolhattak volna ugyan vizet, húszliteres bádogkannákban árulták, de félő volt, hogy fertőzést kapnak tőle. Azt viszont nem kockáztathatták meg, hogy vízért * elhajózzanak az etiópiai Massawaba, mert a 24 órás távollétük miatt a szaúd-arab ügynök őket okolta volna a kirakodás elhúzódásáért. Ez pedig naponta 100 font kötbér megfizetésére kötelezte volna a kapi- tánvt. Fellélegeztek a Székesfehérvár matrózai, amikor szeptember 8-án felszedték a horgonyt és elindultak Massawa felé. Ezt megelőzően egy héttel korábban e riportsoroza­tunk bevezetőjében közölt táviratot kapta a kapitány, amelyben a DETERT utasította, hogy „ottani körül­mények miatt” ne Adenben javíttassa ki a hajót; másrészt pedig: az egyik gyengélkedő matrózt az etió­piai kikötőből repülőgépen küldje haza. Útközben még egy táviratot kapott: Massawaból Dzsiddaba szállítson cementet és kecskéket. Áruhiányra nem panaszkodhattak tehát a beltenger magyar „foglyai”, ami azt bizonyítja, hogy hazánk tengeri kereskedelmének irányítói élénk kapcsolatban állnak a különböző kikötők ügynökségeivel. Bár a Székesfehérvár „kapósságának” az is oka volt, hogy a Szuezi-csatorna lezárása miatt északnyugatról egyet­len más nemzetiségű hajó sem jutott a körülbelül kétezer kilométer hosszúságú Vörös-tengerre. Sőt, a több ezer tonna áru szállítására alkalmas nagyobbak­nak az sem érte meg. hogy délkeletről jussanak oda. Ám térjünk vissza a hajó Qizanból való elindulásá­nak időpontjához. Említettük, hogy a szaúd-arab kikö­tő előtt, a nyílt vízen, rengeteget szenvedtek honfi­társaink a forróság és a vízhiány miatt. A gépházban 48 fok meleget is mértek. Az egyik fiatal gépápoló 8-án délelőtt háromnegyed tizenkettőkor ezt táviratoz- ta az itthoni központnak: ..Kérem mielőbbi leváltá­somat, mivel a trópusi időjárás egészségemre egyre károsabb hatással van.” Kivéve a korábban hazaküldött idős gépmester szívbaját, Qizánig csak meghűléses betegségek fordul­tak elő — a nagy hőingadozás miatt. A hajón nem volt orvos, tisztét a második tiszt látta el, aki még idehaza tanfolyamon sajátította el az egészségvéde­lem ismereteit. Most azonban, már a tenger közepén, tehetetlen volt ő is. A gépápoló ugyanis hőgutát kapott. A kapitány — este hatkor — éppen a kabinjában borotválkozott, amikor a kellemetlen hírrel rohantak érte. A beteg a fedélzeten gyékényen feküdt. A pul­zusa alig vert. szederjes volt a szája, a teste görcsö­sen rángatózott. S nem tudott izzadni a fiatalember. Elhaló hangon nyöszörögte, hogy szédül, karikákat lát, s zsibbad a keze, lába. (Folytat jühj aet biztat ősi pasztorüala,- belT fogásokat/Yi'cserätte- yal táncaival, tréfás népi pasztalátokat, bizonyára si- jatekaival(loarulasi. dón- kerrel használják majd a gozas. tukereses stb.), ízes sajátos művészi igénnyel anekdota-kincsevel. párosítva hazai színpadokon Bal]un Tiborné, a sán- ' a paraván mögött, dortelepi tanyai iskolában j A közelgő járási és a má- kezdte a bábozást. Egy esz- i jus végi megyei bemutató- tendeje vezeti az ágasegyhá-I kig még bőven van idő a zi művelődési otthon cső- j felkészülésre, reméljük, va­portját. A 22 tagú gyermek- csoport mellett szeretne lét­rehozni egy KISZ-istákból álló felnőtt egviittest is. A művelődési otthon és a he­lamennyi bábcsoportunk hasznos és eredményes munkával készül majdszű- kebb pátriánk nagy szem­léjére. Kovács Sándor Bács megyei fiatalok klubja Gödöllőn zépiskolákat, technikumo­kat, s előadásokat tartanak a tanulmányaikról, egyete- élményeikről. A ven­Nyolcvan Bács megyei fiatal tanul jelenleg a Gö­döllői Agrártudományi Egyetemen, A téli szünidő­ben, illetve vizsgaidőszak­ban a hallgatók hazaláto­gattak, felkeresték a KISZ Bács-Kiskun megyei Bi­zottságának munkatársait, _ együttműködési szerző­dést kötöttek. A-z egyete­misták megígérték, hogy a második félévben több al­kalommal felkeresik a ko­mi _____„------------------— d égelc elmondották, hogy a kollégiumban nemrég KISZ-klúbot létesítettek. Az ígéretükért cserébe azt kérik, hogy a megyei iro­dalmi színpadok, népi tán­cosok, beat-együttesek az előadásaikkal, műsoraikkal keressék fel őket. Kovács Sándor F esztiváj naptár Elkészült az idei feszti­válnaptár: az amatőr moz­galom reprezentánsainak közreműködésével az idén több mint félszáz művésze­ti seregszemle ígér színvo­nalas szórakozást a színját­szás, a bábművészet, a nép­zene és néptánc rajongói­nak. A „Szóljatok szép sza­vak" rádiópálvázat az ama­tőr színjátszók ezreit hívja versenybe. A helyi selejte­zők után, 1971 első felé­ben már a legjobb társu­latok ntutatkoznak be a budapesti, győri, kanosvá­ri, e?ri és szegedi közép­döntőkön. Az országos ka­marazenei fesztiválnak jú­liusban Veszprém lesz a színhelye. Augusztusban a in. nem­zetközi Duna menti folk­lórfesztiválnak Bács-Kis- kun megye lesz a házigaz­dája. Július 14—16. között a hagyományos szegedi nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztiválon hazai és külföldi tánccsoportok állítják színpadra a népi mozgáskultúra legszebb ha­gyományait. A szombathe­lyi Savaria nemzetközi táncversenyre május utol­só napjaiban kerül sor. A felnőtt bábjátszás új irány­zatairól, eredményeiről ad­nak számot a pécsi It. nemzetközi felnőtt bábfesz­tivál részvevői A nagysza­bású bábostalálkozót ok­tóber 20—24. között tart­ják meg. Szolnokon júniusban III. ÁFÉSZ dalostalálkozóra és a katonai főiskolák fesz­tiváljára kerül sor*

Next

/
Thumbnails
Contents